Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
I ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■«■■■■■■■■■■I — Petya, — szólt hozzám egyik nap a feleségem. — Mért hívlak én téged Petyának, amikor valójában Pjotr vagy? Figyeld csak, mekkora súlya lesz a nevednek, ha azt mondom: Pjotr! jusson eszedbe Nagy Péter cár! Micsoda tekintélye volt! Ellenben te Petya, egy agyonszekált, jelentéktelen kishivatalnok vagy, aki évek óta nem kap magasabb beosztást. Hát ide figyelj: ennek vége! Elhatároztam, veszek neked egy aktatáskát. Egy nagy, sárgadinnye színű aktatáskát. Mert vedd tudomásul, hogy táska teszi az embert: Különös figyelemmel hallgattam nejem nagyjelentőségű kar- nierindító előadását. Beláttam hogy igaza van: az utóbbi időben bizony egy helyben vesz- ' teglek. Nem választanak be a díszelnökségbe, nem veszek részt jelentős kiküldetéseken, és még prémiumot is alig-alig adnak. Hát itt az ideje, hogy véget vessünk ennek az áldatlan állapotnak! Vásárolni kell egy aktatáskát Egy jó küllemű, tekiintélyemelő aktatáskát! Természetesen nagy izgalom fogott el. amikor megjelentem munkahelyemen a vadonatúj, aktatáskámmal. Hanyag mozdulattal az íróasztalra dobtam és titokban figyeltem a hatást. Sajnos, mintha mi sem történt volna: mindenki papírjaival szöszmötölt, a táskát észre sem vették Egyedül Ivanov, a közgazdász titulálta „csodakoffernak” a táskát, s mellesleg megkérdezte, mennyibe került? Eltelt néhány nap. Egyik reggel Nyikoláj Szengejevics, az osztályvezetőm odajött hozzám és megkért, fáradjak át a szobájába. (Meg kell jegyeznem, ilyesmi még nem fordult élő.) „Kezdődik” — örvendeztem magamban és méltóságteljesen követtem a7 osztályvezetőt. —Foglaljon helyet — mutatott a fotelra. — Hogy éra magát? Hogy van a kedves felesége? — Ö, kőszőnöm kérdését, mindketten remekül érezzük magunkat. — Hát ez nagyszerű! —* örvendezett az osztályvezető ás különös melegséggel nézett rám. Felvillant bennem: itt a7 alkalom: megfoghatom az isten lábát — És az ön kedves feleségének, hogy szolgál az egészsége? — kérdeztem természetesnek tűnő kíváncsisággal. — Sajnos, Pjotr Ivánovics, nem mondhatok jót: betegeskedik. Itt a vállalatnál meg jól tudja rengeteg a munka, szóval teljesen kimerült vagyok — Ó, megértem, kedves Nyikoláj Szergejevics, és ha megengedi, készséggel állok bármiben rendelkezésére Vállalatunk érdeke: mindenekfelett! — Igazán örülök. Nem csalódtam magában. — Nyikoláj Szergejevics odalépett a széfhez, amiben a fontos iratokat őrizte. — A minisztériumban ma fontos kérdésekről. Egy ilyen között i a vállalatunkat érintő fontos kérdésekről Egy ilyen értekezleten vállalatunkat valakinek természetesen képviselnie kell. Felálltam. Ereztem hogy az elégedettség és az öröm fénye észrevehetően tükröződik arcomon — Itt van az aktatáskája? — kérdezte főnököm, a széfben matatva. „Hát elkezdődött” — futott át agyamon a gondolat, és határozottan bólintottam. — Lenne egy kis szabad hely a táskájában? — Természetesen? — Igen? No, hát e, nagyszerű! Van nálam egy tyűk. Tegye bele a táskájába, vigye el a feleségemnek. Elvégre nem hűzgálhatom magammal a minisztériumba. Megfogtam a tyűkot és kijöttem az irodájából. Munkatársaim árgus szemekkel nézték, ahogyan begyömöszöltem az aktatáskámba. Azóta egy hónap telt d és a főnököm feleségle, aki feltétlenül számít a segítségemre még mindig beteg..,. Lev Loginov Fordította: Krecsmáryné Baráté Rozália. Szilánkok Bájos sztorit hallottam. Az ismert, -nagy műveltségű pedagógus llisfiával megáll az úttest szélén, persze nem a gyalogos átkelőhelyen, s imigyen oktatja fiacskáját: — Hogy baj ne legyen, kisfiam, mielőtt az úttestre lépünk, először balra, majd jobbra nézünk. -.. — Végül pedig hátratekintsünk, hogy nincs-e a rendőr • bácsi a közeliben — szólal meg hátuk mögött az őrszemes rendőr. * • • Eklatáns példázat a női következetességre. Jól táplált hölgy és férfi a cukrászdában A férfi rendelni indul, a hölgy ellentmondást nem törően: — Pista, tiszta csokit, tudod, nekem más nem jó.:. — A férfi kisvártatva visszafordul: — Csak vanília van .. — Akkor tiszta vaníliát! * * * Az irígykedés nem más, sünt a lopása szándék legalacsonyabb foka. Következésképpen: az őszinte óhaj nem más, mint az irígykedés legalacsonyabb foka; * • • Kontraszt. Nagyon ' csinos, feltűnően elegáns barna kislány várakozik a buszra. Vállán még feltűnőbb táska, a táskán rikoltó felírás: „Atálánta Airlines — Rio Rosario”. Már-már azon vagyok, hogy táblácskát akasztók a nyakamba: „Y speake english”, amikor rámkérdez: — Tessék mondani, ez a busz megy Vizesfásra? • • • Micikét, a főnök mindenható, fiataj titkárnőjét pillantom mtg a diszkrét fényű mellékutcában. Kicsípve, üdén, várakozón. Már-már üdvözölni akarom, amikor vadonatúj Zsiguli blokkol, s Micike gyakorlott mozdulattal ül be a kocsiba. Az autós lovagban — nem kis meglepetésemre — a főnököt ismerem fel. Diszkréten a kapu alá húzódom, pillantásom viszont önkénytelenül a kocsin lévő táblácskára esik: „TANULÓ VEZETŐ”.., — kazár — Tréfák, anekdoták 2000-ben vagyunk. A család kirándulásra indul. Az anya leteríti a fűre az abroszt és tálalni kezd, az apa a hordozható televíziót nézi, Egyszerre a kis- j fiuk, aki ide-oda rohangászik a mezőn, felkiált: — Szent Isten, hangya! — Borzalom! — sopánkodik a mama. — Hangya ezen a csodálatos szép plasztikfüvön ? * • • Korzikában egy turista megszólít egy parasztot, aki a földje szélén egy fa alatt hever és nézi a futó felhőket. — Jónapot! Hogy ment a munka ebben az évben? — Nem panaszkodom — válaszolta a paraszt. Fát kellett volna vágnom az erdőben, de egy kiadós szélvihar megtakarította a fáradságot nekem, aztán el kellett égetnem a gyomot, de egy aprócska villám megkímélt ettől a munkától is. — És most mit csinál ? — Arra várok, hogy egy kis földrengés kiássa a krumplimat. Londonban egy csinos fiatal nő keresi fel az orvost. Miköz- S ben vetkőzik, az orvos megjegyzi: — A megjelenése —mondhatnám — kiváló... — Elragadtatásában megkísérli megsimogatni a nőt, mire hatalmas pofon csattan az arcán. — És a reflexei — folytatja szemrebbenés nélkül — egyenesen csodálatra méltóak! ♦ • * Hosszú kocsisor kígyózik Milánó városa előtt. Az egyik gépkocsivezető, aki néhány óra óta csupán néhány centiméterrel tudta előbbre vinni kocsiját, elgémberedett karral és lábbal ül a volán mellett. — Drágám — fordul a féleségéhez — teljesen kimerültem. Átvennéd a vezetést 30 méteren? • • • Milánóban egy hegedűs elvitte hangszerét a zálogházba A becsüs 30 000 lírát kínált érte. — Harmincezer líra! méltatlankodik a hegedűs. — A szomszédaim többet kínáltak, csak hagyjam abba a játékot! * * • Trevisóban Michelangelo Antonioni egyik filmjének vetítése közben egy hölgy így szólt a férjéhez: „Hagyd abba a morgást fiam. Ha tényleg semmit nem értessz a filmből, kérd meg a jegyszedőnőt ,hogy magyarázza el, elvégre ő egy hét óta minden nap négyszer végignézi!” |2 békésmm 1972. SZEPTEMBER 3. ' Vándorhegedűs tér be egy római étterembe ás így szól a vendógékhez: „Hölgyeim és uraim, én csak kontáirmódon hegedülök, ezért inkább semmit nem játszom, hogy megkíméljem a fülüket... Legyenek Önök is irgalmasak hozzám!!” • 4 4 Egy ötéves falusi kislány, miután életében először utazott liften mesélte el a történteket: „Beléptünk egy kis kalitkába és a harmadik emelet nyomban lejött .hozzánk.” * * » A faluról bejáró munkás az egyik nap a szokásosnál később ébred. Kisiet a házából és odaszól a szomszéd porta tulajdonosának: — Megengedi, hogy a maga rétjén vágjak át? Szeretném még elérni a 8,10-es vonatot. — Csak tessék. Ha a bikám is kinn van a réten, akkor a 7,40-est is elérheti! Vágy és rémület LUXSfAK T J H Á Z ■* (Kallus rajza) A kamaszkor Halad a korral csodái — Ugyan, mi üthetett ebbe a fésűbe?! (Dluhopolszky László rajza) Parókát akarok a babámnak} (Kesztyűs Ferenc rajza) v -*** •<5 t *.'«*!* Szakosított vásárlók GEtTOM a 1L, (Kallus rajza) Mi lett volna, ha...? — Hozod vissza azonnal, ebadta kölyke! (Jelinek Lajos rajza) Az aktatáska
