Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

„Legyünk barátok a közlekedésben”

Hi a kivezető út?

...és „Emberséget az utakon is”.

Nagyszerű jelmondatok. És nyilvánvaló az is, hogy azzal a céllal születtek meg, hogy a rohamosan szaporodó közúti tragédiák száma csökkenjen. Nem elvont tartalmat takarnak ezek a mondatok és nem kíván különösebb áldozatot az sem, hogy betartsuk. S mégis mi a tapasztalat? Hogy bár ezek a jelmon. datok hovatovább minden gépkocsin megtalálhatók, s ezzel a kocsik tulajdonosai sok esetben — tisztelet a kivételnek — úgy érzik, eleget tettek e nemes mozgalom célkitűzéseinek. A rendőri jelentések, a baleseti statisztikák adatai azonban további emelkedésről számolnak be. Miben van tehát a baj? Semmi esetre sem a mozgalom, a jelmondat megválasztásában. Sok. kai inkább az emberi felelőtlenségben. figyelmetlenségben, a gondatlanságban.

Itt van előttem egy levél. „Szeptember 2-án fél 12 óra körüli időben az EP 92—31 forgalmi rendszámú motorkerékpár vezetője Orosházán, a Kossuth Lajos úti benzinkútnál nagy sebességgel felém tartott. Nem jelzett semmit, így nem tudhattam, hogy a benzinkúthoz akar befordulni. Eppenhogy félre tudtam előle ugrani. Amikor a benzinkútnál megállt, hozzámentem és kértem, hogy máskor ne hajtson olyan gyorsan a gyalogátkelőhelyen, ahol tudtommal a gyalogosnak van előnye. A motorkerékpár vezetője durván letorkolt, s azt állította, hogy ré. szeg vagyok. Kérdezte, mennyit ittam? Azt ajánlottam, hogy menjünk el a közeli rendőrségre, ott majd megállapítják, it- tam-e vagy sem. Erre újabb durva, trágár szavak következtek, és szitkozódva otthagyott. Fehér László orosházi lakos”.

Kedves (?.') EP 92—31 rendszámú motorkerékpár gazdája. Nem tudom, hallott-e már erről a nemes mozgalomról? De talán nem is ez a fontos. Inkább az, hogy minden jelmondat nélkül legyen emberséges a köz-1 úton mindenki, nemcsak a maga, hanem a többi ott közlekedő ér. dekében is.

ban kötött ki, s onnan már a bortön és a halál következett.

D. Abruzzi 16 éves korában szokott rá a drogevésre. Még nem volt 24 éves, amiikor már börtönbe került. Volt elvonókúrán, megházasodott, de a kábítószer nem engedte ki karmai közül. Miután családja minden pénzét elköltötte, lopni kezdett. Először a napi öt dollárért, később a szükséges 30 dollárért. Hol is köthetett ki...?

Olyan esetek, hogy Marseille egyik falatozójában egy morfinista nő hátba szúr egy békésen lkávézó asszonyt, vagy egy floridai 16 éves fiú kiirtja öttagú családját, mert azok már nem adnak neki kábítószerre pénzt, vagy Hong Kongban három matróz halálra ■ kínoz egy heroincsempészt, mert az nem akar nekik drogot eladni, szinte mindennapi esetek, és példázzák, hogy a lopás, a betörés, a rablótámadás, a nemi erőszak, a prostitúció, a szándékos emberölés, mind-mind a kábitószer-fogyasztás velejárója, következménye.

És vannak, akik a drog pártján állnak. A Le Figaro című francia lap ismerteti azt a „kis útikönyvecskét”, amelyet Amsterdamban árulnak. A könyvecske felsorolja például a városnak azokat a parkjait, amelyek kábítószer-élvezetre kiválóan alkalmasak. A „Kis álmok és utazások” — fejezet alatt a következők olvashatók: „Amsterdam nemcsak facipőiről, tulipánjairól és csatornáiról híres, hanem napjaink sokszínű kábítószerpiacáról is. A kábítószerárak alacsonyak és tartottak. De legyünk óvatosak: safta ne adjunk pénzt addig,

A% alkoholizmua elleni küzdelem — az egéazaégügyi

miniazíer szemével

Kiváló szakemberek, állami és tömegszervezeti vezetők mondták el véleményüket a túlzott italfogyasztásról, az alkoholizmusról, a társadalmi méretű kártétel elleni küzdelem lehetőségeiről. Megkérdeztük dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszternek, az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság elnökének véleményét is.

— Ügy tűnik, s interjúsorozatunk is azt bizonyította, hogy egyelőre nem sikerült gátat | vetni az alkoholizmus térhódításának: az italfogyasztás grafi- j honjai nálunk is változatlanul j emelkedő tendenciát mutatnak. Hogyan latja miniszter elvtárs a helyzetet, s a kivezető utat?

— A helyzet valóban rossz, s az eddiginél több figyelmet i érdemel. Hazánkban 1965 és 1970 között az egy főre jutó szeszesital-fogyasztás (abszolút alkoholra átszámítva) évi 6,8 literről 8,7 literre emelkedett, | külön is aggasztó tény, hogy j leggyorsabban a tömény italok fogyasztása nőtt. Félő. hogy ha ez a tempó nem csökken, 1975- re elérjük a személyenkénti tíz literes alkohol-átlagot. Jelenleg 71 alkohol-elvonó rendelés működik az országban, közülük 17 Budapesten, 54 pedig vidéken. A hálózat tekintélyes forgalmat bonyolít le: csupán az elmúlt évben 106 ezer volt a megjelenések száma a rendeléseken, összességében egyébként 150 ezerre becsülhetjük az idült alkoholisták számát.

Szerteágazó, sokrétű, ugyanakkor jól összehangolt, szervezett munkára van szükség ahhoz, hogy megállíthassuk a mértéktelen italozás terjedését, s normális keretek közé szoríthassuk az alkoholfogyasztást. Ennek az egész társadalmat, az élet legkülönbözőbb területeit. átszövő tevékenységnek a koor- I

amíg nem győződtünk meg az £

áru igazi természetéről.” Az £ atyai jótanácsok után megszó- £ lalnak az üzletemberek is: — aj könyvecske közli az árakat. E- j szerint az afganisztáni hasis 5 grammja 4 holland forint, a £ kásmirié 3,85. A „libanoni vö- j rös” és a „libanoni sárga” kö- | zötti árkülönbség grammonként £ 0,35 holland forint. A Marok- £ kóból számazó dohánnyal ke- j vert hasispor valamivel drá- £ gább, mint a törökországi. A ■ kongói, indonéziai és mexikói £ fű árfolyama 4 grammos gyű- S fásdobozonként 10 holland fo- £ rint.

Az ilyen könyvek szabad áru- j sításától már csak egy lépés j az az álláspont, melyik a „sza- : badság” jelszava alatt, fennen £ hangoztatja: „Vannak jó kábí- £ tószerek, a hasis és a mari- £ huana. Engedélyezni kell ezek £ szabad forgalmazását.” McGlot- £ hin és West amerikai tanárok £ írják: ,,A marihuana árusításé- £ nak tilalma az alapvető polgári £ jogok lábbal tiprása”. Hová ve- ,£ zetne ez a szemlélet? A. Nép- £ szabadság írja egyik cikkében, £ ismertetve az FBI jelentését a £ bűnözésről: „Az USA minden £ 36. lakosa esik gyilkosság, fősz- S togatás vagy erőszak áldozatául £ évente. Az ország 203 millió la- £ kosából 1970-ben 15 810 embert J gyilkoltak meg, azaz naponta £ több mint 40 személyt fosztot- £ tak meg életétől erőszakos mó- £ dón.”

■

Többek között úgy mint az is- £ mert San Franciscó-i hippiba'n- £ da gyilkosságsorozata.

(Folytatjuk)

összeállította: £ Szabó Endré £

Következik: A Manson-ügy■ ■

dinálására hivatott az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság, amely részletes, konkrét munkaprogram alapján tevékenykedik. E testület véleménye szerint a sikeres harc egyik döntő feltétele az italozással kapcsolatos hibás társadalmi szemlélet mielőbbi megváltoztatása.

— Miben nyilvánul meg ez a hibás szemlélet?

— Napjainkban szinte „egyeduralkodó” az a vélekedés, hogy aki Olykor-olykor túlságosan is a pohár fenekére néz, voltaképp bocsánatos bűnt követ el, az nem érdemel különös figyelmeztetést vagy éppenséggel dorgálást. Ugyanakkor — ennek sajátos ellentéteként — a krónikus alkoholistákkal szemben a társadalmi felfogás rendkívül szigorú, a végső stádiumban lévők ellen gyakran kemény szankciókat, megalkuvás nélküli fellépést követel. E szélsőséges nézetek helyett azt az álláspontot kellene elfogadtatni, amely már az alkalmankénti mértéktelen italozást az alkoholizmushoz vezető út elejének és így „veszély- állapot”-nak minősíti.

A közvélemény formálása érdekében arra is széles körben felhívjuk a figyelmet, hogy az utóbbi esztendőkben az alkohol- fogyasztás alakulását döntően befolyásoló ivási szokások rossz irányba fordultak nálunk.

— Nyilván ön is egyetért azzal, hogy az alkoholizmus betegség. Milyen feladatok hárulnak ebből a tényből az egészségügyi és egyéb szervekre?

— Igen, a feladatok meghatározásakor abból kell kiindul-1 nunk, hogy az alkoholizmus be- ' tegség, amelyet megelőzni köny- nyebb, mint gyógyítani. A tennivalók tekintélyes hányada éppen ezért a megelőzést szolgálja. Az országos bizottság ezért iktatta munkaprogramjába például a közép- és szakiskolás fiatalok körében végzendő hatékony felvilágositó-nevelő munkát. Az üzemorvosokat ankétokra hívják össze, s a tanácskozások témája az üzemi prevenció, továbbá a gyógyult alkoholisták utógondozása és rehabilitációja. Szakértők be- j vonásával több munkacsoport vizsgálja meg az üdítőitalok, | illetve a szeszesitalok termelésé- j re, forgalmazására vonatkozó; gazdasági és jogi rendelkezése-: két, azt. miben szükséges ezekj módosítása.

Nem utolsósorban a gyümölcslevek, a szeszmentes frissítők választékának növelését, minőségük javítását, a forgalmuk fokozását elősegítő gazdasági ösztönzők bevezetését szorgalmazzuk. Napirendre tűzzük azoknak a rendelkezéseknek a vizsgálatát is, amelyek a gyógyítással, az utógondozással, a rehabilitációval, továbbá a család- és ifjúságvédelemmel függnek össze.

A társadalmi ellenőrzés minden hatékony eszközét szeretnénk latba vetni annak érdekében. hogy meggyorsuljon a di- rekttermő szőlők kiirtása, az engedély nélküli pálinkafőzést felszámoljuk, s érvényesüljön az a rendelkezés, amely tiltja szeszesitalok kiszolgálását fialal- korúaknak. Az országos testület céljai között szerepel — mindezen túlmenően — az is, hogy fejlesszük a gyógyult alkoholisták klub-hálózatát; segítsük a gyógyult betegek terápiás foglalkoztatását és rehabilitációját.

— Miben jelölné meg miniszter elvtárs az alkoholizmus elleni küzdelem minden érdekelt résztvevőjének feladatát?

— Az alkoholizmus elleni küzdelem fontos társadalmi érdek. Ennek megfelelően az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság kéri és igényli a SZOT, a pedagógusok, a Nőtanács, az illetékes minisztériumok, a Statisztikai Hivatal, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a Hazafias Népfront, a tanácsok, a sajtó, tehát valamennyi, e küzdelembe bekapcsolható állami, illetve társadalmi és egyéb szerv segítségét, hatékony közreműködését.

Növelni szeretnénk azoknak az önkéntes társadalmi munkásoknak a számát is, akik részt vállalnak abban, hogy az alkoholistákat számontarthassuk, segítsenek közreműködni abban, hogy őket a helyes útra vezethessük. Lényegében a lakosság, az egész társadalom segítségét kérjük olyan közszellem kialakításához, amely gátat vet a mértéktelen italozásnak, az alkoholizmus továbbterjedésének, hozzásegít ahhoz, hogy elháríthassuk azokat a súlyos károkat, amiket az alkoholizmus az egyénnek, a családnak, a népgazdaságnak és az egész társadalomnak okozhat.

Fonodái munkára felveszünk fonó szakmunkásnőket és 16 évet betöltött nőket betanulónak

• Betanulási idő: 1 hónap.

Bérezés: betanulási időre 1200,— Ft,

Betanulási idő után: 1900—2500,— Ft. kereseti lehetőség.

r

Érettségizett fiatalembereket segéd művezetőnek átképzünk!

• Kéthetenként szabad szombat.

Vidéki dolgozók részére szállást és ágyneműt

biztosítunk.

Bővebb felvilágosítást levélben adunk.

CÍM:

Pamuftextilművek Fonógyára

Budapest, XI., Bocskai u. 90.

Munkaügyi osztály. x

Szeletelés

Megtörténik, hogy a tisztség- viselő kritikáját, ha az elvtelen és megalázó is, a beosztottak hajbókolóan tudomásul veszik. Sőt, az is előfordul, hogy méltatják a vezető „körültekintő” állásfoglalását. Természetesen a megbírált, a kegyvesztett, esetleg a leváltott személy igyekszik segítőtársakat keresni, hogy tiltakozása hangos és hatásos legyen. Emberünk ilyenkor tapasztalhatja: társai közül nem is kevesen úgy vélekednek, mint ahogy azt ő is tenni szokta. A gyengébbnek magára hagyása nemcsak az üzemekben, tsz-ek- ben, hanem a mozgalmi életben is megtörténik.

Elgondolkoztató, hogy rendszerünkben, az egyenlőség és nyíltság társadalmában, gazdasági és politikai testületekben előfordulhat olyan kispolgári szubjektív ítélkezés, amelynek káros hatását néha párttagok is szótlanul, közömbösen szemlélik.

Egy szó, mint száz, a politikai, lag ingatag, szakmailag megrekedt, vezetési készséggel alig vagy egyáltalán nem rende'kező tisztségviselő magatartása, féltékenysége sok értékes ember alkotókészségét bénítja meg. A féltékenység nagyon káros volta leginkább abban mutatkozik, hogy a marxizmus—leninizmust jól ismerőt, munkájához kiválóan értőt igyekszik lehetetlenné tenni.

Az önző, a közösségi érdeket elhanyagoló, a véletlenül tisztségbe kerülő legsajátosabb hibája, hogy minden módon el akarja érni, hogy üzemében, termelőszövetkezetében, intézményében ő legyen a legokosabb. Kivárja azt a pillanatot, amikor az öntevékenységre alkalmas beosztott téved. Az ilyen cselekedetet — számítva közreműködőire is — úgy felnagyítja, hogy a hibát vétő, nem is ritkán, igyekszik a vállalattól, szövetkezettől, intézménytől eltávozni.

A múltból örökölt ég számos esetben újratermelődő, veszélyes emberi hiúság gyakran célt ér. A beosztottnak a bírálatát, leváltását, elbocsátását — mert majdnem mindenki úgy véli, hogy az a jó, ha nem róla van szó — hangos szóval „megszavazzák”. A többi beosztott természetesen előbb-utóbb felismeri gyávaságának következmé. nyeit, de rendszerint csak akkor, amikor az ő „fejének a levétele” történik. Tény, hogy a tisztséget saját hatalmának tekintő vezető egyenként „szétszeletelheti” alkotó közösségét.

Nem elegendő, ha csak a káros je'enségnek a marxizmustól idegen, kispolgári forrását ismerjük fel. Meg kell találni leküzdésének módszereit is. A párt-, állami, munkahelyi, intézményi demokratizmus kifejlesztésében hasznos ösztönözni azt a légkört, amelyben a gyáva, ság és megalkuvás nem tud érvényesülni. Ellenkezőleg. Az elvtársi, szocialista közösség, ösz- szefogás lehetetlenné teszi a téves, tudománytalan egyénieske- dést.

Ahol a demokratizmus és a társadalmi felelősség együttesen érvényesül, ott olyan tisztségviselőt választanak, neveznek ki, aki nem fél a jó képességű, vezetéshez értő beosztottaktól. Az MSZMP — káderpolitikája alap. ján — arra törekszik, hogy a beosztottak tudásban tapasztaltak, s a tisztségviselőnek olyan társai legyenek, akik a vezetőt mindenben tudják he'yettesíteni és ha szükséges, pótolni is.

Érdemes azért a szemléletért fáradozni, hogy az a tisztségviselő a legértékesebb, aki tudatos neveléssel formálja a vezetésre alkalmas utódokat. Ahol az irányításban a tudományosság és a demokratizmus, a kádemevelés- ben az elviség érvényesül, ott a tisztségviselő nem féltékeny beosztottjaira. és nem igyekszik a valós és vélt hibákkal beosztottjaitól megszabadulni. A „szeletelésnek” káros, a jövő építését lassító módszereit pártunk, rend szerünk világos politikája leleplezi, és ösztönöz a szocialista emberi együttérzésben, a kollektív összefogásban gyökerező elvtársi kiállásra.

L. S.