Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-21 / 223. szám

Szerdán egésznapos közoktatáspolitikai aktívát tartottak a parlament kongresszusi termében. A tanácskozáson megvitatták az MSZMP Központi Bizottságának 1972. június 15-i — az állami oktatásról szóló — határozatával kapcsolatos feladatokat. Az aktíva elnöke Nagy Miklós, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője volt. Részt vettek a tanácskozás munkájában kommunista és pártonkí- vüli pedagógusok, a közoktatás párt- és állami vezetői, művelődéspolitikai vezetők, valamint a társadalmi szervek képviselői.

A munkaértekezlet referátumát Aczél György, az MSZMP politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartotta.

Országos közoktatáspolitikai aktíva a Parlamentben

Aczél György a pórt Központi Bizottsága nevében köszöntötte a közoktatáspolitikai aktíván megjelent pedagógusokat; a pártszervek, tanácsok és főhatóságok tisztségviselőit. Idézte a párt X. kongresszusának az oktatásügyre vonatkozó határozatát, majd így folytatta:

— A X. kongresszus elhatározásának tett eleget Központi Bizottságunk, amikor sokoldalú elemzés után — alig három hónapja — oktatásügyünk helyzetéről és fejlesztésének feladatairól határozatot hozott. A határozat és a Központi Bizottság ülésének egyéb dokumentumai azóta nyilvánosságra kerültek, Önök által is ismertté váltak. E dokumentumokat a szélesebb közvélemény és a pedagógus társadalom egyaránt örömmel, helyesléssel fogadta.

A végrehajtásban illetékes szervek feladataira utalva Aczél György rámutatott:

— Rendkívül fontos, hogy milyen központi intézkedések születnek az oktatás fejlesztésére, de a siker végső soron azon múlik, mit tesznek azok, akiknek mindennapi munkája az oktatás-nevelés; akik nap mint nap találkoznak tanítványaikkal, a tanulóifjúsággal. Lesz-e elég Öntevékenység, kezdeményezés bennük, hogy a határozat alapján cselekedjenek, s ne várjanak mindent felülről.

— A társadalmi aktivitás széles körű kibontakoztatása nélkülözhetetlen a Központi Bizottság határozatának végrehajtásához. A köznevelés ügye a legszélesebb értelemben vett közös ügy, társadalmi ügy.

Ezután a közoktatáspolitikai

érdekeknek megfelelő módón oldanák meg. A viták során világossá vált, hogy ezt a követelést London és Bonn — az amerikaiak hallgatólagos támogatásával — elutasítja.

Nyugat-Németország részéről a francia törekvésekkel szemben nem annyira a pénzügyi kérdésekre helyezték a fősúlyt, hanem mindenekelőtt arra, hogy a kibővülő Közös Piac tényleges gazdasági egységgé formálódjék. Ez természetesen az iparilag-gazdasági- lag legerősebb tagállam, Nyugat-Németország monopolistáinak érdekeit szolgálná — az ilyen gazdasági egység létrejöttéhez elegedhetetlen „nemzetek feletti” vonások viszont' jórészt éppen a nyugatnémet túlsúly miatt elfogadhatatlanok Párizs számára. I

I till Nagy-Britanníát illeti, annak álláspontja a „nemzetek- felettiség” és a gazdasági unió ügyében valahol a középen lebeg Párizsi és Bonn között. Nem érdekelt annyira egy ilyen unió létrehozásában, mint az NSZK —, de nem félt tőle gazdaságilag annyira, mint a franciák. Ugyanakkor Nagy- Britanniát más gazdasági tényezők Bonnhoz közelítik. így például közös nyugatnémet— angol cél, hogy a kifejezetten francia érdekeket tükröző közöspiaci agrárrendszert a mezőgazdasági importra szoruló

határozatban megfogalmazott célok realitásáról szólt, s kiemelte;

— A sikeres munkához számba kell venni lehetőségeinket. Másként irreálisakká válnának céljaink, s akkor — a végrehajtás során —a legjobb elgondolások és törekvések is csak illúziók maradnának. Az irrealitás — bármily szép célokat fogalmaz meg — a fejlődés ellen hat. Ezért nem tettünk most javaslatot iskolarendszerünk szerkezetének lényeges módosítására sem.

A továbbiakban Aczél György vázolta az oktatásügynek a két világrendszer harcában betöltött szerepét, majd a szocialista oktatásügy céljait fejtette ki:

Az oktatásügyi fejlesztésének alapvető kérdésére adott szocialista válasz: olyan sokoldalúan művelt, elméletileg és gyakorlatilag képzett szakemberek nevelése, akik gazdagodnak a kultúra által és gazdagítják a kultúrát; akik a dialektikus materialista világnézet és a szocialista erkölcs alapján gondolkodnak és cselekednek; akik a valóság változásait, a történelem menetét a marxizmus—leniniz- mus, a szocializmus szellemében képesek megítélni; akik a szocialista- társadalmi, közösségi élet aktív résztvevői a szocialista építés részesei.

