Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-07 / 211. szám
Jelentés a zöldség* gyümölcsellátásról Az idén nyáron 14 százalékkal töb árut vettek át a termelőktől mint tavaly, s általában kiegyensúlyozottabb volt a zöld- ség-gyümölcsellátás — állapí- toták meg a zöldség-gyümölcs kereskedelmi egyesülés (központjában. Részlegeiben vizsgálva a nyarat záró mérleg adatait, kiderül, hogy az idén a tavalyinál több volt a zöldpaprika, paradicsomból azonban kevesebb került a piacokra. A többi cikk sem volt kevesebb, mint tavaly, noha az egymást követő esős, hűvös napokban néha nem minden áruból volt elég. A legtöbb termékből az idén a tavalyinál jóval többet tudtak átadni a konzerviparnak is, s mind zöldségből, mind gyümölcsből kedvezőbben alakult az export. A egyesülés kereskedelmi osztályán elmondották: nem bánták volna, ha jobb a fogyasztók étvágya. A lakosság ugyanis a „dúsabban terített asztalról” sem fogyasztott többet, mint tavaly, kivéve a nyári burgonyát, ami az idén, úgy tűnik, gyakrabban szerepelt az étlapon. Általában úgy ítélik meg, hogy a zöldségtermelésben ez évben már kedvezően éreztették hatásukat a „zöldség-program” megvalósítására tett intézkedések. Mint ismeretes, felülvizsgálták és a tényleges helyzet kívánalmai szerint kiigazították a legfontosabb zöldségféléknek a felvásárlási árszabásnál alapul vett, de már elavult termelési költségértékeit. A korábbinál nagyobb termelési biztonságot nyújtott az is hogy a MÉK-ek időben meghirdették a különféle termékek legalacsonyabb átvételi árát. Most nem kis értékesítési gondot okoz, hogy több tsz, főként sárgarépából és káposztából termelt sokat. Ráadásul az idén különösen jó termés ígérkezik mindkettőből — s nemcsak hazánkban, hanem azokban az országokban is, amelyekre mint felvevő piacokra számíthattunk. ** Az életszinvonal-emelési program a KGST-ben A KGST Moszkvában székelő tanácsának titkársága közleményt adott ki a tagországokban meghirdetett ötéves életszínvonalemelési program teljesítéséről. Eszerint a Szovjetunióban az elmúlt évben átlag 4,5 százalékkal nőtt a munkások és alkalmazottak fizetése; a vasutasoké, a mezőgazdasági gépkezelőké és a bányászoké 17 százalékkal. A nyugdíjakat is emelték. Lengyelországban a lakosság jövedelme 10 százalékkal nőtt, emelték a minimális fizetéseket a nyugdíjakat és az**öreg- ségi járadékokat is. Jelentős mértékben javítottak a nyugdíjasok helyzetén Csehszlovákiában, Magyarországon, a z 'NDK-ban és Romániában. A Szovjetunióban, az NDK-ban, Csehszlovákiában ezenkívül sok fogyasztási cikk árát is csökkentették. A népjólét emelése a következő években is a KGST-or- szágok fő gazdasági feladata marad. A Szovjetunióban az új tervidőszak végéig — 1975-ig — a lakosság jövedelmének 31 százalékos növelését irányozták elő. Bulgáriában, Magyarországon és az NDK-ban a várható emelkedés mintegy 25 százalékos. A tagországokban a közoktatásra, az egészségügyre, az ösztöndíjakra és a szervezett üdültetésre fordított összeg növelését tervezik. A megvalósítandó intézkedések közé tartozik a lakásépítés fokozása is. Jamaicából és Burmából; a marihuana az ázsiai országokból Törökországon át terjedt, átfogja egész Afrikát és átterjedt a terjesztése Amerikába is; a heroin legnagyobb része törökországi morfiumból és ópiumból Franciaországban készül. • * » A kábítószer világkereskedelme óriási arányú, mert hatalmas nyereséggel jár. Menynyivel? Ezt megint csak szétszórt, egyes napvilágra került adatokkal tudjuk' érzékeltetni. A török—szíriai határon átcsempészett 500 kiló ópiumért a 15 csempész 3000 dollárt kapott. Az 500 kiló ópiumból azonban 25 kiló heroin vonható ki, ennek kilója akkor 30 000 dollár volt. Egy — New York Postban megjelent — cikk a következőkben szemlélteti ^z árak alakulását: a törökországi eredetű ópiumból egy szírai titkos laboratóriumban előállí- ■ tott nyers morfium kilója 600— 800 dollár. Franciaországban ebből a morfiumból 80 százaléknyi heroint tartalmazó drogot nyernek. Ennek ára 3000— 9000 dollár. Az USA-ban vagy Kanadában kilónként 30 000 dollárért hozzák forgalomba. A [kiskereskedelemben már hígítva kerül árusításra, vagyis a megvásárolható zacskó 5 darab borsó nagyságú, 5 százalékos heroindrazsét tartalmaz, aminek ára 5 dollár. Egy kiló heroinból 40 000—80 000 adag készül. Tehát a 600—800 dollárért vásárolt nyers morfiumból 225 000—400 000 dollár jövedelemre lehet szert tenni! Ismeretes az az eset, amit a „Magyarország” tavaly ősszel ismertetett.' Pakisztánból egy repülőgép 500 kiló hasissal a ; fedélzetén Lyonba indult. Ezért a mennyiségért a gép öt utasa 10 000 dollárt fizetett. Miután hosszas hajsza után a gépet leszállásra kényszerítették, utasait letartóztatták, ezek bevallották, hogy az „áru” az USA- ban egymillió dollárt ér. Természetesen a más drogok sem olcsóbbak. Egy ostyányi vagy egy fiolányi kokain 10— 15 dollár. A TASZSZ egy egészen friss jelentése szerint egy font heroin, amelynek előállítása mintegy 275 dollárba kerül, New Yprkban 100 000 dollárért értékesíthető. Ugyanez a jelentés említi, hogy Saigon utcáin a heroinkereskedők egy negyedgrammos adagért másfél-két dollárt kérnek, ez az amerikai nagyvárosokban illegális úton árusítva tízszer any- nyiba kerül. 1969-ben Los Angelesben bemutatták a tasa- kokba csomagolt, drágább fajta marihuánát amit Mexikóból csempésztek. Tijuanában egy tasaik ára 35 dollár volt, az ebből a mennyiségből készített cigaretta mennyiségével 400— 1900 dollárt lehetett keresni. A rendőrség számítása szerint egy kábítószer-fogyasztónak napi 16 dollárra van szüksége, hogy a megfelelő dózist beszerezze, de egyes esetekben 50 dollárt vagy még többet is kifizet. Mindezek után — úgy véljük — érthető a kábítószer- csempézés világméretű aránya, a kábítószer-fogyasztás és a bűnözés közötti szoros összefüggés. (Folytatjuk) összeállította: SZABÓ ENDRE Következik: Megrázó adatok. Romániában a Madrigállal Dalos köszöntő: ez már Arad Q Utazzunk bárhová, a várható élményeket mindig megelőzi: milyen lesz az idő? A szeszélyes nyárutó még inkább feltette ezt a kérdést augusztus 26-án kora reggel, amikor az Orosházi Üveggyár elegáns autóbuszán elindult az orosházi Madrigál kamarakórus, hogy négynapos turnén Arad megyében viszonozza a buteni kórus júniusi látogatását. Az idő kedvezett, napsütés, kellemes kora ősz, és mindehhez jó hangulat fogta körül a kis társaságot. Szokolay Bálint, a többszörös aranykoszorús kórus karnagya fél-lepedő nagyságú térképet teregetett maga elé, és — mintha már nem nézte volna meg otthon is jó néhányszor — Butenit, Majlátot és Zerindet kereste azon, mivel ide várják majd a Madrigált. Azt hiszem, elengedi nekem a tisztelt olvasó, hogy a határátkelés ma már cseppet sem izgalmas, egyszerű formasággá változott perceit megidézzem, és az sem különösen érdekes, hogy már a túloldalon, Romániában, amikor Varsand utcáin futott a panorámás Ikarus, pontosan úgy éreztük, mintha otthon lennénk. Sem az utcák, sem a házak, sem a község arca nem más, barátok közé jöttünk, és sokan úgy is mondhatták, hogy régi barátok közé. Ilyen régi, kedves ismerőse volt a csoportvezető Varga Istvánnak az Arad megyei művelődésügyi bizottság elnöke, Mar. tin Aurél, meg a mindig vidám, készséges, jókedvű, élő-lexikon (és még ki tudja, minek nem neveztük a turné során) Kocsik József, a bizottság munkatársa. Hogy a határon vártak minket, számukra teljesen magától értetődő dolog. A szívélyesség, a sok mosoly és baráti gesztus — ugyanúgy. Még Aradra sem értünk, már elbűvölték az együttes tagjait, Kocsik Jóska ízes, zamatos magyar beszédével, Martin Aurél pedig vérbő humorával, hogy a még nem éppen százszázalékos magyar tudását is megcsillogtatta egy-egy hatásos poén. találó közbeszólás erejéig. Az Ikarus gyorsan robogott, egymás után hagytuk magunk mögött a határmenti falvakat, aztán a távolban feltűnt egy nagyváros körvona’a. Elhúztunk a híres hollanditelepek mellett, ahonnan Európa •dk országába számítják az Arad vidéki paradicsomot, elsuhant mellettünk egy emelet-magas kőoszlop, rajta arany betűkkel Arad neve, és máris 5—10 emeletes lakóházak között vitt az út. A házakon televíziós antennák erdeje, (el is nyomja a modem, szép házak esztétikus látványát), aztán a főutca, olyan hosszú és mozgalmas, mint Debrecené, a századforduló előtt épült városháza, mögötte a Kultúrpalota és múzeum, aztán egy 10 emeletes csodálatos lakó-palota, majd a felhőkig emelkedő Astoria Hotel és máris megér-, kezünk az Állami Színház elé, ahol a művelődésügyi bizottság is székel, és várja az orosházi Madrigá't késő délelőtti, bőséges fogadásra. A pillanathoz méltó érdeklődéssel nézünk szét a színház előcsarnokában, a nézőtéren, majd az első emeleti társalgóban harminc méternyi asztal: roskadásig telve jobbnál-jobb falatokkal, pirosló paradicsommal, hófehér túró-sajttal, felvágottal, és ki mit akar... Itt isszuk az első peremig öntött cujkát, és itt áll fel először Martin Aurél, hogy köszöntse az orosházi vendégeket. Azaz csak szeretné köszönteni, mert a Madrigál megelőzi, a karnagy int, és már is röppen a dal; Ünnepre jöttünk... Mindenki tapsol, az ováció csak fokozódik, amikor ráadásként (hányszor lesz még ilyen ráadás a négy nap alatt!) elénekli-ra- gyogja-neveti a kar az alkalomra tanult és az alkalomhoz illő román dalt: La fintdna... Végre szóhoz jut Martin Aurél is, felemeli poharát: „Örülök, hogy megérkeztek, köszöntőm önöket Aradon... A két megye közötti kulturális kapcsolatok erősödését igazolja, hogy most itt vannak körünkben és viszonozzák a buteni kórus magyar- országi vendégszereplését... Érezzék magukat jól, sok sikert kívánok tiszta szívemből!” Dalos köszöntő, újra és újra, aztán — már kora délután van — a Maros Étterembe megy a társaság, díszebédre. Az ebéd utáni félórák a berendezkedésé, miniatűr kis szál. lónktól alig száz méterre folyik a Maros vize, és a két év e'őtti nagy árvizet idézik a betontöltések. Délután öt órakor indulás Bu. tenibe! Kocsik Jóska csak úgy mellesleg említi: nagy meglepetésben lesz részünk! Állunk elébe!... Sasé Ervin Következik: A buteni kórus üzenete. 5 BÉKÉS mer 1972. SZEPTEMBER X Miniatűr szállónktól száz méterre folyik a Maros vize. Cím feletti képünk: A Madrigál Aradra érkezett...
