Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-29 / 230. szám

Hacfceieg, alakulat mindig kö- ■acisséget jelent, olyat, amelynek az emberi erő, az akarat adja a magját és csak ezután követ­kezik a gép, a technika. Ahhoz azonban, hogy a gépi erőt, a harcos kezelni tudja és nem is akárhogyan, sokmindent meg keli tanulnia. Ahhoz, hogy a rendőr kulturáltan intézkedjen, nem elég a fegyverismeret, több kell ennél. Hogy a gyárban, a földeken dolgozó munkás, ha szükség van rá, védelmezze a magateremtette javakat, fegy­verrel is ugyanúgy tudnia kell hánni, mint a termelőeszközzel. Ezeket az ismereteket senki nem sajátítja el magától. Ezekre a fegyveres alakulatok parancs, nokai képezik ki a beosztottakat. Milyen emberek, hogyan gondol­kodnak a parancsnokok? A technikai szolgálat vezetője Keménykötésű, olajmarta te­nyerű munkás. Vasas. A TMK vezetője a Pamutipari Vállalat Békéscsabai Gyárában. Több mint 23 éve dolgozik egy helyen; Ismerik és szeretik a munkatár­A technikai szolgálat vezetője. sai. Nem sokat beszél, csak any- nyit, amennyi a munkához szük­séges. A munkásőrség fegyver­raktárát zárja éppen, amikor ta. mondanak üzemi ügyekről, vé­leményezik a vállati tervet, elle­nőrzik a normák teljesítését, kü­lön munkásbrigádok vizsgálják: mi az oka a magas gépállósi időknek, vagy az akadozó anyag- ellátásnak. S ezekben a hetek­ben vitáznak egy új törvény- tervezetről, amelyet a kormány bocsátott a nép elé. Ez pedig a nemzetgazdasági és népvagyon ellen elkövetett bűncselekmé­nyekről szóló törvénytervezet. Éppen a munkások javaslatai alapján került be a tervezetbe az a szankció, amelyet — elfo­gadás esetén — azok ellen al­kalmaznak majd, akik a rossz minőségű árukért felelősek. A közéleti vita, az aktív, kol­lektív élet a kubai emberek új szokásai közé tartozik. De még él a múlt, annak beidegződései, szép hagyományai. A kubai vi­dék, a kubai táj csodálatos. A trópus minden igézetével szol­gáló valóság, a pálmaligetek so­ra, még inkább megerősíti Ko- lombusz Kristófnak. Kuba meg­pillantásakor tett kijelentését: „Ez a föld szebb, mint amit emberi szem valaha is látott”. S ennek a földnek a szépségét az új élet követelményeinek, adományainak, a kubai falu változó arcának valósága még élénkebbé teszi. A vályogkuny­hók helyén ma már új utcák emelkednek. Igaz, itt nincs szük­ség vastag betonszigetelésre a hideg ellen, nem használnak fűtőberendezéseket, így hát a parasztember is könnyebben fel tudja építeni új otthonát, mint más országokban. Ablakra sincs szükség, csak fordítható rács­ra. De lakás nem épül tornác PARANCSNOKOK lálkozunk. Utolsónak megy el a kétnapos gyakorlat után, pedig elsőnek érkezett. — Ilyen a beosztásom — vá­laszol szűkszavúan Zsilinszki János, a Békéscsabai Kulich Gyula Munkásőrzászlóalj techni­kai szolgálatának vezetője. Ké­sőbb aztán azt is elmondja, ha az egység valamelyik százada kimozdul állomáshelyéről, neki minden esetben ott kell lennie. — Lehet, hogy ez nagy meg­terhelés.