Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-12 / 241. szám
Parlamenti tudósítónk jelenti: A fogyasztó kérdezi tőlünk: Miért és meddig ilyen drágán? Tóth Balázs, megyénk képviselőjének felszólalása Különösen nagy jelentőséggel bír az országgyűlés jelen ülésszakának a mezőgazdaságról szóló vitája. Megyénkben is roppant erőfeszítéseket tesznek a mezőgazdaság dolgozói a termés betaíkarítására. Erről tanácskozott az országgyűlést megelőzően a megyei képviselő- csoport is. Olyan témákat vitatott meg, amelyek az egész országot a legközvetlenebbül érdeklik. Éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a vitában szót kért és kapott Tóth Balázs, megyénk képviselője is — akinek pariamenti felszólalását az alábbiakban közöljük; Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági miniszter elvtárs rendkívül, széles körű, a mai magyar mezőgazdaságot átfogó és értékelő — országos érvényű — beszámolót adott részünkre. Megállapításaival és elemzésével a Békés megyei képviselők csoportülésén foglalkoztunk, elismerve annak realitását, iránymutatásának helyességét. Nem azért kértem tehát szói. mert ezeket az országos érvényű megállapításokat, amelyeket megbízható információs anyag birtokában tett Dimény elvtárs — vitassam, hanem azért, hogy rámutassak egynéhány olyan problémára, amé- lyek az utóbbi években az általunk megerősített törvények hatásaként érték megyénk mezőgazdaságát. illetve még ösz- szébbszűkítve a kört — Dél-Békés szövetkezeti gazdaságait. A gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását olyan, az ország nagy részét, benne Békést is érintő természeti katasztrófák, mint az 1970-es ár- és belvíz — nem tudták megakadályozni. A természet okozta kár mindig rosszkor érinti az embert ,de ha új elképzeléseket kíván megvalósítani, ha erejét nagy horderejű tervek megvalósítására feszíti, akkor soha rosszabbkor. így voltunk ezzel mi is, amikor a megye egy részén drasztikusan, más részén pedig alattomosan jelentkezett a víz és vitt el olyan 1,3 milliárd forintot, amelynek féltve melengettük a helyét élőre. Hogy ilyen előzmények ellenére is azt állapíthatja meg a beszámoló az országra, illetve mi Békés megyére vonatkozóan, hogy céljaink rendre megvalósulnak. bizonyítják, hogy törvényeink a földről, a szövetkezetekről, a tanácsokról maximálisan szolgálják a magyar mezőgazdaság céljainak megvalósulását. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Engedjék meg, hogy a szakosodé mezőgazdaság néhány kérdésével részletesebben foglalkozzam. A központi rendelkezések is erőteljesen hatottak a szakosodás irányába, de azt a folyamatot valójában a természet okozta eredmény-elmaradások is siettették. Siettették, mert megfelelő eszközök hiányában, öregedő dolgozóikkal képtelenek voltak megbirkózni a gazdaságok a korábban termelt 20—25 növényfajta termesztésével. Ha azt vizsgáljuk, hogy az új ilyen rohamos térhódítása hogyan hat a falura, érdekes megállapításra jutunk. Régen 24 aranykoronás föld kellett, vastag kukoricaszár, 10 kilométerre egy forgalmas piac és ez élég biztonságot adott ahhoz, hogy a falu dolgozójának ne maradjon üresen a tarisznyája. Persze, ma sem közömbösek ezek a tényezők, de ezek mellett nagy fontosságot kapott és sokszor döntővé vált például a tudományok bázisaitól való távolság, mert könnyebben alakul ki jó műszaki kollektíva, nem beszélve a tudományos vívmányok közvetlen kisugárzásáról — vagy az ipar közelsége — úgy is, mint velünk kooperáló, bennünket ellátó és úgy is, mint termékeink feldolgozója, vagy fogyasztója. A mai szabályzók és az új közgazdasági környezet mellett, hol vagyunk már az agyoncsépelt régi megállapítástól, hogy csak ne felejtsünk el vetni és kész az eredmény. Arról is sokat beszéltünk az utóbbi években, hogy az ipartól elcsábított néhány olvasztárral, esztergályossal, vagy hegesztővel akartuk megmutatni, hogy mi is tudunk valamit. Arról viszont kevesebbet, hogy a szakosodás útján felszabadult vagy tévedéseink miatt bizalmát vesztett, vagy a természet közbeszólásai miatt számítását meg nem találó vagy az eredmények eléréséért vívott harc közben általunk megbántott — hány ezer, a szakmákat köny- nven magáévá tevő szorgalmas és becsületes dolgozót taszítottunk el a faluról, önmagunk munkáját nehezítve ezzel. Ezek a tényezők részben nehezítették az ország egy távoli sarkában az eredmények elérését, másrészt pedig siettették az üzemek szakosodását. Ezen az úton kedvezően