Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám

Párttagságának kelte: 1972 május 26 »Napszámosok voltunk a grófnál... A felszabaduláskor apám földet kapott«.. Most én vagyok a családfenntartó" — Száznegyvenkét tagja van vállalatunk négy békéscsabai pártalapszervezetének, közülük 50,4 százalék fizikai, 13,6 száza­lék műszaki és 36,0 százalék szellemi dolgozó — sorolja az adatokat Horváth Ferenc, a 8. számú Volán csúcsvezetőségé- nek titkára. Vállalatunk szemé­lyi összetételénél fogva termé­szetes, hogy az alapszervezetek különös gondot fordítanak a fi­zikai dolgozókra. S a nőkre, a fiatalokra. Egyebek mellett ak­kor is, ha tagfelvételről van szó. A X. kongresszus határoza­tainak szellemében 1970-ben tíz ! új párttagunkból négy, a követ­kező esztendőben nyolcból hat, 1972-ben ez idáig négyből há­rom volt fizikai dolgozó. Ugyan­ebben az időszakban összesen öt nő és tizenegy KISZ-es fia­tal lett párttag. % — A fizikai munkát végző nődolgozók közül kit vettek fel legutóbb? — Kizur Józsefnét. Tagságá­nak kelte: 1972. május 26. 1,Amikor kijártam az iskolát, napszámos lettem Wemckheimék- nél. A grófot, persze, sose lát­tam, csak dolgoztunk rá, az egész család, a birtokon. A fel- szabaduláskor apám földet ka­pott. Nyolc holdat. Ebből éltünk, egészen ötvenhétig. Akkor apám meghalt, a földet beadtuk a szö­vetkezetbe, a mamával a falu­ba költöztünk, Osorvásra. Köb­ben, még kilencszázötvenben férjhez mentem ... Ahogy be­adtuk a földet, utána való év­ben tyúkász lettem, baromfite­nyésztő az állami gazdaságban, később meg, a gyerek után, mert hatvanegyben született egy fiúnk, ugyanott a konyhára kerültem. Utána meg Oroshá­zára, ahol söprűt varrtam. Hat­vannyolcban házat építettünk s annak az évnek a novembere óta dolgozom itt. A férjem köz­ben beteg lett muszáj volt ott­hon maradnia, az ő gondja most a háztartás. így aztán én va­gyok a családfenntartó... Ta­valy huszonhatezret kerestem egész évben, jó fizetés volt. de a legtöbb vasárnapot is munká­ban kellett tölteni érte. Hatan vagyunk nők a brigád­ban, vasúti kocsiból teherautó­ra rakjuk az árut, sorban, ami jön: zománcedényt, cukrot, üs­töt, kerékpárt. Ha valami nehe­zebb, segítenek a gépkocsiveze­tők, ők jobban bírják, férfiak... Jól összeszokott brigád a miénk. Ha valamilyen gondom, bajom van, rögtön mondják: „Segítünk, pici asszony”, mert így hívnak. És persze hasonlóan van ez mással is. Szóval jó munkatársi kapcsolat alakult ki... Másképp nehéz volna. Naponta Csorvás- ról bejárni nem kis fáradság. És csak azt tudjuk előre, hogy mikor kezdődik a dolog. Hogy meddig kell rakodnunk, az csak munka közben derül ki, amikor érkeznek a vagonok. ötvenhét előtt nem voltam tagja semmilyen szervezetnek. Akkor szakszervezeti tag lettem. Hetvenegyben üdülni küldtek, két hétre, Lengyelországba, öt­száz forintba került volna csak, de akkor nem vállalhattam. Ak­kor még soknak számított az ötszáz is, meg aztán ruhát is kellett volna venni az útra. Most már, ha rám kerülne a sor, vállalnám a kirándulást, sokat látnék, tanulnék biztosan . -.. Néha beszélgettünk a testvére­immel, hárman vagyunk, szó­val, hogy jelentkezhetnék a pártba. Öcsémet tavaly vették fel, a nővéremet már vagy tíz esztendeje. Meg Lukucz Mihály is kérdezte, az egyik gépkocsi- vezetőnk, hogy nem gondolkod- tam-e még a dolgon. Mondtam, nem tudom, hol kell jelentkez­ni. Aztán hoztak egy lapot, ki­töltöttem, beszélgettünk Gaj­dács elvtárssal, az alapszervezet titkárával, fényképet kellett csináltatnom, később egy tag­gyűlésen szóba került a dolog. Sokat kérdeztek, válaszoltam, csorvásiak is voltak ott, akik szintén hozzászóltak, mivel is­mertek régről. A taggyűlés el­fogadott, utána a pártbizottsá­gon is kérdeztek az otthoni Új kőolajfeldolgozó üzem Százhalombattán A Dunai Kőolajipari Vállalat évi 3 millió tonna teljesítményű atmoszférikus és vákuumdesztillációs üzemet építtet. Itt dolgoz­zák majd fel a „Barátság II.” kőolajvezetéken érkező nyers­olajat. Képünkön: Épül az új vákuumdesztillációs torony. (MTI fotó Jászai Csaba felvétele—KS) helyzetről, a munkámról. ... Az utána való taggyűlésen, amelyi­ken először vettem részt, mint párttag, külpolitikáról meg a vállalat gazdasági helyzetéről hallottunk előadást. Sokan hoz­zászóltak, én nem. De majd, ha olyan dolog lesz, amihez hozzá tudok tenni valamit, én is biz­tosan elmondom a véleményem. Megszoktam már itt, nem sze­retnék munkahelyet változtatni ezután se. Ameddig bírom, a ra­kodásnál dolgoznék tovább, más beosztásban nem kereshet­nék ennyit. Nemcsak itt, de még otthon sem. Ha meg majd nem bírom, jó volna valami köny- nyebb munkát találni. De csak itt, a vállalatnál... Már csak azért is. mert szeretnénk, ha a gyerek, aki most hatodikos, az iskola után szintén ide kerül­hetne, a tanműhelyben tanul­hatna szakmát. És akkor min­dig közel volnánk egymáshoz.” — Van, aki maga jelentkezik, hogy tárgyaljuk meg tagfelvé­teli kérelmét, van, akit a KISZ- alapszervek javasolnak, van, akit munkatársai, az alapszer­vezet, a pártcsoport — fejezi be a beszélgetést Horváth Ferenc. Kizurné esetében ez utóbbi tör­tént. Eddigi munkájával meg­szerezte a párttagok bizalmát, az alapszervezet tagsága felvé­tele mellett szavazott. Novem­bertől alapozó tanfolyamon kezd tanulni. Hét társával ezen is­merkednek majd meg részlete­sebben a párt szervezeti sza­bályzatával, helyével, szerepé­vel a társadalomban. A legfon­tosabb dolgokkal tehát, amit egy új párttagnak tudnia kell. (d—ő) A hajóóriás motorja A gdyniai hajógyárban most építik az első 105 000 tonnás len­gyel hajót. A hajókolosszus fő­motorját lengyel üzem: a poz- nani H. H. Cegielski Gyár készíti el. A 23 000 lóerős, 8 hengeres óriásmotor biztosítja a 16 csomós sebességet. Az új gépcsaládba tartozó motorok — amelyek épí­tését a Cegielski Gépgyár egy éve kezdte meg — az előzőknél nagyobb teljesítményűek, egy­szerűbb a szerkezeti megoldásuk. Az épülő motor összsúlya 763 tonna lesz, a főtengely önmagá­ban 100 tonnát nyom. Emberszerviz Fejlődünk, fejlődgetünk s ez a jelenség minden korosztályt érint. Kérdezzünk meg például egy általános iskolás gyerkőcöt, mondjuk arról, hogy luxus-e manapság az autó. Nos, akár­melyik kisgyerek azt felelné rá, hogy már miért volna az autó luxus, amikor nem más, mint közlekedési eszköz, amely arra való, hogy révén az ember eljusson egyik helyről a másik­ra, mégpedig általában gyor­sabban, mint az autóbuszon, villamoson, vonaton. Lám, megállíthatatlan a fej­lődés. Én még jól emlékszem ennél fejletlenebb időkre, ami­kor a személyi tulajdonban le­vő autókra azt mondtuk, hogy státusz-szimbólum. Ugyanezt mondtuk az állami tulajdonban levő személyi használatú gép­kocsikra is, csak valamivel na­gyobb tisztelettel, miután aki beleült, az nem saját zsebéből vásárolta a járművet, hanem beosztásával érdemelte ki azt. Ezt nem lényegtelen különbség­nek tartottuk, hiszen pénze bár­kinek lehet, fontos beosztása viszont nem... Mindez már a múlté, manapság az autó ala­posan demokratizálódott, több embernek van rá pénze és ke­vesebben használhatják beosz­tásuknál fogva, amióta érvény­be lépett az új gépkocsirende­let. E kézenfekvő gondolatok elő­rebocsátása után talán megér­tik, miért örülök annak, hogy széles néprétegeket érintő kiál­lítás nyílik a városligeti vásár­városban, nevezetesen az „Autó­szerviz ’72”, azaz bocsánat a pó­rias írásért: „Autoservice "72”, így mindjárt másképpen hang­zik. Éppen ideje, hogy intéz­ményesen is a közfigyelem kö­zéppontjába került az autószer­vizek, azaz megint elnézést ké­rek, az autoservice-k munkája. Hogyisne, hiszen az ember szüntelenül azt hallja, hogy ren­getegen vásárolnak autót és a kocsitulajdonosoknak elég sok a bajuk a járműveikkel, illetőleg a szervizekkel. Mert a kocsi köztudottan kényes jószág, ami­kor még új, akkor úgy jár a motorja, mint az óra, ám egy idő után fokozatosan elhaszná­lódik, köhögni kezd, különféle bajok adódhatnak a futóművei­vel .eldugul a karburátora, rom­lik a karosszériája, nem is foly* tatom, mindezt nálam, egysze­rű gyalogosnál sokkalta jobban tudják az autótulajdonosok. De még mi, gyalogosok is megértjük, hogy ha ez a hely­zet, ha a gépkocsik száma ug­rásszerűen növekszik, akkor a beteg autóknak megfelelő lehe­tőségeket kell biztosítani a rendszeres vizsgálatokhoz, szer­vizekhez, javításokhoz. Mert csakugyan tarthatatlan állapot, amire az autósok panaszkodnak: ha azt akarják, hogy tisztessé­gesen foglalkozzanak jármű­vükkel a szervizekben, akkor — tessék csak elképzelni, talán el sem hiszik — borravalót kell adniuk a szerelőknek és min­denkinek, akit illet. Ez tényleg nem mehet így tovább, világos, hogy több és jobb szervizre van szükség, ezzel tudjuk elejét venni, persze csak fokozatosan, az egészségtelen borravalózás­nak. Sajnos, ezt az egyszerű igaz­ságot nem mindenki érti meg. Éppen az autószervizekkel kap­csolatos gondjainkról beszéltem a minap egy nyugdíjassal, aki azt a váratlan kijelentést tette, hogy azért az emberszervizek munkáját sem ártana megjaví­tani. ÁUitását azzal támasztotta alá, hogy az ember is eléggé kényes műszer, amikor új, ak­kor nincs vele különösebb baj, ám egy idő után fokozatosan elhasználódik, mind gyakrabban köhög, fájni kezdenek a lábai, hol itt, hol ott hibásodik meg a szervezete. Nomármost, ha ilyenkor kihívja az orvost és azt kívánja tőle, hogy tisztessé­gesen vizsgálja meg, lelkiisme­retesen kezelje a betegségét, akkor — tessék csak elképzelni, talán el sem hiszik — nem kell borravalót adni neki, mert ez még kimondva is milyen durván hangzik, hanem hálapénzt. Per­sze, elmehet a körzeti rendelő­be, ha tud járni, de ott meg nagyon sokat kell várni és ak­kor is vajmi kevés idő jut a vizsgálatra. Gyanús volt nekem ez a pa­nasz, meg is kérdeztem a nyug­díjas bácsitól, hogy van-e ko­csija. Azt felelte, hogy nincs, így persze mindjárt érthetőbb lett a dolog. Hogyan is tudna felülemelkedni saját kicsinyes bajain? A. J. Gazdag eseménysorozat köszönti a Fegyveres Erők Napját Az idén is gazdag, változatos eseménysorozattal ünnepük ha_ zánkban a Fegyveres Erők Nap­ját. A fővárosban szeptember 27-én délután a Gaz-MÁVAG Művelődési Házban a Magyar Honvédelmi Szövetség, a Nép­hadsereg Központi Klubjának parancsnoksága és az üzem párt- bizottsága műsoros ünnepi gyű­lést rendez. A műsort a „Buda­pest” nevét viselő szovjet ala­kulat művészegyüttese adja. Szeptember 28-án este dr. Horváth István, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titkára rádió_ és televízióbeszédben kö­szönti a fegyveres erők és tes­tületek tagjait A Fegyveres Erők Napján, szeptember 29-én délelőtt Buda­pesten, a Hősök terén koszorú- zási ünnepség lesz a Magyar Hő­sök Emlékművénél. Fejér me­gyében a pákozdi csata színhe­lyén levő emlékműnél is koszo­rúzás! ünnepséget tartanak. Pá_ kozd környékén rendezik meg több napon át az úttörő honvé­delmi alegységek első országos találkozóját. Ennek keretében sor kerül egyebek közt hadi- technikai kiállításra, katonai- harcászati bemutatókra és sport- versenyekre. A pákozdi esemény- sorozat egyik érdekessége lesz, hogy ezúttal ott „szerepel” a le­nini páncélautó mása, amelyet az MHSZ bocsát rendelkezésre. A páncélautó berendezésének segítségével az MHSZ rádiósklu­bok összeköttetést teremthetnek a világ különböző részem mű­ködő amatőr adó-vevő állomá­sokkal. A Fegyveres Erők Napja al­kalmából a kiskunhalasi járás­ban ünnepélyesen avatják fel Bács megye első határőr út­törő zászlóalját. A fővárosi és a vidéki helyőr­ségekben, a laktanyákban ün­nepi csapatgyűléseken emlékez­nek meg a Fegyveres Erők Nap­járól, s ezeket a rendezvénye­ket kulturális és sportműsorral kapcsolják egybe. Szeptember 28-án a rádió a Kossuth-adón színes, érdekes összeállítást sugároz a katonák kulturális életéből1., a televízió pedig helyszíni közvetítést ad néphadseregünk egyik alakulatá­nak gyakorlatáról. Felveszünk gépészlechiÉvst Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Vízgépészeti Vállalat II. sz. Gyáregysége, Gyula, Béke sugárút 60., az üzemvezetőnél.

Next

/
Thumbnails
Contents