Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-06 / 210. szám
MA A MUNKA NEHEZE MÉG HATRA VAN (3. oldal) • AKIKNEK ELŐSZÖR CSENGETNEK — GIMNÁZIUMBAN (5. oldal) Beruházási éhség F elfüggesztették az olimpiai játékokat Avery Brunei age, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke és Willi Daumc, az olimpiai szervező bizottság elnöke kedden közös sajtóértekezleten jelentette be, hogy 24 órás időtartamra felfüggesztik a XX. Olimpiai Játékokat. Brundagc és Daume azt is bejelentette, hogy szerdán reggel ünnepélyesen megemlékeznek arról a két izraeli sportemberről, akik a Palesztinái terroristák támadásának áldozatául estek. Nyilatkozat Alább közöljük annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelyet j Avery Brundage és Willi Daume nevében egy olimpiai sajtószóvivő olvasott fel: „Az olimpiai békét megtörte egy terroristák által elkövetett j gyilkosság. Az esemény az egész civilizált világit mélységesen megdöbbentette, s az akciót mindenütt élesen elítélik és visszautasítják. Tekintettel az áldozatokra, ügy döntöttünk, hogy valamennyi ma délutáni eseményt elhalasztjuk. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Szervező Bizottság szerdán reggel 10 órakor gyászünnepséget tart az olimpiai stadionban, hogy világossá tegye mindenki számára : az olimpiai eszme erősebb • a terrornál és az erőszaknál”. Drámai események az olimpiai faluban A beruházási túlfűtöttség okait vizsgálva szőbakerült mór a tervezés, a programozás pontatlansága, sőt az, hogy a tervezők, a beruházók szándékosan alábecsülik a beruházások költségeit, s így csalárd módon igyekeznek elfogadtatni a programokat. S az eredetileg számított vagy becsült költségek mái a többszörösére növekednek a kivitelezés során. Kétségtelen, hogy ez nem csak egy-egy létesítménynél, vállalatnál, hanem népgazdasági szinten is jelentős túlköltekezésre vezethet. Akkor talán a beruházási presztízs-verseny okozná a hazai beruházási piac éles feszültségeit? Ahogy például egyik országos napilapunk fejtegette: újabban már nem csupán a vállalatok, hanem a megyék is igyekeznek fényűzésben egymásra licitálni: abban például, hogy ki tud több és egyre magasabb toronyházat építeni a belvárosi rekonstrukciók keretében. Gyöngyösön és Salgótarjánban sikerült a toronyházakban félmillióra feltornászni a kétszobás-, s 330 ezerre a garzonlakások költségeit. Napilaptársunknak mélységesen igaza van, amikor ezeket a pazarló hetvenkedése- két élesen ostorozza. ' de mellé lő ^akikor, amikor ezeket tekinti a beruházási feszültségek egyik fő előidézőjének. Végül a leggyakrabban hangoztatott nézet szerint a reform nyomán megnövelt vállalati, tanácsi önállósághoz nem társult kelló felelősség, ezért csillapíthatatlan a beruházási éhség. Tulajdonképpen valamennyi felszínes magyarázat — köztük a már említett két verzió is — valahol a zabolátlan, pazarló vállalati döntésekre vezeti vissza a feszültségeket.' Valamennyi tartalmazza az igazság egy-egy részét, fontos, vagy kevéssé fontos elemét. Ám az érvelés mégis ha. mis, félrevezető, mert a részi egésznek, a jelenséget lényegnek tünteti fel. S így nehezíti a valódi összefüggések felismerését, az érdemi megoldások keresését. Mellesleg még olyan színezetben is tünteti fel a helyzetet, mintha az alapjában a reform, a megnövelt önállóság velejárója lenne. A félreértések újabb végletes vélemények forrásává válhatnak; ha éretlenek, felelőtlenek a vállalati vezetők miért kaptak ónállóságot? Miért nincsenek — immár negyedszázaddal az államosítások után — felelős és hozzáértő emberek a vezetésben? íme. akik az emberi, a szubjektív tényezők szerepét túlhangsúlyozzák, különösen abszurd következtetésre juttathatnak. Az irányítási rendszerektől függetlenül például valamennyi szocialista országra jellemző a beruházási feszültség, legfeljebb a feszültség fokozatok és megjelenési formák között lehetnek árnyalatnyi különbségek. A feszültség alapja mindenütt a nyomasztó beruházási eszközhiány. És ez tulajdoniképpen természetes állapot ott, ahol a gazdaság több évtizedes, sőt néhol évszázados elmaradottságát akarják rövid idő alatt — esetenként kellő tapasztalat híján, a lehetségesnél gyorsabban — saját erőből pótolni. S valamennyi ország nagyarányú iparosítást vitt véghez külföldi hitelek, gyarmati erőforrások mozgósítása nélkül. A termelő beruházások mögött általában elmaradt az infrastruktúra, főleg a közlekedés, a közművek és a lakás-alapok bővítése, fejlesztése. S e pótolnivalók napjainkban az intenzív fejlesztés igényes követelményeivel párosulnak. Aligha mondunk újat mindezzel. De úgy látszik, hogy néha nélkülözhetetlen az alapigazságok elisvnétlése, ha el akarjuk kerülni a részigazságokra épülő felemás következtetéseket. Ezért ismételten hansúlyozzuk, nem a vállalatok felelőtlen költekezése tehát mai gondjaink fő oka. Az igények túlnyomó többsége észszerű, gazdaságos, megalapozott és jogos. (Nevetséges lenne péL- dául azt állítani, hogy a reform előtti beruházások nagyobb felelősség jegyében fogantak.) Mégis rangsorolásra szorulnak, mert valamennyi egyidejű jelentkezése, minden jószándék el. lenére pazarló módon szétforgácsolja erőinket. Az igazat megvallva ezt a rangsorolást még nem sikerült teljesen megvalósítani sem a vállalatok fejlesztési alapjainak differenciált képzésében, sem a hitelversenybeu. S ha az ország gazdasági fejlettsége és ebből eredő tőkeszegénysége a beruházási feszültségek fő oka, akikor a felhalmozási eszközökkel való takarékosság- az álló- és forgóeszközök észszerűbb kihasználása a felzárkózás, a műszaki-gazdasági haladás egyik nélkülözhetetlen feltétele. Bizony nálunk még luxus — nemcsak vidéken, a fővárosban is! — a felhőkarcoló, a márvány burkolatú tanácsterem és ehhez hasonlók. Ha valóban utói kívánjuk érni a fejlett tőkés országokat, akkor nem másolhatjuk őket építészeti stílusban, költséges nagyvonalúságukban, de az életmódban sem. Félreértés ne essék nem a | földhözragadt megoldásokat | pártfogoljuk, de a nagy beruházási éhség csillapítása közben nem gondolhatunk az ínyencekig K. J. München Keddre virradó éjjel ismeretlen személyek — a müncheni rendőrség szerint föltehetően arab gerillák — hatoltak be iz- rael olmipiai válogatottjának szálláshelyére és agyonlőtték az izraeli ökölvívók edzőjét, Munio Grinberí. A gyilkosság után a tettesek túszokat ejtettek, majd elbarikádozták magukat az izraeliek szobáiban. Azt követelték, hogy Izrael állam kedden déli 12 óráig engedje szabadon a fogságába esett palesztin ge-j rülákát. Az olmipiai falut az Incidens alán elzárták. Kivonult a helyszínre a müncheni rendőrség, s körülvette azt az épületet, ahol a merénylők megbújtak. Röviddel ezután ultimátum érkezett a rendőrökhöz: vagy hátrább I vonulnak, vagy tűz alá veszik őket. Az ultimátum megtette' a hatását: a 300 főre becsült rendőri egységek elvonultak az, épület közvetlen körzetéből és j távolabb kerestek maguknak fe-| dezéket. A hírek szerint a müncheni rendőrfőnök több mester- lövészt vezényelt a helyszínre. A rendőri akciót Genscher nyu- j gatnémet belügyminiszter személyesen irányította, az olmipiai faluból. Kiesi bajor államtitkár, ■ aki társaságában érkezett oda, ! eközben kapcsolatba lépett a merénylőkkel. Az eseményekről időközben hírt adott a jeruzsálemi rádió is. Közlése szerint nem egy, hanem kettő a halálos áldozatok száma. A terroristák követelése Kairói nyugati tudósítók a MENA-ra hivatkozva, azt jelentik, hogy a „Fekete Szeptember” elnevezésű palesztin geril- laszervezet vállalta magára a felelősséget az olimpiai faluban elkövetett keddi merényletért. A szervezet beiruti nyilatkozatában pontokba szedve fogalmazta meg követeléseit, amelyek „nem lehetnek alku tárgyai”. Ezek szerint: Izraelnek szabadon kell bocsátania „bizonyos számú palesztin foglyot és másokat, akik izraeli börtönökben sínylődnek”. A tuszul fogva- tartott izraeli atlétákat repülőgépen valamelyik arab országba szállítják — kivéve Ammant és Beirutot — „biztonsági okokból”. Mihelyt a túszok megérkeztek, megkezdődhetnek a tárgyalások a nyugatnémet kormánnyal — akár közvetlenül, akár közvetve — a túszok szabadon bocsátóról, illetve a gerillák biztonságos távozásáról. A nyugatnémet kormány bármiféle erőszakos szabadítősi kísérlete a túszok azonnali halálát jelenti. Egy Münchenben tartózkodó izraeli rádiótudósító szerint az izraeli olimpiai csapat hétfőn figyelmeztetést kapott, hogy arab I különítmény érkezett az NSZK- ba egy meg nem nevezett Skandináv országból. Ugyancsak izraeli újságírók szerint a túszok között van többek között egy vívóedző, egy birkózó, egy atléta és egy sportlövő. (MTI) Szabadon bocsátott hadifoglyok A VDK nemzeti ünnepén nagylelkű emberbaráti gesztusként szabadon boesátott három amerikai pilóta (balról jobbra): Markham Gartley hadnagy, Edward Elias őrnagy és Alphonzo Charles hadnagy. (Teleíotó—AP—MTI—KS»
