Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 184. szám

Fél CT aiSiU 150 vagon gyulai- és csabai kolbász exportra

A lakosság választékosabb ellátására törekszik a húsipari vállalat

Megyénkben ugrásszerűen megnőtt a sertéshizlalási kedv. Nemcsak a szövetkezetek és társulások szakosított telepein, de a háztáji portákon is a szokásosnál jóval több sertést hizlalnak eladásra. A megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat 1972. első félévében például 271 ezer hízott sertést vásárolt fel, 72 ezerrel többet, mint az előző év hasonló időszakában.

A sertéshizlalás fejlődése mögött messze elmaradt a szállítási és vágási kapacitás növelése. A felvásárolt sertés 70 százalékát megyén kívülre szállítja a vállalat, ami rendkívül komoly gondot, jól szervezett kooperációt követel.

Megyénk jelentős részt vállal Budapest Szeged és más ipari nagyváré« húsellátásából, de az idén sikerült nagyobb mennyiségű élőállatot exportra is szállítani

A MÁV élőállatszállítási vagon- parkja szűk keresztmetszetet mutat, de a vállalattal a kooperáció igen jó. A MÁV is igyekszik maximális segítséget nyújtani

A juh felvásárlása ugyancsak emelkedett-az elmúlt félévben. A hízott marha felvásárlása viszont csökkent, ez várható volt, hisz a szarvasmarha-program szigorú kereteket szab a nőivarú jószágok hizlalásának.

Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat feldolgozó üzemében — a gyulai húsipari vállalatnál — ugyancsak nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy áruféleségeikből minél több kerüljön késztermékként hazai és külföldi értékesítésre.

A vállalat eredménytervét 10 százalékkal teljesítette magasabbra, mint 1971. első félévében.

Fokoztak a vágókapacitást és a

— A Kotuba. A vizes völgybe, a part mentére.

Röhögök magamban. Elég lett volna, ha ide menek rókázni, a ház mögé, úgyse látja senki.

Ha elmentek, elmentek, lám, engem meg itthagytalk a lánynyal kettesben. Nem mondom! Fene nagy a bizalom ... vagy tán próbára akarnak tenni?

De ha próbálni akarok, föl kell kelni...

— Maga is elkezdhetné a napot, hallja — mondja a lány vígan, s miután még rámvág egyet a szemével, kimegy. Csattog a kis papucs a lábán.

Kiugrók. Találok egy feketére vénült topogót, gondolom, az öregé. Kinézek, friss lehet oda- künn, gyöngyház színű a levegő, a nap nem süt, de szépen áll minden a világosságban. Az istálló szalmafödelét látni, meg egy galambdúcot.

Állok a zöld katonagatyámban, éppen a lavórnak hajolok, hát bejön a lány. Elég furcsa, nem vagyok én hozzászokva, hogy nő előtt félmeztelenül legyek! Ügy teszek, mintha észre se venném, azt mondja:

— No, de soványka!

Még meg is nézett! No. itt valóban mások a szokások. Morgók valamit és csapkodom a képembe a vizet.

— Majd fölhizlalnám én! — hallom. No, ezzel sok mindent jóvátett.

— Ma már nem számít any- nyira, ki mekkora — mondom elő a törülközőből. — Én például dzsúdóztam, nálam sokkal nagyobb fiúkat egy csípődobással .

termelést. Csontos húsból például 20 vagonnal adtak többet belkereskedelmi értékesítésre a bázis időszaknál, füstölt áruból öt vagonnal, töltelékáruból ugyancsak több vagonnal tetézték az előző évi kínálatot. Jelenleg hetenként két alkalommal szállítanak a boltokba friss húst és töltelékárut, de tervbe vették a városokban a heti háromszori kiszállítást. Ehhez azonba/n a kereskedelem jó hozzáállása is szükséges.

Közudomású, hogy a közkedvelt „csemegéből” a jól fűszerezett gyulai és a csípős csabai kolbászból nem győznek annyit gyártani, amennyit külföld jó pénzért meg nem vásárolna. Nos, fél év alatt csaknem 150 vagon gyulai kolbász és csabai szalámi készült, azaz 5,5 vagonnal több, mint 1971 első félévében. Elsősorban

a szocialista brigádok verseny- mozgalma a dolgozók helytál. lása produkálja a jó eredményeket. A termelékenység fo. kozására jellemző: egy munkásra eső termelés értéke 3,4 százalékkal nőtt, az egy órára eső termelés pedig 4,5 százalékkal.

A modern táplálkozáskultúra nagyon megváltoztatta a fogyasztók igényeit Ma már a zsír, az étkezési szalonna és a tepertő nem keresett árucikk. A zsír egy részét ipari célra sikerül csak értékesíteni. A vállalat keresi, kutatja ugyan a lehetőségeket s az idén 80 vagon zsírt exportált —, de arra szeretné kérni a közös és háztáji gazdaságokat: minél több hússertést hizlaljanak. Kevés zsírt sok húst adjanak feldolgozásra, hogy a fogyasztók igényeit maximálisan kielégíthessék.

— Ary —

— Mi a bajt csinált?

— Dzsúdó. önvédelmi sport, ■

japán eredetű. Egy-két jó fo- ; gással akár egy herkulest is S földhöz lehet vágni. :

Néz, aztán azt mondja:

— Valami birkózás? No, jöj- i jön, aztán ezzel birkózzék!

Teli az asztal. Nagy szál kol- I bászok, akkora sonka, mint • egy kísérőd, táblákban a sza- ; Ionná, s most hozza a tűzről a { tejet, lábasokban zsír, bögrék- j ban másfajta zsír, nem igaz, hogy itt mi van. A fél asztalt elfoglalja a kenyér, azt nem enni kellene, hanem megmászni és a tetejére kitűzni a zászlót. Sóhajtok, mert éhes vagyok, de ettől a bőségtől elmegy a péterkém.

A lány magának is önt tejet, aztán kenyeret vágna, de és lovagiasan kiveszem a kezéből (vesztemre, soha nem szeltem malomkövet lovassági karddal, Itt minden ilyen nagy). Eszünk, közben jól megnézem magamnak. Szőkésbarna, a szemöldöke és a pillája sötétesebb, a szeme világosabb, a haja kék szalaggal összefonva hátul, de nagyon ügyesen, a két szalag egymást keresztezgeti. A nyakán a blúz a legfelső gombbal összefogva, afölött egy vastagabb rékli, de nagyon feszül, nem is nagyon nézem, nem jó az ilyen korán reggel. A keze már este is tetszett, jó erős, de kerek, gondo- ■ lóm, minden házimunkát ő esi- ! nál, de nem formátlanította el : a kezét, mint sok nőnek.

(Folytatjuk) *

Forró kemencék

A hajnal még messze bandukol. Az állványokkal körbezárt gyulai templom óráján még alig telt egy egy óra az új napból.

Milyen (különös ebben az időben a város, bár lehet, hogy csak azoknak, akik még nem ismerik éjszakai arcát. Mindenesetre szokatlan, izgalmas és megint másképp szép mint nappal.

Az ablakok tátott szájjal, szúnyoghálón keresztül lélegze- nek. Néhol, ahol a ház a járda mellett van, még a bent alvóik lélegzését is hallani és a csend olyan mintha a tárgyak is aludnának. Az út szélén, a fa alatt gubbasztó gépkocsi is csendes most és talán még a lámpa sem világít olyan fényesen mint este. Az egyik házban nappal festették a lakást. A szélesre tárt ablakon át jól látni a szoba belsejét. Mint egy Kohán-kép. Sötét a háttér, csak a nyitva hagyott ajtó szigorúan feszes. Középen szétvetett lábbakkal áll a kétágú létra, ahogyan a mester otthagyta. Egyik szarván ott csüng a veder, reménytvesztetten, rászá_ radt sokszínű festékkel. A sarokban papírzsák, mellette ecset és a friss mészszag a tisztaságot leheli ki az utcára.

Duruzsol az olajégő. Hosszú, sárga lángnyelvvel perzseli a téglákat. Melegítik a kemencét. A szomszéd teremben fehéren lebeg a lisztpor. Minden fehér. A fal, a padozat, még az arc izzadsága is. A nyújtófa puhán gurul a nyúlós tésztán, ami egyre nagyobb lesz, már kicsit túl ér az asztalon. A vágótárcsák fürgén siklanak apró négyzeteket hagyva magúik után. Mindegyikbe csipetnyi mazsolával ízesített túró kerül, a négy sarkát összehajtják. A tepsikkel megrakott kocsi a kemencéhez gurul. A hosszúnyelű lapát szaporán siklik a kormos kemence száján ki-be. Néhány perc múlva már barnáspirosra sülve kerül ki a túrós- batyu.

Pékség Gyulán, az 1/2-es üzem.

Varga Ferenc kemencés, csoportvezető. Több mint két évtizede már, hogy nap mint nap megbirkózik a kemencével, a meleggel. Szikár ember, olyan mint akiből az állandó meleg elpárologtatta a fölösleges folyadékot. Á — szabadkozik — ilyen a természetem.

Nem tudom, lehet. Kövér hentest láttam már, de kövér péket még nem.

A dagasztok fél tízkor kezdenek.

Az egyik Bálint Pál. Nem áll

meg egy percre, még beszélge- és közben sem. A hatalmas üstből két marókra fogja a tésztát, úgy emeli ki az asztalra. A fagyos margarin pillanatok alatt elolvad a meleg masszában, aztán már könnyű összedolgozni.

— Azelőtt is fehérben dolgoztam. A kórházban voltam műtős. Persze, hogy jobb itt, másképp nem jöttem volna. Több a pénz is, meg ott emberekkel kellett bánni. Az nem volt nekem való. Itt tudom a munkámat, nem kell alkalmazkodni senkihez. Azt a másfél mázsa lisztet bedagasztom, aztán segítek az asszonynak is.

Az asszony Bálint Pálné, már tíz éve dolgozik a szakmában. Ennek az időnek a nagy részét éjszakai műszakban.

— Hozzá lehet szokni.

— És a második műszak?

— Kibírom. Nyolckor megyünk haza. Három gyerek van. Igaz már nem kicsik. A legnagyobbik fiam 21 éves, a kisebbik 14, meg a 13 éves kislány. Elkészítem a reggelit, aztán ledűlök egy kicsit. Egykor kelek, megfőzöm az ebédet. Mindig akad mosnivaló, taka- rítanivaló, meg a jószágokat is el kell látni. Aztán este, ha jó műsor van a tv-ben megnézem, ha nincs kedvemre való, lefekszem. Az ember 9-kor kel, én

11-kor. Három éve.

Sándor Gáborné nemrég került ide. 17 évig a húsüzemben dolgozott. Ott csak nagy- néha volt éjszakai műszak.

— Egyedül nevelem a két gyermekemet, kell a pénz, mégha éjszakai műszakban is tudom megkeresni. Pedig nem könnyű éjjel dolgozni és azt hiszem nem is lehet megszokni.

A ventillátor nagy zajjal kavarja a levegőt, de nem igen lehet észrevenni, hogy enyhítené valamennyire a hőséget. A hőmérő higanyszála itt elvétve

ereszkedik lejjebb a 40 foknál. Inkább mindig feljebb tanyázik. Pihenésre a legnagyobb melegben sem jut idő. A kemence megköveteli a magáét, nem lehet éhesen hagyni. Éjszakánként 6 ezer túrósbatyu, ízesubkta, túrós- és lekvárostáska és rétes sül ki. Ráadásul 7 óra után még 500 egykilós vekni. A raktáros 3 órakor jön. Négykor befut az első kocsi, rakodás, aztán irány Zsadány, Sarkad, Doboz, Kígyós, no meg a gyulai üzletek.

Reggel öt után a Jókai utcai bódénál már lehet kérni:

— Három túróst, két buktát és egy kiló kenyeret kérek.

Dehát most még alig múlt két óra. Kevés a beszéd. A kézmozdulatok beidegződtek. Egyforma, már évek óta. De a gondolat az mindig csapong, mindig változik. Hosszú az éjszaka, ha most nyáron rövi- debb is. Gondolkodásra jut idő. — Vajon, hogy alszanak otthon a gyerekek... hány kiló lesz karácsonyra a hízó..., mivel is kezdjem a munkát, reggel, ha hazamegyek?

De lehet, hogy új ruháról, üdülésről, jó vagy rossz emlékről gondolkoznak. Lehet, hogy egészen másról. Ki érti a gondolatokat néma párbeszédét?

Valami halvány derengést már inkább érezni lehet, mint látni. Az éjszaka is meleg. Az egyik kerítés fáradtan hajlik az udvar felé, ahol álmosan, talán álmában kárál egy tyúk. A gesztenyefán halkan, búgva kívánnak jó reggelt egymásnak a vadgalambok. Valahol távolban már ébred a zaj. Lófárkos lány siet, hajában még a párna melegével. Idősebb asz- szony keserű ránccal a homlokán, befáslizott lábbal baktat. Talán takarítani valamelyik hivatalba.

Már világosodik. Autó po- roszkál az üzlet elé, tejet rajnak le róla az ajtóba. Még egyet hunyorít a neonfény, aztán elbújik a nap elöl. A harisnyagyár emeletéről a gépek zaján át is hallatszik a mun- kásnók reggeli évődése.

Nemsokára vége az éjszakai műszaknak#

S kezdődik a délelőtti.

Béla Ottó

Felvételi tájékoztató

Az Orosházi Mezőgazdasági Szakközépiskola

levelező tagozata felvételt hirdet az 1972/73. tanévre.

JELENTKEZHETNEK AZOK A FÉRFIAK ÉS NŐK, AKIK:

1. a mezőgazdasággal és élelmezési iparral kapcsolatos munkakörben dolgoznak;

2. betöltötték 17. életévüket;

3. elvégezték az általános iskola nyolc osztályát. Jelentkezés határideje 1972. augusztus 25.

Kérésre jelentkezési lapot küldünk, és bővebb felvilágosítást adunk.

256439