-Ezen még nem gondol­koztam. Az üzemben és a mun­kásőrségnél is jól érzem magam. Talán ezért van, hogy nem ve­szem észre a fáradtságot. Amikor közel tíz éve az üze­mi pártszervezettől megkeres, tek, hogy lépjek be a munkás­őrségbe, meglepődtem. Munkás­őrnek én? Nem vagyok párttag. Persze örömmel jöttem és ta­valy a pártba is felvettek. A honvédségnél fegyvermestei volt. A munkásőrségnél ugyan­azt a beosztást kapta, csak ké­sőbb lett parancsnoka a techni­kai szolgálatnak. S hogy miért éppen őrá esett a választás, arra a zászlósljparancsnok ad ma­gyarázatot: — Nyugodt, pontos, nagy munkabírású ember Zsilinszki elvtárs. Ehhez a beosztáshoz ilyen kell. Amióta a technikai szolgálatot vezeti a felsőbb pa­rancsnokság ellenőrzései csak jót állapíthattak meg. Szereti az embereket és tiszteli őket, ám. ha kell, keményen is tud be­szélni. Abban a parancsnoki be­osztásban, amit ellát, erre sok­szor szükség van. A fegyver nem játék, az éles lövészetek „bedöglött” aknáival, gránátjai­val nem lehet felelőtlenül bánni. — Szabad időm? Az nincs. Nem panaszképpen mondom, de lia jól emlékszem, van vagy 15 éve, hogy a családdal nem vol­tam moziban. Egyedüli szórako­zásom a labdarúgó-mérkőzés. Ha itthon játszik a csapatom, meg­nézem — mondja a szolgálat- vezető és beszélgetésünk alatt nélkül, ahol ott a nélkülözhetet­len kellék: a hintaszék. Na és az elmaradhatatlan kubai szi­var. Azt mondják, sehol a vilá­gon nem készítenek ilyen za­maté szivart. S a rágyújtás kü­lön szertartás. Tüzet nem ad­hatsz másnak. Mindenki saját maga „csavarja” az égő lángot a szivar eleje köré. S ha meg­kínálnak egy dobozból, nem ve­heted ki az elsőt. Először végig kell tapogatni néhányat. Mert ez szakértelemről árulkodik. Nemrégiben Cojimárban, He­mingway mostani halászaival beszélgettem a szivarszokások­ról. S amikor az után érdeklőd­tem, miért kell végigtapogatni, csak azt a választ kaptam: már nagyapám is így csinálta. S nagyapám, dédapám szo­kásaiból nagyon sok él még a kubai emberek életében. Kultúrájukban, művészetükben keveredik a spanyol, a kínai, az afrikai, az amerikai. Őhavan- na lakásaiban még sok helyen ott találod az oltárt. Krisztusét, ■' vagy éppen valamelyik afrikai védőszentét. S esetleg mellette Castro vagy egy Che-képet látsz. Sokféle vallás, népszokás ötvöződik az új erkölcsérlelő szokásokkal. Egyben azonban közös a tulajdonságuk: szeretik, imádják a zenét, a táncot. Óvo­dai ünnepségeken rumbázik a csöppség. S legyen az idős vagy fiatal, a mélyhangú dob ritmu­sára megmozdul a vére. Nem hiszem, hogy van még egy nép a világon, amely ilyen kecses ritmikával tudna táncol- , ni, ilyen önfeledten énekelni. ; (Folytatjuk) Király Ferenc először látom mosolyogni. — Pihenésem pedig az a két hét, amit évente szabadságidőm alatt a családdal Miskolc fölött töltök. Arról is beszélgettünk, jó ér­zés. ha az ember tudja: számí­tanak rá, szükség van a munká­jára. — Közel lakom az üzemhez. Van, hogy éjszaka is felzörget­nek. Megyek. Tudom, nem szó­rakozásból hívnak. Miközben búcsúzóul kezetrá- zunk, mellén megcsörren a Haza Szolgálatáért kitüntetés bronz­es ezüst fokozata. Az alosztályvezető- helyettes Kübekházi születésű. Bármi­lyen hosszú ideje is lakik Bé­késcsabán. még mindig kicsit öbetűzve beszél. A megyei rend­őr-főkapitányság közlekedésren­dészeti osztály forgalomellenőrző alosztályvezetőjének helyettese. Sokan ismerik, tisztelik a me­gyében Csipei József rendőrfő­hadnagyot, hiszen szolgálatának jelentős idejét a közutakon töl­ti. Ott találkoztunk mi is, ami­kor éppen az egyik közlekedés- rendészeti járőrt ellenőrizte. — Nagyon sokat lehet erről a munkáról beszélni — mondja érdekesen mosolyogva —, de sok beszédnek sok az alja. Szeretni kell a hivatást, amit az ember választott. Igen, van szépsége a közlekedésrendészetnek. Fel­kelteni az emberek felelősség- érzetét. Ezt szeretem a mun­kámban. Lényegében az állam­polgárok testi épségét, életét védelmezni nagyon szép feladat. Beosztottait is erre neveli, és arra, hogy kultúráltan intézked­jenek, becsüljék, szolgálják a dolgozó embert. — Nagyon elszomorító, ami­kor kék fénnyel szirénázva me­gyünk egy-egy balesethez. Ilyen­kor mindig emberélet van ve­szélyben. Ezt soha nem lehet megszokni, ebbe nem szabad belefásulni. Egyszerű földműves volt. mi­előtt 1950-ben a rendőrséghez jött. Sok iskolát kijárt azóta. Parancsnok lett. Az alosztályvezető-helyettes. — Emlékek? Vannak. Rosszak és jók. Legszebb az volt, ami­kor először ülhettem gépkocsira. Nyitott Jeep volt. Télen az em­ber majd megfagyott, eső verte, szél fújta, de nekem olyan örö­möm telt benne, amilyet ma ta­lán a legmodernebb zárt ka- rosszéniás gépkocsi sem okozna, Lehet hogy azért, mert sokkal fiatalabb voltam? Szívesen elmékszik azokra az órákra is, amikor iskolákba kér­ték, előadást tartani. Azt mond­ja, olyan hálás hallgatósága ritkán volt, mint a gyerekek. Amikor azt kérdeztem, miért kapta a kitüntetéseit, csupán annyit mond; talán többet tett, mint amennyi a feladata lett volna, Az osztályfőnök A honvédségnél ez ritka pa­rancsnoki beosztás. Csak az is­kolákon alkalmazott. Nádor András főtiszt több mint 22 éve oktatja a katonafiatalokat kü­lönböző iskolákon. Sorsának alakulása semmiben sem külön­bözik a többi katonatisztétől. Gumigyárban volt vasesztergá­lyos. 1949-ben egy toborzó pla­káton olvasta, hogy jelentkezni lehet katonatiszti iskolára. El­Az osztályfőnök. ment, felvette az egyenruhát, amit azóta is visel. Tanult szak­májától azonban nem tudott és •nem ís afiart elszakadni. A Kos­suth Lajos Tüzértiszti Iskolán fegyvertechnikusi tagozaton végzett. Majd a Gábor Áron Tüzértechnikus Iskolára került oktatónak. — Az egy év sorkatonasági idő és a parancsnoki beosztás jó emberformáló — mondja, mi­után a tiszthelyettes iskolások­nak pihenőt engedélyez. Aztán arról beszél, hogy a vasas szak­ma ismerete, szeretete segítette át sok gondon, hiszen a fegy­verzeti technikusnak fémekkel kell dolgoznia, és csak akkor láthatja el jól a feladatát, ha mindenre felkészült. — Mindez azonban kevés len­ne, mert az emberekkel való foglalkozáshoz ennél több kell. Az is bizonyos, hogy egyedül senki nem oldaná meg azokat a feladatokat, amelyek a kato­nafiatalok neveléséből adódnak. Csak a többi parancsnokkal kö­zösen, kollektíván érhető el jó eredmény. Sokmindenről beszélgettünk, zenéről, művészetről, mert az osztályfőnök kedvenc időtöltése a zenehallgatás. Lemezgyűjte­ménye „testvérek között” is megér többezer forintot. — Igen, volt egy időszak, ami­kor gondolkodtam azon, hogy megválók az iskolától. Ingerlé­keny voltam, mert feleségem nehéz szívműtéten esett át. Rossz idegzetű ember pedig ne foglalkozzon emberekkel. Sze­rencsére a családi gond rende­ződött és most már örülök, hogy akkor nem jutottam tovább a gondolatnál. A kitüntetési szalagokat lát­va zubbonyán, arról is érdek­lődtem, miért kapta. Oktató, ne­velő munkájáért. Legnagyobb elismerésnek azonban azt tart­ja. ha azok a volt bosztottjai, akik különböző alakulatoknál teljesítenek szolgálatot, nem fe­ledkeznek meg névnapjáról, születésnapjáról és egy-egy üd­vözlőlappal köszöntik. Akkor is örül az osztályfőnök, ha más alakulatoknál járva azt hallja, hogy a volt növendék megállja a helyét. A honvédség főtisztje és még­is ugyanolyan munkás maradt, mint amilyen volt. A haza fegy­veres szolgálata élethivatása, ugyanúgy, mint a többi, a fegy­veres testületeknél szolgálatot teljesítő parancsnoknak. Botyánszki János Kitüntetések A Fegyveres Erők Napja al­kalmából tegnap, szeptember 28-án bensőséges ünnepség ke­retében kitüntetéseket adtak át. A Központi Tiszthelyettes Is­kola parancsnoka, Kerekes Szilveszter a Haza Szolgálatá­ért Érdemérem ezüst fokozatát egy, bronz fokozatát öt tisztnek, a Szolgálati Érdemérem külön­böző fokozatait nyolc katonának nyújtotta át. A polgári alkalma­zottak közül Szolgálati Érdem­érem kitüntetést egy, a KISZ arany koszorús jelvényt egy, a Szocialista Kultúráért kitünte­tést egy dolgozó kapta meg. Hidas Mihály ezredes, a Bé­kés megyei Rendőrfőkapitány­ság vezetője a Haza Szolgálatá­ért Érdemérem arany fokozatát négy, ezüst fokozatát három, bronz fokozatát két, a Közbiz­tonsági Érem arany fokozatát öt, ezüst fokozatát három, bronz fokozatát két rendőrnek adta át. A rendőri munka segítése terén kifejtett eredményes mun­kájáért öt polgári személy kap­ta meg a Közbiztonsági Érem ezüst és bronz fokozatát. Hu­szonegy rendőr kapta meg a zászlósi rendfokozatot, és soron kívül egy őrmester, a törzsőr­mesteri előléptetést. A Munkásőrség megyei pa­rancsnoka, • Hugyik András a Haza Szolgálatáért érdemérem arany fokozatát adta át dr. Drá­gán Istvánnak, továbbá ezüst és bronz fokozatát két munkás­őrnek. Munkásőr Emlékjelvény- | nyel hat munkáson tüntettek ki. Az HMSZ Honvédelmi nevelő munkájában, az elő- és utókép­zési feladatok megoldásában ki­emelkedő tevékenységért Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára jutalomban részesítette Benkő Bálintot, az MHSZ Bé­kés megyei titkárhelyettesét. Honvédelmi Érdemérmet ka­pott 20 évi munkája után Ha~ vancsák Ferenc és Parázs Béla, 10 évi munkája után Bukva Páh Kurucz Mihály, Nagypál Sán­dor, Torda Lajos és Tóth Pál MHSZ-aktíva. A kitüntetéseket Dobra János, az MHSZ megyei titkára adta át. Soron kívüli előléptetésekre is sor került. A Békés megyei Kiegészítő Parancsnokságon a Haza Szol­gálatáért Érdemérem arany fo­kozatával egy, ezüst fokozatá­val kettő, bronz fokozatával egy, a Szolgálati Érdemérem különböző fokozatával három hivatásos tisztet tüntettek ki. A polgári alkalmazottak között há­rom női dolgozó kapta meg a Honvédelmi Érdemérem külön­böző fokozatait, hárman pedig a Kiváló Dolgozó kitüntetést. BÉKÉS MEGYEI ^ 1972, SZEPTEMBER 29 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents