Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-09 / 186. szám
Yllág proletárjai, egyesüljetek ! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG’ ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA »972. AUGUSZTUS 9., SZERDA Ara: 80 fillér XXV1L ÉVFOLYAM, 186. SZÁM MA VENDÉGEINK: LJUBA ÉS ANATOLIJ (3. oldal) A LABDARUGÓ NB III. ŐSZI SORSOLÁSA (6. oldal) Békésiek és somogyiak — együtt A „felmentő csapat” előőrse Az átutazó a vonatablakból, autóból mélybarna táblákra lát Somogybán. Mintha nem lenne rajtuk termés. Csak közelebbről tűnik ki: hajdani büszke tartásukat vesztett szárak hajolnak a földre, szinte eggyé- válva avval. Szivacsos, szörtyö- gő masszává lényegült a talaj. Szomorú látvány. Pereg a szem. A búza SOS jelzése ilyen. A somogyiak ezen a nyáron tanulták meg érteni ezt a jelzést. A „mentéshez” egymagukban kevesen lettek volna. A Délsomogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkárhelyettesével, Gergő Sándorral beszélgettünk a segitség- kérés módjáról. — Somogybán a békésiek dolgoznak vállvetve velünk. A szövetségünkhöz tartozó termelőszövetkezetekben negyven „kisegítő’’ kombájn dolgozik. Jártunk a Békés megyei illetékes szerveknél. Jólesett, hogy a bajban nem hagytak magunkra bennünket. Igyekeztünk viszonozni ezt avval, hogy a lehetőségekhez képest a legjobban szerveztük meg a Békésből érkező kombájnosok ellátását, szállását. Még azt is megérdek- lödtük; hogyan főznek azon a tájon. Felhívtuk a tsz-elnökök figyelmét arra, hogy az üzemi konyhák is könnyítsék meg a vendégek „akklimatizálódását”. Gombkötő István Zsótér István Az érkezőket már a megyehatáron várjuk frissítőkkel, köszöntő szavakkal. A nagyatádi járás Somogy- udvarhely nevű falujában kerestünk meg két „vendcg- kombájnost”. Indulás előtt „leptük meg” őket. Az SZK— 4-es aratócséplő-gépet ellenőrizték éppen. Gombkötő István a csuklóját nyújtotta az olyan emberek szokása szerint, akiknek tenyere gyakran olajos. Hosszú, keskenyarcú, csupa- ín férfi. Társa — Zsótér István egy fejjel alacsonyabb nála. Vállasabb, mosolygósabb. Csor- vásról érkeztek Somogyudvar- helyre. Érkeztek? Rossz szó ez erre; elegáns utazást jelent. Ök nem ilyen útra emlékeztek: — Kutya egy út volt! Másfél napig tartott. S milyen nehezen gyűrődtek a kerekek ala a kilométerek! Azt hittük, sohasem lesz már vége ennek a nehéz utazásnak. Jobb nyárra számítottunk az idén, mit tagadjuk. A magunk gabonájával huszonöt nap alatt végeztünk. A csorvási Vörös Október Tsz gabonája már biztos helyen van. Amikor ott a munkát befejeztük, az elnök elvtars azt mondta: „Na. fiúk; elküldlek benneteket üdülni. Megérdemli- tek.” De az üdülésből nem lett semmi. — Nagyon sajnálják? — Szívesen jöttünk ide. Ha nem utasítottak volna bennünket, akkor is megszólalt volna bennünk a lélek. Hiszen nemcsak egy másik megye, hanem az ország jövő évi kenyeréről van szó! — Milyen körülmények közé kerültek itt? — Tisztességes ellátásban részesülünk. Jó szállásunk is van. Ezt már az asszonyoknak is megírtuk Csorvásra. Mert még búcsúzkodásra sem jutott idő; jönni kellett. Minden óra késedelem több kilogramm termésveszteséget jelentett volna. A somogyudvarhelyi tsz-elnök elénk jött. Köszönte hogy segítségükre siettünk. Reméljük, hogy a munkánk is mellettünk bizonyít. Ezt a négyszáz holdat az öt gép — az itteniekkel együtt dolgozunk — hamar ..megenné”. De majdnem minden nap esővel köszönt ránk. Otthon, Csorváson az átlagtermés huszonkét mázsa volt. Itt sem lett volna rosszabb... — Más vidékhez szoktak. Hogyan alkalmazkodnak az ittenihez? — A munkával minél előbb végeznünk kell. Nem érünk rá a tájat kritizálni. De azért azt elmondhatjuk: ha három lottófőnyereményt is kapnánk, akkor sem jönnénk a Dunántúlra lakni. Az a szép, ha messze ellát a szem. Itt meg falu mellett újabb falu ... De a „csipkelődésen” maguk is mosolyogtak. A fizetségről érdeklődtünk. Azt mondták: — Ez nem fizetség dolga. Ez sokkal több annál. És nem számolgatták: menynyit kerestek tegnap, tegnapelőtt. A somogyudvarhelyi Március 15 Termelőszövetkezet főkönyvelőnője, Simon Lászlóné így nyilatkozott róluk: — Mentik ami menthető. Éjjel érkeztek meg ide, de már másnap munkába álltak. Nem kellett sok szó, hogy megértsék magukat a mieinkkel. S most a „mieink” ők is... A Szigetvár felé vezető úton újabb kombájn-konvojjal találkoztunk. Számoltuk őket. S aztán a holdakat, melyekről ők vágják majd le a termést. A békésiek — Somogybán. Irta: Leskó László Fotó: Gyertyás László Befejeződött az aratás Megyénkben az elmúlt hét végén több mint 134 ezer hektárnyi (232 ezer hold) kalászosból már a legutolsó táblák aratását is megkezdték a kombájnok. Az idén a betakarítás csaknem ugyanazon a napon fejeződött be, mint tavaly. Igaz, hogy ebben az évben pér nappal hamarább indultak csatába a kombájnok, mint 1971-ben. Az aratás idejét azonban most csak az esők nyújtották meg, mert a termést kevesebb „aratási nap” alatt takarították be a gazdaságok, mint az elmúlt évben. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben több géppel, szervezettebben, zökkenőmentesen vágták a tavalyihoz hasonló minőségű gabonát. A kunágotai Bercsényi Tsz eredménye figyelemreméltó: ÍZ nap alatt takarította be 630 vagonnyi kalászosát. Néhány gazdaság azonban csak azért, hogy ne kelljen pénzt kiadnia, lemaradva nem vette igénybe mások segítségét Inkább haladt szép lassan a maga erejéből az aratással, vállalva annak kockázatát, hogy az esetleges esők a termésátlag csökkentésével többet is elvisznek, mint amennyibe a kombájnok kölcsönzése kerül. Eső pedig esett jócskán. Szerencsére „kockázatvállaló” tsz csak egy-kettő akadt így általában ahol probléma jelentkezett az aratás idején azt az időjárás okozta. Ezt bizonyítja az is, hogy a sorozatos esőzések ellenére július 31-én már a kalászosok 98 százalékát betakarították, míg tavaly ugyanebben az időben még csak 95 százaléknál tartottak. A felvásárlás üteme ennél sokkal jobban felgyorsult 1971- ben az átvett 23 ezer vagon búzának még csak 72 százalékát vá_ súrolták fel július 31-ig. Az idén a tervezett 25 ezer vagonnyi étkezési búzából augusztus 7-én, hétfőn estig már 23 ezer, azaz 95 százaléknyi érkezett be a gabonafelvásárlo vállalat raktáraiba. Az átvételnél egyedüli gondot az okozott, hogy a vállalatnak nincs elegendő anyagmozgató gépe, de a termelők saját géljeikkel segítették a szállítást. Összességében elmondható, hogy 1972-ben az aratás Békés megyében a kedvezőtlen időjárás ellenére is a vártnak megfelelően alakult és a körülményekhez képest jó eredményekkel ért véget. R. E. P 700 vagon somogyi és zalai nedves gabonát szárítanak meg megyénkben Irányvonatok hozzák a nedves gabonát megyénkbe Zala és Somogy megyéből. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat összesen 700 vagon nedves gabona megszorítását vállalta. Erre a célra Békéscsabán, Orosházán, Tótkomlóson, Füzesgyarmaton, Medgyesegyhá- zán és másutt rendezkedtek be. Naponta mintegy 70—80 vagon búzából vonják el a felesleges nedvességet. Segítünk a bajba jutott megyéknek azzal is, hogy jó sikértartalmú, száraz búzát küldünk az ottani malmokba őrlésre, így a dunántúliak is megfelelő minőségi kenyérhez, liszthez juthatnak. A világranglista felső harmadában az ország szociális ellátásának szintje A Pénzügyminisztériumban , érdekes kimutatás készült a la- ! kosság szociális és egészségügyi ellátásának fejlődéséről, az ezzel kapcsolatos állami, vállalati és szövetkezeti kiadások alakulásáról. Az adatokból kitűnik, hogy hazánk — bár a nemzeti jövedelem szempontjából a világ- ranglista középső harmadában helyezkedik el — a szociális ellátás színvonala szerint a ranglista felső harmadába tartozik. Szociális intézmény-rendszerünk, különösen az egészség- ügyi ellátás, a táppénz-rendszer — a még meglevő problémák ellenére is — felveszi a versenyt számos, nálunk jóval fejlettebb tőkés ország hasonló intézményével. Szociális és egészségügyi célokra tavaly 43,6 milliárd forintot költött az ország, 183 százalékkal többet, mint 1960-ban. Csupán az állami társadalom- biztosítási, egészségügyi és szociális ellátás céljaira 1972-re 43,2 milliárd forintot irányoztak elő, ebben az összegben azonban nincsenek benne a vállalatok és szövetkezetek szociális kiadásai, melyek már tavaly elérték a 4 milliárd forintot. Az állam az idén több mint 1,5 millió nyugdíjasról és járadékosról gondoskodik; a lakossághoz viszonyítva arányuk immár túlhaladta a 15 százalékot. Körülbelül 640 000 családnak jár családi pótlék, több mint 170 000-en veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt. Saját jogon 6 és fél millióan részesülnek társadalombiztosításban, közülük több mint 4 millióan táppénzben is, amit naponta átlagosan 206 ezren vesznek ' igénybe. (MTI)
