Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-17 / 245. szám

...........*......»»«■»■»»■»»««»wiiiiiiiiiHiiwiiMwiiiuMiiuiiWiiiiiiiUHIimnillHIIIHIIIIililUIIMWUUKlWlUllWUWmmiHllHHIllUMUUw» I KERT.. I I HÁZTÁJI j Gyümölcstárolás erkélyen és fóliában Néhány láda gyümölcs táro­lására az őszi, tél eleji kritikus átmeneti időszakban felhasznál­hatjuk lakásunk erkélyét is, ha az nem déli fekvésű. Legjobb erre az ószakias fekvésű, mert ebben az időszakban napsütést már nem, vagy alig kap. Akkor tegyük ki a gyümölcsöt, ami­kor éjszakánként már jelentős mértékben (+10 C fok alá) le­hűl a levegő, és nappal sem me­legszik fel túlságosan. Ez is szükségmegoldás, de ha helye­sen alkalmazzuk, az eltartható­ság meghosszabbítása, a tá­rolási betegségek csökkentése és a minőség jobb megőrzése szempontjából élőnyös lehet. Ehhez mindenekelőtt azt kell szem előtt tartanunk, hogy az erkély hőmérséklete és légned­vessége teljesen a kinti időjá­rás szerint álakul és így nagy­mértékű ingadozásnak van kitéve. Az ingadozásokat a gyü­mölcs takarásával eFensűiyoz- hatjuk. Így megvédjük a gyü­mölcsöt a túlságos nappali fel- melegedéstől, szeles időben a túlzott vízveszteségtől, és ké­sőbb a kisebb, néhány fokos éj­szakai fagyoktól. Különösen fi­gyelnünk kell, hogy mikor kö­vetkeznek be az első nagyobb —4 C fők alatti éjszakai lehű­lések, mert ezek beköszöntésé­vel már nem hagyhatjuk kint gyümölcsünket. Ekkor már ta­lálunk máshol is megközelítőleg megfelelő helyet. Erre az időre rendszerint éléskamránk is kel­lőképpen lehűlt. A fagyok okoz­ta megszakítás gyakran csak át­meneti, és így néhány nap után ismét folytathatjuk az erkélyen való tárolást, kedvez» esetben még december nagy részében, sőt január .esetleg február fo­lyamán is. A háztáji tárolás legjobb módja, ha műanyagfólia hasz­nálatával kombináljuk. Ennek lényege, hogy a megfelelő vas­tagságú — 0,03—0,05 mm-es — fóliazacskóiba, vagy ládát kibé­lelő zsákba a gyümölcsöt ne túlj korán tegyük bele, mert ez könnyen annak fulladására, tel­jes pusztulására vezethet, ha­nem csak a 6—7 C fokos hőmér­séklet tartós elérése után. A fó­liabevonatnak nem szabad töké­letesen zártnak lennie. A zacskó vagy zsák száját csak egymásra kell hajtani és néhány kapocs­csal (például gém iratkapocs- csal) rögzíteni. Óvatosságból ta­nácsos a fólián —, annak befo­gadóképességétől függően — né­hány tűszúrásnyi lyukat — ará­nyosain elosztva — létesíteni. Ily módon a legjobb hűtőházi tárolással is vetekedhető ered­ményt érhetünk eiL A fóliával több gyümölcsöt egyszerre zárunk él a környe­zettől. a mesterséges viaszbevo­nattal viszont az egyes gyümöl­csöket szigetelhetjük él a kör­nyező légtértől és egymástól. Kívánatos volna, éppen a ház­táji tárolás szempontjából, hogy nálunk is kapható legyen a gyümölcs viaszbevonatának mesterséges fokozása céljából töíbb országiban már használa­tos hidegen folyó viasz-emulzió- készítmény. Ez az apadást, s ez­által a fomnyadást is a 2/3-ára— 3/4-ére csökkenti, másrészt szá­mottevően mérsékli a jonatán­foltosság fellépését és — külö­nösen a körte esetében — álta­lában a romlást. Megérné a költséget és a fáradságot ez a mártogatásos használat. Dr. Heitmann Lajos (Kertészeti Kutató Intézet) A muskátliról E dél-afrikai, félsivatagi ég­hajlatról származott növény — mivel a kontinentális klímát ki­tűnően viseli, folyamatosan, gazdagon virágzik — igen nép­szerű egész Európában. A nyu­gati csapadékos éghajlaton el­sősorban a szimplavirágú fajtá­kat kultiválják, nálunk viszont a tefltvirágúakat helyezik elő­térbe. Kiültetésre — kertbe, parkok­ba — az egyszerű virágúak a legalkalmasabbak, ezek ugyan­is folyamatosan, nagy tömegben nyílnak. Cserépbe, balkonládák­ba a féligtelt- és teltvirágú faj­ták valók. Botanikai néven csoportosít­va: Pelargonium zonale néven ismerjük a szimpla- és teltvi­rágú kerti muskátlikat, Pelar­gonium peltatum néven az ún. futó muskátlikat és Pelargoni­um grandiflorum néven az egy­szer virágzó, nagyvirágú fajtá­kat. Ez utóbbiak csak tavasszal virágoznak. Rendkívül sok színkombináci­óban jelennek meg nemcsak a virágok, de a levélek is. Ter­metre is sokfélék — alacsony, középmagas, magas és futomus- kátlit ismerünk. i 1972. OKTOBER 17. Dugványozással szaporítjuk: a szabadban nyár végén, növény­házban tavasszal, a meghajts tbtt anyanövényeket nyerünk a nyárvégi dugványozásból, azon­ban ma már növényházban, perlitben gyökereztetve a tél- végi szaporításból is korán vi- v rágzó egyedeket kapnak. Házikertekben gondot okoz az ősszél felszedett idősebb tövek téli éltartása. Október közepén, végén, ha már nem mutatko­zik virág rajta, szedjük fel, cse- repezzük be, és nem túl szá­raz, világos, hűvös helyen tart­suk a következő tavaszig. He­tenként egyszer öntözzük meg. Tárolható föld nélkül, szárazon is .amikor a töveket felakaszt­juk kamrában, vagy pincében. Ezeket azonban tél végén még­is csak be kell cserepezni, hogy mire a kiültetés ideje elérkezik, a tövek feléledjenek és hajtani kezdjenek. Ekkor egyenként szemügyre vesszük növényein­ket és a sűrű, keresztben növő, vagy felnyúlt, esetleg visszaszá­radt hajtásokat eltávolítjuk, visszavágjuk. Üj, fiatal hajtá­sokkal hálálja meg a növény a helyes kezelést. Az elöregedett töveket, ame­lyek már nehezen fejlesztenek fiatal hajtásokat, nem érdemes tartaná, hiszen évente szaporít­hatjuk dugványról újólag. Eze­ket selejtezzük ki. —* 6 —1 Tudnivalók a fertőző állatbetegségek elleni védekezésről A különböző fertőző állatbe­tegségeket különböző kór­okozók: baktériumok, vírusok, stb. okozzák. Ezek többségének, akár szabad szemmel láthatók, akár nem, egy közös tulajdonsá­guk van; ha bekerülnék a fo­gékony állat szervezetébe be­tegséget, elhullást, vagy terme­lés-kiesést okoznak. Ha viszont 60—100 fokos hőmérséklettel, vagy kiáros, formalinos és egyéb fertőtlenítő szerekkel találkoz­nak, elpusztulnak, ártalmatlan­ná válnak. Az állatok fertőződése általában a kórokozóknak szájon, orron, légutakon, különböző testnyílá­sokon vagy bőrön, bőrsérülése­ken való felvétele útján törté­nik. A betegség több-kevesebb lappangásd idő után lép fel. A fertőző betegségben szenvedő állatokból nagy tömegben ürül­nek a kórokozók a nyállal, orr- váladékkal, tejjel, bélsárral, vi­zelettel, vérrel stb. A beteg ál­latok húsa, bőre és egyéb nyers­terméke, tolla, tojása, szőre, gyapja is tartalmaz fertőző anyagokat. Természetesen így a beteg állat és minden terméke és terménye, továbbá mindaz a használati tárgy, ami ezekkel szennyeződött, sőt a be­teg állatokkal foglalkozó gondo­zók is szerepet játszhatnak a különböző fertőző betegségek kórokozóinak széthurcolásában. Az eddigiekből értelemszerűen adódik, hogy a fertőző állatbe­tegségek elterjedése ellen mit kell tenni. Legelsősorban, is meg kell akadályozni fogékony állatok­nak kórokozókkal való érintke­zését. A tennivaló e téren az, hogy az állattelepek legyenek: körülkerítve, oda csak a szük­séges forgalom irányuljon és az is — még járványmentes idő­szakban is — célszerű fertőtle­nítés mellett történjék. (Kéz, lábbeli, járművek fertőtlenítése zsilipfürdő, munkaruha, lábbeli- csere.) Külön figyelmet kell for­dítani a tákarmányos zsákokra, ezek használatbavétel előtti fer­tőtlenítésére. Ha ez nem old­ható meg, a takarmányt ömleszt­ve, tartálykocsiban, ponyvában kell szállítani, szállítószalago­kon, vagy csöveken át továbbí­tani, tartályokban tárolni és in­nen szintén csővezetéken át ada­golni. V igyázni kell arra, hogy a takarmánykeverő vagy daráló helyiségbe nehogy bejus­son valamilyen fertőző anyag, mert innen a takarmánnyal to­vábbterjedhetnek a betegség okozói. Éppen ezért a darálók, keverőüzemek, takarmányraktá­rak jármű- és személyforgalmát korlátozni és ellenőrizni szüksé­ges, továbbá biztosítani kell az ilyen kulcsfontosságú