Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 184. szám

Vetőmaggal és étkezési búzával is segítjük a bajba jutott Somogy megyét Csatári Béla a dunántúli tapasxtalatokról Megyénk termelőszövétke- aeti. és állami gazdaságai a sikeres aratás befejezése után a kombájnok egy részét a bajba jutott dunántúliak megsegítésére küldték. Ter­melőszövetkezeteink Somogy megyébe 106, Veszprémbe pedig 15 kombájnt küldtek a leggyakorlottabb vezetőkkel együtt. Csatári Béla, a me­gyei tanács általános elnök­helyettese és a termelőszö­vetkezetek területi szövetsé­geinek vezetői ellátogattak Somogy megyébe, hogy hely­színen győződjenek meg: ho~ gyón állnak helyt kombájno- saink, milyen újabb segítség­re lenne szükség. A Somogy megyei tanács és tsz-ezöveteégek vezetői a leg­nagyobb elismeréssel nyilat­kozták a Békés megyei kom- bájnosokról. Sajnos, gyakori a kényszerpihenő az esőzés j miatt, ilyenkor a szerelőmű- j helyebben. tevékenykednek, j Ha az időjárás engedi, arat-1 nak nagy ügybuzgalommal. A segítségükre nagy szükség i van, Somogybán még 30 ezer hektárnyi területen vár be-' takarításra a kenyérgabona. I Megállapodtak a két me­gye vezetői abban is, hogy a jövő héten • irányvonatok hoz­zák á nedves gabonát Bé­késbe, hogy megszárítsák. Bé­késből viszont jó száraz ét­kezési búzát küldenek a so­mogyi malmokba, hogy a la­kosság ellátása zavartalan le­gyen. Ugyancsak megállapo­dás történt vetőmaggal való megsegítés ügyében. Mivel Dunántúlon a búza minőségi­leg alkalmatlan vetésre, ösz- szeírják az igényeket s me­gyénkből jó vetőmagbúzát szállítunk Somogyba. A Ezer százan a csabai KISZ-táborban Június 19-től augusztus 25-ig tíz csoportban az ifjúsági moz- j galom ezer vezetője töltött, ille-1 tőleg tölt egy-egy hetet a be- j késcsabai Sebes György KISZ- j táborban — úttörőcsapat-veze- j tők, ifivezetők, üzemi alapszer­vezetek titkárai, sportfelelősei, j gazdasági felelősei, szervezőtit- kárai, agitációs és propaganda­felelősei, kultúrfelelősei, Ifjú Gárda-parancsnokai, iskolai KISZ-titkárok és pártösszekötő tanárok —, hogy tovább képez­zék magukat politikai, ifjúság- politikai ismeretekben, mozgal­mi feladatuk időszerű kérdé­seiben. A tizenegyedik csoport i — ugyancsak száz fiatal —; I augusztus végén és szeptember legelején tölt jutalomként egy hetet a táborban, amelyet a Megyei Tanács anyagi támoga­tásával rendez a legkiválóbbak­nak a KISZ Békés megyei Bi­zottsága. Ennek az üdülőtábor­nak a programjában a szórako­zási, kulturális és sportesemé­nyek mellett szerepel majd egy- egy külpolitikai és ifjúságpoli­tikai előadás, találkozás megyei párt- és állami vezetőkkel, fia­tal művészekkel, ismerkedés Békéscsabával és egésznapos ki­ránduláson Araddal, s további érdekesség lesz a naponta je­lentkező faliújság és a tábor­rádió. Sutba dobták a Munka Törvénykönyvet A társadalmi érdek magában foglalja a jogos, egyéni érdeket is. Hogy mi a jogos egyéni ér­dek azt általában a törvény ha­tározza meg. Munkaviszony ese­tén a két érdek közötti összhan_ got a Munka Törvénykönyve szabályozza. Ez a gyakorlatban a jogok és kötelességek harmó­niájában jut kifejezésre. Ami a munkáltató részéről jog, a mun­kavállaló oldaláról nézve köte­lesség. De fordítva is így igazi Az érdekek egyensúlyának bár­milyen szintű megsértése káro­san érinti a társadalmat. Éppen ezért a Munka Törvénykönyvé­ben foglalt szabályokkal ellen­tétes kikötéseket tartalmazó munkaszerződés törvényellenes. Elfogyott a türelmük Mindezt bizonyára nagyon jól tudják a Gyulai Állami Gazda­ság vezetői. Ám a törvény al­kalmazásával úgy látszik eny­hén szólva hadilábon állnak. Két dolgozójuknak csöppet sem szív­derítő kálváriája ugyanis erről tanúskodik. A munkaügyi vitát Bodzás Sándor elletőgulyás és élettársa özvegy Vincze József- né, valamint az állami gazdaság között egy véletlen robbantotta ki. Az év elején valami úton- módon Bodzás Sándor kezébe került a. gazdaság kollektív szerződése. Egy este rászánta magát és végigolvasta. És ekkor az élet kisebb-nagyobb csipke­lődéseit alázatos türelemmel vi­selő 66 éves gulyásember harag, ra gerjedt. Bosszúsan mondta el élettársának, hogy a kollek­tív szerződés szerint mi minden illeti meg őket. Először csak szép szóval próbáltak érvényt szerezni igazuknak. Végül elfo­gyott a türelmük. Panaszukkal a gazdaság munkaügyi döntőbi. zottságához fordultak. Volt mit szóvátenni. Ugyanis nem min­dennapi sérelem érte őket. A történet 1967-ben kezdődött. Azóta dolgoznak a gazdaság szentbenedeki tehenészeti te­lepén. A gazdaság az is­tálló végében egy pihe­nőszobát biztpsított részükre. Ez volt a lakásuk. Lakásuk?! Egy, az istállóba nyíló bűzös helyi­ségről van szó. Itt kellett tar­tózkodnak éj jel-nappal. A fő­állattenyésztő állandó szolgálat­ra kötelezte őket. Elles esetén azonnal munkához kellett áll- niok.. Szorgalmukat és kitartá­sukat méltányolva a gazdaság 1970-ben egy szolgálati lakást utalt ki részükre. A telepet azon­ban ezután is csak engedéllyel hagyhatták el. Az új lakásba havonta négy-öt alkalommal lá­togathattak el. S amikor a napi 24 órás munkaidő csökkentését kérték azt a választ kapták, hogy a gazdaságnak nincs fe­lesleges munkaereje. De nem ezen háborodott fel az elletőgu­lyás és élettársa. A kollektív szerződésből megtudták, hogy készenléti díj illeti meg őket. Nesze semmi —fogd meg jól Hogyan reagált panaszukra az állami gazdaság munkaügyi dön. tőbizottsága? Hozott egy sala­moni döntést. Hogy a gazdaság vezetői se sértődjenek meg túl. ságosan. s a két dolgozó harag­ját is lecsillapítsák, mintegy öt­ezer forint megfizetésére köte­lezte az állami gazdaságot. Bod­zás Sándort és özv. Vincze Jó- zsefnét ez a „nessze semmi—fogd meg jól!” döntés még jobban felháborította. Fellebbezéssel él. tek. Végül az ügyre a múlt hó­napban a Területi Munkaügyi Döntőbizottság tett pontot. Kö­telezte a Gyulai Állami Gazda­ságot, hogy két dolgozójának, — Bodzás Sándornak 21 038 forin­tot, özv. Vincze Józsefnénak pe­dig 20 669 forintot — készenléti díját visszamenőleg fizesse meg. A kamulti Béke Tsz-ben a napokban bemutatták a Bé­késcsabai Konzervgyár, vala­mint a zöldségtermelő bázis­gazdaságok vezetőinek mű­ködés közben azt az emelővillás rakodógépet, amelyet Szabó Ferenc, a tsz főgépésze konst­ruált. Az RS—09-es és a GT —124-es traktorra szerelhető emelőszerkezet egy tonna te­herbírású, mozgékony, szán­tóföldön is jól alkalmazható. A zöldségbetakarításnál szét- hordja az üres tartályládákat, majd megtelten a szállító­Igy hát csaknem öt év eltelte után sikerült a Munka Törvény- könyv, illetve a kollektív szer­ződés előírásait érvényesíteni. Érthetetlen, s nincsenek érvek, amelyekkel indokolni lehetne miért dobták sutba a Munka Törvénykönyvét és a kollektív szerződést a Gyulai Állami Gaz­daságban? De ezzel még nem ért véget az önkéntelenül adódó kérdések sora. Igaz, hogy idő­közben a gazdaság élére új ve­zetők kerültek de vajon csak a régieket terheli-e felelősség? Miért nem számfejtették Bodzás Sándor és özv. Vincze Józsefné készenléti díját? Hiszen az bér. jellegű juttatás volt. A „törvény alapján illeti meg a dolgozót, a" Hol volt a szakszervezeti bizottság? j És végzetül: hol volt a szak- • szervezeti bizottság? Vajos mi- 5 ként tettek eleget annak a SZOT » határozatnak, hogy a kollektív: szerződést oktatásszerűen ismer- : tetni kell a dolgozókkal. Betar- ■ tását és végrehajtását rendszere. ■ sen ellenőrizni kell. A tapaszta- : latokról pedig a szakszervezeti ; gyűlésen be kell számolni. A ■ kérdésekre Bodzás Sándor és ■ élettársónak ügye egyértelműen ■ elmarasztalandó választ ad. S ez S akarva-akaratlanul árnyékot vet ■ a jóhírű gazdaságra. Serédi János : járművekhez viszi és felrak­ja. A szántóföldi rakodást rendkívül megkönnyíti. Az emelőszerkezet olcsón elkészíthető és a traktorra fél óra alatt felszerelhető. A szakemberek igen elismerően nyilatkoztak a kitűnő konst­rukcióról. I BÉKÉS 2 1972. AUGUSZTUS « Rakodógép zildségbetakaritáshoz Nehézségekben is együtt a ZIL brigád Május 31-én hajnali 5 óra­kor a 47-es út Berettyóújfalu és Fúrta közötti szakaszán egy jobbra kanyarban balra csú­szott a nagy sebességgel hala­dó Zik gépkocsi gázpalack­rakománya. A hattonnás kocsi 100 méterrel arrébb aí útszéli árokba rohant, majd felborult és kerekekkel felfelé megállt. A palackok robbanás nélkül szétszóródtak, a gépkocsi veze­tője és váltótársa enyhe hor­zsolással mászott elő a vezető­fülkéből. Mindketten a békés­csabai 8-as számú Volán Válla­lat ZIL ifjúsági brigádjának tagjai. Csodával határos mó­don menekültek meg a kataszt­rófától, de óriási anyagi kár keletkezett. Kővágó Lajos vezetett. Ka­zincbarcikáról hozták a gázpa­lackokat, Mindig ezen az úton jártak. A vizsgálat során és a napokban folytatott beszélgeté­sünkkor is csak annyit tudott mondani: — Semmire nem em­lékezem. — Kővágónak csaladja vari, Rengeteg pénzt kellett volna fizetnie. És idegileg is rendkí­vül megviselték a történtek. Becsületes embernek, jó mun­kaerőnek ismertük. Elhatároz­tuk, hogy segítünk rajta — mondja Kristóíy Árpád brigád­vezető. — Voltaik ellenvélemények is. Egyesek azt mondták. ki kell zárni a brigádból, mert különben nem érjük el a szo­cialista címet. Aztán úgy dön­töttünk, hogy társadalmi mun­kában megjavítjuk a kocsit. Több mint 50 ezer forint ér­tékű munkát végeztünk a hét­végi pihenőnapokon. A kocsi műszakilag már rendben van, csak a plató gerendázatát kell megcsinálni, de egyenlőre anyaghiány miatt áll a munka. A pártirodában ülünk. Nincs itt az egész brigád. Néhányan most is úton vannak. Átlag­életkoruk 25 év. Komoly, meg­lett emberek. A jelenlevők ar­cán az események peregnek. Néznek maguk elé, egyszerű szavakkal, őszintén beszélnek. Selmeczi Béla, a KlSZ-szer- vezet termelési felelőse. Ö szer­vezte & vezette a társadalmi munkát: — Magunkat éreztük a kocsi­ban. Volt, aki cinkosságról be­szélt, amikor megtudta, hogy segíteni akarunk. Mi csak ar­ra gondoltunk, hogy ez min­denkivel előfordulhat, és akkor szükség van a segítségre. Szabó Bálint: — Vissza akar­tuk adni a hitét, hogy kományt fogjon újra. És sikerült. Mázán László osztályvezető. KISZ-csúcstitkár: — Ki kellett segíteni ezt az embert a lelki megrázkódtatásokon. Lehetett volna selejteni is a kocsit, de ez bevételi visszaesést jelentett volna a vállalatnak. Azzal, hogy megcsinálták, vállalati ér­deket is szolgáltak. Orosz Viktória, munkaver- senyfelelős: — A szabályzat, szerint a szocialista brigádver­senyből kizáró feltétel a saját hibából adódó közúti baleset, Ennek ellenére ha a brigád ki­válóan telejesíti vállalásait, az értékelésnél méltányolni fog­juk ezt a nagyszerű összefo­gást. A brigád ebben az eset­ben szocialista módon járt el. „Egy balesetnél sok mindent mérlegelni kell. Különösen az ilyen nagy kocsiknál, a hosszú utakon.” Amikor erről beszél­nek, nem a felelősséget akar­ják „átruházni’. Tisztában van­nak azzal, hogy a felelősség el­sősorban Kővágó Lajost terhe­li. Tárgyilagosan elemzik vi­szont a történteket, azokat a körülményeket, amelyek nélkül kisebb lenne a balesetveszély. A brigád tanult a szerencsé­sen végződött esetből: semmi­lyen körülmények között nem lehet túllépni a robbanóanyag­szállításra megállapított sebes­séget. Ha pedig úgy látják, hogy a norma feszített, akkor kérni kell a Munkaügyi Döntő- bizottságot, hogy vizsgálják felül az erre a szállítmányra és útra vonatkozó normaelőírá­sokat. A szocialista brigádnak pél­dát kell mutatni a munkában, a tanulásban és a közösségi életben is. A 8-as számú Vo­lán ZIL ifjúsági brigádja együtt maradt a nehézségek­ben. Közösségi élete: néldamutatő. • Réthy István Huszonnégyezer üveg sor óránként Megállás nélkül dolgozik az ország legmodernebb sörpalacko­zó automatikus gépsora a Kőbányai Sörgyárban. Az angol be­rendezés óránként 24 ezer üveget tölt. (MTI Fotó Csikós Gábor felv. —- KS)

Next

/
Thumbnails
Contents