valósultak meg a gazdaságpolitikai célkitűzések. Több búzát és kukoricát termelnek az üzemeink, mint korábban bármikor, és újra fellendülőben van két fontos ipari növényünk: a cukorrépa és a cirok termelése is. A termelés szerkezetét pedig nem valami érzelmi szálak határozzák meg, hogy szeretjük-e a répát vagy a cirkot, vagy bármelyik növényt termelni, hanem az, hogy milyen biztonsággal termelhető fajták, ahhoz milyen vegyszerek, műtrágyák és gépek állnak az adott időpontban rendelkezésünkre és milyen áron tudja az ipar ezeket rendelkezésünkre bocsátani. Erre mondja Dimény elvtárs beszámolójában finoman, hogy az anyagköltségek alakulása nem problémamentes. Mi azt mondjuk: problémás, mert a fogyasztó kérdezi tőlünk, miért és meddig ilyen drágán? Legyen szabad itt a Dél-Békés szövetkezeteinek néhány számát megemlítenem: Ha az 1969-es, a jelenlegi évekhez hasonló magas színvonalú termés- eredményeket hozó évet vesz- szük bázisnak, akkor 1971-ben a halmozatlan termelési érték 118 százalék, az árbevétel 125 százalék, míg ezekhez az anyagjellegű .felhalmozás 192 százalék, a központi elvonás pedig 128 százalék volt. így érthető, hogy a szövetkezetek jövedelme ebben az időszakban annak ellenére csökkent 16 százalékkal, hogy jelentősen növelték közben a termelésüket. Tehát a nem mezőgazdasági anyagjellegű költségek behatárolják a továbblépés lehetőségét. A fogyasztó joggal mondja, hogy termelj többet és add olcsóbban, mire a mezőgazdasági üzem vezetője is elismeri, igen, búzából elérhető távolságban van: hektáronként +5 mázsa, kukoricából +10 mázsa, répából +50 mázsa —, de ezt a föld nem adja spontán, ehhez az ipar termékei kellenek, az pedig ezeken az árakon nem teszi lehetővé ezeknek a mázsáknak a gazdaságos elérését. De kapcsolódik ehhez a témához a kereskedelem is. Az a kereskedelem, amelyik — noha jól tudjuk sokszor kényszerből —, de egyre szaporítja gépparkunk sokféleségét. Szövetkezeteink „AGROKER-ében” minden megtalálható, amit a megyei AGROKER-ék az utóbbi 15 évben forgalmaztak. Bár ebben az évben nem panaszkodhatunk az anyagellátásra, de hogy ehhez a heterogén gépparkhoz milyen áron kaptuk meg az anyagot, arról most nem kívánok szólni... Annyi azonban bizonyos, hogy a költségek csökkentésére itt is van tartalékunk bőven. Az elmondottak talán még fokozottabban jutnak kifejezésre a szakosodé állattenyésztésben. Rendkívül drágán — a (következő évek sertéstenyésztésének megfelelő keretet biztosítottunk és olyan kedvező légkört, hogy közben a háztáji és kisegítő gazdaság soha nem látott lendülettel gyártotta a sertéshúst. Az iparszerű telepek első éveiket próbálják és mert nincs sdk dicsekedni válónk — finoman úgy fogalmazunk, hogy messzemenő következtetéseket még nem vonhatunk le. Miért? Többek között azért, mert minden a mezőgazdasággal kapcsolatban levő üzem megpróbált technológiát gyártani, és a külföldi cégek is lehetőséget látva (kínálták a legkülönbözőbb elgondolásaikat. Mi pedig — mi egyebet tehettünk volna — vettük ezt is, azt is. De egynéhány üzem és az Állattenyésztési Kutató Intézet erőfeszítése éllenére — hiányzik az üzemekből a zárt rendszer körülményeit jól bíró fajta is. Leglényegesebb azonban, éppen mert nem kizárólag az állattenyésztés, hanem a búza, a kukorica, a cirok betakarításának is biztonságot ad és nélkülözhetetlen kellékévé vált — megfelelő kapacitású takarmányszárítók, tárolók és keverő üzemek létesítése. Legfontosabb, mert a terményforgalmi vállalat 1—2 ezer vago- nos új tárolói ezt a problémát már nem oldják meg. Mert ennek a kapacitásnak a betakarítás pillanatában a termelőüzemekben kell rendelkezésre állnia .elősegítve a megtermett mennyiség kifogástalan minőségben való tárolását. Végül a termelés biztonságát szolgálja á belvízrendezés és erről nem feledkezhetünk el, mert még túl közeliek az okozott károk, mert az utolsó 30 évben ez a második kártétele volt a víznek Békés megyében és csak ez utóbbi közel olyan kárt tett a megyében — 1,3 milliárd forintot vitt el —, mint amennyibe az egész megye vízrendezése kerülne. Szükséges tehát, hogy az üzemek a sertéságazat rendbetétele után teremtsék meg a szakosított szarvasmarha-telepeiket, takarmányszáritókat és feldolgozókat, hogy termelésük biztonságossá váljon, hogy költségeink fokozatosan csökkenjenek. Az ezek megvalósításához szükséges összegek azonban éppen az előzőekben elmondottak és az idei betakarítások rendkívüli terhei miatt nem, vagy csak igen kis részben állnak az üzemek rendelkezésére. Ebből az igények gyors kielégítése nem oldható meg, szükséges tehát, hogy a 20 százalékot ne kelljen letenni és olyan kedvező lejáratú hitelek biztosítása, melyek a megtérülést követik nyomon. Ha ezekre rövidesen sor kerül, akkor ki tudjuk védeni a természet — idei évhez hasonló ,de más éveikben is várható — rendkívüli próbatételeit és megvalósulhatnak azok az eredmények, melyek ma még csak elérhető távolságban látszanak. A továbbiakban beszélt a képviselő arról, hogy milyen nagyszerű helytállással igyekszik a falu elvégezni a nagy őszi feladatokat, a jövő esztendei jó termést előkészítő munkálatokat. Ez a helytállás is biztosítéka a sikernek. Majd a miniszter beszámolóját a «söpört. nevében elfogadta. Rocskár János Október 31: Világtakarékossági nap A világ lékarékpénztarainuk 1924-ben tartott első kongresszusán hozott határozat értelmében minden év októberének utolsó munkanapja az idén október 31-e, kedd — wlágtakarékosságj nap. Magyarországon a takarék- pénztári hálózat 8. alkalommal emlékezik meg a VTN-.ről. Országszelte takarékossági ankét okát tartanak ezen a napon, A VTN időszakában elhelyezett tákarékbetétek tulajdonosai között egyes OTP-fiókok jutalomsorsolást rendeznek. Az Országos Takarékpénztár, az előző évekhez hasonlóan, minden megyében és a fővárosban betétkönyvvel ajándékozza meg az október 30-ról 31-re virradó éjszaka elsőszülötteit. A posta világtalkarékossáigi napon a leveleket külön alkalmi bélyegzővel látja el. Befejeződött ai üdülési főszezon Befejeződött az idei főszezon a szakszervezeti üdülőkben. Május elejétől október elejéig 208 000 személy, az erre az évre beutaltaik több mint 60 százaléka nyaralhatott a szakszervezet vendégeként. Jótékonyan éreztették hatásukat azok az intézkedések, amelyek a nagy családok üdülését segítették elő, hiszen az összes üdülőknek majdnem 40 százaléka szülőkkel nyaraló gyermek volt. A Gépipari Fővállalkozás rendezésében Előadások Békéscsabán, a PEVA alagátzsaluzatos építési mád alkalmazásáról Kedden délelőtt a Békés megyei KISZÖV-székház tanácstermében tervrajzok és fényképeik ékesítették a falakat. A szemléltetés — amelyet az előadások alatt diavetítés egészített ki — a PEVA alagútzsaluzatos építési módot mutatta be a szakembereknek. A rendező: a budapesti Gépipari Fővállalkozás nevében Konkoly Elemér létesítmény-főmérnök üdvözölte a megjelenteket, majd Svastics Géza mérnök, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium műszaki és gazdasági tanácsadója és Bajkó Béla, a Ruda- pesti Városépítési Tervező Iroda főtechnológusa tartotta meg előadását. A szafcnHai tájékoztatók azért is voltak igen figyelemreméltóak, mert a lakás-, szálloda- és irodajellegű épületek elkészítésének jelenleg egyik legkorszerűbb technológiája a térzsalus építési mód. A Heves megyei Beruházási Vállalat szakembereinek közreműködésével — Pelle József műszaki tanácsadó és Varga László gépészmérnök feltaláló irányítása mellett — kifejlesztette új szolgálati találmányát: a PEVA alagútzsaluzatos építési módot. Ez a rendszer rugalmasságával és variálhatóságával az öntött technológiás építési mód tervezési lehetőségeit ’és alkalmazási területét jelentősen tovább bővíti. Ezt több elismert tervező intézet is tanúsítja. A Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat a PEVA-rendszerre már lakóépületek sorozatát tervezte. a kétszintes sorháztól az ötszintes sávházon keresztül a húsz-szintes toronyházakig. A Középülettervező Vállalat a PEVA térzsalu alkalmazására tervezett épületeivel nyerte meg az egri 600 ágyas területi vezető kórház és rendelőintézet, valamint az egri új MSZMP- székház tervpályázatát. Az előadók tájékoztatójukban szóltak a különböző francia alagútzsaluzatos rendszerekről, es sok hasznosítható tanácsot adtak a megjelent szakembereknek. S hogy volt értelme a kezdeményezésnek, a^ a résztvevők több érdeklődő kérdése igazolta. A dolgozók életkörülményeinek alakulásáról tanácskoznak A Szakszervezeték Megyei Tanácsának elnöksége október- 13- án, pénteken délelőtt 9 órai kezdettel tartja ülését az SZMff- székházban. Az elnökség megvitatja a dolgozók életkörülményeinek alakulását az ipari üzemekben es a kereskedelemben szerzett tapasztalatok alapján. Ezután a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésével kapcsolatos szakszervezeti feladatokat tartalmazó SZMT intézkedési tervet tárgyalják meg. LNÍPUJSACi 1973. OKTOBER 12
