Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

1. (2) Mondd el, ha kell (Koncz) 2. (6) Ügy szeretném (Bergendy) 3 (1) A szó veszélyes fegyver (Illés) 4. (3) Mit tehet az ember (Generál) 5. (5) Add már, uram, az esőt (Kovács Kati) 6. (4) Varázslatos fehér kő (Omega) 7. (8) Viharos éjszakán (Corvina) 8. (7) Jelképek (Illés) 9. (10 Minden jót, Mónika (Payer András) 10. (9) Csak egy szóra (LGT) A gyermekkórustól a táncdalfesztiválig Az idei hazai dalversenyen Kovács Kati nagyszerű szerep­lése mellett sok fiatal, ismeret­len énekes szerepelt sikeresen. Bódi Magdi táncdalénekesnő is azon újonnan felfedezettek sorá­ba tartozik, akik noha már előtte is felléptek, mégis a fesztiválon való szereplésük a legjelentősebb. A csinos énekes­nő iskolás éveiben már egy vi­lághírű énekkarnak volt oszlo­pos tagja, ugyanis az MRT vi­lágszerte szívesen látott gyer­mekkórusában szerepelt. De beszéljen erről ő: — Budapesten születtem, 1953. július 15-én. Nyolcéves korom óta foglalkozom ének­léssel és zenével. Az MRT gyer­mekkórusával a világ minden részén megfordultam és ezek a gyönyörű, sikerekben, élmé­nyekben gazdag előadások egész életemben emlékezetesek lesznek. — A táncdaléneklést mikor kezdted? — A Ki mit tud? előtt nem sokkal 17 évesen. Közben le­érettségiztem és a Korong, il­letve Virginia (női) beat-együt- teseklkel szerepeltem. Már ko­rábban az amatőr-énekesek Sátoraljaújhelyen megrendezett versenyén is díjat nyertem. — A közönség Hűvös szél című szerzeményed mellett, jó­részt csak Virginiával való Ki mit tud? számodról hallott. Mi­lyen számokat énekelsz ezen­kívül? — Magyar slágereket és kül­földi soul-stílusú felvételeket. — Emellett tanulsz is? — Ősztől a dzsessz tanszakon bővítem ismereteimet dr. Lu­kács Györgynél. — Bizonyára a fellépést sem hagyod abba? — Hogyne! Hamarosan Jugo­szláviában vendégszerepelek. majd pedig egy izgalmas elő­adásom lesz. A Láng Művelő­dési Házban külföldi mened­zserek részvételével a táncdal­műsort mutatunk be a feszti­vál résztvevőivel nagyvárosa­inkban. Ügy tudom, Békéscsa­bán is lesz ebből a műsorsoro­zatból egy est. — Beceneved? — Pici. Ez onnan ragadt rám, hogy alig vagyok 149 cen­timéter magas. Rácz György ÖTLET A müncheni olimpia megnyi­tása előtt a szervezők ötletpá­lyázatot hirdettek: ki, hogyan lógna be a játékokra? A pá­lyázat hasznosnak bizonyult, az ötletek nyomán elejét vették különféle blicceléseknek. — Jó, jó — mondhatnák a diákok —, csak nehogy a taná­rok is ötletpályázatot hirdesse­nek: Ki, hogyan puskázna? — címmel. fesztiválon szerepelt fiatal elő­adók meghallgatása követke­zik. Ügy hírlik, a nyugati pop­szakemberek tarsolyában jó­pár külföldi meghívás, koncert­re, lemez- és tv-, valamint rá­diófelvételre is lesz „belépő­jegy”. Az ősz folyamán pedig Minifesztivál címmel ORI­Dolgozatokból „Ha az egyenlő oldalú há­romszög oldalai egyenlőek, ak­kor megegyeznek egymással, feltéve, hogy egyformák.” * * * „A gravitációt Newton talál­ta fel, és azóta az egész vilá­gon elterjedt.” 