Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

Hl NI A G AZIN

Nyolcán voltunk a megyéből...

ßattonyaiak

Budapesten

Buda és Pest egyesítésének 100 éves évfordulójára kirándulást szerveztek Budapestre a battonyai 1-es számú iskola úttörői.

Sokan közülük most jártak először a fővárosban, s nagy élményt jelentett nekik a Parlament, a Vár, a Nemzeti Múzeum, a Szabadság-szobor és a Csillebérci Úttörőtábor megtekintése. A kiránduláson részt vett 46 pajtás rajgyűlésen számolt be a látottakról.

Tavaly a Fiatal Közgazdászok első országos találkozójának tudományos programja hajón zajlott le Budapest-Du- naújváros között. A második országos találkozón az idén ugyanez a Budapest-Szombat- hely közötti külön vonaton. A találkozó résztvevői az utazás ideje alatt a különvonat négy étkezőkocsijában négy különböző közgazdasági témát vitattak meg. A vitát gazdasági és politikád életünk neves személyiségei vezették. Néhány kilóméter megtétele után már nem győztek a fiatalok kérdéseire válaszolni Mi pedig annyira belemerültünk a vitába, hogy észre sem vettük, hogy az ország egyik legszebb vidékén utaztunk át és már meg is érke- tünk Szombathelyre.

Szombathelyen autóbuszok vártak ránk. Kedves vendéglátóink először egy rövid városnéző körútra vijtek bennünket. A városnézés után az autóbuszok Kőszegre indultak. Sajnos a korai sötétedés miatt ebből a városból csak a fényeket lát- ; tűk. Este Kőszeg város tanácsának elnöke a vár lovagtermében fogadást adott az országos találkozón résztvevő fiatal közgazdászok tiszteletére.

A következő nap reggelén már ismét Szombathelyen voltunk, ahol Vas megye tanácsának elnöke részletes tájékoztatót adott a megye gazdasági életéről. A szombathelyi program további része üzem- látogatásokkal folytatódott. Megnéztük a híres Savaria Cipőgyárat is,ahol a bemutatott cipőmodellek nagy tetszést arattak. Különösen a női csizmák. Az már azonban sokkal kevésbé tetszett nekünk, hogy ezkhez a gyönyörű darabokhoz at magyar vásárlók csak az országhatáron túl valutáért juthatnak hozzá.

A délután már a hazafelé induló külövonaton ért bennünket. A viták középpontjában most a népgazdasági és a területi tervezés a gazdasági szabályozórendszer, a munka és az üzemszervezés, valamint az információ-rendszer kialakításának kérdései álltak Mindannyian egyétértettünk abban, hogy a fiatal közgazdászok október 5-6-i második országos találkozója megfelelt az előzetes célkitűzéseknek. Elősegítette, hogy megismerkedjünk az ország egyik megyéjének sajátos közgazdasági problémáival. Ugyanakkor gazdasági életünk egészének időszerű problémáiról kaptunk színvonalas tájékoztatást vezető közgazdászoktól.

A találkozóról a Békés megyei delegáció filmet is készített, amelyet a Fiatal Közgazdászok Békés megyei Bizottságának klubavató foglalkozásán vetítünk le. Az országos találkozón egyébként nyolcán voltunk a megyéből: Beraczka Ilona és Bereczki András a megyei tanács tervosztályának munkatársai, Kocsor Ferenc a Kner Nyomdából, Szabó Bé- láné a KSH Békés megyei Igazgatóságától, Szűcs József a körösladányi Magyar-Vietnami Barátság Tsz-ből, Varga Imre a KISZ Békés megyei Bizottságának politikai munkatársa, Zoltán Tamásné a Békéscsabai Konzervgyártól és végül a krónikás:

Ádász István a PM Revizori Kirendeltség főrevizora

A Lindisfarne

TÍZ NAP VÁRNÁBAN

Nagy versenyen, 20 évesen

Kedves levelet kapott a Mini Magazin Füzesgyarmatról. A helyi ÁFÉSZ Hermes szocialista brigádja nevében Bagdi Gáborné egy fiatal brigádtagjuk szép sikereiről tudósított miniket.

Lakatos Erzsébet 1968-ban 16 évesen került a füzesgyarmati ÁFÉSZ Bocskai vendéglőjébe. Munka mellett végezte el az 1 éves vendéglátóipari szakiskolát, mely neki tulajdonképpen nem is egy évig tartott. A Szakma Kiváló Tanulójaként jeles eredménnyel másfél hónappal előbb kapta meg bizonyítványát. Tudását rövid időn belül három versenyen bizonyította. Július 5-én Nagyszénáson a megyei melegkonyhás szakácsversenyen harmadik helyezést ért el. Augusztus 2-án Budapesten, a Gundel étteremben második lett az országos szakácsversenyen. Au- S gusztus 15-én a Körösladány- S ban megrendezett megyei ver- ■ senyen ismét az első három I helyezett között szerepelt. c

Az egymásután gyorsan kő- s vetkező sikerek nem tették el- : bizakodottá Lakatos Erzsébe- 5 tét. Szerényen, szorgalmasan : dolgozik továbbra is és készül jj a nagy versenyre. Október jj 15-én, vasárnap indül Bulgári- jj ába, ahol a tengerparti Várna j ad otthont egy 10 napos nem- j zetközi ifjúsági tanácskozásnak jj és versenynek. Tizenhét nem- ; zet legjobb szakácsai adnak jj randevút egymásnak. Magyar- : országot öten képviselik, köz- : tűk Lakatos Erzsébet, !

