Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-20 / 248. szám
1972. OKTÓBER 20., PÉNTEK Ära: 80 fillér XXVII. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM A MEGYEI PÁ'RT BIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP JA Világ proletárját, egyesüljetek! Három minisztérium az árellenőrzések tapasztalatairól Ülést tartott a Minisztertanács AZ ARHATÖSÄGOK havonta Két-háromezer helyen vizsgálják az ipar és a kereskedelem árpolitikáját, kalkulációit, az olcsóbb és drágább termékek arányának változásait Az utóbbi időben különösen a minisztériumok erősítették árellenőrző munkájukat, ilymódon megelőzve indokolatlan áremeléseket, számon kérve a különböző árpolitikai rendelkezések végrehajtását. Az MTI munkatársai három minisztérium illetékes vezetőitől kértek tájékoztatást árellenőrzéseik tapasztalatairól. A KGM felmérése szerint j a kohó- és gépipari termékek árszínvonala jelenleg 4,3 százalékkal magasabb, mint 1967-ben. az emelkedés tehát viszonylag nem nagy. Ennek egyik oka, hogy termékeik kétharmada maximált árkategóriába tartozik, s csupán egyharmada szabadáras. A minisztérium az utóbbiak alakulását is figyelemmel kíséri, s kötelezte a vállalatokat, hogy áremelési szándékaikat előre közöljék. Ha a tervezett . áremelést a minisztérium indokolatlannak tartja, a vállalatot igyekszik jobb belátásra bírni. Így a reform bevezetését követő első években alig volt a tárca területén ár- i emelkedés, 4,3 százalékos árváltozás nagyrésze egye® alapanyagok 1972. január 1-i emelkedéséhez kapcsolódik. Változatlan például a tartós fogyasztási cikkek: a rádiók, a televíziók, a hűtőszekrények, a mosógépek, a magnók ára, illetve az árak csak az újonnan megjelent és a korábbinál nagyobb értékű készülékeknél lettek magasabbak. Emelkedett viszont különböző ipari szereivé- í nyék és csapágyak ára, mivel a színesfémek is drágábbak lettek. Egyébként a január 1-i áremelések óta ármozgás a tárca területén alig tapasztalható, a növekedés mértéke még az egyti- zed százalékot sem éri el, és belátható időn belül számottevőbb' áremelést a KGM vállalatok! nem terveznek. A KÖNNYŰIPARI Minisztérium vállalatai többnyire az j előállítási költségek, a nyersanyag-árak emelkedése mi-! att terveznek a vállalatok árváltoztatást. Az utóbbi idő- I ben különösen az importból, származó nyersbőrök drágultak i a világpiacon, de emelkedett a ! gyapjú, a viscoz-műszál és a se- j lyemfonal ára is. A minisztérium mindenekelőtt arra ügyel, hogy I a szükségesnél nagyobb mérték- j ben ne gyűrűzzenek tovább a i késztermékekben a magasabb alapanyag-árak. Sok egyéb szempontból is vizsgálja a minisztérium a vállalatok árpolitikáját, s indokolt esetben a felelősségrevonás sem marad j el, ami a vezetők nyereségprémi- | urnát is érintheti. A többi között a ruha-, a cipő- és a nyomdai- j par néhány vállalatánál alkalmaztak tavaly ilyen felelősségre- vonást, az idén azonban eddig még nem kellett ezzel az eszközzel élnie a - minisztériumnak. A vállalatok most már óvato- SMSbmk megalapozatlan áremelésekkel nem szívesen kockáztatják jó hírnevüket. Gyakran már az előzetes konzultációk meggyőzik a vállalatokat áremelési szándékaik helytelenségéről. Így sikerült a többi között megakadályozni egyes : tornacipők és az egyébként szabadáras konyhabútorok árának ter vezett 2 százalék körüli emelését. A BELKERESKEDELMI Minisztérium szigorú fellépése is több áremelést előzött meg, sőt néhány nagykereskedelmi vállalatot arra is rábírt, hogy korábban felemelt árainak egy részét visszaállítsa. Mint a minisztériumban elmondták, más tárcákkal is együttműködnek, hogy az indokolatlan áremeléseknek elejét vegyék. A Könnyűipari Minisztérium segítségével előzték meg például a Tisza bútorgyár konyhabútorainak tervezett áremelését. A belkereskedelem kérésére a Kohó- és Gépipari Minisztérium intézkedett, s az EL- ZETT gyár a zárak és vasalások árának október 1-re tervezett; emelését levette napirendről. Az Országos Anyag- és Árhivatal eredményes közreműködésével hiúsították meg, hogy a boripar egyes borok-árát — amely a forgalom 25 százalékát érintette volna — átlagosan 12 százalékkal felemelje. A Belkereskedelmi Minisztérium értékelése szerint a vállalatok és szövetkezetek általában betartják a hatósági árakat, az előírásokat. Örvendetesen fejlődött a tanácsok árellenőrző munkája is. A minisztérium tovább erősíti az árellenőrző hálózatot, s az ellenőrző apparátus képzésével is növelik munkájuk hatékonyságát. A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A külügyminiszter tájékoztatta a kormányt az ENSZ jelenlegi ülésszakának eddigi munkájáról, a magyar delegáció tevékenységéről és azokról a tárgyalásokról, amelyeket New Yorkban folytatott. A Minisztertanács a tájékoztatót tudomásul vette. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete európai regionális konferenciája VIII. ülésszakáról szóló jelentését. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette a pénzügyminiszter jelentését a KGST valuta- és pénzügyi állandó bizottsága 23. üléséről. A jelentés beszámolt azokról a munkálatokról és intézkedésekről, amelyek a komplex program megvalósítását szolgálják: fejlesztik a sokoldalú elszámolási rendszert és összehangolják a kapcsolatokat a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel. A munkaügyi miniszter és az egészségügyi miniszter előterjesztése alapján a kormány megtárgyalta a csökkent munkaképességű dolgozók rehabilitációjának helyzetét és az ezzel kapcsolatos további feladatokat. A csökkent munkaképességű dolgozókról történő intézményes gondoskodás fejlődött, foglalkoztatásuk szervezettebbé vált.' Olyan tapasztalat is van azonban, hogy a vállalatoknál a1 csökkent munkaképességű dől- | gozökat nem a szakmai képesítésüknek megfelelő, eredeti vagy azzal egyenértékű, hanem al^] esonyabb jellegű munkakörben foglalkoztatják. Nem élnek eléggé a munkaeszközök, gépek átalakításának, valamint a szakmai átképzés lehetőségeivel. A Minisztertanács felkérte a Szakszervezetek Országos Tanácsát és a szövetkezetek érdek- képviseleti szerveit, hogy a rehabilitációs tevékenység javítását és továbbfejlesztését saját szervezeteik útján támogassák. (A részletes ismertetést lapunk 3. oldalán közöljük). A kormány megtárgyalta és elfogadta a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előterjesztését a mezőőrökről szóló kormányrendelet kiegészítéséről. A társadalmi tulajdon fokozottabb védelmére 1968-ban kormányrendelet hívta életre a mezőőri szervezetet. A rendelet a halasvizek őrzéséről nem intézkedett. A Minisztertanács most meghozott rendelete szerint a természetes és mesterséges halasvizek őrzését halőrökkel kell biztosítani. A halőrök munkába állításáról, továbbképzéséről, a működésükhöz szükséges feltételek kialakításáról a megyei tanácsok szakigazgatási szervei gondoskodnak. A Minisztertanács titkársága vezetőjének előterjesztése alapján a kormány — a kialakult gyakorlatnak megfelelően — felhívta a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek figyelmét az országgyűlés októberi ülésén elhangzott képviselői észrevételekre s javaslatokra azzal, hogy vizsgálják meg azok megvalósításának lehetőségeit és tájékoztassák erről az országgyűlés elnökét, valamint az indítványozó képviselőket. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Puha földbe hull a mag Az esőzés utáni napos, szeles idő szép lassan felszikkasztotta a kétsopronyi határt. A föld olyan lett, mint a kelt tészta: puha, lágyan omló. Jó vetőágyba hull a jövő évi kenyér magja a még vetésre váró csaknem ezer holdon. Krizsán Mihály traktoros és Bartolák Mátyás vetőgépkezelő kora reggeltől késő estig, műszakban veti a búzát. (Fotó: Demény) Az embereken múlik Az elmúlt napokban valamennyi helyi tanács és népfrontbizottság megkötötte az együttműködési szerződést megyénkben. Korábban is volt együttműködés a két testület között, azonban a mostani írásos megállapodásokban már pontosan meghatározták, mind a tanácsok, mind a népfront-bizottságok hatáskörét, szerepét és feladatát az új tanácstörvényhez igazodva. Az együttműködési szerződésekben tükröződik, hogy köny- nyen és logikusan szétválasztható a tanácsok államigazgatási és a népfront társadalmi funkciója. A teendők egyrésze a népfront úgynevezett közjogi alkotmányos szerepe: a tanácsi választások előkészítése, a jelölőgyűlések szervezése. Ide sorolható a falugyűlések összehívása is. A községi tanácsok a kapcsolatot a lakossággal elsősorban a tanácstagokon és a népfront-aktivistákon keresztül tartják. A két testület együttműködésében nem átfedésről van szó, hanem egymás működését erősítő, elősegítő szerepéről. A tanács a népfront segítségével tájékoztatja a lakosságot — felkészíti a tanácstagokat beszámolójuk megtartására. A társadalmi munka szervezése is egyik fontos területe az együttműködésnek. Ezzel ma is gondok vannak. A községpolitikai tevékenységben és a társadalmi munka szervezésében mindkét szerv a másiktól várja a kezdeményezést. Bár az utóbbi időben a városokban jobb, községekben is javult az együttműködés. A helyi tanácsok ülésein zömében most értékelik a választási jelölőgyűléseken, tanácstagi fogadónapokon elhangzott közérdekű javaslatok helyzetét. Legtöbb helyen sikerült fórumot teremteni, ahol a tanács vezetői meg tudják mondani az érdekelteknek: nézzék emberek, erre van, erre pedig nincs pénz! Vannak azonban a társadalmi munkával kapcsolatban mechanikus szemléletek is. Nem a fejlesztést, a telepítés szépítését tartják a fő célnak, hanem csupán a felajánlott társadalmi munkaórák teljesítését. Ezt vezetgetik, könyvelgetik —, ahol egyáltalán számon- tartják — és teljesen mindegy, hogy értékes teljesítés van-e a bejegyzett munkaóra mögött, vagy sem. És ha ez megvan, úgy gondolják, hogy nem kell tovább csinálni semmit. Nagyon üres szólam lenne, ha azt mondanánk, hogy az aláírt együttműködési megállapodással máról-holnapra megváltozott minden. Helyenként megmaradtak még a formális kapcsolatok. Bizakodunk azonban abban, hogy a rögzített teendők végrehajtása, a megállapodások állásfoglalásai napról napra változtatnak ezen a szemléleten. Mondhatjuik: lehetőséget adnak a változtatásra. Végsősoron azonbap mégis az embereken múlik, hogy ezt a jónak ígérkező formát menynyire képesek megtölteni tartalommal. Hisszük, hogy mind a népfront-bizottságok tagjai, mind a tanácstagok egyre inkább ismerik fel, hogy minél tudatosabban vesznek részt a helyi államélet sokoldalú folyamatában, annál nagyobb tekintélyre tesznek szert a közvélemény előtt is. Rocskár János
