Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-10 / 214. szám
íIIMIUUUUIU !ainaaiaaaiuiBuiai»aiaBiaiMf mm aBaBaaiaaaiBiBaaiBBBaaaiaia Olimpiai h umorszolgálatun Aforizmák Sohase érjen felkészületlenül a csalódás. (Albert Schweitzer) Sokan emberfeletti, sokan pedig „ember alatti” boldogságot keresnek, pedig a boldogság emberközelben van. Annyiféle boldogság létezik, ahány ember. (Koniücius) A nő igen gyakran múzsája a nagy vállalkozásoknak ... melyek végrehajtását később akadályozza, (Alexandre Dumas) Ha valakit rászoktatsz arra, hogy a te számládra egyen, valahányszor meglát, mindig éhesnek fogja magát érezni. (Tunéziai mondás) Aki halkan nyit ajtót, az legyen elkészülve rá, hogy hallani fog magáról valamit. (Leopold R. Nowak) Boldognak lenni annyit jelent, hogy az embernek nincs ideje a boldogság kérdésével foglalkozni. (Marcell® Auclair) (Ford.: Harry Judit) Egy angol kollégiumban, ahol szigorú a fegyelem, az egyik diák késve érkezik a filozófia órára, a professzor azonban nem szól semmit. A következő órára egy másik diák érkezik késve, őt a professzor szigorúan megbünteti. Az egész osztály magyarázatot kér. — Professzor úr, miért büntette meg a másodikat és az elsőt miért nem? — Édes fiam — válaszol a tanár —. minden egyes nap tartogat számunkra valami tanul- nivalót. Ma például azt tanultátok meg, hogy nincs igazság ezen a földön! • • • Róma egyik utcáján lerobban egy kocsi, amelyet egy hölgy vezet. A vezető odafordul mellette ülő férjéhez és megkérdi: — Most mit csináljak? — Furcsa — morogja a férj —, amikor én vezetek, mindig te tudod jobban, mi a teendő. • * * Két öreg csavargó bandukol Velence utcáin, amikor egyikük lehajol és felemel a földről egy ötezer lírás bankjegyet. — Hurrá! — most végre vehetünk magunknak néhány fiaskó bolt és tíz deka sültha- , lat. Társa végigméri és rosszal- ; lóan így szól: — Ennyire éhes vagy? * * * Egy film forgatása közben vi-; haros veszekedés tör ki két szí- [ nésznő között. Közbelép a ren- j dező, de mielőtt végleg elcsen- : desednék a vita, az egyik szí- • nésznő vitriolos hangon kiáltja \ kolléganőjének: — És ne vágj fel annyira! — ! Senki sem tudja, hogy ki volt : az anyád! — De jobb lenne, ha nem esi- ] nálnál ilyen jelenetet, elvégre \ kiderülhet, hogy éppen te vagy : az anyám! * * • Vincenzo Caredelli már jócs- ■ kán előrehaladott korban volt, ; amikor egy este színházból ki- ’ jövet odasodródott hozzá egy : férfi, aki pornográf képekkel il- ■ lusztrált kártyacsomagot kínált j megvételre. Az idős költő mo- 5 solyogva utasította el az ajánlatot: „Köszönöm, én már nem játszom.. "■ * • * — Hülyék! A szemük láttára kereket oldott a bűnöző! — kiabál Brown rendőrfelügyelő. — Miért nem zárták le a mozi ösz- szes kijáratát, ahogyan parancsoltam? — Lezártuk, Sir, de ez az alak nyilván a bejáraton keresztül lógott meg — válaszol az őrmester. • • » Egy divatos római fodrászszalonban Paola Pitagora megkérdezte a tulajdonost: — Azt hallom, hogy önnek néhány alkalmazottra lenne szüksége... A világért sem! Pontosan annyi alkalmazottam van amennyire szükségem van. — Akkor legyen szives küldjön ide egyet — mosolygott a színésznő —, mert éppen húsz perce várakozom! • * * Egy híres utazó, amikor a Déli-sark vidékére indult, expedíciója tagjai közé felvette a legcsúfabb nőt, akit csak talált. Eljárását így magyarázta: — Amikor majd ez a nő szépnek látszik, akkor rájövök, hogy legfőbb ideje hazamenni. • • • Krügerné asszony jó hangulatban van. — Egon — mondja a munkából hazatérő férjének —, ma este elmehetsz a kávéházba. — De én nem akarok — dünnyögi Egon. •— Ugyan miért nem? — Egyszer nekem is lehet akaratom! • • • Egy borbély pénzt kapott kölcsön barátjától. — Köszönöm pajtás — mondta elérzékenyülve a borbély. — Ha valamikor baj ér, ha az