Három évvel ezelőtt az együttes még Newcastle, a skót határváros legvadabb underground képviselője volt, mindent játszottak, ami progresz- szív, és mindent nagy hangerővel.

De szerencsére a Brethren együttesnek — ahogy még akkor nevezték magukat — nem volt sikere. A gázsi, amit abban az időben kaptak, még az útiköltségre sem volt elég. A huszonnégy éves dobos, Ray Laidlaio, a szintén huszonnégy éves szólógitáros, Si Cowe, a velük egykorú Rod Clements basszus- gitáros és zongorista, és az egy évvel fiatalabb énekes, Ray Jackson 1970 januárjában ismerkedett meg Alan HulUlal. Ö akkoriban mint ablaktisztító kereste kenyerét, és szabad idejében dalokat komponált, általában skót folklórt.

— Dalaim egyáltalán nem illettek az együttes stílusához — emlékezik vissza Alan —, az üvöltő rock stílusukat pedig nem tartottam sokra. Ennek ellenére mégis együtt maradtunk, és elhatároztuk, hogy Londonban próbálunk szerencsét. Tavaly két lemezt is kiadtunk, és

igaz, hogy kedvező kritikát kaptunk, de a zsebünk még mindig üres maradt.

Az idei év hozta meg az igazi sikert. Amikor márciusban amerikai vendégszereplésükről hazaérkeztek Angliába, legnagyobb meglepetésükre, és természetesen örömükre, sok száz rajongó fogadta őket a repülőtéren. A váratlan esemény oka az volt, hogy a lemezkiadó beleegyezésük ellenére utolsó nagylemezükről a Meet me on the Come című számot kislemezen is megjelentette. Az öt zenész egyszerre népszerű lett, és nyolc héttel később, hasonló előzmények után a Lady Eleanor című szám került fel a slágerlistákra. A Lindsfame együttes számításai szerint, ha az idén még egy sikerszámuk lesz, végérvényesen bekerülnek a pop-zene vezető együttesei közé.

Szeghalmi Éva

■

■

■

■

S A Min] Magazint összeállította:

■

Lányai László

■

aftsesa'aasB&CKsasxseaasassasBSHBSBs;

Egresi Csöpi:

SLÁ- j GER- i

1. (1) Mit tehet az ember (Generál)

2. (2) Egy viharos éjszakán

(Corvina)

3. (4) Ügy szeretném

(Bergendy)

4. (8) Elment a hajó (Koncz)

5. (9) Búcsúzom tőletek, cimborák (Bergendy)

6. (6) Add már Uram, az esőt

(Kovács Kati)

7. (-) Itt a kezem (Koncz)

8. (-) Merre mentél tőlem

(Kovács Katii)

9. (5) Két összeillő ember

(Szécsi)

10. (7) Minden jót, Mónika (Payer)

„Adjuk vissza a szélsőjáték rangját“

A fiatalok már nem emlékezhetnek rá, az idősebbek közül is sokan akadnak, akiknek gon- dolkodiniok kell, hogy a „Csöpi” becenév mögött ki rejtőzik. Egresi Béla ő, a Kispest, majd az Újpest 23-szoros válogatott jobbszélsője, aki 1943. és 1953 között játszott az élvonalban. Tizenöt éve hagyta abba az aktív labdarúgást, azóta csak „sörmeccseken” húzza fel a labdarúgó cipőt. Gömbölyű termete arról árulkodik, hogy gyakoriak az ilyen találkozók.

Vérbeli szélső volt a jobboldalon, de nem egyszer balszélen is kisegített. Gyors volt, nagyszerűen cselezett s úgy adott be, hogy ott belül nem sokat kellett „igazítani” a labdán.

— Nagyon sok túlórázásba került, amíg úgy- ahogy megtanultam hogyan kell a labda alá nyesni — futtában —, hogy a belső csatárnak aztán jól jöjjön a labda, vagy fejre a beadás.

Témánál vagyunk. A mai szélső-játék hibáiról beszélgetünk.

— Ha ugyan lehet szélső-játékról beszélni — mondja. — Ma már ott tartunk, hogy egy ifjúsági játékos megharagszik az edzőre, ha adottságai miatt szélsőt akar belőle nevelni. Pedig higgyék el, a partvonal melletti játéknak is megvannak a szépségei.... Nagyon boldog voltam, amikor a hátvédem mellett elrúgtam a labdát, megkerültem, s már szabad volt előttem az út. Visszavonulásom óta is figyelem a mérkőzéseket, helyszínen vagy a tv-ben, s nem találok olyan játékost, akire rá lehetne mondani: „ideális szélső”. Talán Zámbő, Szőke, Becsei és a komlói Bencsdk közelíti meg ezt a szintet. Nagy baj az is, hogy nagyon ritkán vállalkoznak lövésre, nincs önbizalmuk. Az önbizalmat pedig csak a sok és szorgalmas gyakorlás adhatja meg.

Vissza réved a múltba:

— Emlékszem^ játékoskoromban csaknem minden edzés után kint maradtunk a pályán Zsengellér Gyuszival, meg Szusza Ferivel túlórázni. Húsz-harminc méteres átadásokkal indítottak s nekem vagy le kellett rohannom beadni, vagy kapura húzni és lőni. Hányszor rúgta vissza a labdát Ábel vagy Feri azzal a megjegyzéssel: ennél jobbat kérünk... S azok az estébe nyúló .szögletrúgó versenyek is fejlesztették a technikát, amikor az alapvonal mögé egy méterrel helyeztük a labdát s onnan kellett úgy „megcsavarni”, hogy érintés nélkül jusson a hálóba. Nem hiszem, hogy a mai játékosok kedvtelésből csinálnának ilyesmit Pedig mi profik voltunk és nem lelkes amatőrök, de jobban szerettük a labdát, a játékot, mint a maiak, s az edzést nem kötelező gyakorlatnak, hanem kedvtelésnek tekintettük és éreztük is. Távol áll tőlem, hogy oktassam a maiakat, de szeretném ha megfogadnák három tanácsomat; 1. Végezzenek sokkal több kapura- lövő gyakorlatot. 2. Minden edzés műsorán szerepeljen a gyors vágtázás — labdával. 3. S ami lényeges higgyék el, hogy szépen is lehet eredményesen játszani.

Fiatalok arcképcsarnoka

ŐRSVEZETŐ A 73-AS MAJORBAN

Mezőhegyes Í3-as major. Néhányszor 10 családi ház. Bolt. És az iskolaépület, amely egyben a 4799-es számú Ady Endre úttörőcsapat otthona is. A 66 tagú nagycsalád az úttörőcsapat vezetője Balanyi Miklósné és férje az iskola vezetője már 22 éve él itt. Nem egy mostani tanítványuk szüleit is ők tanították a betűvetésre.

Amikor ez év folyamán a KISZ mezőkovácsházi járási bizottságán értékelték a járás úttörőcsapatainak a Pajtás újság terjesztésében elért eredményét, kiderült, hogy legsikeresebben a 73-as major pajtásainak lapterjesztője tevékenykedik.

Barabás Éva 6. osztályos tanuló szeptember elseje óta a Fecske őrs vezetője. Ö az, aki a lapterjesztésben végzett lelki- ismeretes munkája jutalmául majdnem egy hónapot töltött Csehszlovákiában a boinicei nemzetközi úttörőtáborban a Vág völgyében. A táborozás emlékei még nagyon frissek és Évike szinte percről percre emlékszik a napirendre:

— Hétkor kürtök ébresztettek bennünket, azután reggeli torna a hegyen. Mosdás után a szobákban raktunk rendet. Én egy érdi és egy pesti kislánnyal laktam együtt. A reggeli után legtöbbször strandoltunk. Én legszívesebben a nagy fürdésekre emlékszem vissza. De jók voltak a rajjátékok meg a vacsora utáni szabad foglalkozások is.

Évike tehát „világjáró” lelt. Erre az édesanyja meg az édesapja, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság gépkocsivezetője is nagyon büszke. Mari is, a gimnazista' nővér, de még a nagymama is, bár ő nagyon féltette a kisunokát, hogy olyan messzire megy.

Ráadásul most meg alig jött haza, újból útrakel. Néhány nap múlva egy hónapig lesz a Balaton melletti zánkai úttörőváros lakója. Hat járásbeli pajtásával együtt őrsvezető-képző táborba megy.

Barabás Éva még csak hatodikos. Gyerek. Mosolygós szemű. Itteni rövid kis életrajzán átfutva talán mosolyog az olvasó. Pedig Évikének igazán nem könnyű ott kint a majorban felvenni a versenyt a városi gyerekekkel. Mint, ahogy a Balanyi házaspár is nehezebb körülmények között töltötte el ezt az elmúlt 22 évet a városi pedagógusokhoz képest. Csoda-e, ha a majorban szinte egy emberként van mindenki azon, hogy Évike álma — hogy tanító lehessen — valóra váljon. Meg, hogy valamennyi gyerek;, pajtás innen indulva is boldogulni tudjon.

(kőváry)

8

1972. OKTOBER 15.