5 * * * 2 ,A sarkokon azért nyom töb­S bet az ember, mint az Egyen­* lítön, mert amíg bármelyik * sarkról elmegy az Egyenlítőig, i biztos, hogy lefogy.” * * ■iniiiaimiiiiimmmiimniuiiim« I Hátizsák Itália 1972 tavaszán A kereskedelem és a városok 1 es negyezer kilométer m m ■ Júliusban írtunk az ifjúság « miskolctapolcai sátorparadicso- ; máról. Abban a színes tudósí- S fásban számoltunk be arról, * hogy a békéscsabai Kertész Bolognának rendszeres heti látványossága és érdekessége a „Mercato”, a vásár. Az árusok általában mindent kétszeres áron szeretnének eladni. Ugyanakkor mindent le is le­het alkudni a felére. , A mozikban, a tánchelyeken a kiszolgálás osztályonfelüli. Lehet is, hiszen egy mozijegy ára legkevesebb 1000 líra, ami körülbelül 40 forint. Nem is beszélve a tánctermi belépő­jegyeikről, amelyet 50—80 fo­rintért lehetett csak megszerez­ni. Így azután a fiatalok colén kívül nem is igen isznak. Igaz, hogy többségük autóval jár. A benzin meg drága. És mint láttuk a mozi, a tánc is drága. Hát még az öltözködés, a meg­élhetés! Nem csoda, hogy a rablások igen gyakoriak. A szállásom mellett levő üzletet egy héten belül háromszor fosz­tották ki fegyveres banditák. „Hja, a maffia” mondják az olaszok. És ez nem mese. De vannak ennél különösebb dolgok' is Olaszországban. Az egyik este, ahogy a bolognai utcákon sétálunk, egy magas, csinos, elegáns hölgy megy előt­tünk, pompás hermelin bundá­ban. Egyszer csak hátrafordul és én medöbbenve látom, hogy a nő tulajdonképpen egy bajuszos férfi. Egy más jellegű furcsaság: abban az időben követte el me­rényletét a „Pieta” ellen a ma­gyar származású László Tot. Ezt rendkívüli felháborodással fogadták az olaszok és akik ko­rábban elhalmoztak kedvessé­gükkel, most úton-útfélen rám­támadtak: micsoda honfitársaid vannak! Bolognán és Rómán kívül San Marinoban, Velencében és Firenzében is jártam. Olaszor­szágban tehát kétszeresen vol­e lence kápótolt a nappali csaló- ■ dásért, mert a sötétben az S egyébként mindent elborító sze- : mét és piszok nem látszott. A 5 meglepetés itt sem maradt el, « a Szent Márk téren hangos mu- » zsikaszó szárnyalt: magyar ci- ■ gányzenekar húzta a talpaié- ■ valót. A vidám és bús nóták ; nagy sikert arattak az olasz- közönség előtt. K. M. ■ ■ ■ itiilliliiiiiiniiiiimiiiiiiiiinmiiinn ­A firenzei diákok legszíve­sebben a Dante-szobor ár­nyékában pihennek. tam külföldön: San Marino ugyanis önálló köztársaság. A szabadság földjének nevezik, függetlenül attól, hogy kis bu­tikokban Mussolinit ábrázoló képeslapokat árusítanak! Itália talán két legszebb vá­rosa Firenze és Velence. Fi­renzében felkerestük Dante szobrát, ahol egy Signore szép verseket költött ott nekünk a helyszínen. Velencében kissé csalódtam. Csak az éjjeli Ve­Sándor és nővére vonattal Berlinbe utazik, majd onnan elindulva autóstoppal járja be az NDK és Lengyelország vá­rosait. Eltelt egy hónap azóta, és Sándor felkeresett bennün­ket a szerkesztőségben. Szeren­csésen megérkeztek. — Hány kilométert hagyta­tok magatok mögött? — Négyezer kilométert utaz­tunk Csehszlovákia, Lengyelor­szág és az NDK területén. — Legnagyobb élményeitek? — Nehéz közülük választani. M Szerelem? Megjöttek az olaszok! Hurráüt Elmentek az olaszok. Itt vannak az arabok! Hurrá!!! Jött egy német! Hurrá!!! Körülbelül ezek lehetnek a ,jel­mondatai annak a három lánynak, akik csaknem minden este szótár­ral a kézben megjelennek a bé­késcsabai Körös étteremben. Most olasz szótárt hordanak maguknál. Leülnek az olasz fiúkhoz. Nevet­gélnek, vacsoráznak, isznak, majd elmennek egyet autózni. Valame­lyik nap tanúja voltam, amikor az egyik lányhoz odalépett egy ma­gyar fiú. — Gyere! Meghívlak valamire. Mit képzelsz rólam! Az anyu­káddal szórakozzál — felelte a lány. Nem sokkal később egy osztrák kocsiban láttam nevetgélni, csak fekete haját eldugta parókája alá. Sokat gondolkodtam a lányokon. Azután megnyutattam magam. Nincs semmi baj. ök külföldre akarnak férjhez menni. Gazdagok akarnak lenni, ök rendes lányok. Csak nem tudom mi lesz, ha el­mennek az olaszok, azután a né­metek, s arabok sem lesznek itt. S netán egy magyar fiú sem akad, aki szóba álljon velük. Bugár László Élmény volt az is, hogy három hétig csak a tengerben tud- : tunk mosakodni. Ott voltunk ’ a megáradt Visztulánál. Varsó­ban, az óvárosban napokig néz­tük a képzőművész fiatalok szabadtéri tárlatát. Festenek, kiállítanak, árusítanak. Az em­berek megállnak és nézik őket. Közben egy gyönyörű német lány énekel és egy szál gitár­ral kíséri magát. Krakkóban egy geofizikustól érdeklődtünk, hol lehet olcsó szállást kapni, mire ő átadta nekünk üres lakását... — Milyen csomagokkal men­tetek? — Hátizsákot, sátrat és háló­zsákot vittünk. — Érdemes volt elindulni? — Hm. Micsoda kérdés?! R. I. uiitiiimnuiiiiifiiiiiiiiiiin»ii*» ■ ; A Mini Magazint összeállította: Vitaszek Zoltán •nuMuiiumMauimaiaimaaimaiiia* Fiatalok arcképcsarnoka Mozdonyok kozott — A feleségem megérti, hogy néha tovább bent kell marad­nom, mint amennyi a munka­idő. Ő is KISZ-tag és nagyon jól tudja, hogy a KlSZ-veze- tőnek társadalmi feladatai is vannak, amit csak munkaidőn túl tud elintézni — mondja mosolyogva Tokaji Mihály, a Békéscsabai Vontatási Főnök­ség mozdonyműhelyének alap­szervezeti KISZ-titkára, és ola­jos kezét az ugyancsak olajos munkanihájába törli. Mert itt a mozdonyműhelyben az olaj úgy hozzá tartozik az ember­hez, mint például a molnárhoz a liszt. 1963-ban jött ipari tanuK- ngjí ide a mozdonyműhelybe a mindig jókedélyű, most 24 éves KISZ-titkár. Rá öt évre mozdonyra került, először fűtő­nek, majd mozdonyvezetőnek. Ebből az időből ha nem is szí­vesen, de sokszor emlékszik ar­ra az esetre, amikor egyik al­kalommal a békéscsabai vasút­állomásról kiindulva a szerel­vény már mintegy 30 kilomé­teres sebességgel futott a síne­ken. Egy fiatalember ekkor ug­rott volna a vonat lépcsőjére, de megcsúszott és miközben a fogantyúba kapaszkodott, a vo­nat magával vonszolta. Tokaji Mihály, a fiatal mozdonyveze­tő már az ugrás pillanatában a fékhez kapott és gyorsaságá­val megmentette egy ember életét. — Utána egész nap remegett a gyomrom. Nagyon rossz érzés volt. Az azonban emlékezetes marad számomra, hogy még­sem végződött halállal annak a fiatalembernek a könnyelmű ugrása. Mert egy ilyen moz­dony — simogatja meg az ola­jos ronggyal a fekete masinát —, ha ért hozzá az ember, en­gedelmes „jószág”. A mosolygós KISZ-titkár je­lenleg lakatos. Ahogy mondja, bármennyire is szerette a moz­donyvezetést, családi okok mi­att 1970-ben kénytelen volt otthagyni a fekete masinát. — Sokáig gyötört a gondo­lat, hogy visszakérem magam, de most már megszoktam és megszerettem a műhelyt. És úgy érzem, engem is megsze­rettek a szaktársak. Az sem közömbös, hogy a számításo­mat is megtalálom. — Mit jelent ez anyagiak­ban? — Tizenegy forint ötven fil­léres órabérem van. Nem sok, de ennél kevesebbért is dolgoz­nak. Szereti a munkahelyét. Kis korától a vasútnál nevelkedett. Az édesapja is a fekete mozdo­nyok között szolgált. B. J. 8 békés mm umijstc > 1972. SZEPTEMBER 10.

Next

/
Thumbnails
Contents