Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-24 / 226. szám

AXXI. században! MOSOLYOG A VILÁG Másodállásban •— Oratulálckl, pompás kis ■ masinája születeti! (A QuiokHből)! 1IUIIHIIII A bürokrata Korházi idill Szöveg nélkül (Jelinek Lajos rajza) 12 BÉKÉS HlCWliS?. 1972. SZEPTEMBER 24. Az adós zsörtölődik: — Már harmadszor figyelmez­tet arra a nyomorult százasra! Vigyázzon, mert úgy elronthat­ja a dolgát, hogy soha többé nem kérek magától kölcsönt! • * * — Ha a gyorsvonat 5 óra alatt, a személyvonat pedig 12 óra alatt ér Prágából Pozsonyba, akkor mennyi idő alatt ér oda egy taxisofőr? — Nem tudom .., — Pedig egyszerű: attól függ, hogy gyorsvonattal vagy sze­mélyvonattal utazik-e! * * * Egy New York-i jótékonysági egylet elnökét felkeresi egy fér­fi, aki a következőket mondja: — Nem segíthetnének egy olyan ötgyermekes családnak, amely már fél éve nem fizette ki a lakbért? —Segíteni éppen segíthet­nénk ... De miért kérdezi? — Én vagyok a tulajdonosa annak a háznak, ahol ez a csa­lád lakik. * * * — Papa, miért fogja egymás kezét az esketésnél a vőlegény és a menyasszony? — Ez a szokás. Az ökölvívók is kezet adnak egymásnak mér­kőzés előtt... — Uram, figyelmsetelem, hogy ön ostoba! — Köszönöm mester. A szak­ember elismerése mindig ör­vendetes. • • » Két barát üldögél a sörözőben. Mindketten egy-egy pohár sört rendelnek, az egyik — precíz ember lévén — még hozzáteszi: — De tiszta pohárba! Amikor a pincér kihozza a sört, megkérdezi: — Melyikük rendelte a tiszta ■ poharat? * • • * 3 ■ Novak Franciaországban tölti 3 a szabadságát. Hazaérkezése 3 után ismerősei megkérdezik: 3 — Nem voltak nyelvi nehéz- ■ ségeid? * — Nekem nem, csak a fran- j ciáknak. • ■ — A menyasszonyomnak van j egy ikernővére. Ügy hasonlíta- j nak egymáshoz, mint két tojás, j — És hogyan különbözteted j meg őket? — Ezen nem töröm a fejem, j Az ő dolguk. ... ■ — Miért tartja különcnek a • szomszédját? — öt éve meg sem csókolta i a feleségét, most viszont meg- ; pofozta azt az embert, aki meg- • tette helyette... j ) ■■«■■■■■■■■■«a ■■■■■■■• miiiMiar Ellenőrzésen A melléknév a főnév szeretője írta: N. A stílusról és a nyelvről (A Polish Weekly-bői) ■ Amikor olyan írókról volt szó, akik rosszul írnak, Jules Renard így szólt: „Balzac ta­lán az egyetlen, akinek’ joga volt rosszul írni.” Guy de Maupassant tisztvise­lő volt egy minisztériumban. Főnöke róla szóló feljegyzései között találták a következő ész­revételt: „Lelkiismeretes tiszt­viselő, de rosszul ír.” Malherbe különleges lassúság­gal dolgozott és azt mondta, hogyha egy költő 100 verssort, vagy kétoidalnyi prózát írt, 10 évet kell utána pihennie. Egy­szer 1000 ív papírt elhasznált, hogy egy óda egyetlen stancá­ját kijavítsa. Más alkalommal három éven át dolgozott egy ódán, amely barátját volt hiva­tott megvigasztalni felesége ha­lála miatt. Amikor elkészült és elvitte barátjához az ódát, az illető már ismét nős volt. dani, hogy utolsó pillanatomig védtem a nyelv tisztaságát!” Schwob kéziratai majdnem olvashatatlanok voltak, mert az a különös szokása volt, hogy a legrosszabb toliakkal írt. Jules Renard egyszer megkérdezte, miért tesz így; Schwob így vá­laszolt: „Egy olyan toll, amely rosszul ír, arra készteti az em­bert, hogy írás előtt gondolkoz­zék.” • * • Jules Jandns-nek, a „kritika hercegé’-nek stílusa feiüLmiú]- hatalanul könnyed és pergő volt, s emögött hihetetlen meny- nyisógű csiszolás és javítás rej­lett. Főnöke egyszer nehezmé­nyezte a számtalan korrektú­rát. „Mit akar?” — válaszolta Ja- nins mosolyogva. — „Ez a titka " könnyedségemnek !” * • • O. Scarpi m Amikor valaki egyszer felolva- i sott neki egy oldalnyi verset, a ; legnagyobb dicséret hangján így ■ szólt: „Ez a költemény majd- S nem olyan szép, mint egy oldal- : nyi jó próza!” j * * * Tolsztoj egyszer így szólt Gór- j kijhoz: „Ha király lennék olyan • törvényt hoznék, amely minden ■ írót eltilt a.* írástól, aki egy szót ! téves értelemben használ. Ha : pedig nyelvtani vagy mondatta- ; ni hibát követ el, kikorbácsol- ■ tatnám.” „Micsoda?.'” — kiáltott Tel { Gorkij, „fis hol marad az író : szabadsága?” „Az írás szabadságát meg- • hagynám” — felelte Tolsztoj. : „DE az rosszul-írás szabadságát; nem.” Flaubert állandó tökéletes stí­lusra való törekvéseiről Dumas ezt mondotta: „Flaubert olyan óriás, aki kivág egy erdőt, hogy elkészítse belőle gyufaskatuiyá- ját. Amikor Malherbe halálos áigyán feküdt, szigorúan rendre utasította szolgálóját egy nyelvi gondatlanság miatt. Gyóntató­atyja szemrehányást tett neki, hogy ebben a, órában még ilyen heves tud lenni. Malherbe azon­ban így válaszolt: „Így legalább azt fogják mon­Charles Duclos sokkal nehe­zebb kifejezési formának tartot­ta a prózát, mint a költészetet. Szilánkok Alig néhány hete kezdődött a tanítás. Az általános iskola első osztályában így szól a tanító: — Olyan csöndben legyetek, gyerekek, hogy a légy zümmö­gését Is meg lehessen hallani! Néhány pillanatig néma csönd, majd egy vékony hang a hátsó pádból: \ — Csöndben vagyunk már, tanító bácsi. Jöhet a légy! * » * Meggyőző fejlődéstörténeti ér­velést hallottam a minap. Bará­tom kilenc éves kisfia újságolva, sás közben tört apjára: — Mondd apu, valóban a ma­jomtól származunk? — Mire az apa ingerülten: — Az lehet, hogy te a ma­jomtól származol, de én nem! * * * Ismerős házaspár baktat a higanygőz-lámpás úton. Nem andalog: baktat. — Micsoda gyatra világítás! — így a férj. , — Érdekes, — tűnődik az asz- szonyka, — amikor udvaroltál, azt a néhány villanykarót is ke­rítésnek nézted... * * * A szórakozottság teteje: ha valaki a karóráját dobja a for­ró vízbe és a tojást nézi... * » * Nagyon rég’ látott ismerősöm állít meg az utcán. Igen szívé­lyes volt, én viszont roppant ké­nyelmetlenül éreztem magamat, mert sehogyan sem tudtam rá­jönni, honnan ismerem. Elgon­dolkodva fürkésztem: — Mintha már láttam volna valahol az Ön arcát... — mire ő: — Semmi meglepő nincs ezen. Rendszerint ezt szoktam visel­ni... # * * Eklatáns példa a gyermeklo- J gikára. — Apu, a kis csacsi apukáját | hogy hívják? — Szamárnak, kisfiam. — Akkor miért mondod ne- j kém mindig, hogy kis csacsi-1 kám?.. kazár —' /l z intézmény, f /T ahol dolgo- ^ zom nem nagy. A munkában sem szakadunk meg. A fizetés megfelelő. Egyik osztályunkon azonban nemrég ki­jelentették, hogy lét­számcsökkentés vált szükségessé. Azt mondták: amit eddig emberi munkaerővel képtelenek voltak megoldani, megold­ják a tudománnyal. Másszóval, a felesle­gessé vált embert elektromos számító­géppel helyettesítik. A gép a termelékeny­ség növelésére hiva­tott. Ki is nevezték a berendezéskezelőt, akinek — első fel­adatként — a fenti elképzelés hasznossá­gáról mindenkit meg kellett győznie. Ám ebédszünetben igy szólt hozzá Tücs- kin, az egyik munka­társ: — Ide figyelj, öre­gem: engem nem le­het kiszuperálni. Ne­kem ehhez elegendő szolgálati időm van! A főnökség most is örökké azért rágja a fülemet, hogy to­vábbképzési tanfo­lyamra menjek... Aztán telefonált Nagolkin: — Te, én szóba sem jönetek! A helyi szakszervezeti bizott­ság tagja vagyok! A technikus is fél­rehúzta: — Próbálj meg meneszteni ... Csak próbálj!... Legalább kilenc kitüntetésem van! Kétszer prémi­umot is kaptam, az szent! Hogy néha be­piálok? No és? Csak ünnepélyes alkal­makkor! Litkina is szaladt Otthon névtelen le­vél várta, és Nagol­kin újra telefonált. — El ne felejtsd, a szakszervezeti bi­zottság tagja va­gyok! ... Másnap a berende­zéskezelő néhány hi­vatalos beszámolót kapott, egyenesen az elektromos számító­gépnek címezve, Sz. Komisszarenko: Összetett probléma és titokzatosan kije­lentette: — Ha engem elbo­csátanak, a bíróság úgy is visszahelyez­tet, mert rövidesen szülési szabadságra megyek. Aztán Nagolkin újra telefonált: — Jegyezd meg, a helyi szakszervezeti bizottság tagja va­gyok! Nitikov, kezében egy sárga papírral hadonászva egészen hazáig kísérte: — Ide süss! Itt van, láthatod, rajta van a papíron, én raktam le az első alapköveket... Hát pótolhat engem egy rohadt gép?! ezenkívül két minő­sítést, orvosi igazo­lást, lakhatási enge­délyt ... Egy hét múlva az­tán az intézmény összes dolgozói előtt elhangzó létszám- csökkentéssel foglal­kozó beszámolóját a komputerkezelő ezzel fejezte be: — Tapasztalatom szerint, a tudomány még nem képes a sürgető létszámcsök­kentést érintő prob­léma megoldására. De valakit csak el kell bocsátani. És elbocsátották a komputerkezelőt. (Fordította: Krecsmáryné Baraté Rozália) — Valóban fűt, de akkor miért van bent olyan hideg?!... (Kesztyűs Ferenc karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents