Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-28 / 229. szám
Négyszázan, egy szólam M ásfél hónapja már, hogy a Röpülj Páva körök minden eddiginél teljesebb, vonzóbb bemutatóját rendezték meg Budapesten. Az amúgy is mozgalmas pesti utcát népviseletbe öltözött öregek, fiatalok, nők és férfiak tették még színesebbé, még elevenebbé a Rákóczi út és az Erkel Színház környékén. Tizennyolc megye küldte el 69 csoportját: legjobb dalosait, a magyar népdalkincs leghívebb ápolóit, őrzőit. Mit vállaltak ezek az emberek? Nem kevesebbet, mint azt, hogy a nyári munka, az izzasztó-fárasztó aratás, betakarítás napi gyötrelmei után próbákra járjanak, komoly, megerőltető munkával zül, akiktől akkoriban gyűjtött, most is ott énekelnek a sarkadi csoportban. A méhkeréki román tánccsoport jelenléte pedig azt a teljességet példázta, amit Veres Péter joggal kért számon az előző hasonló bemutatóktól: csak akkor teljes a népi kultúra rep- rezentálása, ha illő helyet kapnak benne a hazánkban élő nemzetiségiek is...) A Békés megyeiek műsorát az okányiak kezdték, a sarkadiak folytatták, majd a méhkeréki táncosok fűzték tovább, hogy végül ismét a sarkadiak zárják a sort. Egy-egy gyors tempójú dal után általában lassúbbak következtek; egy-egy számon belül pedig a kitűnő citerazeAz okányiak és a sarkadiak a színpadon. készüljenek, hogy méltón képvi_ selhessék megyéjüket, tájegységüket, szűkebb hazájukat a bemutatón, az ország nyilvánossága előtt. A pesti közönség — valljuk be —, kissé érdektelennek mutatkozott: a színház nézőterének kétharmada üres volt. (Televíziós közvetítés ide vagy oda, felmerül a kérdés: Valóban ilyen jól állnánk a népi kultúra ismeretével, megszerettetésével?...) Ám a jelenlevők, mint kiderült, annál lelkesebbek: öt perc sem telt el, s a kitűnő műsorvezető, a közönség lelke húrjain játszani nagyszerűen tudó Vass La_ jós vezérletével máris énekeltünk, természetesen népdalokat, négyszázan, egy szólamban... Nem kis izgalommal vártuk a megyénkbeliek szereplését, hiszen előttük mind a Pest, mind a Fejér megyeiek igen szép sikerrel szerepeltek. De a közönség rokonszenve már eleve a miénk volt: hogyne lett volna, amikor a műsorvezető olyan neveket említett velünk kapcsolatban, mint Bartók Béla, Veres Péter. (Sarkad környékére vezetett ugyanis Bartók egyik első gyűjtőútja; s néhányan azok köGarázsépítő társulás alakult Szeghalmon (Tudósítónktól) Szeghalom nagyközségben egymás után épülnek az emeletes lakóházak, amelyeknek tulajdonosai, bérlői gépkocsi elhelyezési gondokkal küzdenek. A tanács kezdeményezésére e hét elején a járási könyvtárban társulási gyűlésen arról határoztak, hogy jelentős társadalmi munka hozzájárulásával oldják meg a garázsépítést. A nagyközségi tanács elnöke az összejövetelen elmondta: a tanács megfelelő helyről gondoskodik: A megválasztott három fős vezetőség most tervet készít a garázsok megépítésére és rövidesen a kivitelezéshez is hozzákezdenek N. Jt nekar előjátszása, vagy. a sarkadi Kiss Sándor eiőéneklése után rendszerint a férfi vagy a női csoport kórusa szólt, vagy a kettő együtt. Jól szerkesztett kis „műsor-blokk” volt a mieinké — erre lehetett következtetni a közönség tapsaiból is. A nagyobb egészen belül legegységesebb, leghatásosabb talán mégis a sarkadiak műsora volt. Dalaik szépségét, hiteles népiségét, hatását csak fokozta, hogy talán az egész bemutató-sorozatban nem akadt olyan férfi-szólam, amely ilyen tömör, tiszta, erősegységes hangzású lett volna. A rendezők, szerkesztők — hadd emlékezzünk meg a színpad-képről is — ötletesen, látványosan mozgatták, állították színpadra a csoportokat: nem csak amit hallottunk, de amit láttunk, az is példamutatóan szép, gazdag és rendezett volt. Bár ruhára, felállásra,- „kül- csinyre” nem egy csoport felülmúlta a megyénkbelieket — főleg a somogyiak, a nógrádiak —, a mieink egységes fehér biú_ za-inge, sötét szoknyája-nad- rágja szemre is hű megfelelője volt dalaik s előadásuk egyszerűségének, erejének. Ennek ellenére, talán mégsem árt elgondolkozni azon, hogyan érhetnénk be e tekintetben is az országosan legjobbakat? Ha már annyira kiérlelt az ének, a tartalom, talán egy szép íz’éses, mondjuk a Békés megyei díszítőművészet mintáival díszített ruhában miért ne lehetne — s miért ne legyen! — még meg- ragadóbb a forma is? ... ratulálunk minden, a be- i mutatón részt vett Páva- Körnek,, s különösen meleg szeretettel köszöntjük az okányiakat, a sarkadiakat, a méhkeréki táncosokat. Az ország előtt méltón képviselték szűkebb hazánkat, Békés megyét. További sikereket kívánunk nekik, s a többi, élő, formálódó, vagy esetleg épp csak most alakuló Páva-Körnek is, Kodály szavai szellemében: „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők —■ másokét is.” , Varga János POLITIKAI VITAKÖRÖK « pártagitáció új szervezett formái Szocialista építésünk jelenlegi szakasza megköveteli, hogy a dolgozó tömegek fokozott aktivitással vegyenek részt a jövendő formálásáért fogant pártós kormányhatározatok, az ebből eredő megyei és helyi feladatok válóra váltásában. A siker alapvető feltétele, hogy mind szélesebb körben váljon ismertté a célok felismerése, felismertetése és a megértés nyomán céltudatosabb legyen az emberi tevékenység az élet minden területén. E követelményeknek csak úgy tudunk megfelelni, ha az eddigi gyakorlat jó oldalait megtartva tovább javítjuk a pártagitáció tartalmát, módosítjuk formáit és fejlesztjük módszereit. Ezt a célt szolgálják a politikai vitakörök, melyek 1972 októberétől 1973 májusáig — az MSZMP KB Agitációs Osztályának kezdeményezésére — kísérletként százötven alapszervezetben kezdik meg működésüket a megyében. A vitakörök szervezése befejeződött. Az első foglalkozások októberben lesznek. A kezdet előtt indokolt, hogy szélesebb körben is megismerjük e vitakörök célját, szerepét a politikai munkában. Ezekről a kérdésekről nyilatkozott lapunknak Povázsai Géza, a párt megyei bizottsága propaganda és művelődési osztályának munkatársa. Miben van eltérés a korábbi „politikai vitafórum” és a most kezdődő „politikai vitakörök” között? Hogyan lehet megfogalmazni e vitakörök célját, feladatát? — Az elmúlt oktatási évben ( „politikai vitafórumok” mű-1 ködtek a megyében. Ezek .jelle- | gükben hasonlóak voltak az uj: formához, de alapvetően nem agitációs. hanem propaganda- feladataik voltak. Témájuk, e aj témák feldolgozásának menete ; is ennek megfelelő volt. A kü- j lönbség a célból fakad; abból, j hogy a részvevőknek aktuális politikai kérdésekről adjon rendszeres tájékoztatást és felvilágosítást. Biztosítsa a napi politikai eseményekről szerzett információinak egységes értelmezését. Segítse az események, jelenségek mögött meghúzódó összefüggések lényegi meghatározását, feltárását és ezek fel- ismertetésével hasson a részvevők állásfoglalására. Aktív közreműködésre mozgósítson a soron levő általános és helyi feladatok megoldásában. E céloknak megfelelően a vitakörök résztvevőitől azt várjuk, hogy a szerzett ismeretek birtokában hathatósan tolmácsolják, indokolják a központi állásfoglalásokat és helyi döntéseket az adott üzem, intézmény dolgozóinak. A politikai vitakörök akkor töltik be feladatukat, ha a foglalkozások témáit olyan eszmecsere-jelleggel vitatják meg, hogy közben a párttagok és pártonkívüliek politizáló képességét fejlesztik. Ha vitaköreink csupán a kiválasztott téma ismertetésére, a hallgatók tájékoztatására szorítkoznak, s a résztvevők passzív szereplői — a szó szoros értelemben vett hallgatói — a köröknek, akkor nem töltik be funkciójukat, mert alapvető elvárás, hogy a résztvevőket érvelésre, véleményalkotásra, állásfoglalásra tanítsák, s azok a szerzett tudásukat a környezetükben levők meggyőzésére, mozgósítására hasznosítsák. Kik vesznek részt a politikai vitakörökben és milyen formában történt a bevonásuk? — A kiválasztásnál abból kellett kiindulni, hogy a vitakörök a szóbeli agitáció szervezett keretei. Nem propaganda tanfolyamok, ezért nem zárt hatókörrel, nem egész évre kialakított létszámmal működő oktatási formák. Ebből adódóan mindenki részt vehet a foglal- j kozásokon — vagy egy-egy foglalkozáson —. akit az időpontra kiválasztott kérdés érdekel. | Meghívhatok olyanok is, akik a pártoktatás különböző fórumaiban vagy tömegszervezeti oktatásban tanulnak. Az esetenkénti toborzás mellett — különösen ebben a kísérleti évben — valamennyi csoportban ki kell alakítani egy törzsgárdát olyan elvtársakból, akik az adott terület politikai, gazdasági, kulturális kérdéseiben gazdag tapasztalattal bírnak és a vitavezetővel együtt működnek az álláspontok kialakításában. A vitakörök hatékony munkája jelentősen függ a csoport összetételétől, egy-egy csoport nagyságától. Milyen létszámmal és milyen ösz- szetételben szervezzenek egy-egy összejövetelt? — Arra kell törekedni, hogy lehetőleg azonos politikai felkészültségű, tájékozottságú és érdeklődési körű emberek kerüljenek egy-egy csoportba és számuk egy-egy foglalkozáson ne haladja meg a húsz-huszonötöt. Amennyiben ettől lényegesen eltérnek, úgy nem várható az eszmecseréken nélkülözhetetlen felszabadult légkör megteremtése. Tapasztalatból tudjuk, hogy nagy létszámú fórumon kevésbé hajlandók véleményt nyilvánítani az emberek. Másrészt a különböző felkészültség miatt csak a gazdagabb ismerettel bírók mondanak véleményt. Lényeges, hogy a vitakörökön azokat a kérdéseket dolgozzák fel, amelyek alap- vetőek és közvetlenül segítik a soron levő politikai feladatok megvalósítását. Milyen programmal működnek majd a körök, hogyan és ki szolgáltatja a megvilágításra kerülő témák anyagait? — A vitakörök agitációs jellege azt követeli, hogy a tematikájuk rugalmasan kövesse a politikai szükségleteket. Ezért programját nem egész évre szólóan, hanem a Központi Bizottság orientációjának megfelelően és a körök folyamatos javaslatai alapján alakítjuk ki. A vitaköröket szervező alapszervezetek a Kossuth Könyvkiadó Vállalat útján havonta négytől hat témához feldolgozási vázlatot és szemléltető anyagot kapnak. Az alapszervezet — a vitavezetővel egyetértésben — választja ki azt a témát, ame- . lyet az adott hónapban feldolgoznak. A témákhoz megyei anyagot is adunk, a helyi adatokat, érveket a szervező alapszervezet biztosítja a vitavezetőnek. Lényeges, hogy ezékben az anyagokban szerepeljenek az adott időszakban hozott olyan helyi döntések, intézkedések, amelyek hatásukban érintik a résztvevőket, amelyek várhatóan befolyásolják hangulatukat, véleményüket. Ebben a kísérleti évben havonta egy alkalommal kapnak az alapszervezetek központi anyagot. Azonban, amennyiben a helyi igények és megfontolások ezt indokolttá teszik, havonta két alkalommal is szervezhető vitakör vagy egyazon téma két különböző összetételű csoportnak vagy két téma ugyanazon csoportnak is. A rugalmas, az aktuális igényekhez igazodó tematika biztosításához a központi és megyei szerveknek informálódni kell a szervező alapszervezetek, körök véleményéről, javaslatairól. Ezért rendszeres tapasztalatszerzés és jelentéskészítés hárul az alapszervezetekre. Reméljük, hogy ha a jelzések hűen tükrözik majd az előforduló és kialakut véleményeket, ha a témajavaslatok az adott terület valóságos politikai közvéleményéből táplálkoznak, akkor a vitakörök beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Eddig a politikai vitakörök működésének tartalmi és szervezési kérdéseiről szóltunk. Ezek feltételek. Hogy a feltételek realizálódjanak, ahhoz vitakör-vezetőkre, a munka kulcsszereplőire van szükség. Mit várunk tőlük? — Olyan nevelő, szemlélet- formáló agitációt. amely az elméleti felkészültség mellett nagyfokú jártasságot igényel a politika gyakorlati végrehajtásának kérdéseiben s tájékozottságot az adott üzem, intézmény politikai, gazdasági tevékenységéről, eredményeiről, gondjairól. Olyan kommunistákra, akik a vita, az érvelés, az állás- foglalás irányításában össze tudják kapcsolni az összefüggések megértését a mindennapi gyakorlat tapasztalataival. Alapszervezeteink ilyen elvtársakat bíztak meg a vitakörök vezetésével. Nekünk az a feladatunk, hogy messzemenően segítsük tevékenységüket. Ebben az évben csak az első lépéseket tesszük meg s nem várhatunk látványos eredményeket. Egyet azonban mindenképpen: hogy szervezett agitá- ciónkat sikeresen megalapozzuk a következő évekre. (d. gy ’ A lenini idők „rajzoló riportere" 5 mms& 1973. SZEPTEMBER 28. A moszkvai Lenin Múzeumban több mint 500, Leninnel kapcsolatos rajzot őriznek. Most számos olyan rajzot találtak, amely Nyikoláj Andrejevtől, a lenini idők legérdekesebb eseményeinek megörökítőjétől származnak. A művészt a történelem rajzoló-riporterének nevezték el; jelen volt. Lenin irodájában akkor is, amikor a találkozásokról sem a fotóriporterek, sem a filmhíradók nem tudósítottak. Az Alekszandr Sefov muzeológus által legújabban fellelt rajzok művészi értéke is igen nagy és amellett jelentős támpontot nyújtanak a lenini életmű illusztrálásán dolgozó írók, festők, valamint a színházi- és filmszakemberek számára.