Vagyis oktatási intézményeink alapvető célja, hogy készítse fel a fiatalokat a társadalmi életre: a munkára, a szakmára ugyanúgy, mint a közösségi életre, a szabad idő értelmes és kulturált kitöltésére. Mindezt úgy, hogy olyan alapokat adjon, olyan készségeket fejlesszen ki a fiatalokban, amelyek lehetővé teszik permanens önképzésüket gyorsan fejlődő tudomány és technika korában, a fejlődő szocialista társadalom világában.

Az előadó ezután kitért a határozat megvalósításának tartalmi, tárgyi és személyi feltételeire, majd az egyes iskolatípusok fejlesztéséről szólt:

— Elsősorban az általános iskola színvonalát kell javítanunk, csökkentve az egyes isNagy-Britannia és NSZK érdekei szerint fokozatosan módosítsák. Hasonlóképpen közös törekvés az, hogy a viszonylag elmaradott gazdasági körzetek fejlesztését szolgáló közös alapokból ne mindenekelőtt az elmaradt francia és olasz mező- gazdasági körzetek, hanem az ipari átállás gondjaival küzdő brit és nyugatnémet területek például a bányavidékek) részesüljenek.

Ezek a gyakorlati gazdasági kérdések végső soron hatalmi és hegemóniaharcot tükröznek. Leegyszerűsítve a dolgot, azt lehetne" mondani: De Gaulle vonalától „elhajolva” Francia- ország abban a reményben nyitotta meg a közöspiaci kapukat Nagy-Britannia előtt, hogy az angolok segítségével ellensúlyozni tudja a nyugatnémetek gazdasági túlsúlyát. Most Párizst az a veszély fenyegeti, hogy egy brit—nyugatnémet összefogással szembekerülve elveszíti a kontinentális Nyugat- Európában élvezett eddigi politikai vezető szerepét.

Mindez természetesen hosszú és szívós politikai küzdelmet ígért. S ennek a küzdelemnek csak nyitánya lesz az az aktus, amikor a Tízek kormányfői október végén végiglépkednek majd a Közöspiaci csúcs piros szőnyegén.

—-i—c

kólák közötti színvonalkülönbségeket. A szakmunkásképző intézetekben képezzük a munkási- osztály utánpótlásának jelentős részét. A képzési célok itt megfelelőek, a színvonal emelése döntően a feltételektől függ.

— A minőségi színvonal emelése a feladat a középiskolák esetéiben is. A szakközépiskola tetszetős — minden irányú továbbtanulást, szakmunkiási alapismereteket és technikusi alapozást célul tűző-, de teljesíthetetlen feladata helyébe lépő szakirányú továbbtanulást és szakmunkásibizonyítványt biztosító — képzés nem hátra, hanem a minőség felé történő lépés.

A referátum a továbbiakban azt indokolta, miért nem tűztük ki most célul az iskolarendszer szerkezetének megváltoztatását. Ezzel kapcsolatban Aczél György hangoztatta:

— Mai struktúránk rendkívül sok tartalékot rejt magában; az alapozásban, a gyermekek nevelésében, a képzések differenciált kifejlesztésében.

— Igaz, hogy a gyerekeiknek ma már 91 százaléka elvégzi a nyolc osztályt, de még 9 százalékuk nem! öröm, hogy már a felső tagozatosok 95 százaléka részére biztosítottuk a szakos oktatást, de bennünket az izgat, sarkall, hogy a gyerekek 5 százaléka még most is osztatlan iskolába jár! Az általános képzé. zés időtartamának kibővítése jelenleg nálunk még jobban növelte volna a városi és falusi iskolák közötti különbségeket, ami a továbbtanulás feltételeit tekintve a legjobb esetben is stabilizálta volna a területi és rétegkülönbségeket. Ez pedig fontos politikai kérdési, sőt általános társadalmi probléma! A szülői ház különbségei, a fizikai dolgozók hátrányára objektív társadalmi viszonyok következményei, amik ha fokozatosan csökkennek is, még hosszabb ideig fennállnak.

Az előadó részletesen foglalkozott a továbbiakban az oktatásügy központi szerveinek leglényegesebb feladataival, majd tartalmi kérdésekre áttérve így folytatta:

— A jövő követelményeit

nem teljesíthetjük úgy, hogy megkísérlünk mindent tételesen megtanítani, amire 25—30 év

múlva szükségük lesz napjaink fiataljainak. Ez lehetetlen. Lehetetlen mindenekelőtt azért, mert nem tudjuk pontosaaj, mire lesz szükségült, s lehetetlen azért is, mert nem csupán a jövőre kell felkészülniük, hanem a mára is. Nem dolgozunk eredményesen, ha valakit előkészítünk a Jövő technikájára, de az az iskolából kilépve a maival kell dolgoznia .

— Ezért mondja a határozat, hogy mindenben — az oktatásban éppúgy, mint a nevelésben — az alapokat kell ■ adnunk az iskolában és. gondolkodni kell megtanítanunk, a továbbképzésre kell felkészítenünk.

— Nem csupán a humán es reál tudományok helyes arányait kell biztosítani, hanem esztétikai műveltséget, magasfokú testkultúrát és mindenek felett a szocialista eszmékhez való pozitív viszonyt. Nem csupán ismeretekre van szükség, hanem — azok jól szelektált körén túl — az egész személyiség, a világnézet, az erkölcsi tudat és a képességek magas színvonalú kiművelésére is. EnneR is akadálya az a maximalizmus és lexikaiizmus, amely elsősorban a kedvezőtlenebb helyzetben lévő gyermekeket sújtja, akiknek képességei nem rosszabbak, esetleg jobbak társaiknál, de a szülői házban kevesebb művelődési anyagot ismerhetnek meg.

— Vita folyik az iskolában nyújtandó egységes műveltség

és differenciálás problémádról. Van olyan nézet, amely szerint az alapozó, általános iskolában nyújtandó egységes műveltség nem tűri a differenciálást. Mi úgy véljük, hogy bizonyos standard ismeretkörökön túl — amelyek alapot szolgáltatnak a szakismeretek, vagy az egyes tudományágak irányában — tekintettel kell lenni az egyéni hajlamok, képességek kibontakozására is. A szocialista forradalom megnyitotta az utat a teljes, a sokoldalúan fejlett ember nevelése felé. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a műveltség minden területén mindenkinek ugyanazt kell tudnia. Ahogy Makarenko írja: „Korunkhoz méltó szervezési feladat csak olyan módszer megalkotása lehet, amely egyfelől általános és egységes, másfelől minden egyénnek megadja a lehetőséget, hegy kifejlessze képességeit, megőrizze egyéniségét, s hajlamainak megfelelően előre haladjon”. Nem egyoldalú műveltséget akarunk adni, .csupán arról van szó, hogy a mindenki számára kötelező' alapismereteken túl, a jelenleginél nagyobb szerepet kapjon az egyéni hajlam és képesség”.

Az előadó a továbbiakban beszélt az osztályozás kérdéséről, majd az iskolai kísérletekről szólva, megjegyezte:

— A tartalmi fejlesztés nem nélkülözheti a koncepció kialakítása a kipróbálást, majd bevezetésük feltételeinek gondos megtervezését Nagyon fontos ezért, hogy rövidesen kialakuljon a kísérleti iskolák hálózata és ösztönzést kapjanak a kísérletezésre, az új módszerek kutatására más iskolák pedagógusai is.

A Központi Bizottság titkára részletesen foglalkozott a megyei tanácsok és a helyi művelődési apparátusok feladataival, majd a pedagógusokról szólva hangoz, tatta:

— Központi Bizottságunk határozatának megvalósításához nélkülözhetetlen a pedagógusok egyetértése, tudatos tevékenysége. Minden okunk megvan rá. hogy bízzunk abban: a nevelők megértik céljainkat és munkájukat, hivatásukat azok elérésének szolgálatába állítják, fejlesztik tudásukat, felkészültségüket, s a jó ügy érdekében nem sajnálják erejüket, idejüket sem.

— A reálisan megfogalmazott követelmények teljesítésének hogyanjában a pedagógusok kapjalak nagyobb lehetőséget. A követelményeket egyértelműen kell megfogalmazni és azok teljesítését kell — természetesen a gyermekközösség helyzetének ismeretében — a pedagógus munkája értékelésének meghatározójává tenni.

— A pedagógiai-oktatási módszerek nagyobb szabadságának alapvető feltétele a jól képzett: pedagógus. E téren is van tennivaló. Jelzések érkeztek, hogy a pedagóguspályán — helyenként — kommerciális szempontok kezdenek érvényesülni a pályázatok elbírálásánál, új pedagógusok alkalmazásánál. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a pályázatok elbírálásánál objektív értékek és érdekek érvényesüljenek.

A referátum nagy teret szentelt az iskolák belső életének, a tantestületi demokratizmusnak:

— Biztosítani kell, hogy a pe- degógusok beleszólhassanak az iskola egészét érintő kérdésekbe. Demokratizmusra csak az a pedagógus képes neveim, gki maga is gyakorolja ezt. Nevelésünk nem lehet eredményes olyan oktatási intézményben, ahol maguk a pedagógusok sem élhetnek demokratikus jogokkal, ahol nem érzik, hogy közük van mindahhoz, ami az iskolában tör ténik.

— Az igazgatónak természetesen politikai éikotelezettségben, világnézeti meggyőződésben, szakmai tudásban, vezetőkészségben, emberségben beosztottjai előtt kell járnia. Ezt kell segítenie az iskolai demokratizmusnak is.

— Abból kellene kiindulni, hogy az embereket nem lehet és nem szabad kiskorúnak minősíteni. Nem véletlen, hogy ép_ pen azokban az iskolákban hágj' sok kívánnivalót maga mögött a tanár-diák viszony, ahol a pedagógusok és a tantestületek ve. zetői között sem mondható kedvezőnek a kapcsolat. Nyíltnak kell lennie az iskolavezetésnek. Az iskola egészét érintő döntéseknek . a tantestület nyilvánossága előtt kell megszületniük.

Aczél György részletesen beszélt a határozat végrehajtásának az iskolákban megvalósítandó időszerű feladatairól. Kiemelte a túlterhelés csökkentésének követelményét, a bukásokkal összefüggő problémákat, majd így folytatta:

— Ha a gyerekekben felébresztjük az érdeklődést a tudás iránt, akkor életük végéig érdek, iődő emberek lesznek, olyanok, akik fogékonyak az új iránt. Akkor képesek lesznek arra, hogy a nehezebb tananyagot is megtanulják. Aki pedig az iskolában megszokja a tanulást, a munkát, dolgos ember lesz felnőtt korában is. S ez az egyik legfontosabb cél: a munkaszeretetre való nevelés. Az, hogy a tanuló már az iskolában megérezze a becsületesen elvégzett munka szépségét, jó ízét, megértse azt, hogy az élet legnagyobb örömét, az értelmes élet legfőbb biztosítékát csak a jól elvégzett munka adhatja meg.

— Azt is el kell érnünk, hogy a nehezebb vagy az igen nagy erőfeszítést igénylő munka elől se futamodjanak meg a tanulók. Hozzá kell edzeni ifjúságunkat az erőpróbákhoz. Az ifjúság vállalja is a nagy erőfeszítéseket igénylő feladatokat, ha azt tapasztalja, hogy munkájának értelme van.

— Ugyanakkor nem szabad túlzásba vinni, abszolutizálni az érdeklődésfelkeltés helyes elvét, sem. Nyilvánvaló ugyanis, hogy mint az életben mindenütt, sok „nemszeretem munkát” kell elvégezni az iskolában is. Éppen, ezért kötelességteljesítésre, fegyelmezettségre, dolgozni-tudás- ra kell nevelni tanítványainkat,

— Az ifjúságnak az ismeretekkel együtt azt is meg kell tanulnia, hogy munkájával nemcsak a saját, de a társadalom érdekeit is szolgálja. Ugyanakkor arra is nevelni kell, hogy a társadalom fejlődésével járó újabb és újabb jelenségek ne érjék a fiatalokat váratalanul.

Az iskolai nevelés feladatait vázolva, Aczél György megjegyezte:

— Felelősséggel élő. kötelességtudó, közösségi embereket akarunk nevelni. Ilyeneket nevelni azonban csak közösségben lehet, olyan közösségben, amely, nek legfőbb szervezője maga a pedagógus. A közösségi nevelés legkitűnőbb terepe pedig az ifjúsági szervezet.

Beszéde befejező részében a Központi Bizottság titkára a pártszervek és szervezetek feladataira tért ki. Mint mondta, a pártszervezeteknek mindenekelőtt az a feladatuk, hogy segít, sék a határozat megismertetéséi; megértetését, politikai munkával szerezzék meg a pártonkívüli pedagógusok egyetértését,

— Pártszervezeteink legyenek ösztönzői a pedagógusok szervezett továbbképzésének és önképzésének, egyben bírálói az időt rabló, sok haszonnal nem járó, évek óta ugyanazt verkliző formális megoldásoknak — mondotta többek között, s kérte, hogy az oktatás magasabb színvonalra emelését célzó feladatok megoldásában a kommunisták és pár tonkívüliek, a párt- és állami szervek^ a pedagógus-társadalom cselekvőén működjön közre.

Aczél György beszéde után ilku Pál művelődésügyi miniszter emelkedett szólásra, majd Lázár György tartott korreferátumot.

Ezt követően megkezdődött a vita.