egész világ elfordul tőled, ha a szüleid, a feleséged, a fivéred és a nővéreid mind elhagynak — akkor jöjj el hozzám: én ingyen megnyírlak! Iskolakezdet ígérd meg, hogy a tanév végéig vársz rám!.' ’. J ■ ■aflBBBBBaaBBBBBBBBBBBBBBBBaBIBBBaaBBaBBBBaBnaf ■ BB■ ■ ■ BBBBBBBBBBBBBBBB1BRBBBBBOMBBBBM1BBMMMOMMMM*«*« Sodernyák elhatározta, hogy segít az emberiségen. Vásárolt egy kis kariberű légpuskát, tokostul a kocsijába tette és kiment az erdőbe, hogy halálra sebezze a mérges gombákat. Éppen fejen találta az egyiket, mert levente korában jó céllövő volt, amikor patazaj verte fel az erdő síri csendjét. A patazaj mögül egy komplett ló bukkant fel. Rajta behemót ember, vastag, füligérő bajusz- szal. A bajusz mögül gúnyos szempár tekintett a megszeppent So- dernyákra, aki sokáig megbűvölten meredt a fel s alá gyorsan mozgó szőrpamacsra. Ez a mozgás tulajdonképpen külön hangsúlyt akart adni a felhangzó keresztkérdésre. ■— Vádászgatunk, va- dászgatunk? Sodernyák éppen tarisznyába tette ' első zsákmányát egy szépen fejlett gyilkosgalócát és csőretöltötte a tavalyi kukoricaszemet, amikor tudatába hasított a gúnyos kérdés. — Mif .., mit tetszett? — Nem tudja, hogy itt tilos a vadászat? — vil- lódzott a bajusz. — De hiszen én... csak a gyilkos ... A lovas rácsapott a feleletre: t— Ez az! Gyilkolunk, gyilkolunk! Pusztítjuk az állományt. — ... galócát lövök — fejezte be dadogva Sodernyák. — Minden orvvadász ezt mondja. — ereszkedett most le a bajusz a ló tomporáig majd valahonnan előkerült egy papír — A rendszámát már felírtam, mert hogy felelőtlenül otthagyta kocsiját az országúton. Most a nevét. — Sodernyák. És magát hogy hívják? — Györfi, vagy mifene, de az nem fontos. Maga a második orvvadász, akit ma tetten érek. Az első azt hazudta, hogy csecselegyet üldöz. — Az is ártalmas, kérem szépen... — Lakik? — hárította el a feleletet a bajusztömeg. Persze. De tessék elhinni csak jót akartam az embereknek. Annyian halnak meg bolondgomba mérgezésben. Maga még nem evett? — Nem. — Kár. — Ne cukkoljon az istenségit, mert még a légfegyverét is leszereltetem! — Nem cukkolom én, csak azért kérdezteip, mert akkor tudná, hogy milyen rossz az. Ezen a héten úgysem volt más dolgom, mert tetszik tudni szabadságon vagyok és elhatároztam, hogy itt az erdőben kiirtom az összes mérgesgombát. — Ha magának fegyvere van, akkor tudhassa, hogy itt nincs megengedve a vadászás. — Csak önvédelemből lőttem rájuk. — Az teljesen mindegy. Következő kérdés: lakik... ja azt már bevallotta ... és mért orvvadászott? Talán éhezik a családja? Mert az enyhítő körülmény. — Dehogy kérem. Nincs is családom. Bolondgombát ettek. — És még tetőzi a bajukat ezzel az orvlövészettel. — Kérem szépen, csak humanitásból csinálom. — Ahhoz is engedély kell! Papírok nélkül akarja megváltani a világot?! Tudhassa, hogy így nem lehet... Ne csicsókálj te Fakó! Hé még levet a hátárul... Szóval feljelentem garázdaságból elkövetett orvvadászás szándékának a tette miatt. Lefoglalom a bizonyítékokat, azaz a delirium di- rektit. Ide azzal a tarisznyával. —t De felügyelő úr kérem, hiszen még csak egyet lőttem. — Miért ilyen muja? Nem baj. Elég az az egy is a bizonyíték alátámasztása miatt. — Ha itt maradnak ezek a mérges gombák, mi lesz azokkal az emberekkel, akik még nem ettek belőle? — Az emberiséggel maga ne törődjön. Azért vagyok én itten, hogy megvédjem a magához hasonlóktól az emberiséget. Sodernyákban most már végleg felszaladt a pumpa. Megragadta kis kariberű légpuskáját és a frissen töltött kukoricaszemmel dühösen úgy derékba lőtte a legközelebbi gyilkosgalócát, hogy szegény csak, úgy nyögött. Aztán bevágta azt is a tarisznyába. — Itt van! — kiáltotta elkeseredetten. — Legalább kettőért ítéljenek halálra! Varga Dezső I fél jenek halálra! Tréfák, anekdoták
