Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-13 / 242. szám
Nők a műhelyben A műhely, ahová Polonkavt György, a Hajtómű és Felvo-! nógyár békéscsabai 5-ös számú | gyáregységének termelési ősz-1 tály vezető je 'kisér, nem mondható sem tisztának, sem levegős- j nek, de még csendesnek sem A bakelitprés-, a lemezvágó- és a fúrógép időnként akkora zajt csap, hogy az ember közben a saját szavát is alig érti meg. Délután 2 óra az idő, éppen váltás van. Hat nő érkezik, hat indulni készül. Polonka György nem szokott áradozni. Mindig szűkszavúan dicsér. Most is csak ennyit mond: — Ez a brigád münden hónapban 100 százalékon felüli teljesítményt ér el. Alább nem adja. Ha brigád, akkor bizonyára van brigádvezető is. gondolom, ám hamarosan kiderül, hogy ilyen nincs. Sőt még brigád sem. Már-már majdnem lett ugyan, de közbejött valami. Még 1969-ben. — Egyszer volt itt egy újságíró, a vállalat Hajtómű című lapjától. Ö beszólt velünk és mi elhatároztuk hogy brigádot alakítunk és célul tűzzük a Szocialista cím elnyerését — emlékszik vissza Vecsernyés András- né. — Ki lett volna a brigádvezető? — Talán én, de minden abbamaradt, mert nemsokára szülési szabadságra mentem. Közben csoport, és művezető csere is dezeseit vállalhatjuk gyártásra. Az erőművi főberendezések gyártásszakosítasának lehetőségeit most vizsgálják a KGST illetékes bizottságai és 1973-ra készül el a felmérés: ki mit ajánl nemzetközi színvonalon és a szükséges teljesítmény-tartományban. A szovjet ipar a nyár derekán mutatta be új 800 és 1000 megawattos turbináit. Ebbe a teljesítmény kategóriába a magyar ipar nem tud benevezni. A Láng 200 megawattos turbinája azonban kitűnő és egy-két éven belül megcsinálja a gyár az 500-ast is. Megállja a helyét a Ganz 220 megawattos generátora, ametyet a léningrá- di Elektrószila dokumentációja alapján kezdtek gyártani. A Fiat kisteljesítményű gázturbináihoz is szállít generátorokat a Ganz. Ne feledjük azonban, hogy ez az üzlet eléggé esetleges. A KGST szakosodási megállapodások adhatnak hosszú távra, biztos alapot a gyárnak. A Fiat kis teljesítményű generátorokat kér, pedig a Ganz-ban már az 500 megawattosok gyártására készülnek. Ezeknek pedig a KGST-ben van meg a helyük és nem a Fiat-kooperációban. A közös program persze a nagy erőművekre alapszik majd. Ezekhez is van azonban ajánlatunk a nemzetközi élvonalhoz volt. Tovább senki sem törődött vele, — Azóta tehat „csend” van? — Igen. Magunk mit kezdhetünk? — válaszol kérdéssel Zsurka Péterné. — Az szb-titkár? — Jaj, ő nagyon elfoglalt ember. — Ki a verseny felelős a gyárban? Erre sem Vecsernyés Andras- né, sem Zsurka Pétemé nem tud válaszolni. Sőt még Szemancsil; j Mihályné, a műhely szakszerve- J aeti bizalmija sem. Csattognak a gepek. — Ez nem könnyűipar mutatja Szemancsik Mihályné a i kezét. Csuklóján valóban egy jó! j látható daganat van. — Miért nem megy máshová! dolgozni? — Megszoktam ezt a környe-; zetet. Hatan mindig együtt va- j gyünk, barátság alakult ki kö- j zöttünk. — Milyenek a vezetők? — Jók. — Mi a megítélésének az alapja? — Elsősorban az, hogy mindig van munkánk. Nemigen kell tétlenkednünk. így a havi keresetünk sem ingadozik. Vecsernyés Andrásnénak más mondanivalója is van. — Nekem például megengedték, hogy reggel 6 óra helyett tartozó un. erőművi segedberen- dezések köréből. Az erőművi vízköröket, vízelőkészítőket (Heller—Forgó berendezés, táp- házak, szivattyúk, a víz tisztításához ioncserélő gyanták) és az erőművi kapcsolóberendezéseket tudná szállítani a magyar ipar. Az együttműködés másik lehetőségét az energiaszállítás kínálja. A Szovjetunióban már 750 kilovoltos távvezetékeket építenek, mi tudunk már 400 kilovoltost és az itt Közép- Európában leágazó vezetéknek nagyon jó. A magyar energetikai berendezésipar fejlesztése az utóbbi tizedben jól meghatározott úton haladt. Erre utal az ágazat mai ajánlat-listája. Jó licenszekkel és jó hazai eredményekkel sikerült felkészülnie a 70-es évek hazai és a méreteinkhez illő nemzetközi feladataira. Az ágazat ma már képes kiszolgálni a hazai villamosenergia-termelést. szállítást és az import fogadását korszerű eszközökkel, berendezésekkel a hazai teljesítményigényekkel összhangban; és képes a közepes teljesítményigényekhez is igazodni — a nemzetközi kívánalmaknak megfelelően. Korszerű, konvertálható kapacitás ez az időzónák kooperációjában is. Gerencsér Ferenc negyed 7-kor járjak be. Hatkor nyit az óvoda, előbb nem tudok ideérkezni. A Kulich Gyula lakótelepi óvodáról van szó. Bizony érdemes lenne a reggeli kapunyitást a dolgozó anyák munkakezdéséhez igazítani! — Mit lehetne a műhelyben jobban csinálni? — érdeklődöm tovább. Szemancsik Mihályné ezen. még nem gondolkozott. Lényegében mindent rendjénvalónak talál. Ám kissé meglepődik, amikor a túlontúl piszkos falakra és abla. kokra mutatva megjegyzem. — Az ilyen környezet egyáltalán nem nőknek való. Ebben egyetért velem. Éppen úgy Vecsernyés Andrásáé is. Lázár László művezető szerint az asszonyokat leginkább a a naplóvezetés riasztja vissza attól, hogy brigádot alakítsanak és a szocialista cím elnyerését célul tűzzék. Arra gondolok, hogy ha ő belépne a brigádba, tudna segíteni a naplóvezetésben. Vagy esetleg más is vállalhatná a brigád patronálását. mint ahogy sok helyen történik. De talán nem is ez a lényeg. Valahogy a műhely eszmeileg a perifériára szorult. Az itt dolgozó asszonyoknak és lányoknak j óformán alig van kapcsolatuk a gyárral. — Ledolgozzuk a 8 órát, az. tán megyünk — mondja Szemancsik Mihályné, s hozzáfűzi még, hogy nem nagyon tudják mi történik körülöttük. — Termelési tanácskozás tálán egyszer van egy évben, s arra elmegyünk — folytatja Vecsernyés Andrásné. — Véleményt kémek a szak- szervezeti bizalmitól, ha béremelés vagy jutalmazás van? — fordulok Szemancsik Mihályné- hoz. — Igen, bár nálunk legalább 2 éve senki sem kapott jutalmat, — Kiváló dolgozó nincs? — Nincs, pedig azt hiszem, lehetne. Az évek során többször is volt sürgős munka. Mindnyá jan vállaltuk, hogy il—12 órát dolgozunk. Akkor sem tettünk ellenvetést, amikor 3 műszakot szerveztek, pedig az asszonyok gyermekes anyák is. De miattunk a gyáregységet ne érje hátrány. Az egyéni érdekünk is azt kívánja. Végüiís mit lehetne még mondani? Talán azt, hogy a nőknek a közösségi életbe való bevonása, tevékenységük szervezettebbé tétele az egyenjogúság alapvető követe! ménye. Ne vegye kö. rül kínai nagyfal azt a munka- csoportot, amely évek óta dere. kásán helytáll. Még ebben a többségében férfiakat foglalkoztató üzemben sem. Jussanak a nők is feljebb a munka és az elismerés ranglétráján. Pásztor Béla inmiimmnz Az őszi forgalom jó együttműködést igényel a vasúttól és a fuvaroztatóktól Nélkülözhetetlen a hétvégi: szombat—vasárnapi rakodás növelése A napokban jelent meg a j MÁV Vezérigazgatóság tájékoztatója az év első kilenc hó- j napjában szállítási teljesítmé- | nyeiről és az év végéig a vasút j előtt állő feladatokról. A Szegedi Vasútigazgatóság vonalhálózata mellett fekvő I megyékben — azok számottevően mezőgazdasági jellegéből j eredően — az országos arányokhoz képest még jobban torlód- j nak az őszi forgalom szállítási j igényei. Viszonylag rövid idő | alatt, az áruk természeténél j fogva halaszthatatlan sürgős- 1 séggel kell elfuvarozni a bel- i földi és exportküldeményeket. A cukorrépatermelés növekedő- j se fokozza a vasút kocsiellátási nehézségeit. Az exportszál- j lítás népgazdaságilag és terüle- | tileg is kedvező emelkedése, a i feladásra kerülő élő állatok. > gyümölcs- és zöldség-, továbbá , a konzervféleségek zavartalan j továbbítást követel. A nemzetközi szállítási kötelezettségek | határidőre történő teljesítése, , az áruk minőségi romlásának j veszélye nem tűr késedelmet az j elíuvarozásnál. A vasút a rendelkezésre álló teherkocsi-kapacitás adta lehetőségekig — az üzemen belüli szervezési intézkedésekkel — , mindent elkövet az igények kielégítésére. Ez azonban nem elegendő a .szállítófelek megértő támogatása nélkül a kocsi- ellátás biztosításához. A kocsik állomási tartózkodási idejének csökkentéséhez nélkülözhetetlen a be- és kirakások határidejének betartása. A Gazdasági Bizottság 1970. évi szigorító rendelkezése a kocsiálláspénzek félmérésére csupán eszköz es nem a bevételek növelésének célját szolgálja. A Központi Szállítási Tanács a beszedett többletet ugyanis a raikodásgépesítés céljára visszaszármaztatja. Mégpedig térítés nélküli támogatás formájában azoknak a fuvaroztatóknak, akik saját anyagi forrásaikból is fejlesztik gépesített rakodás lehetőségeiket, A rakodás-fejlesztésre juttatott összeg Békés megyében 1972. közepéig már több millió forintot tett ki, az egész országban pedig 800—900 millió között mozog. Ez az intézkedés eredményesen segítette elő a lei tűzött cél megvalósítását: a kocsik rakodási idejének csökkentését. Sajnos a fuvaroztatók egy része nem tesz meg mindent a vasúti kocsik időbeni rakodásáért. Ezért ez a népgazdasági fontosságú követelmény nagyobb erőfeszítést igényel a késlekedőktől. Például Békéscsabán, a Baromfifeldolgozó Vállalattól, Gyomán, a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalattól. Orosházán, a Békéscsabai TÜZÉP Vállalattól. Az év hátralevő hónapjaiba* azonban még többet kell tenniük a vasút szállítófeleinek a közös célért. A hét egyes napjain jelentkező aránytalanságokat meg kell szüntetni, főleg a hétvégi — szombat és vasárnapi — berakások tehetőse geinek jobb kihasználásával. A vasút folyamatos üzem, szombaton és vasárnap is közlekednek a személy- és tehervona- tok. A vasúi az őszi forgalom időszakában kedvezményeket nyújt azoknak a fuvaroztatóknak, akik vállalják és teljesítik a megállapodás szerinti vasárnapi rakodásokat. A MÁV a felettes szakminisztériumok körében is mozgalmat indított és cél jutalmat tűzött ki már az őszi forgalom időszakára is a vasárnapi berakásoknál- legjobb eredményt elérő vállalatoknak Jó példának lehetne állítani a cukorgyárakat, amelyek már a korábbi években is eredményesen támogatták a vasul ilyen törekvéseit. Igyekezetük az idei idényben is megmutatkozik a szombat—vasárnapi rakodások rendszeresítésében. Példájuk követésre méltó nemcsak a vasút feladatainak támogatása, hanem a népgazdaság szállítási igényeinek teljesítése szempontjából is. A MÁV az év hátralevő időszakában csak úgy tudja teljesíteni a népgazdasági tervekhez igazodó szállítási feladatait, ha ebben a munkában az eddigieknél is szorosabb együttműködés alakul ki a fuvaroztatók és a vasút között. Vajda Sándor, a Szegedi Vasútigazgatóság osztályvezetője A TSZP dicsérete Néhány hónap alatt aligha jutott he sikeresebb karriert, egyetlen gép is a mezőgazdaságban, mint a MEZÖGEP Vállalat dévaványai gyáregységének új terméke a TSZP, teljes nevén: termény szárítópad. Ez év tavaszán szűk körben tartottak róla rövid ismertetőt Dévaványán. Ma már 30 üzemel a megyében és az esős időjárás következtében átnedvesedett napraforgót, kukoricát szárítja. Ha erre az időre 60 terményszárítópadot tudott volna gyártani a dévaványai gyáregység, most az is kevés lenne, mert a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok igénye az esős időjárás következtében megnövekedett az olcsó szárító- berendezések iránt. A dévaványaiak termékének az a legfőbb érdeme, hogy a többi berendezéshez képest olcsóbban kerül forgalomba. A nedves gabona. kukorica és napraforgó egy—kettő és fél méter magasan tárolható rá a víztartalomtól függően. Egy- egy berendezésen 30—40 vagon áru helyezhető el. A szárítás költsége mázsánként nem éri el, vagy alig haladja meg a 2 forintot. A meleglevegős szárító-berendezések ennél négyszerié drágábban üzemelnek. Szarvason, Dévaványán, Csárdaszálláson, Okányban., Mező- kovácsházán már működnek ezek a terményszárító-berendezések. A napraforgó szárításánál szerzett tapasztalatok alapján olyan dicsérő szavakkal illették e korszerű eszközt, amely azok számára, akik nem ismerik, szinte hihetetlennek tűnik. Pedig igaz. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat szakemberei olyan tapasztalatokra tettek szert, melyekkel ez a gyártmány hosszú évekre megalapozta jövőjét. A dévaványai gyáregységben dolgozó műszakiak technikai, technológiai kezdeményezése már az első fordulóban kiállta a próbát. Dicsérik is gyártmányukat, mert az egyszerűségével, olcsóságával rászolgált erre. Dupsi 1973, OKTOBER 13.
