Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-15 / 218. szám

A ruhaipar a jobb belkereskedelmi áruellátásért A belkereskedelem képvi­selői részéről az utóbbi időben számos észrevétel hangzott el a textil-, valamint a konfek­cióipari termékstuktúra, ille­tőleg a választék alakulása miatt. A ruhaipari vállalatok érvelése szerint azonban az anyagszállítók nem tudnak megfelelő választékot, minősé­get biztosítani üzemeik szá­mára, s ezért jelentős import­ra is kényszerülnek. A továbbfejlődés érdekében a nagy ruhagyárak igazgatói a közelmúltban egyeztették el­képzeléseiket; olyan vélemény alakult ki, hogy megfelelő in­tézkedésekkel jövőre már ele­gendő és jó választékú kon­fekciót lehet biztosítani a bel­kereskedelem számára. Ennek egyik feltétele, hogy a ruha­gyárak kapacitási lehetőségei­ket elsősorban a belföldi igé­nyek kielégítésére használják fel, és — sok más tennivaló — mellett az eddigieknél jobb kapcsolatokat teremtsenek a textil- és bőrgyárakkal, ame­lyeket érdekeltté kell tenni abban, hogy a hazai konfek­cióiparnak szállítsák a leg­újabb, legdivatosabb anyago­kat. Erre nézve már vannak jó kezdeményezések. Ilyen például a Május 1. Ruhagyár­nak a Hazai Fésűsfonó és Szö­vőgyárral kötött szerződése. Ennek alapján a ruhagyár az exporteladás tiszta hasznából részesedést fizet a fésűsfonó­nak, s így teszi érdekeltté ab­ban, hogy az ne exportálja legjobb alapanyagait, hanem átadja azokat konfekcióipari feldolgozás céljára. A szakemberek úgy találták, hogy a választék bővítéséhez nem kell túlságosan sok fazon; amit azonban adnak, az legyen divatos, változatos mintázatú, esetleg többféle anyagból ké­szült, különféle díszéi modell. A ruhaipari igazgatók a tervek szerint október 12-én és 13-án a zalaegerszegi ru­hagyárban találkoznak, hogy egyebek között részletesen tárgyaljanak az 1973-as év belkereskedelmi éllátásisal kapcsolatos kérdésekről. Távlati gyümölcs-prognózis Az Agrártudományi Kutató Intézet munkatársai távlati gyümölcsprognózist készítet­tek. Az 1980—85-ös években várható kereslet meghatáro­zásánál figyelembe vették a lakosság számának várható alakulását, a feldolgozó ipa­rok igényét, valamint azokat a nemzetköri prognózisokat, amelyekből az export igények­re lehet következtetni. Az egy főre jutó haizai gyümölcsfogyasztás 1970-ben meghaladta a 70 kilogrammot. 1980-ra — az előrejelzés sze­rint— kereken 11 kilóval nö­vekedik, ezt követő öt évben 0.985—ig pedig megközelíti a 90 kilót. De nem mindegyik gyümölcs iránt növekedik egyenlő mértékben a keres­let. Számolnak azzal, hogy egyes fajták népszerűsége csökken, másoknak a forgal­ma stagnál, egy sor gyümölcs pedig a következő évtizedben „előretör”. Az egy főre jutó almafogyasztás 1980-ra 10, 1985-re pedig 12 kilogrammal lesz nagyobb az 1970 évinél. Ennél arányosabb, nagyobb mértékben nő a körte „nép­szerűsége” amennyiben leg­alább egyharmadával többre lesz belőle szükség. Tizenöt év alatt 1,5 kilóval fokozódik a cseresznye-fogyasztás és 6- ról 7 és fél kilóra fut fel az őszibarack-vásárlás. Ellenben kevesebb szilva kerül majd a piacokra. A piaci igények nem növekednek jelentőseb­ben a dinnye iránt, ellenben a szőlőből minden eddiginél többre lesz szükség. Déligyü­mölcsökből is többet vásáro­lunk majd; az 1970. évi 4,2 kilóról a fogyasztás 1985-re el­éri a 7 kilót. gazdasági életet kézben tartó legfontosabb monopóliumokra, amelyek visszavonhatatlanok maradnak — bármilyen legyen is a harc további kimenetele. A legfontosabb döntés a réz­bányák államosítása volt. Ez az amerikai trösztök kezéből kivette az ország legnagyobb természeti kincsét, amely a réz­áraktól függően átlagban 800 millió dolláros évi jövedelmet biztosított az országnak. Az alapvető iparágak és a magán­bankok államosítása megerősí­tette a népi egység kormányá­nak stratégiai pozícióit a gaz­daságban, a 80 hektárnál na­gyobb birtokok kisajátítása pe­dig összezúzta a földbirtokos oligarchiát. Különösen figyelemre méltó, hogy ebben a harci szakasz­ban az ellenzék még nem volt egységes. Chile legfontosabb és legnagyobb polgári pártja, a ke­reszténydemokrata párt nyu­gat-európai mércével mérve ugyanis reformokra hajlamos, és elég erős haladó balszámy- nyal rendelkező goiitikai ala­kulat. A kereszténydemokraták a maguk felemás módján Al- lende elődje, Frei elnöksége alatt maguk is kísérleteztek különböző gazdasági és társa­dalmi reformokkal. így nem voltak abban a helyzetben, hogy az Unidad Popular hata­lmán jutása után nyíltan el- len«Ezék a Kár a rézbányák ál­lamosítását, akár a határozott 5 földreformot. Ennek követkéz- : tében az oligarchia érdekeit • leghatározottabban képviselő * jobboldali nacionalisták elszi- ! getelődtek. E *• Ennek igen nagy jelentősége E volt, hiszen az Unidad Popular 5 pártjai csak a szavazatok 36 ! százalékát kapták meg az el- ! nökválasztásokon, a parlament ! legnagyobb pártja a keresztény- • demokrata párt maradt, amely ; a nacionalistákkal együtt fel- ■ tétlen többséggel rendelkezett • (és rendelkezik ma is) a tör- ; vényhozásban. ■ ■ Az Unidad Popular kormány- » zásának ebben az első, sikerek- S kel teljes időszakában a legali- S tás, a törvényesség tiszteleté- ■ nek szellemében nevelt chilei 5 hadsereg is szilárdan és egy- ■ értelműén kitartott a kormány ■ politikája mellett. Ez is hoz- * záj árult ahhoz, hogy egyes ■ szélsőjobboldali kalandorcso- j portok terrorkísérletei telje- 5 sen eredménytelenek marad- 5 jfinak. Sőt, ahhoz is, hogy a te- 5 lefonhálózatot kézben tartó nagy ; amerikai tröszt, az ITT és az ■ amerikai titkosszolgálat együt- 5, tes akciója is lepattanjon az Unidad Popular mögött egyre ! növekvő tömegtámogatás pán- : céljáról. í. e. ■ ■ s Ahol minden intéskedés a nők érdekében történik Üzemlátogatáson az SZMT nőbizottsága Az SZMT nőbízotisága szep­tember 13-án a szokásostól el­térően egész napos tanácskozást tartott, Békéscsabán, mégpedig üzemlátogatással egybekötve. A bizottság tagjai a kötöttárugyár­ba látogattak, ahol az ott dol­gozó nők élet- és munkakörül­ményeit ismerhették meg. Min­den résztvevőnek nagy élményt nyújtott és hasznos tapasztala­tokat adott e látogatás, ahol Szajbély Mihály, a kötöttáru- gyár igazgatója tájékoztatta a jelenlévőket a gyár munkájáról, profiljáról és a további fejlesz­tési tervekről. A találkozón ott volt Bíró Béla, az üzemi párt- bizottság titkára és dr. Aradsz- ky Andrásné, a vállalati szak- szervezeti tanács titkára is. Az igazgató beszámolóját nagy érdeklődéssel hallgatták a bi­zottság tagjai. A dolgozók 85 százaléka nő Bál- sokan ismerték a köttáru- gyárat, mégis voltak, akikre meglepetéssel hatott, hogy a 2 400 dolgozó 85 százaléka nő. Természetes tehát, hogy tulaj­donképpen minden intézkedés is az érdekükben történik. A gyár igazgatója erről szólt tájékozta­tójában, arról is, hogy milyen széles skálájú a profil, hányfé­le terméket állítanak elő a bébi-holmiktól kezdve a női- és férfi alsóneműn kívül, kötött pu­lóvereket, felsőruházati cikkeket, köztük a legelegánsabb alkalmi ruhát is. Termékeik előállításá­hoz a legkorszerűbb anyagokat használják fel, és a legmoder­nebb gépeken dolgoznak. Szólt a gyár 50 éves múltjáról és jö­vőjéről is. Többek között el­mondotta, hogy az elkövetkező években további fejlesztésre1 is sor kerül, melyre közel 200 millió forintot fordítanak. Szólt a munkaerő-helyzetről, a szakmunkásképzésről és a DH- mozgalomról (Dolgozz Hibátla­nul), melyet ez év januárjában vezettek be. Az eredmény máris megmutatkozott. Minőségileg ki- fogástalanabb termékeket ad­nak át a kereskedelemnek Saját készítésű ajándék A délelőtti órákban vettek részt az üzemlátogatáson is. s a bizottság tagjai közt többen vol­tak, akik először jártak ilyen gyárban. Megtekintették a fono­dái részt, megcsodálták az auto­mata angol gyártmányú körkötő­gépeket, a készáru raktárban a szivárvány minden színében gyártott különböző termékeket, a varrodákban pedig a legna­gyobb sikerük volt az ízléses, s a gyermek mozgásához alkal­mazkodó bébi-holmiknak. A gyár igazgatója, a párttitkár vá­laszolt a sok-sok kérdésre, ami menet közben elhangzott. A résztvevők örömmel fogadták a bejelentést, hogy Békéscsabán rövidesen megnyílik a kötöttáru- gyár saját boltja, ahol az ősz­19K. SZEPTEMBER 15. szes termékből lehet vásárolni, s ezt annál is inkább üdvözöl­ték, mivel már korábban töb­ben is kifogásolták, hogy a kö­töttárugyár termékeiből ritkán lehet kapni a békéscsabai bol­tokban. Megtekintették az új épület­részben a korszerű mosdót és öltözőt, mellyel megyénkben ke_ vés üzem dicsekedhet. Ugyan­így nagy elismerést váltott ki a 606 dolgozó étkezésére alkalmas étterem és büfé, melyet a ven­déglátóipari vállalat üzemeltet. Kedves meglepetés volt az üze­mi nőbizottság ajándéka, amit minden résztvevő megkapott. Az asszonyok hulladékból saját maguk készítették a bájos ál­latfigurákat. Mélyebbről fakad... Délután az SZMT-székházban megtartott üléssel folytatódott a nap, ahol dr. Aradszky And­rásné számolt be a párt, a kor­mány és a SZOT határozata után történt intézkedésekről. A huszadik század embere a történelem nagyobbik felét könyvből ismeri csupán. Nem volt ott a piramisok épí­tésénél, nem találkozott a nép- vándorlás korának lovasaival, nem vett részt a reformkor har­caiban. Aki meg a század de­rekán született, az első és a má­sodik világháborút, a rádiózás néhány évtizeddel ezelőtti ősko­rát, a szocializmus építésének kezdeti lépéseit is csak olvas­mányaiból tudhatja, képzelheti eleven életté, hajdanvolt tény­leges valósággá. Néha azért úgy adódik, hogy a legfiatalabbnak is életre kel a történelem ... Másodikosokkal töltött egy órát a Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskolában a Békés­csabára látogatott Marija For- tusz. Emlékeiről kérdezték az idős szovjet asszonyt a magyar tizenévesek. S ő mesélte az éle­tét, mesélte a történelmet: — Gyermekkoromban három osztályt járhattam csupán, utá­na hímzőnő lettem, tizenhárom esztendős koromban. Oroszor­szágban akkor még cárizmus volt. Olyan idős lehettem, mint most ti, amikor először végez­tem illegális munkát. 1917-ben pedig párttag lettem. Szeren­csés volt az életünk, mert jó ve­zetőink voltak akkor, Lenin munkatársai, akiktől sokat ta­nulhattunk. Öt évig harcoltam a polgárháborúban, kétszer élet- veszélyesen megsebesültem. Közben — akkor már párttagok voltunk — magunk szerveztük a Komszomolt. Különös idők voltak. Előbb voltunk párttagok, mint komszomolisták... Amikor sebesüléseim miatt nem harcol­hattam tovább, a keleti nyelvek főiskolájára kerültem. Aztán megtanultam spanyolul, a fér­jem spanyol kommunista volt, akivel a harmincas években ha­zájába utaztunk. Harcoltunk, ő ott halt meg. S a fiam is, piló­taként, a fronton. A front olyan hely, ahol senki se tudhatja, mikor hal meg, mikor mene­külhet ... Zalka Mátéhoz közel voltam a spanyol barikádokon. Már korábban is ismertem, még Perekop alattról, ahoi csapatá­Beszélt az egyedülállók és nagycsaládosok, valamint a nyugdíjasok segítéséről, s el­mondotta, hogy többek közt a nagycsaládosoknak az elmúlt év_ ben 31 200 forintot fizettek ki se­gélyezés címén. A nők régi kí­vánságát teljesítették, amikor a varrodaiak részére munkaruhát biztosítottak, s ez összesen 700 asszonyt és lányt érintett. A gyermekgondozási segélyt jelen, leg 250-en veszik igénybe, visz- szatérésük után mindenki a megfelelő, felemelt bért kapja meg. Az erkölcsi és anyagi meg­becsülésről szólva elmondotta, hogy elmúlt évi munkájukért 94- en kapták meg a Kiváló Dolgozó jelvényt és 420-an egyéb jutal­mat. Szólt a szakmunkás után­pótlásról és az új munkások kö­szöntéséről — emléklapot és vi­rágot kapnak — ami nincs ben, ne az intézkedési tervben, a ré­gi dolgozók maguk kezdemé­nyezték. A beszámoló után élénk vita alakult ki és sok kérdés hangzott el. melyekre a jelenlévő igazgató válaszolt. Kasnyik Judit val hőstettek sorát hajtotta vég­re. S Moszkvából, az internaci­onalisták klubjából, A barátság nem múlt el. Spanyolországban gyakran érdeklődött a családom iránt. Aztán ő is meghalt. Az első vo­nalban kapott súlyos sebet. Az unokája Moszkvában él. Gyak­ran látogat Magyarországra... Azt kérdezitek, olvastam-e He­mingway regényét? Természe­tesen. hiszen arról írt, amit ma­gam is átéltem. Az Akiért a ha­rang szól úgy mutatja be a spa­nyol polgárháborút, amilyen az a valóságban volt. Néhány pon­tatlansága azonban nem tetszett, amikor olvastam: élő alakokat esetenként kissé megváltoztatva ábrázol az író. így például a mindenki által tisztelt, szeretett Dolores Ibarrurit, a kommunis­ta párt vezetőjét, egy katonailag kiválóan képzett lengyel inter­nacionalistát, s egy szovjet új­ságírót, akinek a cikkeit maga Hemingway is több ízben fel­használta. Mindhármukat ked­vezőtlenebb színben tünteti fel, mint amilyenek a valóságban voltak. Ezért nekem jobban is tetszik Hemingway egy másik műve, Az öreg halász és a ten­ger ... Aztán elkövetkezett a második világháború, amelyben másfél évig partizánként vettem részt. Űjra megsebesültem és felgyógyulásom után a III. Uk­rán Front törzsénél lettem fel­derítő tiszt. Magyarországon is harcoltunk.,. Hallgatták a fiatalok az idős asszony elbeszélését. Aki tizen­hat éves korában — ennyi idő­sek most ők — már a munkás- mozgalom harcosa volt. Irdat­lan messze időben, amikor még a cár uralkodott Oroszország­ban. Olyan régen kezdte párt- munkáját Marija Fortusz, hogy a tizenévesek már csak könyv­ből ismerhetik azt a korszakot. Éppen úgy, mint a piramisok építését, a népvándorlás korát, a reformkor küzdelmeit. De a forradalomról, a spanyol sza­badságharcról, a második vi­lágháborúról most szemtanútól, résztvevőtől hallottak. Néha úgy adódik, hogy a mai ember előtt is életre kel a történelem Néha életre kel a történelem tFolytatjult) «iaattss»

Next

/
Thumbnails
Contents