Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-17 / 245. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1912. OKTÓBER 17., KEDD Ára: 1,— forint XXVII. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM Gondolatok a hazafias nevelésről Vasárnap is dolgoztak megyénk mezőgazdasági üzemei „Senki sem születik magyarnak”. Lehet, hogy a gondolat nem új, ám Dobozi Imre Kos- suth-dí jas írónk a „Hazafias honvédelmi nevelés és a tömegtájékoztatási eszközök” címmel megrendezett október 12—13-i egri országos tanácskozás vitaindító előadásában nem is törekedett újszerűségre, ezzel a meghatározással. Ez abból is kiderült, amikor arról is szólt, hogy a gyertek, aki ebben a hazában látja meg a napvilágot, mindenek előtt embernek születik és, hogy magyarrá lesz-e vagy sem, sok mindentől függ. Senki sem születik magyarnak. Kétségtelenül igaza van Dobozi Imrének, hogy a gyermek, amikor értelme bontakozik, kinyílik, magyar lesz-e mindenek előtt attól függ, hogy az elsőszámú nevelő, a szülő mit plántál az értelem előtt nyiladozó agyacskába. Hogyan ismeri meg a gyerek azt a környezetet, amely körül veszi, mit szeret meg benne, mit fogad el, mit vall magáénak belőle további életében. Lesz-e kötődése ahhoz a földhöz, ahol gyermekkorát, ifjúságát töltötte. Kötődik-e a legkisebb közösséghez, a családhoz, és ezen túl az utcához, térhez, falujához, városához, végső soron a hazahoz. Mert ez a meghatározója annak, amit tágabb értelemben a haza- szeretet fogalmával jelölünk, amit önmagunkban a hazával azonosítunk. Azok az emberek, akik az 194U-es évek második felében itt éltek Békés megyében, vagy éppen Békéscsaba környékén, jól emlékezhetnek a nagy vándorlásra, amikor több ezer család keresett új hazát határainkon túl. Azóta többször találkozhat, tak a kivándorolt emberekkel. Magam is sokukkal beszélgettem és ha szóba került volt szőkébb pátriájuk, soha nem beszéltek másról, mint arról a házról, városról, ahonnan elvándoroltak, azokról a gyerekkori emlékekről, amelyeket utcájukban éltek végig, az iskoláról, ahol magya_ rul tanultak, ahol a tanító sokszor fenyítette őket is csintalan_ ságukért. Emlékeztetek azokra, akik az ellenforradalom idején hagyták el a hazát. Kétszázezren tagadtak vándorbotot. Azóta több mint negyedrészüket hívta visz- sza a szülői ház, az utcájuk, városuk, vagy falujuk, az a közösség, amelynek mindennapi élete az övék is volt, és ma ismét övék örömeikkel, gondjaikkal egyetemben. Senki nem születik magyarnak, hanem azzá lesz, ha környezete, minden gondját, baját, örömét, bánatát megosztják vele, ha mindent tud arról a közösségről, amelyben él. Ez a gondolat az egri tanácskozáson fogalmazódott meg. S amikor a hazaszeretetről, a hazafias nevelésről beszélünk, ennek a gondolatnak kell élnie mindnyájunkban, akik felelősséget érzünk mai és a jövő fiatal nemzedékének neveléséért. Ennek a gondolatnak ott a helye a gyermekét beszélni tanító anya, az életre nevelő apa, a tudást plántáló tanító, tanár, a szakmát oktató nevelő, a forradalmi harcokat ismertető, ifjúsági mozgalmat vezetőember fejében. Merjük vállalni azt a becsületes kötelességünket, hogy ifjúságunkat magyarnak neveljük, mert különben elveszítjük azt a jogunkat, hogy nemzetközinek nevelhessük. Mert, ha igaz az alapgondolat, úgy az is valóság, hogy csak az válhat internacionalistává, akinek van nemzeti tartása, öntudata. Csak az az ember értheti meg a világot formáló forradalmi eszméket, aki ismeri hazája forradalmának történetét. A második világháborúban harcoló sok nemzetiségű szovjet emberek, közöttük oroszok, ukránok, kirgizek, grúzok, örmények és a többi nemzetiségűek azzal, hogy védték az uniót, szűkebb hazájukért, azért a földért is harcoltak. ahol születtek, ahol szüleik nyelvén beszéltek és beszélnek ma is. Azok a magyar hazafiak, akik a szovjet, jugoszláv, csehszlovák, spanyol, francia, dán és a többi nemzetek fiaival harcoltak a nácizmus, az elnyomás ellen, azért tudtak fegyvert fogni, mert szerették azt a hazát, ahol születtek. Csal? úgy válhattak nemzetközivé, hogy először magyarokká lettek. Ismerték, szerették hazánk történelmét, népét. Ismerték szűkebb pátriájukat, kötődtek hozzá. Senki nem kívánja tőlünk, hogy megtagadjuk magyarságunkat. Magyarul tanított gondolkodni anyánk és ezt minden embernek így kell tudomásul vennie. Ha hazánkról, a mai szocialista Magyarországról beszélünk, énekelünk, dolgozunk érte, tesszük ezt azért, mert van és kell, hogy legyen önbecsülésünk, tesszük ezt, mert tudjuk, csak annak a nemzetnek van joga, amelynek fiai más nemzetek szabadságjogát tiszteletben tartják. Botyánszki János Az elmúlt hét esős napjai i hosszabb-rövidebb időre kény- | szerpihenőre ítélte a traktorosokat, kombájnosokat. Bár hétvégére kisütött a nap, a megye egyes részein rá lehetett menni az alaposan átázott talajra, másutt nem. Ahol dolgoztak a gépek, ott is hősies küzdelmet vívtak a sántenger- rel. Vasárnap'' megyeszerte iparkodtak pótolni az eső okozta kiesést a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok. A partosabb részeken vetették a búzát, készítették a vetőágyat, szedték a cukorrépát és törték a kukoricát is. A Mezőhegyesi és a Sarkadi Cukorgyár körzetében számos üzem szállított az átvevőhelyekre cukorrépát. Bár nem teljes kapacitással dolgozhatnak a gépek, a szakemberek tábláról táblára járva figyelik a talaj alakulását s munkaátcsoportosítással, nyújtott, vagy két műszak bevezetésével igyekeznek gyorsítani a munkát Ünnepi műszakot tartottak vasárnap a rizstermesztő gazdaságok is. A Körösi Állami Gazdaság határában például 8 gép aratta-csépelte a rizst. Az új termény elszállítására kivezényelt gépjárművek gyakran elültek a sáros talajon. Három lánctalpas traktor tartott állandó ügyeletét, hogy kivontassák az elült gépeket, s köves útra jusson a rakomány. A rizskombájnok mintegy 50 százalékos teljesítménnyel „cammoghattak” a földeken — gyakran kellett letisztítani a sárt, a rizsszalmat, a gyomot a kerekekről —, de minden erővel azon fáradoztak, hogy a népgazdaság számára oly fontos termésből minél többet küldjenek biztos fedél alá. Hasonló erőfeszítéssel dolgoztak megyénk többi rizstermesztő gazdaságai is. A héten készült el a MÁV há_ romnegyed évi szállítási mérlege: eszerint a tavalyihoz képest tovább csökkent a késve rakodó vállalatok száma. A MÁV-nál elmondták: a válM A A HAJRÁ MARAD? <3. oldal) VÁNYAI AMBRUSRA EMLÉKEZETT DÉVAVÁNYA (4. oldal) OKTOBER TÓTKOMLÓSON (5. oldal) • TUDOMÁNY—TECHNIKA (6. oldal) HÉTVÉGI SPORT- ESEMÉNYEK (7—8—9. oldal) Bondor József Romániába utazott Mátéi Ghigiunak, a Román Szocialista Köztársaság ipari építkezések miniszterének meghívására hétfőn Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter vezetésével építésügyi delegáció utazott Romániába. A küldöttség egyezteti a két ország építésügyi, gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésének 1973. évi munkatervét. lalatok az idén jobban megszervezték az éjszakai és a szombat- vasárnapi kirakodást. A késedelmes rakodás büntetését szigorító GB-határozát óta több száz milliós bírság folyt be. Ennek felét a rakodás gépesítésének ‘ támogató, sára létrehozott alapba fizették be. Ebből az illetékes minisztériumok, főhatóságok és a Központi Szállítási Tanács zsűrije pályázat útján jelentős összegeket adott a vállalatoknak emelő- targoncák, daruk és egyéb va- gönkirakodó berendezések vásár, lására. A gyors rakodásban — a többi között — élen jár a TÜKER, amely a rákosrendezői pályaudvaron szeptemberben 892 vagont rakott ki az előírt időn belül. Ugyancsak a legjobbak között van a Hungarofruct, a Tisza- menti Vegyiművek, a Beton és Vasbetonipari Művek szolnoki gyáregysége és a 11 magyar cukorgyár, amely már naponta ezer vagon cukorrépát képes fogadni. A Központi Szállítási Tanács 300 ezer forint jutalmat fizet ki a napokban azoknak a vállalatoknak, amelyek szeptember 1. és október 15. között rekordidő alatt oldották meg a szombatvasárnapi rakodást. Mélyitik a Dunát A több mint kétezer kilométer hosszú 'dunai hajózható vízi- úton a hét végéig tovább növekedtek a gázlók. A legnehezebb helyzet a Pozsony és Gönyű közötti 90 kilométeres szakaszon alakult ki, ahol egymást érik a gázlók és a hajózó- út-szűkületek. Novák Endre, a hajózóút kitűző szolgálat vezetője elmondotta, hogy emberei hajóikkal napkeltétől napnyugtáig a vizen vannak és együtt dolgoznak szlovák partnereikkel. Vasárnapra egy nagy teljesítményű kotróval sikerült kimélyíteni a medvei Duna-hídnál a legveszélyesebb gázlót, amelyben már csak 16 deciméter víz volt Reméljük, hogy mielőtt még véglegessé válna az őszi hangulat, találkozunk az őszi nyárral is. (Fotó: Demény Gyula) 300000 forint jutalom a gyorsan rakodóknak Javulásra utal a MÁV szállítási mérlege iw Oszt hangulat