helyeken a jármű- és személyi fertőtlení­tés lehetőségét. A megelőzési intézkedésekhez tartozik még a járványok ter­jesztésében szerepet játszó ege­rek, patkányok és a legyek ir­tása, gyérítése, továbbá a kóbor állatok (kutyák, macskák, vere­bek, varjak stb.) távoltartása állatainktól. Hasznosnak bizo­nyul sokszor az ólak leszögezé- se, dróthálóval való lefedése, izolálása a környezettől. Nem célszerű a nagyüzemi állattele­peken a csoportos látogatás mert fertőző anyag behurcolá- sának veszélyével járhat. Jár­ványos időszakban az ilyen cso­portos üzemlátogatásokat álta­lában meg szokták tiltani, de egyébként is hasznos és célszerű még járványmentes időszakban is mellőzni az üzemlátogatáso­kat. Ezt teszik a fejlett külföldi állattenyésztő telepéken is, ahol a látogatások alkalmával a te­lepek bejárása helyett prospek­tusok, mozgó, vagy diafilm-ve- títés, előadás stb. útján ismer­tetik a tevékenységet. Nagy ál- lattélepeinken követésre méltó ez a módszer! A különböző betegségeket lát­szólag egészséges, de a lappan- gási időszakban lévő fertőzött állatokkal is be lehet hurcolni. Az újonnan érkező állatok szál­lító járműveit, ládákat, ketre­ceket minden szállítás után fér-; tőtleníteni kell, az állatokat pe-j dig 30 napig külön telephelyen' megfigyelés alatt kell tartani és csak kedvező esetben szabad be- engedni őket a fogékony álla­tok közé. Ha vágóhídra, vagy hizlaldá­ba szállítják az állatokat, a szál­lításukra használt közlekedési eszközöket már a vágóhídon és' a hizlaldában szükséges minden szállítás után fertőtleníteni. A különböző fertőző betegségek tovaterjedésének megakadályo­zása céljából szükséges, hogy a szállításra kerülő állatok és ál­lati termékek forgalma állator­vosi ellenőrzés mellett történ­jék. Ha valahol jelentkezik vala­milyen fertőző állatbetegség, az első teendő az azonnali beje­lentés a tanácsnál, az állator­vosnál és a telephelyet senki és semmi sem hagyhatja el a szakközegek megérkezéséig, mert szakszerűtlen, fertőtlenítés nélküli távozás a fertőző anya­gok széthurcolását okozhatja. A' bejelentést lehetőleg a szomszéd, vagy valaki más olyan személy tegye meg, aki nem járt fer­tőzésre gyanús területen. E lőfordulhatnak a vadálla­tok (nyúl, fácán, őz, szarvas, vaddisznó stb.) között is olyan fertőző betegségek, me­lyek mind az emberre, mind a háziállatókra Veszélyt jelente­nék. Éppen ezért az elhullotton talált vadat, vagy a gyanúsnak talált lőtt vadat még elszállítás előtt mutassák be a területileg illetékes állatorvosnak. A fertőző betegségek kártéte­lének megakadályozása céljából a legfőbb feladat a kórokozók megsemmisítése, illetve fertőző- képességének gyengítése, meg­akadályozása ! Ha remélhető a betegség el­terjedését megakadályozni, a fertőző beteg és a fertőzésre gyanús állatok állami kártala-! nítás melletti kiirtásával és a j fertőzött terület gondos fertőt­lenítésével, akkor ez az eljárás szolgál a kórokozó megsemmi­sítésének eszközéül. Ha nagyobb állatcsoport be­tegszik meg, / vagy egy időben több helyen jelentkezik fertőző betegség és a kiirtás módszeré­vel nem lehet a járványt hely­hez kötni, elterjedését akkor is meg kell akadályozni a karan­ténok, a helyi, a községi és egyéb zárlati intézkedések meg­valósítása útján. Az állatorvos irányításával gondoskodjanak arról, hogy a fertőző anyag a lezárt helyről ne juthasson ki. Korlátozni és fertőtlenítés mel­lett történővé kell tenni a sze­mélyi és járműforgalmat. Az ál­latok által ürített fertőző anya­got ártalmatlanná kell tenni. A kikerülő trágyát be kell a legrö­videbb időn belül takarni 15—20 centiméter vastag földréteggel. Be kell fogni a szabadon moz­gó háziállatokat (baromfit, ku­tyát, macskát), nehogy ezek vi­gyék ki, vagy hozzák be a fer­tőző anyagot. A hullákat leg­célszerűbb fertőző betegség ese­tén a helyszínen elásni úgy. hogy fölöttük 2 méter vastag földréteg legyen. A kismalacok, baromfik hullái elégetés útján tehetők ártalmatlanná. Az eset­legesen kényszervágásra kerülő állatok húsát meg kell alapo­san főzni vagy sütni, mert a legtöbb kórokozó 60—100 fok hőmérsékleten elpusztul. Egyes esetekben más-, az állategész­ségügyi szervek által megsza­bott eljárásokat kell alkalmazni (tejsavas érlelés, hőkezelés, fer­tőtlenítés stb.) A fertőző anyagokkal szennye­ződött tárgyakat és eszközöket, továbbá személyeket különböző vegyi anyagokkal fertőtlenítik. (A klórmészből, klórlűgból, hid- roxigénlúgból, hypóból 10 liter vízhez 1/4—1/2 kilogrammot kell tenni, a formaimból 10 liter víz­hez 1/2 litert kell számítani.) A fő szabály az, hogy mindent fertőtleníteni szükséges, amiről feltételezhető, hogy kórokozóval szennyeződött. Az állatorvosok utasításait pontosan végre kell hajtani. Kerülni kell a felesle­ges vitákat! A fertőző betegségek kártéte­le elleni védekezésnek egy igen lényeges és fontos része a beteg állatok gyógykezelése. A beteg állatoknak célszerű oki és tü- ríebi kezelést nyújtani, a beteg­ségnek megfelelő szérum vagy a lábadozó és gyógyult állatok­ból V£Í£ vér, vagy vérsavó be- fecsAc-.dezése útján és a külön­böző testrészeken és szervekben jelentkező kóros folyamatok gyógyítására alkalmas módsze­rek alkalmazásával. G ondoskodni kell a lehető legjobb elhelyezésről, kí­mélő bánásmódról, megfelelő al- mozásról. Valamennyi fertőző betegségnél fontos a könnyen rágható, könnyen emészthető, magas tápértékű és vitamintar­talmú takarmány, melyben a beteg szívek és májak támoga­tására igen hasznos, a cukor és a melasz. Fontos, hogy a beteg állatok tartási helyükön kap­ják meg az itatást, a szövődmé­nyek elkerülése végett, lehető­leg langyos vízből, s kielégítő mennyiségben. A fertőző betegségek elleni védekezés kérdéseihez tartoznak a különböző oltási eljárások is, melyekkel a fogékony állatokat védettséggel lehet felruházni egyes fertőző betegségek éllen, bizonyos időre. Ha az ilyen úgy­nevezett kórelőző oltások alkal­mával az állat még egészséges és az oltás után kb. két héten belül nem fertőződik, a későb­biekben már másképpen fog vi­selkedni. mint a fogékony, ol­tatlan állat, ami azt jelenti, hogy az oltott állat a kórokozó felvétele után nem betegszik m§g, vagy pedig egészen eny­hén zajlik le betegsége, s köny- nyebben meggyógyul. Persze, ha a megelőző oltásban részesített állatban már „benne van a be­tegség” — mint mondani szok­ták —, vagyis lappangási idő­szakban van, vagy az oltás után rövid időn belül fertőződik, még megbetegedhet, mert a befecs­kendezett kóreíőző oltóanyagnak időre van szüksége, míg a be­oltott fogékony állatot immunis­sá, védetté teszi. A fertőző állatbetegségek egy része az állatokról az emberre is átterjedhet, éppen ezért el­engedhetetlenül szükséges a kö­telező óvatosság, a fertőtlenítő­szeres kézmosás, általában a személyi higiéniának a szorgal­mazása. az állati termékek gon­dos és tüzetes vizsgálata, szük­ség esetén az emberi élelme­zésre alkalmatlan húsnak, tej­nek, tojásnak vagy ilyen ter­mékeknek, készítményeknek el­kobzása, bizonyos anyagoknak hőkezelése stb., s általában az élelmiszer-higiéniai szabályok betartása és betartatása. L eglényegesebb azonban a fertőző betegségek meg­előzése. A megelőzés munkájá­ban jó, ha előre megtervezik mezőgazdasági üzemeink az ál­lategészségügyi tennivalókat. Kijelölik a betegségek jelentke­zése idején személyekre szóló feladatokat. Állandóan készen­létben tartják a .betegségek el­fojtása és kezelése céljából szük­séges eszközöket, felszereléseket. Ezt még a járványmentes idő­szakban kell megszervezni, hogy adott esetben minél kevesebb veszteség mellett tudjuk ellátni járványelfojtó és -felszámoló fel­adataikat. Dr. Földházi Sándor állami főállatorvos, a TIT Mezőgazdasági és Élel­mezési Szakosztályának titkára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents