Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-03 / 233. szám

Kitüntetések a HL Társadalombiztosítási Szakszervezeti Napon Tegnap délután 2 órakor a Közalkalmazottak Szakszer­vezete Békés megyei Bízott" ságának és a Társadalombizto­sítási Szervek Szakszervezeti Bizottságának szervezésében Békéscsabán, a SZMT-székház tanácskozótermében megtar­tották a III. Társadalombizto­sítási Szakszervezeti_Napot. A megnyitó után, amelyet Pagyoga Lajosné, a Közalkal­mazottak Szakszervezete Bé­kés megyei Bizottságának tit­kára mondott el, dr. Bartos István, a társadalombiztosítás főigazgatója adott tájékozta­tást az időszerű kérdésekről, majd az ügyvitelszervezési gé­pesítési program 3 éves és távlati terveiről, az ügyviteli apparátus gondjairól beszélt. Ezután tájékoztató hangzott el az időszerű szakszervezeti problémákról, majd Sorbán József igazgató, a Szakszerve­zetek Társadalombiztosítási Intézete dolgozóinak tevé­kenységéről adott tájékozta­tást. Ezt követően az igazgató öt dolgozónak Kiváló Dolgozó jelvényt, egynek a törzsgárda- tagság aranyjelvény, hatnak az ezüst, hatnak a bronz foko­zatot, 29-nek' pedig a Törzsr- gárda Oklevelet adta át. Az értekezleten jelen volt dr. Becsei József, az MSZMP Békéscsabai Városi Bizottságá­nak titkára, Nagy János, a me­gyei tanács elnökhelyettese, Nagy István, az SZMT vezető titkára, dr. Uhljár Mihály, a Békéscsabai Városi Tanács titkára és Ilovszki Lajos, a KISZ Békéscsabai Városi Bi­zottságának titkára. Magánlakás-építés korszeríícn Október 5-ig naponta 10-től 16 óráig tekinthető meg a megyei tanács kis tanácstermében a magánlakásépítés korszerű módo­zatait bemutató kiállítás, amelyet az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium a Békés megyei Tanáccsal közösen ren­dezett. (Fotó: Bamácz) Sokat vitatják Amerikában az előválasztás! rendszert, s visz- szatérő a terv, már Wilson, te­hát a tízes évek óta, hogy elég lenne egyszer, és akkor min­den államban megszavaztatni a két párt híveit: kit tartanait a legesélyesebb elnökjelöltnek. Ekként megszűnne a pénzpo­csékoló előválasztási akadály- verseny, amely a legtöbb jelöltet valóban politikai kaméleonná teszi. Milwaukee-ban. Wiscon­sin államban egy teljes nap Humphreyval együtt jártam, gyűlésről gyűlésre; különben bá­mulatos volt a hatvanéves po­litikus fizikai kitartása, reggel hattól éjfélig való készenléte replikára, beszéde, kézfogása. Előbb görög templomokban ud­varlás a Hellaszból ideszárma­zott kisebbségnek, (szó szerint: körmönfont módon, norvég any­jára és a népvándorlásra épít­ve „logikáját”, Humphrey még azt is képes volt „kimutatni”, hogy ereiben valahol pár csepp görög vér folyik...) Aztán „be­járta” az állatkertet, persze a sétálók kedvéért, majd este egy zsidó klubban ígért fűt-fát. Mit mondana, ha Wisconsinban szá­mottevő arab kisebbség élne — évődött valaki. McGovern azzal győzött az elnökválasztási akadályverse­nyen, hogy hihetővé tudta ten­ni esst a folytonos szereplést, és főleg: nem változtatta témáit a hallgatóság szája íze szerint. Etekintetben csak Wallace ha­sonlítható hozzá, hiszen az ala- bamai is következetes volt szél­sőségesen konzervatív elveihez. Még júliusban is azt mondo­gatták McGovern emberei a mi­ami konvención: ezt, a kam­pányt a bizalom kérdésével kell megvívni, mert az amerikaiak — a közvéleménykutatások tanú­sítják — meghökkentő mérték­ben bizalmatlanná váltak poli­tikusaik és politikai gépezetük iránt. De különös és elgondol­koztató: a konvenció óta McGo­vern fő törekvése, hogy „kiszé­lesítse” táborát, tehát megnyer­je a tőle és korábban vázolt programjaitól idegenkedő cso­portokat. Így került a Wall Streetre, ahol a „megszelídült” program tényét ugyan helyeslő­én, magát a szenátor-elnökje­löltet viszont hűvösen fogadták. Valószínű, hogy McGovernnek sem így, sem úgy nem lehet sok esélye az elnökség előnyeit élvező Nixonnal szemben. De az a tavaszi „we want George” nem is a mostani választások­nak harsogott, hanem _ valamit előre jelzett a háború utáni népszaporulat következtében most gyors ütemben fiatalodó Amerika elkövetkező éveiről. Avar János (Folytatjuk) Megosztják geiüiiukat, iríaEütet A naookban tam bS János elvtárssal, a Békési Járási Pártbizottság első titkárával. Beszélgetés közben felelevene­dett bennünk a két és fél évvel ezelőtti megyei pártbizottsági ülés, amelyen ő azt fejtegette, hogy a vezetők eltávolodnak a munkásoktól. Sok az értekezlet s a munkásokhoz nem tudnak eljutni. De mintha tartanának is a találkozástól, mintha tar­tanának azoktól a kérdésektől, amelyek a munkásokat izgat­ják. Akkor ez az állapot megdöb­bentő volt azért is, mert min­denki emlékezett az 1956-os el­lenforradalom utáni időszakra, amikoris a kommunisták, az üzemek, az államhatalmi szer­vek, a tömeglszervezetek, tömegmozgalmak vezetői mint­egy együtt lélegeztek a mun­kásokkal. Együtt szervezték, in­dították meg az ellenforradalom miatt megbénult termelést, együtt állították talpra a meg­bénított pártszervezeteket, ál­lamhatalmi szerveket, tömeg­szervezeteket, tömegmozgalma­kat. Az egymásra találás kohó­jának is nevezhetjük ezt az idő­szakot, amikoris nap mint nap egyre jobban összeforrtak a ve­zetők a munkásokkal. S ez volt a fő forrása annak, hogy az el­lenforradalom zilálta politikai és gazdasági élet rövid idő alatt konszolidálódott. Mnet fél esztendő ÍVJ Dal múltán érthetőbb, hogy miért is volt nehéz kita­pintani e társadalmi jelenség „pulzusát” és a valóságot jól ér­zékelő „diagnózist” megállapíta­ni. Amikoris gazdasági életünk továbbfejlesztése megkövetelte az irányítási rendszer megvál­toztatását, sok olyan dologgal találtuk magunkat szemben, ami azelőtt teljesen ismeretlen volt, felbolygatott vagy éppen felbo­rított sok olyan értékrendet, amely az addigi gazdasági éle­tünk irányításában szükségsze­rű volt és a megszokottság mint­egy fétissé avatta. A hosszabb ideig tartó előké­szítő szakaszban a gazdasági irányítási rendszer reformjának szükségességét indokoltuk és a gyakorlatba való átültetésének módjait. Arról volt szó, hogy a változásról elsősorban a vezetők fejében legyen rend. Igen ám, emlékszik vissza Badár János elvtárs, de miután a gyakorlat­ba ültették azt át, a vezetőket az üzemek belső mechanizmu­sának a kialakítása lekötötte, a sok szűkebb körű tanácskozás befelé fordította és elrekesztette őket a munkásoktól. Közreját­szott ebben még az is, hogy ma­guk sem törekedtek a munká­sokkal való találkozásra, mert több olyan dologra szereltek volna választ kapni tőlük, ami­ben bizonytalanok voltak, ami­ben az álláspontok nem voltak egyértelműek. Sok bonyodalom­ra adott okot, nevezetesen a nyereségérdekeltségű gazdálko­dásból eredő részesedés katego­rizálása, ami csak növelte a ve­zetők és a munkások között a távolságot, nem pedig csökken­tette. Mindez együttesen oda ve­zetett, hogy egyes üzemekben több törzsgárda tagban is meg­ingott a hit és máshol kereste a boldogulás lehetőségét. Következménye volt minden­nek, hogy a gazdaság irányítá­sában bekövetkezett változás elhomályosította a társadalmunk természetéből adódó lényegi kö­vetelményt, azt, hogy a gazda­sági egységek élén állók első számú politikai vezetők. Akarva akaratlanul a gazdaság a poli-1 tikától valamiféle elkülönültsé­get kezdett élvezni, pedig a po- ] litika nem más, mint a gazda­ság koncentrált kifejezése. Alig­ha bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a párt felismerte a nyereségrészesedés kategorizálá­sának káros hatásait és módo­sították azt. Ide tartozik a hatá­sában még csak részben érzékel­hető döntés, hogy az üzemek törzsgárda tagjait nagyobb er­kölcsi és anyagi elismerésben kell részesíteni. Ide tartoznak azok a párt- és állami határo­zatok, melyek az ifjúság, s a nők erkölcsi, anyagi megbecsü­lését fejezik ki, helyzetük foko­zatos javítását jelölik meg. A közben végrehajtott módo­sítások, a hozott határozatok, döntések és a gazdasági irányí­tási reform gyakorlati tapaszta­latai megteremtették a ifeltételét annak, hogy a gazdasági veze­tők is választ tudjanak adni a munkásoknak a bennük felme­rült kérdésekre, közelebb ke­rüljenek az anyagi javak terme­lőihez. Csökkenjen köztük a tá­volság, erősödjön az összefor- rottság, amely a szocialista tár­sadalom politikai, gazdasági ere­jének forrása. a hpWpcí járási pái:tbizott: XT. ucnooi sag vezetox azzal inspirálták ennek kibontakozá­sát, hogy az üzemekben „kér- dezz-felelet” párttaggyűléseket kezdeményeztek, melyeknek az határozta meg a tartalmát, té­máját. hogy a munkások előre beadták kérdéseiket, s a gazda­sági vezetők, az igazgatók ezek­re válaszoltak. Az ilyen párt­taggyűlések alkalmasak voltak egy-egy üzem, vállalat időszerű politikai, gazdasági problémái­nak elemzésére, helyzetének is­mertetésére, hiszen a kommunis­ták kérdéseiben nemcsak a sa­ját, hanem a közvetlen környe­zetüket, közösségüket érdeklő gondok, bajok is benne voltak. Az ilyen párttaggyűlések az­tán kiinduló pontjai lettek an­nak, hogy a munkásközösségek legkülönbözőbb fórumain vá­laszt kapjanak az anyagi javak termelői az őket érdeklő kérdé­sekre és elmondják észrevéte­leiket, benyomásaikat közvetlen környezetükből. Ezt szolgálták a szakszervezeti taggyűlések, amit el is várnak mindenkor a munkások, hiszen jó 90 száza­lékuk szakszervezeti tag. Ezt szolgálták a brigádgyűlések, me­lyeken az igazgatók is részt vettek, majd a termelési ta­nácskozások. Es ma már helyen­ként ott tartanak, mint a Bé­kési Gépgyárban, hogy adott esetben a bér javítási összeget termelési egységenként, brigá­donként jelölik meg, ahol köz­vetlenül jut kifejezésre a vég­zett munka, az egyes emberek munkájának milyensége konk­rétan mérhető. A bérjavítás op­timálisabb mértékét az biztosít­ja, hogy annak odaítélésénél je­len van a brigádvezető, vala­mint a pártszervezet, az ifjúsági szövetség, a szakszervezet kép­viselője. Természetesen ez sem­mit nem von le a termelési egy­ség, a brigádvezető egyszemélyi felelősségéből, ellenkezőleg, a demokratikusabb döntések erő­sítik azt, mert így a közösségi érdekekbe jobban beágyazód­nak az egyéni érdekek. így egyé­niségek a munkások, nem pe- dik valamiféle számok. Ez pedig a munkások véleményfelszaba­dulását hozza magával, ami közérzetük javulásával jár és jobb kedvűén dolgoznak, nem pedig morogva. Ez a változás volt a forrása annak, hogy a békési járásban több gyáregység nyerte el az Élüzem címet is. A beszél get és János elvtárs elmondta, hogy most