Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

„Legyünk barátok a közlekedésben” Hi a kivezető út? ...és „Emberséget az utakon is”. Nagyszerű jelmondatok. És nyilvánvaló az is, hogy azzal a céllal születtek meg, hogy a ro­hamosan szaporodó közúti tra­gédiák száma csökkenjen. Nem elvont tartalmat takarnak ezek a mondatok és nem kíván kü­lönösebb áldozatot az sem, hogy betartsuk. S mégis mi a tapasz­talat? Hogy bár ezek a jelmon. datok hovatovább minden gép­kocsin megtalálhatók, s ezzel a kocsik tulajdonosai sok esetben — tisztelet a kivételnek — úgy érzik, eleget tettek e nemes moz­galom célkitűzéseinek. A rendőri jelentések, a baleseti statiszti­kák adatai azonban további emelkedésről számolnak be. Mi­ben van tehát a baj? Semmi esetre sem a mozgalom, a jel­mondat megválasztásában. Sok. kai inkább az emberi felelőtlen­ségben. figyelmetlenségben, a gondatlanságban. Itt van előttem egy levél. „Szeptember 2-án fél 12 óra kö­rüli időben az EP 92—31 for­galmi rendszámú motorkerékpár vezetője Orosházán, a Kossuth Lajos úti benzinkútnál nagy sebességgel felém tartott. Nem jelzett semmit, így nem tud­hattam, hogy a benzinkúthoz akar befordulni. Eppenhogy fél­re tudtam előle ugrani. Amikor a benzinkútnál megállt, hozzá­mentem és kértem, hogy máskor ne hajtson olyan gyorsan a gya­logátkelőhelyen, ahol tudtommal a gyalogosnak van előnye. A motorkerékpár vezetője durván letorkolt, s azt állította, hogy ré. szeg vagyok. Kérdezte, mennyit ittam? Azt ajánlottam, hogy menjünk el a közeli rendőrség­re, ott majd megállapítják, it- tam-e vagy sem. Erre újabb dur­va, trágár szavak következtek, és szitkozódva otthagyott. Fehér László orosházi lakos”. Kedves (?.') EP 92—31 rend­számú motorkerékpár gazdája. Nem tudom, hallott-e már er­ről a nemes mozgalomról? De talán nem is ez a fontos. In­kább az, hogy minden jelmondat nélkül legyen emberséges a köz-1 úton mindenki, nemcsak a maga, hanem a többi ott közlekedő ér. dekében is. ban kötött ki, s onnan már a bortön és a halál következett. D. Abruzzi 16 éves korában szokott rá a drogevésre. Még nem volt 24 éves, amiikor már börtönbe került. Volt elvonó­kúrán, megházasodott, de a ká­bítószer nem engedte ki kar­mai közül. Miután családja minden pénzét elköltötte, lopni kezdett. Először a napi öt dol­lárért, később a szükséges 30 dollárért. Hol is köthetett ki...? Olyan esetek, hogy Marseille egyik falatozójában egy morfi­nista nő hátba szúr egy béké­sen lkávézó asszonyt, vagy egy floridai 16 éves fiú kiirtja öt­tagú családját, mert azok már nem adnak neki kábítószerre pénzt, vagy Hong Kongban három matróz halálra ■ kínoz egy heroincsempészt, mert az nem akar nekik drogot eladni, szinte mindennapi esetek, és példázzák, hogy a lopás, a be­törés, a rablótámadás, a nemi erőszak, a prostitúció, a szán­dékos emberölés, mind-mind a kábitószer-fogyasztás velejá­rója, következménye. És vannak, akik a drog párt­ján állnak. A Le Figaro című francia lap ismerteti azt a „kis útikönyvecskét”, amelyet Ams­terdamban árulnak. A köny­vecske felsorolja például a vá­rosnak azokat a parkjait, ame­lyek kábítószer-élvezetre kivá­lóan alkalmasak. A „Kis álmok és utazások” — fejezet alatt a következők olvashatók: „Ams­terdam nemcsak facipőiről, tu­lipánjairól és csatornáiról hí­res, hanem napjaink sokszínű kábítószerpiacáról is. A kábí­tószerárak alacsonyak és tar­tottak. De legyünk óvatosak: safta ne adjunk pénzt addig, A% alkoholizmua elleni küzdelem — az egéazaégügyi miniazíer szemével Kiváló szakemberek, állami és tömegszervezeti vezetők mondták el véleményüket a túlzott italfogyasztásról, az al­koholizmusról, a társadalmi mé­retű kártétel elleni küzdelem lehetőségeiről. Megkérdeztük dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszternek, az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság elnö­kének véleményét is. — Ügy tűnik, s interjúsoroza­tunk is azt bizonyította, hogy egyelőre nem sikerült gátat | vetni az alkoholizmus térhódí­tásának: az italfogyasztás grafi- j honjai nálunk is változatlanul j emelkedő tendenciát mutatnak. Hogyan latja miniszter elvtárs a helyzetet, s a kivezető utat? — A helyzet valóban rossz, s az eddiginél több figyelmet i érdemel. Hazánkban 1965 és 1970 között az egy főre jutó szeszesital-fogyasztás (abszolút alkoholra átszámítva) évi 6,8 literről 8,7 literre emelkedett, | külön is aggasztó tény, hogy j leggyorsabban a tömény italok fogyasztása nőtt. Félő. hogy ha ez a tempó nem csökken, 1975- re elérjük a személyenkénti tíz literes alkohol-átlagot. Jelenleg 71 alkohol-elvonó rendelés mű­ködik az országban, közülük 17 Budapesten, 54 pedig vidéken. A hálózat tekintélyes forgalmat bonyolít le: csupán az elmúlt évben 106 ezer volt a megjele­nések száma a rendeléseken, összességében egyébként 150 ezerre becsülhetjük az idült al­koholisták számát. Szerteágazó, sokrétű, ugyan­akkor jól összehangolt, szerve­zett munkára van szükség ah­hoz, hogy megállíthassuk a mértéktelen italozás terjedését, s normális keretek közé szorít­hassuk az alkoholfogyasztást. Ennek az egész társadalmat, az élet legkülönbözőbb területeit. átszövő tevékenységnek a koor- I amíg nem győződtünk meg az £ áru igazi természetéről.” Az £ atyai jótanácsok után megszó- £ lalnak az üzletemberek is: — aj könyvecske közli az árakat. E- j szerint az afganisztáni hasis 5 grammja 4 holland forint, a £ kásmirié 3,85. A „libanoni vö- j rös” és a „libanoni sárga” kö- | zötti árkülönbség grammonként £ 0,35 holland forint. A Marok- £ kóból számazó dohánnyal ke- j vert hasispor valamivel drá- £ gább, mint a törökországi. A ■ kongói, indonéziai és mexikói £ fű árfolyama 4 grammos gyű- S fásdobozonként 10 holland fo- £ rint. Az ilyen könyvek szabad áru- j sításától már csak egy lépés j az az álláspont, melyik a „sza- : badság” jelszava alatt, fennen £ hangoztatja: „Vannak jó kábí- £ tószerek, a hasis és a mari- £ huana. Engedélyezni kell ezek £ szabad forgalmazását.” McGlot- £ hin és West amerikai tanárok £ írják: ,,A marihuana árusításé- £ nak tilalma az alapvető polgári £ jogok lábbal tiprása”. Hová ve- ,£ zetne ez a szemlélet? A. Nép- £ szabadság írja egyik cikkében, £ ismertetve az FBI jelentését a £ bűnözésről: „Az USA minden £ 36. lakosa esik gyilkosság, fősz- S togatás vagy erőszak áldozatául £ évente. Az ország 203 millió la- £ kosából 1970-ben 15 810 embert J gyilkoltak meg, azaz naponta £ több mint 40 személyt fosztot- £ tak meg életétől erőszakos mó- £ dón.” ■ Többek között úgy mint az is- £ mert San Franciscó-i hippiba'n- £ da gyilkosságsorozata. (Folytatjuk) összeállította: £ Szabó Endré £ Következik: A Manson-ügy■ ■ dinálására hivatott az Alkoho­lizmus Elleni Országos Bizott­ság, amely részletes, konkrét munkaprogram alapján tevé­kenykedik. E testület véleménye szerint a sikeres harc egyik döntő feltétele az italozással kapcsolatos hibás társadalmi szemlélet mielőbbi megváltoz­tatása. — Miben nyilvánul meg ez a hibás szemlélet? — Napjainkban szinte „egyed­uralkodó” az a vélekedés, hogy aki Olykor-olykor túlságosan is a pohár fenekére néz, volta­képp bocsánatos bűnt követ el, az nem érdemel különös figyel­meztetést vagy éppenséggel dor­gálást. Ugyanakkor — ennek sajátos ellentéteként — a króni­kus alkoholistákkal szemben a társadalmi felfogás rendkívül szigorú, a végső stádiumban lé­vők ellen gyakran kemény szankciókat, megalkuvás nélküli fellépést követel. E szélsőséges nézetek helyett azt az álláspontot kellene elfogadtatni, amely már az alkalmankénti mértéktelen italozást az alkoholizmushoz ve­zető út elejének és így „veszély- állapot”-nak minősíti. A közvélemény formálása ér­dekében arra is széles körben felhívjuk a figyelmet, hogy az utóbbi esztendőkben az alkohol- fogyasztás alakulását döntően befolyásoló ivási szokások rossz irányba fordultak nálunk. — Nyilván ön is egyetért az­zal, hogy az alkoholizmus be­tegség. Milyen feladatok hárul­nak ebből a tényből az egész­ségügyi és egyéb szervekre? — Igen, a feladatok meghatá­rozásakor abból kell kiindul-1 nunk, hogy az alkoholizmus be- ' tegség, amelyet megelőzni köny- nyebb, mint gyógyítani. A ten­nivalók tekintélyes hányada ép­pen ezért a megelőzést szolgál­ja. Az országos bizottság ezért iktatta munkaprogramjába pél­dául a közép- és szakiskolás fi­atalok körében végzendő haté­kony felvilágositó-nevelő mun­kát. Az üzemorvosokat ankétok­ra hívják össze, s a tanácsko­zások témája az üzemi preven­ció, továbbá a gyógyult alko­holisták utógondozása és rehabilitációja. Szakértők be- j vonásával több munkacsoport vizsgálja meg az üdítőitalok, | illetve a szeszesitalok termelésé- j re, forgalmazására vonatkozó; gazdasági és jogi rendelkezése-: két, azt. miben szükséges ezekj módosítása. Nem utolsósorban a gyü­mölcslevek, a szeszmentes fris­sítők választékának növelését, minőségük javítását, a forgal­muk fokozását elősegítő gazda­sági ösztönzők bevezetését szor­galmazzuk. Napirendre tűzzük azoknak a rendelkezéseknek a vizsgálatát is, amelyek a gyógyí­tással, az utógondozással, a re­habilitációval, továbbá a család- és ifjúságvédelemmel függnek össze. A társadalmi ellenőrzés min­den hatékony eszközét szeret­nénk latba vetni annak érdeké­ben. hogy meggyorsuljon a di- rekttermő szőlők kiirtása, az engedély nélküli pálinkafőzést felszámoljuk, s érvényesüljön az a rendelkezés, amely tiltja szeszesitalok kiszolgálását fialal- korúaknak. Az országos testület céljai között szerepel — mind­ezen túlmenően — az is, hogy fejlesszük a gyógyult alkoho­listák klub-hálózatát; segítsük a gyógyult betegek terápiás fog­lalkoztatását és rehabilitációját. — Miben jelölné meg minisz­ter elvtárs az alkoholizmus el­leni küzdelem minden érdekelt résztvevőjének feladatát? — Az alkoholizmus elleni küzdelem fontos társadalmi ér­dek. Ennek megfelelően az Al­koholizmus Elleni Országos Bi­zottság kéri és igényli a SZOT, a pedagógusok, a Nőtanács, az illetékes minisztériumok, a Sta­tisztikai Hivatal, a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsa, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a Hazafias Népfront, a tanácsok, a sajtó, tehát vala­mennyi, e küzdelembe bekap­csolható állami, illetve társadal­mi és egyéb szerv segítségét, hatékony közreműködését. Növelni szeretnénk azoknak az önkéntes társadalmi munká­soknak a számát is, akik részt vállalnak abban, hogy az alko­holistákat számontarthassuk, se­gítsenek közreműködni abban, hogy őket a helyes útra vezet­hessük. Lényegében a lakosság, az egész társadalom segítségét kérjük olyan közszellem kiala­kításához, amely gátat vet a mértéktelen italozásnak, az al­koholizmus továbbterjedésének, hozzásegít ahhoz, hogy elhárít­hassuk azokat a súlyos károkat, amiket az alkoholizmus az egyénnek, a családnak, a nép­gazdaságnak és az egész társa­dalomnak okozhat. Fonodái munkára felveszünk fonó szakmunkásnőket és 16 évet betöltött nőket betanulónak • Betanulási idő: 1 hónap. Bérezés: betanulási időre 1200,— Ft, Betanulási idő után: 1900—2500,— Ft. kereseti lehetőség. r Érettségizett fiatalembereket segéd művezetőnek átképzünk! • Kéthetenként szabad szombat. Vidéki dolgozók részére szállást és ágyneműt biztosítunk. Bővebb felvilágosítást levélben adunk. CÍM: Pamuftextilművek Fonógyára Budapest, XI., Bocskai u. 90. Munkaügyi osztály. x Szeletelés Megtörténik, hogy a tisztség- viselő kritikáját, ha az elvtelen és megalázó is, a beosztottak hajbókolóan tudomásul veszik. Sőt, az is előfordul, hogy mél­tatják a vezető „körültekintő” állásfoglalását. Természetesen a megbírált, a kegyvesztett, eset­leg a leváltott személy igyek­szik segítőtársakat keresni, hogy tiltakozása hangos és hatásos le­gyen. Emberünk ilyenkor ta­pasztalhatja: társai közül nem is kevesen úgy vélekednek, mint ahogy azt ő is tenni szokta. A gyengébbnek magára hagyása nemcsak az üzemekben, tsz-ek- ben, hanem a mozgalmi életben is megtörténik. Elgondolkoztató, hogy rend­szerünkben, az egyenlőség és nyíltság társadalmában, gazda­sági és politikai testületekben előfordulhat olyan kispolgári szubjektív ítélkezés, amelynek káros hatását néha párttagok is szótlanul, közömbösen szemlélik. Egy szó, mint száz, a politikai, lag ingatag, szakmailag megre­kedt, vezetési készséggel alig vagy egyáltalán nem rende'kező tisztségviselő magatartása, félté­kenysége sok értékes ember al­kotókészségét bénítja meg. A féltékenység nagyon káros volta leginkább abban mutatkozik, hogy a marxizmus—leninizmust jól ismerőt, munkájához kivá­lóan értőt igyekszik lehetetlenné tenni. Az önző, a közösségi érdeket elhanyagoló, a véletlenül tiszt­ségbe kerülő legsajátosabb hibá­ja, hogy minden módon el akar­ja érni, hogy üzemében, terme­lőszövetkezetében, intézményé­ben ő legyen a legokosabb. Ki­várja azt a pillanatot, amikor az öntevékenységre alkalmas be­osztott téved. Az ilyen cseleke­detet — számítva közreműködői­re is — úgy felnagyítja, hogy a hibát vétő, nem is ritkán, igyek­szik a vállalattól, szövetkezettől, intézménytől eltávozni. A múltból örökölt ég számos esetben újratermelődő, veszélyes emberi hiúság gyakran célt ér. A beosztottnak a bírálatát, le­váltását, elbocsátását — mert majdnem mindenki úgy véli, hogy az a jó, ha nem róla van szó — hangos szóval „megsza­vazzák”. A többi beosztott ter­mészetesen előbb-utóbb felis­meri gyávaságának következmé. nyeit, de rendszerint csak akkor, amikor az ő „fejének a levétele” történik. Tény, hogy a tisztséget saját hatalmának tekintő vezető egyenként „szétszeletelheti” al­kotó közösségét. Nem elegendő, ha csak a ká­ros je'enségnek a marxizmus­tól idegen, kispolgári forrását is­merjük fel. Meg kell találni le­küzdésének módszereit is. A párt-, állami, munkahelyi, in­tézményi demokratizmus kifej­lesztésében hasznos ösztönözni azt a légkört, amelyben a gyáva, ság és megalkuvás nem tud ér­vényesülni. Ellenkezőleg. Az elv­társi, szocialista közösség, ösz- szefogás lehetetlenné teszi a té­ves, tudománytalan egyénieske- dést. Ahol a demokratizmus és a társadalmi felelősség együttesen érvényesül, ott olyan tisztségvi­selőt választanak, neveznek ki, aki nem fél a jó képességű, ve­zetéshez értő beosztottaktól. Az MSZMP — káderpolitikája alap. ján — arra törekszik, hogy a beosztottak tudásban tapasztal­tak, s a tisztségviselőnek olyan társai legyenek, akik a vezetőt mindenben tudják he'yettesíteni és ha szükséges, pótolni is. Érdemes azért a szemléletért fáradozni, hogy az a tisztségvi­selő a legértékesebb, aki tudatos neveléssel formálja a vezetésre alkalmas utódokat. Ahol az irá­nyításban a tudományosság és a demokratizmus, a kádemevelés- ben az elviség érvényesül, ott a tisztségviselő nem féltékeny be­osztottjaira. és nem igyekszik a valós és vélt hibákkal beosztott­jaitól megszabadulni. A „szele­telésnek” káros, a jövő építését lassító módszereit pártunk, rend szerünk világos politikája lelep­lezi, és ösztönöz a szocialista emberi együttérzésben, a kollek­tív összefogásban gyökerező elv­társi kiállásra. L. S.

Next

/
Thumbnails
Contents