Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
Szenvedélyesen szerelni a népművelést — vallja Filadelfi Mihály, a békéscsabai városi tanács művelődésügyi osztályának közművelődési felügyelője Népművelés. Azok, akik csinálják a megmondhatói, milyen nehéz dolog. Hogy milyen sokoldalú, nagyfigyelmű embert kíván. És olyan embert, aki szenvedélyesen hisz abban, hogy erőfeszítéseinek, soha-meg-nem- állásainak egyszer, nem is sokára, eredménye lesz. Filadelfi Mihályt, a békéscsabai városi tanács közművelődési felügyelőjét ilyen embernek ismerem. Vele beszélgettünk a napokban a város közművelődési dolgairól. Ezt a beszélgetést rögzíti a következő interjú. 0 Kérem, vázolja fel a művelődésügyi osztály elgondolásait Békéscsaba őszi-téli közművelődési programjáról! — Mielőtt az új tervekről beszélnék, szólnunk kell arról, hogy Bőkéáesaba közművelődési munkája sajátos körülmények között folyik, tekintettel arra, hogy a város megyeszékhely, és a, itteni közművelődési intézmények többnyire megyei jellegűek. Ettől függetlenül a köz- művelődési tevékenységet egységesen irányítjuk és szervezzük. Mielőtt az új évad programjáról szólnék, érdemes talán egy-két szót ejteni az elmúlt félévről is. Megjegyzem mindjárt azt is, hogy ritkán „verjük dobra” a városunkban történő nagyobb kulturális eseményeket. mégis érdemes ezekről beszélni. Gondoljunk csak arra, hogy rendszeresen megrendezzük a nemzetközi báb- fesztivált, mely Európa sole országából vonzza ide a bábművészet kedvelőit. Az Országos Könyvészeti Tanácskozás is Békéscsabán volt, könyvészeti szakemberek, írók, grafikusok, nyomdászok jöttek ei hozzánk és fejtették ki gondolataikat, elképzeléseiket a szép és jó könyvről. Érdemes visszhangot váltottak ki a városi tanács udvarán megrendezett hangversenyek és a Dózsa-ünnepség. Beszélnem kell a Balassi Kép- táncegyüttes 25 éves jübileümá- ról, melynek ünnepségein részt- vett Rábai Miklós Kossuth-dí- jas koreográfus is. A nyári események közül kiemelkedő volt néhány tárlat, közöttük Sztankó Judit gyűjteményes kiállítása, amely óriási közönségsikert aratott. A Megyei Művelődési Központ „Közművelődési Hétfők” sorozata már megkezdődött. Dér Endre József Attila-díjas írót fogadtuk elsőnek, aki a ..Mi pulóveresek” című kisregényével jelentős visszhangot váltott ki. A téli évad műsorainak meghatározásakor az a, elgondolás vezetett bennünket, hogy megfelelő rétegszervezéssel eljussunk mindenkihez, hogy olyan művelődési programokat állítsunk össze, amelyek a társadalom míinden rétegét bekapcsolhatják abba az áramkörbe, amelyet kulturális életnek szokás nevezni. Közben már a jövő év tavaszának tervét is készítjük, ezek közül érdemes néhányat megemlíteni. Irodalmi estek, komolyzenei müsorók, politikai jellegű előadások fémjelük a tavaszi programot. Szeretnénk megrendezni az Országos Folklór Fesztivált, a nemzetközi társastánc edzőtábort, ezekre azonban még anyagi eszközöket kell biztosítani. A jövő évi programból még feltétlenül kiemelném azt, hogy minden erőnkkel és lehetőségeinkkel gazdagítani kívánjuk a megyeközpont és a megye irodalmi életét. Az irodalmi ismeretterjesztés különben is a Megyei Művelődési Központ bázisfeladata. Szerteágazó, de egy tartalmi célt szolgáló elgondolások ezek. Megvalósításukból hogyan vehetik ki részüket a város közművelődési intézményei, és véleménye szerint milyen az intézmények közötti munkakapcsolat? — A kérdés rendkívül izgalmas, különösen a második része, de talán előbb az első felére válaszolok. Közművelődési intézményeink mindegyike a maga profiljának megfelelő feladatkört lát el a városban, a szorosan vett városi kulturális program pedig végeredményben megegyezik a Megyei Művelődési Központ városi csoportjának munkatervével, melyet közösen dolgoztunk ki. Nem kívánom felsorolni az összes intézményt, amelyeknek jelentős részük van a programok megvalósításában, azt viszont meg kell említenem, hogy a szakszervezeti művelődési otthonok is igyekeznek bekapcsolódni a város közművelődési vérkeringésébe. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy ez a munka még nincs teljesen a helyén.Az üzemi művelődési otthonokban eléggé esetleges a kulturális tevékenység. Egységesebb, tartalmasabb és következetesebb terveket kell készíteniük. hogy hatékonyabbá váljon az, amit csinálnak. A művelődésügyi osztály különös figyelemmel igyekszik a különböző intézmények tevékenységét koordinálni. Negyedévenként megbeszéléseket tartunk, ezeken az intézmények vezetői egyeztetik terveiket. Ezen túlmenően a Megyei Művelődési Központ is szívesen nyújt számukra módszertani segítséget, amennyiben erre igényt tartanak. Hiszem, hogy az SZMT illetékes vezetői az új népművelési évadban jobban odafigyelnek majd a szakszervezeti művelődési otthonok problémáira, elsősorban a munkáslakta V. kerületben. Az ottani üzemi művelődési otthonokban megkezdődött valami, ami már a tudatosabb közművelődés jeleit hordozza, van tehát alap, amelyre építhetnek. A kérdés második része hosz- szabb fejtegetést igényelne. Részben ugyan már válaszoltam, amikor azt mondtam, hogy a Megyei Művelődési Központ igyekszik módszertani és egyéb jellegű segítséget nyújtani a város közművelődési intézményeinek. Persze, ha reálisak vagyunk, meg kell mondani nyíltan, hogy az intézmények közötti kapcsolat még ma sem eléggé mély és nem is problémamentes. Mindenki tudja, aki figyeli a város kulturális életét, hogy a közművelődési intézmények között hosszú éveken át valamiféle „féltékenység” uralkodott. Szeretnénk, ha ez egyszer és mindenkorra megszűnne. Az utóbbi időben sokat javult a helyzet, ennek jó példái a Megyei Művelődési Központ és a TIT, a Mrigyei Művelődési Központ és az Ifjúsági Ház, a Múzeum és a Könyvtár erősödő munkakapcsolata. Ezen az úton keli a jövőben is haladni. Végül engedje meg, hogy elmondjam: a koordinációs munka egyik jó segédeszköze a „Békéscsabai Műsorkalauz”, amely immár második éve jelenik meg a városi tanács jelentős támogatásával, az intézmények anyagi hozzájárulásával. Ebben a tájékoztató programokon kívül olyan kérdések is helyet kapnak, amélyek a város kulturpo- Itikájával kapcsolatosak. Javítani kell viszont a műsorfüzet terjesztésén, hogy az minél több érdeklődőhöz eljusson. O Kérem, beszéljünk röviden Békéscsaba irodalmi, képzőművészeti, zenei és színházi életéről is! — A 250 éves Békéscsaba sajátos település, a lakosság egy része szlovák nemzetiségű, és nyilván a város kulturális arculatában, is hordozza ezt a kétarcúságát. Hagyományaink nem nyúlnak vissza évszázadokra, mégis jelentős múltra épülhet a város irodalmi, képzőművészeti, zenei és színházi élete. Sokan ismerik az Auróra Kör tevékenységét, mely hosszú évtizedeken keresztül közkinccsé kívánta tenni az irodalmi, zenei és képzőművészeti értékeket. Bonyolult és összetett probléma, amiről kérdezett, mégis optimista vagyok, és szép jövőt látok a város előtt. Jelentős irodalmi kezdeményezéseink között már több antológia megjelentetését, a Békés megyei Népújság 10 éve megjelenő Köröstáj című kulturális mellékletét említhetjük elsősorban, majd a TIT népszerű antológia-sorozatát, a Békési ÉLet-et. A 15 éves távlati kulturális tervprogram — melyet a közelmúltban a város több mint 100 szakembere alkotott meg — magában foglalja azokat a célokat is, melyeket irodalmi vonatkozásban meg szeretnénk valósítani. Elsősorban egy rendszeresen megjelenő irodalmi lapról van szó, melynek megszervezése és útnakindítása a legsürgetőbb. Fejlődik a város zened élete is. A városi szimfonikus zenekarral kapcsolatos problémák megoldottnak látszanak, tevékenységüket várakozással figyeljük. Megalakult a Vasutas Fúvószenekar és már be is mutatkozott. Az Országos Filharmónia bérleti hangversenyed sikeresek. Nagy az érdeklődés az orgonahangversenyek iránt. A könnyűzenei programokkal kapcsolatban azt kell mondanom, hogy olykor fölösen is sok van ezekből. Viszonylag szűk körű a találkozási felületünk a színházzal. de mi is örülünk annak, hogy az utóbbi években a kapcsolat megerősödött. Szeretném hangsúlyozni, hogy a színház műsortervét gazdagabbnak és mélyebbnek érzem a tavalyinál. Külön örülünk a Jókai Színház új missziójának, a gyermekszínháznak, nagyon fontosnak érzem a gyermekek esztétikai nevelése szempontjából ezt'a munkát. Sőt azt hiszem kevés is a két darab, amit évente a gyermekszínház Békéscsabán bemutat. figyelemmel kisérjük a város tanulóifjúságának színházba járását. Ä Szeretnénk, ha a városhoz tartozó tanyavilág kulturális ellátottságáról, és a gondokról is beszélne. — Békéscsaba tanyavilágának kulturális ellátottsága az utóbbi években sokat javult. Abból kell kiindulnunk, hogy a tanyavilágban élők is igénylik a kulturális szolgáltatásokat, a baj csak az, hogy több olyan tanyaközpontunk van, amelyet őszi-téli időszakban lehetetlen megközelíteni, így számos helyre képtelenek vagyunk programokat szervezni. Az őszi-téli tervekben irodalmi műsorok, természettudományi és egyéb témájú előadások, filmvetítések zenei estek szerepelnek, négy helyen fellép az Ötvös Nándor vezette fúvósnenekar, hangversenyüket irodalmi műsorral egészítjük ki. Több helyen kertészeti szakköröket szerveztünk és egyéb-szakmai vonatkozású tanfolyamokat. Summázva: a város tanyavilága ma már majdnem teljesen bekapcsolódhatott a belterületek kulturális életébe, a további feladat az igények felkeltése, melyben kiemelkedő szerepük van a tanyai népművelési ügyvezetőknek. © Békéscsaba gazdag kulturális kapcsolatokat épített ki külföldi testvérvárosaival és más városokkal is. Az idén mi várható? — Közismert, hogy városunk élénk kulturális kapcsolatot tart a jugoszláviai Zrenjaninnal, ahol az idén ősszel író-olvasó találkozókon, kiállításon, hangversenyeken mutatkoznak be békéscsabai művészek, ezen kívül különböző intézmények tudományos munkatársiad tapasztalatcsere-látogatásokon vesznek részt. Kapcsolataink Araddal is egyre gazdagodnak, és új színt hoz a zvoleni és a békéscsabai színház közeledése. Szovjetunióbeli testvérvárosunkkal, Penzá- val is bővülnek és erősödnek a kulturális találkozások. © Békéscsaba közművelődésének egyik fontos feladata a szlovák nemzetiségi kultúra ápolása. Mit terveznek ezzel kapcsolatban? — Nemzetiségi politikánk is arra kötelez bennünket, hogy megfelelően törődjünk a szlovák nyelvű lakosság kulturális ellátásával. Nehéz és sokoldalú feladatnak tartjuk ezt. Az urbanizációval járó párhuzamos jelenség a nyelvi asszimilálód ás. A fő fél-adatot abban látom, hogy meg kell őrizni mindazt a kincset, amely a szlovák népi kultúrából még fellelhető az 1972-es esztendő Békéscsabáján. Ennek érdekében hoztuk létre a Hazafias Népfront és a Múzeum segítségével a szlovák tájházat, mely hitelességével értékes néprajzi anyagával nagy sikert aratott. Tervezzük egy szlovák társalgási klub szervezését is a Megyei Művelődési Központban, és a szlovák Röpülj páva kör további bővítését, szlovák énekkar szervezését. O A közművelődési évad kezdete után néhány hét- tej még nem számolhat be új eredményekről. A nekigyürkő- zés időszaka ez. £s ebben az időszakban a legtöbb a népművelőn múlik. Mit ajánl népművelő társainak, és mivel zárná legszívesebben ezt az interjút? — Nemrég olvastam valahol, hogy a népművelést csak szenvedéllyel lehet csinálni. Én is ezt tartom a legfontosabbnak. Azt, hogy mindenki szenvedélyesen szeresse ezt a munkát és higgye, hogy amit csinál, az legalább olyan értelmes tevékenység, mint aki épít, gépet konstruál, vagy búzát termel. Az emberi arc attól szépül, s az egész emberi élet attól lesz igazán tartalmasabb. ha többet látunk az életből, ha sokoldalúbban tudjuk magunkévá tenni a minket körülvevő világot. Sass Ervin SzhilwzL OJ'X'Ö k „Érzések, szenvedélyek, trage diák, emberi életszínek háza... Vonzza a szíveket, le’keket... Itt csillognak a mosolyok és a köny- nyek is a fényben... Elvarázsolt kastély, ahol este héttől tízig kitárulkoznak az életek, sorsok, s kétezerötszáz év óta Thália templomában mindig az Igazság, a Humánum arat diadalt...” — így ír a színházról, pontosabban — mert az évadot beharangozó műsorfüzetben így szerepel — a SZlNHÁZ-ról Bicskey Károly, a Jókai Színház Jászai-díjas új tagja. Szép lírai vallomás. Egy három évtizedes, tartalmas művészpálya bölcs, tiszta egyszerűségű summája. — 1943-ban végeztem el a főiskolát s utolsó éves koromban már a Nemzeti Színház tagja voltam. Aztán más budapesti színházak következtek, játszottam A makrancos hölgyben, a Lement a hold-ban s Molnár Ferenc vígjátékéban, Az ördögben, Fall Leo operettjében, Az elvált asszony-ban. Lukács Margittal, Várkonyi Zoltánnal, Uray Tivadarral. Hosszú volna sorolni tovább 1949-ben Miskolcra szerződtem színésznek, rendezőnek. Majd Debrecen, Kecskemét, Szeged, Győr, Veszprém s újra Szeged következtek. Most pedig Békéscsaba. Ez a harmincadik évadom. Játszottam a világ szinte valamennyi klasszikusának műveiben, prózában, operettben, baritonszerepeket még operában is énekeltem, a Bajaz- zókban. a Szerelmi báj italban, a Bohéméletben. Bicskcy Károly — Mit gondolok a színészi munkáról? Sok kín, kétség, önmagunknak szinte szétszedése és újbóli-újbóli összerakása kell hozzá. Aminek soha sincs vége... A színész olyan, mint az egyszeri vándor, aki a világ végére indult s minden útjába akadó hegyről azt hitte, az utolsó s hogy mögötte már a világ vége van. Pedig csak újabb hegyek, újabb leküzdeni való feladatok várták. Vannak szép álmaim: újra játszani Cyranót, újra Othellót — ezt rendezni is, nemcsak a hiszékenység, hanem a közösségben helyét kereső, ősi indulaté ember felemelő tragédiájaként.- S jó volna egyszer megcsinálni, nem operaként, hanem drámában, vagy musica’-ként a Porgy és Bess-t. No meg életre kelteni minél több mai, modem darab szerepeit. ..Ennyit mondott bemutatkozásul Bicskey Károly. Amihez hozzátehetnénk, hogy ez tulajdonképpen második bemutatkozás volt. Hiszen a csabai közönség tapsolhatott már neki a Jókai Színház színpadán: néhány évvel ezelőtt bravúros beugrással féltucat estén játszotta az Othello címszerepét. (daniss) 10 mummm 1972. SZEPTEMBER 2&