már természetszerűen másfajta gondok foglalkoztatják a munkásközösségeket. Neveze­tesen sok asszony állami gazda­ságba, ktsz-ekbe, gyáregységek­be ment dolgozni, hogy növelje a család jövedelmét. És ez ter­mészetes. Mert nagy dolog ám az, ha egy nagyobb családban havonta ezervalahányszáz fo­rinttal növekszik a kereset. Mint az is természetes, hogy mások máshol találták meg a kereseti lehetőségeket. Ezernél is többen Békéscsabára járnak dolgozni, 2500-an pedig más vi­dékre. Ezzel párhuzamosan nö­vekednek a bölcsődei, az óvo­dai igények. Ez a munkásközös­ségeknek, a párt-, az állami, a gazdasági vezetőknek ■ olyan gondot jelent, melyről soha nem feledkezhetnek meg. Ez össze­függ a családok javuló életkö­rülményeivel, mint ahogy az is ezzel függ össze, hogy Békésen 80 kilométernyi vízvezetéket fektettek le és szinte egyik év­ről a másikra 2 ezer lakásba bekapcsolták a vizet. Igaz, a víz nem mindig elegendő, mert közben a zöldségtermesztést is szorgalmazták. Dehát nagy szük­ség van arra is, hiszen a járás munkabíró lakosainak csak 30 százaléka dolgozik a mezőgaz­dasági szövetkezetekben. És ké­sőbben egységes vízrendszerbe kapcsolják be a nagyobb tele­püléseket, mint Békést, Mezőbe- rényt, amelyhez a szomszéd já­rás székhelye, Szeghalom is tar­tozik majd. Az életkörülmények javulásával a gázfűtés iránt is egyre nagyobb az igény. A ge­rincvezeték már elérte Békést és Mezőberényt. Ezután követ­kezik majd a szarvasi járáshoz tartozó Gyoma, majd maga Szarvas. Ebből is érzékelhető, hogy a kisebb közösségek érde­kei összefüggnek a nagyobb kö­zösségével. S miközben ezekről beszélgetünk, kirajzolódik e kör­nyék változó arculata: növek­szik, erősödik a járás munkás­sága, terebélyesednek az Alföld ezen a vidékén is a munkás- osztály kisebb osztagai. Nem kohóóriások mellett, de üzemi szervezettség körülményei közt. És ez nagy dolog. Itt laknak, élnek az Alföldön s az üzemek levegőjét elviszik lakókörnyeze­tükbe. S megváltoznak a régi életcélok, amikoris a falvakban a ló. meg néhány hold föld volt a világ teteje, mert másként nem lehetett. Most sok család­nál az a gond, hogyan szerezze­nek olajkályhát, fürdőszobai berendezést vagy legalább für­dőkádat. Most ilyesmikért sor­ban állnak. Mosógépet, televí­ziót, rádiót jobban lehet kapni, mert kevesebben keresik, hiszen sokan vettek már. Sietve jegyzem ide: a beszél­getés során Badár János elv­társsal nem ringattuk magunkat bele valamiféle kánaáni állapot­ba. A havi 1800—2000 forint keresetből csak a legszüksége­sebb dolgokra jut. Azoknak a családoknak könnyebb a helyze­tük, ahol legalább ketten keres­nek. S ahol hárman, ott jobban futja mindenre. És milyen jó, hogy a vezetők ma már ezeket a gondokat nagyon jól ismerik. Mint ahogy ismerik és osztoz­nak a munkások örömeiben. Hogy ne mondjak mást, Badár János elvtársat meghívták már lakásszentelőre is, amikoris a munkáscsaládok megmutatták, hogy mire vitték. Hát bizony, az élet egyik legnagyobb örö­me, amikor az ember saját naj- lékában hajthatja le a fejét. Ezt csak az érti meg, aki lakott szű­kén vagy éppen kegyelemből húzódhatott meg másnál. Ezért lehet látni szombatonként, va­sárnaponként, hogy a munkás­brigádok hol egyik, hol másik társuknak segítenek házat épí­teni vagy éppen felújítani. Szent igazság rS sok a vezetőkkel megoszthatják gondjaikat, örömeiket, akkor jól mennek a dolgok. A békési já­rásban lassan itt tartanak. Cserei Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents