Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-19 / 247. szám

Az Őszi Megyei Könyvhetek megnyitója október 26-án tesz Szeghalmon Az utcákon plakátok, kiraka­tokban feliratok hirdetik, hogy megkezdődtek az Őszi Megyei Könyvhetek. Ma már ez a rendezvény is szép hagyományaink egyike. Hasznos hagyomány, és kicsit figyelmeztető is arra, hogy na­pi gondjaink mellett se feled­kezzünk meg hűséges társaink­ról, a könyvekről. De nemcsak figyelmeztető — ügyes szerve­ző is! Feliratai a könyves­boltok ritkább vendégeit is megállítják a könyvsátrak előtt... Az őszi könyvhetek megyei megnyitója október 26-án, a szeghalmi Járási Hivatal kul­túrtermében lesz ,ahol Sarkadi Istvánnak, a MÉSZÖV elnök- helyettesének köszöntője után a meghívottak Jókai Anna író­nővel találkoznak. A többi program előkészíté­se és megrendezése a szövetke­zeti szervekre hárul. A könyves­boltokat fenntartó ÁFÉSZ-ek a városokban és községekben if­júsági rendezvényeket, író—ol­vasó-találkozót, szavalóver­senyt, irodalmi tárgyú szellemi vetélkedőt, ismeretterjesztő elő­adásokat, mezőgazdasági szak- könyvankétokat szerveznek. Házról házra akcióban úttörőik, KISZ-esek árusítják a könyve­ket. Mezőkovácsházán Petőfi- szavalóverseny, Nagybánhegye- sen szakkönyvkiállítás és me­zőgazdasági előadássorozat, Dé- vaványán könyvtombola és va­lamennyi könyvtárunkban könyvkiállítás gazdagítja az idei könyvheteket. Október 15 és november 30 között jófor­mán minden esemény a könyv­höz kötődik. Nem csupán for­málisan, tartalmilag. Iskolák, üzemek, vállalatok folyosóin, az utcákon, az üzletekben áru­sítják a szebbnél szebb, hasz­nosabbnál hasznosabb tudomá­nyos és szépirodalmi műveket. Klubesteken, brigádtalálkozó­kon is a könyvről folyik a szó. tisztviselők, nagyestélyiben vi­ruló hölgyek bókoltak egymás­nak és az exkluzív varázslat­nak mindössze annyi ártott, hogy frakkos inasok helyett csizmás SS-katonák hordták körbe a metszett poharakkal teli tálcákat. A vendégeknek nem sok idejük maradt meg­bámulni a fess jövevényt, s Faragó sem szokhatott hozzá a káprázatos környzethez, mert máris mellette termett a házi­gazda, mosolyogva megfogta karját, lassú sétával bevezette dolgozószobájába. Ketten ma­radtak a csukott ajtó mögött. — Kedves Faragó, ott a fo­gas a kabátnak, Önnek pedig ez a kényelmes fotel. — Volk- hardt is civilben volt. így nem tűnt olyan kövérnek, mint az egyenruhában. Leültek a kék szattyánfotelekre. A Gestapo- parancsnok szinültig töltötte barackpálinkával Faragó decis- poharát, magának alig cseppen­tett a köménymagos likőrből. — Bátran hajtsa fel az egészet. Ma csak a barátság a fontos. Nekem sajnos, vigyázni kell, olyan gyógyszert szedek, ami­vel nem fér meg az alkohol. Az örök balsejtelem megint kísérteni kezdte Faragót. Nem tetszett neki, hogy félre vonult vele a Gestapo-százados. Gyor­san felhajtotta a pálinkát és a három bő kortyot is kevesel­lette. — Ebben a hajszolt életrit­musban alig van alkalom a szórakozásra — csevegett meg­nyerő szívélyességgel Volkhardt. — Amióta megtörtént a hunga­Üj könyvek jelentek meg er­re az alkalomra. Az Akadémia Kiadó a Magyar Értelmező Ké­ziszótárat, a Gondolat Adam­son Jony: A pettyes szfinksz és az Uránia állatvilág V., Mada­rak című kötetét, a Mezőgaz­dasági Kiadó a Kertészek új kézikönyvét, a Móra A fiúk és lányok 1973-as évkönyvét, a Szépirodalmi Kiadó Hét évszá­zad magyar verseit adta ki. Az őszi könyvhetek idején lesz több új kiadvány is, melyek folyamatosan érkeznek majd az üzletekbe. A gyulai ÁFÉSZ 13-as köny­vesboltjának vezetője, Gabiik Jánosné elmondta, hogy a ta­valyi tapasztalatok és az eddi­gi érdeklődés alapján az idei őszi könyvvásáron 10 százalé­kos forgalomnövekedés várha­tó. Üzletük Üjkígyós kivételé­vel a gyulai járás egész terüle­tén szervezi ez alkalommal az irodalmi rendezvényeket, a könyvvásárokat. November 2- án Dobzon állítanak fel könyv­sátrat és Gyulaváriban író—ol­vasó-találkozót rendeznek. A „könyvterjerjesztő vasárnapon” úttörőik és szövetkezeti bizomá­nyosok keresik fel a községek lakóit, elsősorban kalendáriu­mokkal, szakácskönyvekkel, mezőgazdasági szakkönyvekkeí és ifjúsági regényekkel Kell a jó könyv! Az esős őszi és a hideg téli estéken különösen. Hogy minél több emberhez jusson el, a szövet­kezeti szervezőket tanácsi nép­művelők, művelődési otthonok igazgatói, klubvezetők, pedagó­gusok, népfront- és nőbizottsá­gok tagjai, KISZ-esek és úttö­rők segítik. Ez az összefogás hozzájárul az Olvasó Népért mozgalom, a Nemzetközi Könyvév nemes célkitűzéseinek sikeres megvalósításához. Me­gyénkben is egyre több ember­nek lesz kellemes és hasznos társa, tanítómestere a könyv. R. I. rista hatalomátvétel, ez az első • eset, hogy az urak közelebbről ! is megismerhessék egymást. : Pedig a munkában ez elenged- ■ hetetlen. Sok helyről verődtünk ; össze, úgyszólván csak a poli- ; tikai meggyőződésünk fűz egy- : máshoz bennünket, semmi más. : Holott a meghittebb emberi ; igényekkel is törődni illik. ! Ugye egyetért velem? Faragó fejébe hőséget szőri- • tott a hirtelen fogyasztott al- * kohol. — Természetesen, százados : úr. És engedje meg, hogy elér- ■ zékenyülten mondjak köszöne- ■ tét... — Ugyan, kedves Faragó, Ön : nagyszerű fiú, semmi oka há- ; lálkodni. Buzgó. Talpraesett, j Abszolúte hűséges. Erről jut S eszembe: meg van elégedve a : helyzetével? — Tökéletesen, százados úr... S Volkhardt eltűnődve lehaj- j tóttá a fejét. Mosolyra húzta : csőrszerű ajkait. A talányos ■ mosoly még talányosabb, neve- I téssé fokozódott. — Bizony buzgó. Ez nagyon ■ tetszik nekem. Minden okom 5 meg van tehát arra, hogy egy ■ nagyon komoly feladatra kér- • jem. • Noha eléggé szédítő volt a ! pálinka. Faragó érezte, nem [ csupán a szesztől zsong a feje. [ Örökké résen levő gyanúja fel- • erősödött — Örömmel állok százados ! úr rendelkezésére... (Folytatjuk) OKTÓBER TÓTKOMLÓSON O Fiatalok arról, hogy mi van és mi lehetne Nem lenne eléggé összetett a kép Tótkomlós közművelődési dolgairól, életéről, ha nem kér- | deznénk meg arról a fiatalokat is. Ez a cél vezetett, amikor gimnazistákat, szövetkezeti ta­gokat kértem, jönnének el csü­törtökön délután a Vegyesipari I Ktsz klubjába, hosszú asztal mellé kerekasztal-beszélgetés- re ... Jöttek is öten, engedje ' meg tehát a Tisztelt Olvasó, hogy bemutassam őket. A gimnázium három tanuló­ja: Rózsa Erzsébet II. osztályos, Almási Endre harmadikos és Benyó Judit IV.-es, már nem is egy teljes tanévvel az érettségi előtt. Ott volt még RCiihnács Mari, a háziipari ktsz-ből, Obuch Éva a Vihar-sarok Ter­melőszövetkezet irodistája, a községi KISZ-bizottság tagja. A kérdésem a következő volt: mit mondanak a komlósi fiata­lok arról, ami van. és arról, ami nincs? Konkrétabban: mit csinálnak szabad időben? Hová járnak? Hová járhatnak? Hasz­nosan lehet-e eltölteni Tótkom­lóson azt a néhány órát, amit szórakozásra, művelődésre for­díthatnak? A beszélgetés a vártnál sok­kal gyorsabban indult. Jóformán nem is volt olyan, hogy na, most kezdtük, mert már a kér­dések közben akadtak vélemé­nyek, ki is egészítették a dol­gokat, hogy nem ártana még er­ről is, meg arról is beszélni. A jegyzeteim szerint mégis Rózsa Erzsi volt az első, aki bővebben fejtegette mondaniva­lóját. Rózsa Erzsi: Amikor nem ta­nulunk, akkor ott az irodalmi szakkör, nekem az a kedven­cem. Oda járok. Szerepelünk községi ünnepségeken, meg ösz- szeállítunk más programokat is. Azt hiszem, a héten végre meg­kezdjük a próbákat. Obuch Éva: Én viszont eléggé el vagyok keseredve. Mi a tsz- ben nem tudunk mit csinálni. Mindenki „fáradt”. Van ugyan egy KISZ-termünk, de ott sem­mihez nem lehet kezdeni. Hogy mi van a községben? Látta már a kultúrotthont? Én oda nem megyek. Nyikorognak a szék- ! padok, tönkretesznek minden 1 előadást. Persze, ha beat-kon- cert van, akkor megtelik a nagy­terem. Meg a nyikorgás sem hallatszik. Az volna a jó, ha színházi előadásra bejárhatnánk valahogy Orosházára, mert eb­ben a kultúrotthonban nem ér­demes színházat nézni. Elavult, rossz az egész. Csak az a baj, hogy Orosházáról előadás után nem lehet visszajönni, teher­autóval — ha kapnánk is — ne haragudjon, de nem utazunk. Mohnács Mari: Itt. a Vegyes­ipari klubjában nem lehetne csi­nálni valamit? Csak szomba­tonként van itt tánc, hát, ki hogy szereti... Nyáron mi volt? Moziba mehettünk, aztán ott a Komló, vagy a vasúti étterem, vagy a Pokol-bár. De az nem 1 tanácsos ... Nem egészen fiata­loknak való szórakozóhely. Sportolhat is az ember, van községi sportkör. Mi, a házi- ipartól többen bejárunk a kul- túrházba, a szlovák népi együt­tesbe. Táncolunk. Ezzel telik el j a szabad időnk. Közös kirándu- | lások is előfordulnak, meg sze- i replések. Ja igen. a könyvtárba I is szívesen megyünk. Szép, bár i kicsi. Lehet olvasgatni... ! Obuch Éva: Mi sem vagyunk másmilyenek, mint a legtöbb mai fiatal. Ha valakinek nem tetszik bennünk valami, azért higgye el, az is igaz. hogy olya­nok vagyunk, amilyennek ne­veltek bennünket... Azt mond­ják: közömbösek ezek a mai fia­talok. No és a felnőttek nem azok? Tisztelet a kivételnek .. Mohnács Mari: Mondja, hogy itt van a szomszédban ez a szép, erős épület, az Ifjúsági Ház. Mteséli, hogy 1949-ben, vagy 48- ban, amikor avatták, itt volt, és tetszett magának. Tudja, most nem nagyon szabad oda- mennie. Csúnya, elhanyagolt. Pe­dig klub is van ott, meg a KTSZ- bizottság. Meg szemét és piszok. Obuch Éva: Tavaly megszer­veztük az agrárértelmiségiek j klubját. Voltak is, de aztán ab­bamaradt. Nem jöttek. Üresség van, ez az igazság. Egy klub mellé presszó is kellene, meg mozi... Persze, lehetne filme­ket is vetíteni. Egyáltalán, tud­ja, sok mindent lehetne csinál­ni. De ebben az épületben úgy látszik nem megy. Mondják a régiek: itt mindenki megbukott. Volt már gazdája a gimnáziumi KISZ-szervezet is, az sem tu­dott nyarat csinálni. Senki. Kár ezért a szép épületért. Benyó Judit: Én is ezt hallot­tam, és szívesebben járok a könyvtárba, máshová jóformán nem is megyek. Sok a tanulni- való érettségi előtt. Almási Endre: persze, azért moziba járná jó lenne. De csak vasárnap délután az 5 órádra mehetünk mi, gimnazisták, mert este 8-kor már nem szabad nyil­vános helyen tartózkodni. As esti előadás meg 9-kor ér véget. Hétköznap pedig csak 7 órai van, tehát a mozi nem megy. Vasárnap 5-kcr meg tele ki­csikkel. akik nem értik és végig vihogják a filmet. Marad a té­vé. Moziba mi nem tudunk menni... Az egyik osztálypar- lamentben el is mondták a fiúk, hogy ez nem jó. Azt a választ kaptuk, hogy ez a rend, és be kell tartani. Mondja, a békés­csabai gimnazisták se mehetnek moziba, ha az este 9-ig tart? Benyó Judit: Meg a színház! Tessék elhinni, én 18 év’s va­gyok, és még nem láttam igazi színházat. Rozsa Erzsébet: Jó lenne ve­télkedőket is csinálni. Gimna­zisták és ipari tanulók között például! Meg annyi mindent lehetne még! Ha a községi KISZ törődne ezzel! Többet törődne... Érdekes, rapszódikus beszél­getés volt. At viszont feltétle­nül jó. hogy nem kell a sorok között olvasni. Nyíltan beszélt ez az öt komlósi fiatal. Ugye, nem őrről majd rájuk érte sen­ki?! Következik: A szlovák tájház faragott kapuja. Hass Ervin Hosszú asztalnál a társaság: Almási Endre, Benyó Judit, Moh­nács Mari és Obuch Éva. Fenti képünk: az a bizonyos ifjúsági ház... (MihaUk József felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents