Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-12 / 215. szám

Megkezdődött a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség XXXVI. kongresszusa Fogadónapon a... Hétfőn, a Hotel Duna Inter­continentalban megkezdődött a Nemzetközi Dokumentációs Szö­vetség — a FID — XXXVI. , kongresszusa, a nagyszabású eszmecserére 57 ország tájékoz­tatási szakemberei érkeztek a magyar fővárosba. A kongresz- szus fő témája: a fejlődő or­szágok miként alakíthatják ki információs tevékenységüket. Dr. Osztrovszki György, az Országos Műszaki-Fejlesztési Bi­zottság elnökhelyettese meg­nyitó beszédében bemutatta a Nemzetközi Dokumentációs Szövetséget, mélynek gyökerei a XIX. század végéig nyúlnak vissza. Ősét 1895-ben, Brüsszel­ben alapították azzal a célkitű­zéssel, hogy a Földön megjelent valamennyi nyomtatott termék­ről, publikációról bibliográfiáit készítsenek. Magyarország már 1937-ben bekapcsolódott a Nemzetközi Dokumentációs Szö­vetség munkájába. Hivatalosan 1947-ben lett tagja, s azóta — mint ezt a mostani kongresszus színhelyének kiválasztása is bi­zonyítja — úttörő munkájával elnyerte a nemzetközi elismerést. A Nemzetközi Dokumentációs Szövetség elnökségének 1960 óta megszakítás nélkül van magyar tagja, s a fejlődő or­szágok bizottsága és titkársága Magyarországon van. A négynapos kongresszus, nyilvános ülésein az UNESCO támogatásává] 18 fejlődő ország képviselői is részt vesznek, akik különben tanulmányúton tartózkodnak hazánkban. A kongresszus résztvevői megis­merkednek majd a magyaror­szági tájékoztató intézetek mun­kájával, ellátogatnak Egerbe ésl Veszprémbe is. (MTI) 1 Szokatlan dolog befejezetlen címmel kezdeni egy írást, ám ebben az esetben igazán gond­ban voltam. Eredetileg Klaukó Mátyásnak, a Békés megyei Ta­nács elnökének a tanácstagi fogadónapjáról akartam írni. Amikor azonban végigültem a fogadónapot, nem tudtam és most sem tudom eldönteni: ta­nácstagi, tanácselnöki, ország- gyűlési képviselői, vagy pártve­zetői fogadónapon vettem-e részt. A panaszosok ugyanis mind a négy funkciójában keresték a megye vezetőjét, hogy elmond­ják gondjukat, bajukat, hogy segítséget, tanácsot kérjenek és kapjanak. Mert aki a múlt hét végén megfordult Klaukó Má­tyásnál, nem ment el üres kéz­zel. » • « Az első panaszosnak gyász­szalag van a kabátja fazonján. Nők — diplomával — tsz-ben Ancsa — a pénzügyi előadó Ancsára, Kunos Györgynére, a végegyházi Szabadság Tsz pénz­ügyi előadójára nehéz volt ráta­lálni. A gazdaság irodájában azt mondták: szabadságon van. La­kásán a nagymama fogadott. An­csa két kicsi lánya, az aranyos ikrek éppen aludtak. A nagy­mama rájuk vigyázott, mert An­csa kiment a kenderföldekre édésanyjának segíteni. Mikor végül is megtaláltam, fanyarkás mosollyal nyújtott ke­zet, mint aki éppen naspolyát evett. Hellyel kínált: leteleped­tünk hát, egy összekötözött ken- derkötegíe. — Lehet, hogy most azt gon­dolja magában, ehhez a munká­hoz, amelyikben talált, kár volt a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetemet elvégeznem — kezdte Kunosné, aki a vég­egyházi tsz-ben mert már volt ott egy Anna és egy Annus — végül is Ancsa lett. Neki ez ma­radt. És a munkával is így járt. — Négy évvel ezelőtt tértem haza. Kedvesen fogadtak. Gya­kornoki időm kicsit hasonlított is ahhoz, amit az egyetemen el. képzeltem. Azután, ahogy az egy ••■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■< amelyeknek mind az USA bel­ső piacán, mind pedig a világ­piacon meg kell küzdeniük a japánok versenyével. Ebben a vonatkozásban úgy látszik a következő egy-két esztendő a kompromisszumos kísérletek sorozatát hozza majd. A kompromisszum egyik oldalán áll a Tanaka által ve­zetett új japán kormánnyak az az ígérete, hogy az amerikai deficit csökkentésére évi egy- milliárd dollárral több árut vá­sárol majd Japán az Egyesült Államoktól. A kompromisszum másik oldalán ezért Japán azt várja, hogy a politikáját érintő wa­shingtoni lépések előtt az Egyesült Államok konzultál Tokióval. Tanaka a találkozón így fogalmazta meg: reméli, hogy megnyílik „az állandó dia­lógus” kerszaka a két ország között. A világgazdasági kérdések­kel összefüggenek, de azoknál drámaibbak és látványosabbak a Tokió külpolitikai vonalában várható esetleges változások. Arra mindenképpen számítani lehet, hogy az eddigi, egyol­dalúan amerikai kötelezettsé­év letelt, az egyik pillanatról a másikra változott meg minden. Nem az emberekkel volt baj ak­kor sem, hiszen itt, Végegyházán én is jól ismerek mindenkit és engem is jól ismernek. Főleg úgy. hogy bizony elég nagy szám van, ha kinyitom. Egyszóval nem tudtak velem mit kezdeni. És ez Ancsát nagyon bántotta és bántja ma is. Az egyetemen gű japán külpolitika sokolda- : lúvá változik. Október végén j Tanaka Pekingbe utazik és et- j tői a találkozótól sokan a japán : —kínai diplomáciai kapcsola- : tok létrehozását várják. Ha- • sonlóképpen várható a már je- : lenleg is erőteljesen fejlődő ■ szovjet—japán politikai és gaz- ; dasági kapcsolatok ütemének jj felgyorsulása. A japán külpoli- j tika tehát nyitottá válik — s : ez önmagában nem feltétlenül: sérti az amerikai érdekeket- • A nagy kérdés csak az, hogy : ennek a többoldalú nyitott ! külpolitikának a gyakorlati ■ kidolgozása során Japán meg- j marad-e a bevezetőben emlí- ■ tett alapvető stratégiai elköte- 5 lezettség határai között! Ma- • gyárán: hogy a dolog legmé- ■ lyebb lényegét illetően az Egye- : sült Államok szövetségese ma- ■ rad-e. E pillanatban az erővi- : szonyok és a szándékok isme- ! rétében erre a kérdésre még ■ igennel lehet válaszolni. Hogy : ez a korszak meddig tart és • megszűnése milyen változások- ■ kai járna — azt még Nixon : és Tanaka sem tudták a Kuili- f ma Hotel karosszékeiben. " (—i—e) 1 ugyanis mást se hallott, mint azt. hogy mennyire kellenek a tsz- ekben a közgazdászok. Itt meg nem tudtak a végzettségének megfelelő munkát bízni rá. — Utóbb azonban megcsillant valami. Most zárszámadáskor megbetegedett a főkönyvelőnk. Nekem kellett a helyébe állnom. Kiderült, hogy mint közgazdász, remek kis előadásokat tudok tar­tani ugyan, de a főkönyvi kivo­natot összeállítani, csak hosszas kínlódás után sikerűit. Igaz, hogy utána egyből megemelték a fizetésemet 3000 forintról 3500- ra. Ancsa tehát anyagilag megta­lálta a számítását. Férjével már a kocsi vásárlásáról is beszélget­tek. Mégis házat vettek inkább. Persze csak olyan régit, amit még rendbe kell hozni. Az ik­rekkel mégsem maradhatnak örökké a szülők „nyakán”. Ku­nosné szabadidejének minden perce a családé, a gyerekeké Jól jön, hogy a szombatjai is szabadok. Kivéve, mikor tanul, mert főkönyvelői továbbképzésre jár Debrecenbe. — Csak nem nyugszom bele abba, hogy begyepesedjen az agyam. Tudom, minden kezdet nehéz. A mienk egy négyezer holdas gazdaság, amelyikben most kezd szilárdulni a számvi_ teli fegyelem, ami alapja annak, hogy valódi közgazdasági mun­kát végezhessünk. Talán nemso­kára már tartalma is lesz annak, hogy egy termelőszövetkezet pénzügyi szakembere vagyok. Kunos Györgyné szerint ugyanis nem az számít, hogy köz­gazdásznak vagy pénzügyi elő­adónak hívják-e, hanem az, hogy hasznosíthassa, amit tanult. Hoz­zátette azt is — most már ke­vésbé kesernyés mosollyal —, hogy talán mindennek titka az. hogy nem szabad türe’metlennek lenni. Valakinek az úttörőmun­kát is vállalni kell, mert ha min­denki türelmetlenkedne, a vég­egyházi tsz-ben talán még 50 év múlva sem lenne „szükség” köz­gazdászra. — Az úttörőmunkát pedig én egy idegenhez viszonyítva, való­színűleg szívesebben vállalom, ha tudom is, hogy senki sem pró­féta saját hazájában. Mert tu­dom azt is, hogy elsősorban tő­lem függ az, hogy mekkora lesz az értéke a közgazdasági diplo­mámnak. Másodszor pedig mé­gis csak itthon vagyok és ez sem kevés — fejezte be felállva Ku­nosné, Ancsa és szája szegletén újból megjelelt az egészségesen elégetCenkedő fanyar mosolya. (Kőváry) A megyei Vöröskereszt vezetőjéhez irányítja a panaszost Klaukó Mátyás megyei tanácstag. Fotó: Demény Gyula Fia halálának ügyében keres j igazságot. Baleset következtében halt meg a gyerek és az apa úgy érzi nem igazságos az a döntés, amelyet a hatóság hozott. Rész­letesen elmondja azt, ami fájó, amibe nem tud belenyugodni. — Segítsen Klaukó elvtárs, hogy véleményemet és azt, amit fiam halála ügyében tudok el­mondhassam illetékes ügyészi fórumon. Eddig ugyanis hiába mondtam bármit, nem vették figyelembe. S amikor az apa a fiáról be­szél. elcsuklik a hangja. Az el­nök csendes szóval nyugtatná, ám úgy látom, tudja, ebben az esetben nincs vigasz. — Azt javaslom, írjon levelet a legfőbb ügyésznek, dr. Szénást Gézának. Magam ebben a hó­napban találkozom Szénási elv­társsal és jelezni fogom az ügyet. A panaszos felírja a legfőbb ügyész nevét és láthatóan meg­nyugodva szorít kezet az ország- gyűlési képviselővel, aki régi jó szokás szerint kikiséri vendégét egészen a folyosóra és csak ez­után tessékeli be a következőt. — Sérelem ért engem Klaukó elvtárs a pártban — kezdi mon­danivalóját a nyugdíjas és né­ha felállva mutatja hogyan is álltak egymással szemben azzal, akinek a sértést tulajdonítja. Apró, emberi, ám itt a foga­dónapon komoly dolgok. Aki ugyanis felkeresi a pártvezetőt, nem azért teszi, hogy találkoz­zon vele, hanem mert úgy érzi, megsértették önérzetét, emberi mivoltát. És a KEB tagja esze­rint hallgatja. Az előtte fekvő papírra néha feljegyez néhány szót, és csendesen figyeli a pa­naszost. Közbekérdez, aztán me­gint csak figyel. S a második ember is megnyugodva hagyja el a megyei tanács elnökének, a párt egyik vezető beosztású tagjának az. irodáját. Iroda? Valahogy azt éreztem ezalatt a néhány óra alatt, amit abban a helyiségben töltöttem, hogy ez a jelző nem fedi a va­lóságot. A beszélgetések ugyan­is nem voltak hivatalos színeze­tűek. * * • — Voltam én már a községi tanácsnál, ide a megyei tanács­hoz is írtam, de nem kaptam segítséget. — Panaszolja Török Lajosné, aki Gyulaváriból uta­zott a megyei tanácstag foga­dónapjára Békéscsabára. — 1300 forint fizetésemből nem tudom rendbehozatni a házamat, tet­szik tudni belvizet lett. — Mikor? Hetvenben? — Igen, tavalyelőtt azóta az­tán hiába... Ám mégsem hiába. A megyei tanács tagja telefonál. Az egye­dülálló asszony pedig megy a megadott címre, a megyei Vö­röskereszt vezetőjéhez Öz Fe­renchez, és tudja, hogy nem hi­ába. Segítséget kap és kis csa­ládi házát, amelyet a belvíz megrongált, rendbe tudja majd hozatni. Plesovszki Mihályné a követ­kező. — Volt egy tanyánk. Ketten vagyunk testvérek. Anyánk min­dent a nővéremre íratott, mert vállalta, hogy haláláig eltartja. Később aztán mégsem. Hanem énnálam volt szegény, és nekem kellett eltemetnem is most au­gusztusban. Szerdán lesz a ha­gyatéki tárgyalás. Azt szeret­ném tudni, követelhetek-e vala­mit a temetések fejében, mert apukát is én temettettem el. — Nem tudjuk mit ítél meg a hagyatéki tárgyalás. Minden esetre menjen le ide az alag­sorba az igazgatási osztályra és keresse Farkas elvtársat. Tőle megfelelő felvilágosítást kap ar­ra vonatkozóan, mihez van jo­ga. — Elnök elvtárs tizenkilences veterán vagyok és a lakószom­szédaim megfenyegettek, mert ki akarnak túrni a lakásomból és valakit oda akarnak hozni. Voltak a rendőrségen, azok ki is jöttek és behívták a szom­szédaimat és a szabálysértési előadó figyelmeztette őket. hogy hagyjanak nekem békét, de hi­ába. Nincs nyugtom, állandóan bántanak. Segítsen rajtam el­nök elvtárs. A városi tanácsnál megmondták, hogy engem a tör­vény véd, mert jogtalanul tá­madnak a szomszédok. Szóval beszél az érdekemben? Jól van akkor, én nem is zavarom to­vább, tudom van még aki be akar jönni. • * » így megy ez egész délelőtt. Az emberek egymásnak adják a kilincset. Az utolsó csoport Mezőhegyesről keresi az elnö­köt. Hárman a község vezetői közül. A volt párttitkár bemu­tatja az utódját, a községi ta­nács vezetője pedig sorolja ami a megyei tanács elnökéhez hoz­ta őket. — Ami a pénzt illeti, azt is szeretnénk a koordinációs érte­kezleten megbeszélni. Községi könyvtárat akarunk építeni, eh­hez kérjük a vállalataink támo­gatását és... Jövőre első alkalommal sze­retnénk megrendezni, és utána évenként a Mezőhegy esi Napo­kat. Ehhez előre kellene lép­nünk a községfejlesztésben — tért rá nagy kerülővel második gond előadására a község ve­zetője. — Van egy utunk, ame­lyik elavult... az állami gaz­daság igazgatója Oláh elvtárs megértette elképzeléseinket és ők... de a megyétől is várunk egy kis pénzt. Abból a 4 milli­óból nem tudtuk ... A megyei tanács elnöke moso­lyog. Érti miről van szó, hogy­ne értené. De válasza, ha mo­solyogva is mondja határozott. — Ez nem megy elvtársak. Nem tehetek rá ígéretet. Attól Is függ, mit csinál majd 1973- ban a KPM. * * * Lassan delet mutat az az óra, amelyet a megyei tanács elnöke testvérmegyénk itt járt képvise­lőitől, a penzaiaktól kapott ajándékba, mire az utolsó pa­naszos eltávozik az elnöktől, megyei tanácstagtól, országgyű­lési képviselőtől, a párt egyik vezetőjétől. S Klaukó Mátyás az újságírót is régi szép szokás sze- kás szerint kikiséri az ajtón, mint minden hozzáfordulót, le­gyen az panaszos, vagy más ügy­ben járó. Botyánszki János

Next

/
Thumbnails
Contents