Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-14 / 217. szám

Világ proletárját egyesüljetek l NÉPÚJSÁG 1972. SZEPTEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Ara: 80 fillér XXVII. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM Mfl KERTÉSZEK ÉS SILÓZÖK (3. oldal) • „ÍGY”, MEG „ÜGY” (5. oldal) • SZÍNHÁZI ARCOK (5. oldal) Nyári tanulságok Az idén talán a szokottnál iS többet foglalkoztatta az idő­járás a mezőgazdaságban dol­gozóikat, a mezőgazdasági ter­melést szervező, irányító em­bereket. Kezdődött azzal, hogy kitavaszodáskor korai aszály fenyegetett. ■ A múlt esztendő őszén, s a téli hónapokban csak rendkívüli kevés csapadék hullott, a talaj vízszintje mélyre zuhant. Jelhívások hangzottak el az öntözésre, operatív bizottságok alakultak. Azoik a gazdaságok; amelyek öntözésre hasznosítható vizet szerezhettek felújították beren­dezéseiket, telepeiket, s új ön­tözőgépeket vásároltak. S az­tán jött július, amely az ország jelentős hányadán — főként a Dunántúlon minden napra ho­zott esőt! A júliusi esőzések nem azo­kon a területeken okoztak bajt, amelyeket korábban is öntöztek. A kertészeti növé­nyek, a kapások egyáltalán nem sokallták a csapadékot — az alföldi tájakon pedig még ke­vesellték is. A fő tanulságot másutt kell keresni: a megilevő eszközök hatékony kihasználá­sában. S ha történetesen az ön­tözésről van szó, akkor legfel­jebb az a hiba. hogy — most már több éves időszakot is te­kintve — kampányszerű. Az öntözéses gazdálkodásnak, az öntözőberendezések gazdaságos, hatékony üzemeltetésének sok feltétele van. Ezeket a feltéte­leket teljesíteni kell, s ebben az esetben — vonatkozik ez az idei évre is —a berendezések folyamatos hasznosítása hozza a legjobb eredményt. A búzatermesztés köréből szerzett tapasztalatok általáno­sabbak, hiszen lényegesen több özeimet érintenek, mint az ön­tözéses gazdálkodás. Országos méretekben is, üzemenként is jócskán adódik tanulság. Az ismeretes, hogy az országos búzaátlag a tavalyi szint körül alakul, vagyis hektáronként mintegy 30 mázsás termés ke­rült raktárakba. Más kérdés az, hogy ennél több termett és je­lentős mennyiség veszett el a betakarítás idején. A búzater­mesztés fejlődése, az idei ara­tás ismételten napirendre tűzte a betakarító-gépek mennyisé­gét, milyenségét. Ez vonatko­zik a kombájnokra, a szállító­járművekre és a szárítókra is. A korábbinál kétszeres hoza­mok nagyobb teljesítő képes­ségű kombájnokat követelnek. A Lajta-Hansági Állami Gaz­daságban dolgoztak az idén SZK—4-esek, s olyan kombáj­nok is .amelyeknek dobáteresz­tő képessége másfélszeres, két­szeres. Az előbbiek az aratási idényben átlagosan 70, az utóbbiak átlagosan 200 vagon 'búzát takarítottak le. Ahol egy kombájnra kisebb aratandó te- rület jutott, ott lényegesen ke­vesebb volt a veszteség. Igaz, hogy a Dunántúlra átkerült pár száz alföldi kombájn. De ezek már csak akkor mehettek, amikor a saját gazdaságban végeztek. S a még nagyobb veszteségeket segítették elke­rülni. Nagyon kézzelfoghatónak lát­szó teendő: a búzatermesztés fejlesztésével arányosan kell fejleszteni a betakarító gép­parkot, a szárító-kapacitást. (A szárítók üzembeállítása révén három-négy nappal előbb kez­dődhetett a munka.) Sok jel mutatja, hogy- a szárító — kü­lönösen ha magas színvonalú a búzatermesztés — annyira ho- zátartozik a sikeres munkához, mint a jó vetőgép. Egyébként is a kukorciabetakarítás szin­tén kombájnokat, szárítókat kíván. Az agrotechnikai tanulsá­gok nagyon szétágaznak. Kö­zülük csak kettőt említek. A . vegyszeres gyomirtást és a mű­trágyázást. A vegyeszeres ke­zelés általában nem véd a nyá­ri gyomok ellen. Nem is lehet arra berendezkedni, hogy au­gusztusdán aratunk. Tény azon­ban, hogy a jól vegyszerezett táblákon még nyáron is "keve­sebb lett a gyom. Egy érdekes t jeleség valószínű a tápanyag­ellátással függ össze. Lehetett látni még augusztus közepén is olyan búzatáblákat, amelyek nem dőltek meg. A termesztett fajta a Bezosztaja volt, s szi­lárdan állt a lábán. A szakem­berek a harmonikus növény­táplálásnak, a megfelelő adag­ban használt foszfornak, de fő­leg kálisónak tulajdonították ezt a jelenséget. Két esztendeje a Tiszántúlt sújtotta vízikár, most a nyu­gati végeket. Közben pedig ta­valy is, minden más eszten­dőben is voltak közös gazda­ságok — ha nem is egész or­szágrészek — amelyeket a tűz, a jég, vagy más elemi csa­pás ért. Az időjárás — a gaz­dálkodás mai szintjén — befo­lyásolja a szorgalom eredmé­nyét. Ez a tény — mindenütt ahol csak lehetőség van rá — tartalékolásra int. Azt követeli a vezetéstől, hogy a jobban si­került években gondoljon a szűkös esztendőre is. De van egy általánosabb ér­vényű tanulság is. Azoik, akik aránylag messze vannak a me­zőgazdaságtól, s jórészt hallo­másra hagyatkozva alakítanak ki véleményt az ottani jó mód­ról, a nagy keresetekről, ilyen­kor legalább egy percre eltöp­renghetnek — ha másról nem is — arról: mennyi veszélynek, bizonytalanságnak van kitéve a mezőgazdasági termelőszövet­kezeteikben dolgozó százezrek jövedelme. Tervezhetik a gaz­daságban, hogy a következő év­ben- 1—2 százalékkal nagyobb lesz a jövedelem. Dolgozhatnak is szorgalmasan. S ha az idő­járás közbeszól nem jövedelem- növekedéssel, hanem annak csökkenésével számolhatnak. S ezt is el kell viselni. Ha már az időjárás és gaz­dálkodás alakulása került el­sősorban szóba, mindenképpen említést érdemel: erőteljesen beleavatkoznak a természeti tényezők a munka végső ered­ményébe. Erőteljesen, de ma már valamivel kisebb mérték­ben, mint néhány évtizede. Egyre inkább az emberi munka a termés mennyiségének, minő­ségének meghatározója. Ez a lassú, egyik évről a másikra nem mérhető folyamat szoro­san összefügg a termelés egy­re korszerűbb eszközeivel, fel­tételeivel. A természet erői még hosszú ideig befolyásol­ják a termés sorsát. Hatásuk azonban fokozatosan — aho­gyan képesek vagyunk korsze­rűsíteni a gazdálkodást — csökken. Egyre inkább az em­ber lesz a gazda. Az ember, aki tudásban, tapasztalatban gyarapodva egyre mélyebben hatol a részletkérdésekbe, s egyre pontosabban tárja fel a termés-, növekedésének csökke­nésének okait. Ezt a feltáró miunkát pedig a mi mezőgaz­daságunkban is követik — az igényekhez képest sajnos elég lassan követik — a tettek. Almás! István i Román újságíró-küldöttség látogatása megyénkben Vendégeink a Népújság Szerkesztőségében. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége veh- dégeiként tegnap délelőtt Léderer Katalinnak, a MŰOSZ nemzetközi osztálya munkatársának társaságában román újságíró delegáció érkezett megyénkbe. A vendégeket: loan Hertzeget, a delegáció vezetőjét, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága lapja, a Scintea mezőgaz­dasági rovatának vezetőjét, Ilié Arabolut, a Teleormanul megyei lap helyettes főszerkesz­tőjét. Dan Poenarut, a Milcovui megyei lap helyettes főszerkesztőjét Cserei Pál, a Békés megyei Népújság főszerkesztője fogadta és tá­jékoztatta lapunk szerkesztőségében. A baráti (Fotó: Pemeny) beszélgetésen részt vett Vegh Andor, az MSZMP Békés megyei Bizottsága Propaganda és Mű­velődési Osztályának munkatársa. A vendégek a délutáni órákban Szarvasfa, az Öntözési Kutató Intézetbe, majd a mezőgazda- sági főiskolára látogattak el. Mai programjuk során Gyulán, a Magyaror­szági Románok Demokratikus Szövetségének székházában találkoznak a Foaia Noastra szer­kesztőségének munkatársaival, ezután megte­kintik Gyula nevezetességeit, majd ellátogatnak az eleki Lenin Termelőszövetkezetbe. A megyei tanács és a népfront együtt működése Novemberben 3 napos tanfolyam Gyopároson — Tanácskozott a népfront megyei elnöksége A Hazafias Népfront Békés megyei Bizottságának elnöksé­ge szeptember 13-án egész­napos tanácskozást tartott Bé­késcsabán a népfront megyei titkárságán. Zalai György alel- nök elnökletével megtárgyalta a testület Nagy János alelnöik előterjesztése alapján a nép­front megyei bizottsága és a megyei tanács együttműködési megállapodásának tervezetét. Az elnökség által jóváhagyott tervezetet a közeljövőben — október 4-én — a megyei ta­nácsülés is napirendre tűzi. A megállapodás szerint kö­zös tevékenységet fejtenek ki például a gazdasági szervező- munkában a művelődés- és vá­ros-, községpolitika területen. A testületi ülés elfogadta továbbá a szülői munkaközös­ségek, valamint a békési járási népfrontbizottság tevékenységé­ről szóló jelentéseket, melye­ket Bocskai Mihályné alelnök és Berta József elnökségi tag terjesztett az ülés elé. Az elnökség Lapusnyik La­josáé alelnök előterjesztésére, a megyei nőbizottság javaslata alapján úgy döntött, hogy no­vember hónapban háromnapos tanfolyamot rendez Gyopáros- fürdőn. A tanfolyamon részt vesznek a népfront nőbizottsá- feOtt. városi, községi, tanyai ve­zetői és a témától függően a . megyei nőbizottság tagjai. A j tanfolyam rendezésével cél- 1 juk: aktuális belpolitikai kér­désekről a nőbizottságok veze­tőit tájékoztatni; a tennivaló­kat megbeszélni és a megfelelő A Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság megyei el­nökeinek és titkárainak kétna- j pos országos tapasztalatcseréjét f rendezik meg szeptember 15-én | és 16-án Békéscsabán. Pénteken a Kulich Gyula If­júsági és Űttörőház kistermében délelőtt 9 órakor kezdődik a kétnapos rendezvény. Először Frank Tibor, az SZVT titkára: i Az SZVT megyei és városi szer- j vezeteinek munkája, majd Dr.' Lévai János: A fiatal szakem­berek részvétele az SZVT-ben címmel tart előadást. Az elöadá-1 eredmény érdekében a leg­jobb munkamódszert kialakí­tani. Az elnökségi ülés bejelenté­sek tudomásulvételével ért vé­sők után a hozzászólók mondják el véleményüket. A délutáni órákban az országos tapaszta­latcsere résztvevői Gyulára lá­togatnak el. Szombaton délelőtt 9 órai kez­dettel a Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőház nagytermében Drecin József, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese, az SZVT elnöke tartja meg előadását: Gazdaságpolitikánk aktuális kérdései címmel. Ezután Frank Tibor foglalja össze a kétnapos országos tapasztalatcsere-érte­kezlet vitáját és tapasztalatait. Az SZVT kétnapos országos tapasztalatcsere-értekezletet rendez Békéscsabán Gazdaságpolitikánk időszerű kérdéseiről Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tart előadást

Next

/
Thumbnails
Contents