Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-16 / 219. szám

Ötkarikás

szemek

Cjfzokatlan kívánsággal kez''■* dem!. Szíveskedjenek letenni az újságot. Hohó, nem ebben a pillanatban és ne oly készségesen, előbb hadd mondjam el, hogy miért. Voltaképpen csak azt kérem, hogy rövid i- dőre szakítsák meg az-olvasást, mindössze addig, amíg odafáradnak a tükörhöz és megnézik az arcukat. Utána lehet folytatni. Tehát most jöhet a tükör, azalatt várok a mondókámmal.

Köszönöm. Nos, md,t láttak a tükörben? Remélem azt, hogy ábrázatuk lényegesen kipihen- tebb, mint mondjuk egy héttel ezelőtt. Ez nem véletlen, ha többet alszik az ember, akkor reggelre kelve nem ötkarikás a szeme. Emlékeznek még, hogy az olimpia alatt mennyit panaszkodtunk egymásnak a saját fáradságunkra? Különösen a végeidé mondogattuk fáradhatatlanul, hogy ezt már tényleg nem lehet kibirni, valóságos olimpia- mérgezést kap az ember, képtelen megemészteni azt a rengeteg közvetítést, ráadásul még bosz- szankodnia is kell amiért oly nehezen születnek a magyar a- ranyérmek és oly könnyen a közvetítő riporterek mdlészó- lásai. Találkoztam akkoriban emberekkel, akiket például az az ökölvívódöntők után nem is annyira a várt aranyérmek elmaradása idegesített, hanem a riporter, amikor az csúszott ki a száján, hogy az első helyezett most fellép a „lobogóra”, természetesen dobogót akart mondani. Vagy itt volt a focidöntő, amelyen a midnk nem éppen aranycsapathoz hasonlító játékot produkáltak, másnap mégis sokan a - riportert szidták, mert az egyízben valami olyasmit mondott, hogy Vépi „elvégezte” a labdát, holott a válogatott hátvéd ezt a szabadrúgással művelte.

Bizony, így van ez, a tévénéző lehet fáradt, a tévé riporter soha, minthogy a tévé néző fizet a tévénézésért, a tévériporternek viszont fizetnek a ripor- terkedésért. Ezt a nagy igazságot az olimpia utolsó napjának reggelén hallottam egy ismerősömtől, aki miután megtette fenti nyilatkozatát, nyomban egészséges álomba merült állva az autóbuszon, szerencsére a kapaszkodót nem engedte el, így továbbra is talpon tudott maradni. De reggel panasztól volt hangos a puha családi fészek is. A férj panaszkodott, hogy ezek a tévések teljesen megőrültek, az éjjel is egy óra utánig adták az olimpiát, a feleség is elégedetlen volt és azt a visszatérő kérdést tette fel, miszerint házastársa mi_ ért nem a televíziót vette el, mármint feleségül. És hogy bárcsak már vége volna ennek az olimpiának, mire a férj bólogatott, hogy bizony, ideje lenne, inert nagyon fáradt.

A helyzet azóta változott, mert végre befejeződött az olimpia, mégis úgy látom, hogy az élet nem mindenütt zökkent vissza a rendes kerékvágásba. Vannak elcsigázott emberek, akik azt állítják, hogy a kivételes megpróbáltatások után most a pihenés és az erőgyűjtés időszaka jött el. Mások annyira a megszokás rabjaivá váltak, hogy táskarádiójukat változatlanul beviszik a munkahelyükre és délelőtt tíz órakor gépiesen bekapcsolják a Petőfit, várják az olimpiai stúdió jelentkezését, amelyre pedig legalább négy esztendőt kell várniuk.

Mi lesz velünk addig, mire fogunk panaszkodni két olimpia között? Népünk találékonyságát ismerve majd csak eszünkbe jut valami.

Árkus József

M

4 SM,

1S72. SZEPTEMBER 16.

Vitathatatlan, hogy hazánkban igen magas a házasságfelbontások száma. Sokan ezt a jelenséget az iparosodással magyarázzák. S úgy vélik, hogy a család a modem társadalomban elveszti jelentőségét. Ugyanis fokozatosan a társadalom veszi át a család szerepét. Példaként a gyermeknevelést és az idősekről való gondoskodást hozzak fel. Tagadhatatlan, hogy a társadalom egyre több terhet vállal magára, de vajon mindez a család válságát jelentené-e? Nem inkább a család feladatkörének megváltozásáról van szó?

A családok száma emelkedett

Bár a házasság és a család szinte elválaszthatatlan egymástól, hiszen a házasság képezi a család alapját. A válások magas száma érdekes módon azonban nem jelenti a házasságok számának és méginkább a családok számának csökkenését. A statisztika szerint megyénkben. 1949-ben 110 064 házaspár élt, 1970-ben pedig 116 945. Ennek az a magyarázata, hogy egy házasság megszűnése általában újabb házasság létrejöttét eredményezi. Másrészt lényegesen megnőtt a fiatal korban kötött házasságok száma is. A házasság megszűnésével csak akkor szűnik meg a család, ha külön háztartásban élő gyermektelen házaspár válik el. Ha gyermek is van, válás esetén töredékcsalád jön létre. Azaz olyan család, amelyben vagy az anya. vagy az apa ól gyermekével. 1949-ben megyénkben 125 072 család volt, az 1970-es népszámláláskor 128 375-re emelkedett a számuk. Tagadhatatlan, hogy megnőtt a töredékcsaládok száma. Jelenleg 11 ezer ilyen család van.

Mindez ugyan ellentmond annak, hogy a válások száma a családok számának csökkenését vonná maga után. De ha arra a kérdésre ' keresünk választ, hogy a család válságban van-e, akkor a család társadalmi szerepét kell megvizsgálni. Azt, hogy mik azok a szálaik, amelyek a családtagokat egymáshoz fűzik. Nyilvánvaló, hogy minden kisébb-nagyobb csoportban az összetartó erő csak akkor tartós, ha a csoport valami társadalmi feladatat , iát el. Márpedig vitathatatlan. hogy a család rendkívül fontos társadalmi funkciót tölt be. Azonkívül, hogy közvetítő láncszem az egyén és a tár- s‘ sadalom között, van gazdasági,; szexuális, utódokat létrehozó, ■ van biológiai, érzelmi egyensúly- ! biztosító, gyermeket nevelő, va- ! larnint a családtagok magatar-: tását ellenőrző és irányító fel-5 adata.

Jövedelmi egységet \ képez

A felszabadulást követő évek- « ben új társadalmi rend szüle-E tett. Az átalakulás szinte robba- ■ násszerű volt. A család társa- * dalmi szerepe ehhez képest vi- ! szonylag lassabban változott ■ meg. Ez különösen Békés me- E gyében volt tapasztalható, ahol ■ a lakosság zöme földműveléssel ■ foglalkozott. A család legfonto- « sabb és egyben legősibb funk- i ciója, a gazdasági — termelési • funkció, csak fokozatosan ala- jj kult át. A kisparaszti gazdaságok- 5 ban a család gazdasági és tér- ■ mélési egységet képezett. A jö- ■ vedelem egy részét a termelés- ! hez szükséges beruházás szívta: fel. A paraszti család egy ideig | ezt a szerepkörét a termelőszö- ■ vetkezetekben is megőrizte. Ezt ■ segítette az a jogszabály is, S amely a háztáji földhöz való jo- E gosultságot nem a munkavég- ■ zés alapján, hanem családon- ; ként állapította meg. Ahogy ! erősödtek a tsz-ek, úgy váltó-: zott a család jellege is. Ebből 5 a szempontból jelentős volt az 5 a jogszabály, amely a háztáji • jogosultságot a tagok munka- ■ végzésétől tette függővé. Ugyan- ■ csak hasonló eredményre veze- : tett a havi bérezés is.

Napjainkban megyénkben: «Hűha lehet arról beszélni, hogy :

Nem válságról van sssó!

A család szerepe a társadalomban

a család gazdasági és termelési egységet képeznek. De ez a funkció nem szűnt meg, hanem átalakult gazdálkodási funkcióvá. Ma a család mindenekelőtt jövedelmi egységet jelent. A családtagok jövedelme a családi életben rendkívül jelentős'. A társadalmi juttatásokkal egyetemben befolyásolja a kulturális, a művelődési, a szórakozási, a pihenési lehetőségeket, de meghatározza az anyagi javak megszerzését is.

Ellenőrzi és irányítja a család tagjait

A család gazdálkodási és termelési egységének átalakulása más funkciók előtérbe kerülését vonta maga után. Megnőtt a családnak, mint érzelmi közösségnek a szerepe. Bár a társadalom a bölcsődék, az óvodák és az iskolák révéin egyre nagyobb részt vállal a gyermekek nevelésében, ez egyáltalán nem jelenti a család feladatának csökkenését. A családi nevelés súlypontját azonban nem az ismeretek elsajátítása képezi. Ámbár tagadhatatlan, hogy ennek is van jelentősége. A családnak, mint érzelmi közösségnek legfontosabb feladata a gyermek érzelmi és jellemformáló nevelése. Hogy mennyire jelentős ez a funkció, azt a család nélkül nevelkedett gyermekek elszomo- rítóan sivár lelkivilágán lehet leginkább lemérni. Vitathatatlan, hogy a családi nevelésnek is van buktatója. Sokszor szembeállítja a gyereket az iskolában szerzett ismeretekkel. S nem egy esetben á család olyan prizmaként jelentkezik, amelyen megtörik a társadalom pozitív hatása. A család azonban nemcsak a gyereket formálja személyiséggé, hanem ellenőrzi és irányítja a családtagokat. Az a családtag, aki tartósan kivonja ezalól magát, szembekerül családjával. S végsősoron kiládtagok ellenőrzése kölcsönös. A felnőttek gyakran abban a tévhitben ringatják magukat, hogy csak ők látják el ezt a feladatot. Holott a gyermeknek is hasonló szerep jut. Különösen akkor, ha a felnőtt nemcsak a család, hanem a társadalom erkölcsi felfogásával kerül szembe.

Napjainkban a család irányító-ellenőrző és a társadálom irányító-ellenőrző funkció közötti ellentmondás feloldásának vagyunk tanúi. A családi és a társadalmi irányító, ellenőrző tevékenység közeledik egymáshoz. Sőt, igen gyakran fedi egymást.

Az érzelmeket egyensúlyban tartja

A betegekről és az időseikről való gondoskodás a régi társadalomban a család feladata volt. Napjainkban a betegségbiztosítás és a nyugdíjrendszer révén ennek a feladatnak a társadalom tesz eleget. Az érzelmi igények kielégítését viszont a társadalom nem vállalhatja magára. Ennek a nagyon fontos funkciónak továbbra is a családnak kell eleget tennie. Hiszen a ragaszkodás, az együvé tartozás, az együttérzés érzelmi melegét csak az „érzelmi” közösség adhatja meg. Nem arról van szó, hogy a társadalmi élet különböző területén felgyülemlett feszültség csak a családban oldódhat fel, vagy hogy a család valamilyen menedékhely szerepét töltené be. Elsősorban arról, hogy csak a család tudja biztosítani az egyén számára azt az érzelmi egyensúlyt, amit a társadalom joggal vár el minden embertől. Az érzelmi elszigetelődésnek tragikus következményei vannak. Az öngyilkosságban és az alkoholázásban jelentős szerepe van a családon belüli érzelmi kapcsolatok megbomlásának. Az érzelmi kiegyensúlyozó szerep különösen a nők munkába állásával a különböző ambíciók kiteljesedésével került előtérbe. Az ezzel járó

szakad a kötelékből is. A csaés a munkahely okozta feszüli^ j ségeket a család mint valami I villámhárító vezeti le.

Megtépázta a fér jek nimbuszát

A múlt társadalmában a férj posztjától függött a feleség és a gyermek társadalmi helyzete is. Vajon napjainkban a család melyik tagjának van státuszmeghatározó szerepe, férjnek-e* vagy a feleségnek? A nők munkavállalása, iskolázottsága alaposan megtépázta a férjek nimbuszát. Ám nem annyira, hogy a státusz-meghatározás során egyenlő súllyal esnének latba.. Napjainkban is, ha nem is döntő mértékben, de előnyt élvez a férj társadalmi pozíciója. Még akkor is, ha a házasság azonos társadalmi réteghez tartozó házasfeleket egyesít. A szülők társadalmi helyzete viszont már kevésbé befolyásolja a gyermekek társadalmi helyzetét. A család jelentőségét azonban ezen a téren sem szabad lebecsülni. Hazánkban a felsőoktatási intézmények kapui minden rátermett fiatal előtt nyitva állnak. A fiatalok ambíciójára, kulturális igényére viszont rányomja bélyégét a család. A munkásparaszt és értelmiségi fiatalok nem azonos eséllyel indulnak a közép-, iletőleg főiskolai, egyetemi tanulmányoknak. Az utóbbiak magukkal hozzák az értei-' miségi pálya iránti érdeklődést, olvasottságot, s nagyabb kulturális felkészültséget. Bár a tv térhódítása, s a tehetséges munkás-paraszt fiatalok társadalmi támogatása sokat tett az ambíció felkeltése és a műveltség terén tapasztalható különbségek megszüntetéséért. Mindez a család befolyását azonban számottevően nem tudta csökkenteni.

* * *

Tagadhatatlan, hogy a család társadalmi feladata sokat változott. Ez azonban nem válságot eredményezett, hanem ellenkezőleg a család szerepkörének kiterjedését vonta maga után. Azok a feladatok, melyeket a családnak kell ellátni, egyben fémjelzi társadalmi fontosságát is. A család társadalmi jelentőségét az Alkotmány is hangsúlyozza, amikor kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intézményét.

Serédi János

K ÓPIUM - MORFIUM - CSANDU H

HASIS—MARIUH AN A—MESZKAL—LSD

„A csőrötöket befogjátok..." ©

Sok hihetetlen dolog van, ami megtörténik. Ilyen az is, hogy a gazdag és villával rendelkező Wilsonnak annyira megtetszett Malison filozófiája — ami a tied, az az enyém, és ami az enyém, az a tied —, hogy egész vagyonát a „családnak” adta, és ő visszavonult egy pincébe.

Manson gyakran megrendezte saját keresztre feszítését, előbb azonban felnyitotta az oldalán lógó műanyag tasakot, és a következő szavak kíséretében egy- egy LSD-pirulát nyújtott át családja tagjainak:

— Jézus ma éjjel meghal a kereszten, de fel fog támadni.

Ezeken a szertartásokon mindenkinek jutott külön-külön szerep. _ Mikor sok cécó után Manson már a kereszten volt, ütni-vemi kellett, majd végül a társaság lábaihoz omlott. Egy idő után Manson megszólalt:

— Gyermekeim! Nem hiába haltam meg, most a disznókon a sor. Mindnyájukat keresztre feszítjük, mindnyájan meg fognak halni!

Manson tana szerint mindenki disznó, aki nem olyan mint ő. És ezt a tant olyan erővel szug- gerálta környezetének tagjaiba hogy végül embereket öltek meg parancsára, mert „disznók” voltak.

* * *

A rendőrség a nyomozás során felkutatta Manson egyik hívét, Paul Watkinst. A fiatal Paul annak köszönheti, hogy ma- szabadlábon van, mert nem őt jelölte ki Manson a Tate- villa megtámadására, hanem Tex Watsont. Watkins elmesélte, hogyan csatlakozott a Manson családhoz. Miután szép fiú volt, ő lett Manson kerítője. Ha Charles ráunt régi szerelmeire, Paulnak kellett új nőket felhajtania számára. A hippilányok között mindig akadt, aki követte őt Mansonhoz. Paul mesélte el:

— Kétnapi fékeveszett kábító- szer-érvezés, szeretkezés és hó- kusz-pókusz után letelt a próbaidő. Ekkor Manson megkérdette: „Hajlandó vagy a családba belépni?” Legtöbbször ujjongó volt a válasz, és megkezdődhetett az ünnepélyes tagfelvétel. A„ új tag átnyújtotta iratait Mansonnak, aki elégette, míg a többiék hamuját szétszórták. * * *

Miansonék 1968 őszén isimét a Topanga kanyonban vertek sátrat, illetve tákóltak össze két kunyhót, mert akkor a család már 6 férfiből és 15 nőből állott. És itt tervezte él áldozatainak lemészárlását. A sort egy O’Shean nevű dublőr nyitotta meg. Manson két okból gyűlölte, egyrészt mert feljelentette őket gépkocsilopásért, másrészt néger nőt vett feleségül. Manson éjjel csapott le áldozatára — először leütötték, aztán a hegyekbe cipeltek, ahol a család minden tagjának saját tőrét bele kellett mártania az áldozatba. Miközben a szerencsétlen ember haláltusáját vívta, ők körülülték, és marihuánás cigarettát szívtak.

Két lány megrettent a cselekmény után, de Manson megfenyegette őket:

— Itt maradtok, és befogjátok a csőrötöket, különben kinyomom a szemeteket és kitépem a nyelveteket,..;

* * *

A család egyik tagja, a fiatal Zéró, aki szintén Jézusnak képzelte magát, annyira a mansoni hitvallás hatása alá került* hogy kábítószertől bódultán öngyilkos lett.

* * *

A további gyilkosságok 1969. július 25-e után történtek. Su-