Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-05 / 183. szám
fl KISZ pártirányítása fl pártszervezetek min- í dennapi munkájában fontos helyet foglal el a Központi Bizottság 1970 februári ifjúság- politikai állásfoglalásának megvalósítása. Az ifjúságpolitikai határozat a pártszervezetek elé kettős feladatot állít: „Közvetve és közvetlenül irányítsák, szervezzék és koordinálják az ifjú- \ ság szocialista nevelése érdekében kifejtett széles körű társadalmi tevékenységet.. ", másrészt pedig: „Fejlesszék tovább a KISZ közvetlen pártirányítását .. A pártszervezetek túlnyomó többsége pontosan érti, hogy a gyakorlati pártmunkában különbséget kell tenni az ifjúsággal, illetve a KISZ-szel való foglalkozás között. Az előbbi teendőből a társadalom egészének részt kell vállalnia, a KISZ viszont a párt ifjúsági szervezete és irányítása senki másra nem ruházható át. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy a pártszervezetek egy része nem foglalkozik a területéhez tartozó KISZ-szervezettel vagy szervezetekkel olyan mélyen és rendszeresen, mint ahogyan az szükséges lenne. Holott egyetlen pártszervezetet sem ment fel a közvetlen irányítás kötelezettsége alól az a tény, hogy a KISZ-alapszervezeteket az ifjúsági szövetség felsőbb szervei is közvetlenül irányítják. A párt felsőbb szervei előtt egy adott KISZ-szervezet munkájáért a; pártalapszervezet és a felsőbb KISZ-szerv egyaránt felelős. Joggal fogalmazódik meg a kérdés: ha a pártszervezetek értik a KISZ pártirányításának elveit és egyetértenek velük, miért mutatkoznak munkájuk gyakorlatában kívánnivalók? A tapasztalatok szerint ennek egyik legfőbb oka, hogy a KISZ irányításának módszereiből csak keveset hasznosítanak, pedig a Központi Bizottság állásfoglalása erre vonatkozóan is tartalmaz ajánlásokat. A pártirányítás egyik alapkérdése az, hogy minden körülmények között nagy figyelmet kell fordítani a KlSZ-szervezet- re — akkor is, ha jól dolgozik, de az esetben is, ha gyenge a munkája. Ennek mindenekelőtt abban kell megnyilvánulnia, hogy a pártszervezet rendszeres munkakapcsolatot tart a KISZ- szervezettel. A kialakult gyakorlat szerint ez két formában történhet: egyrészt a KISZ-esek bekapcsolódnak a pártmunka különböző formáiba, másrészt a kommunisták részt vesznek a KISZ-szervezet munkájában. A pártszervezetek többsége meghívja a KISZ-titkárt azokra a vezetőségi ülésekre és taggyűlésekre, ahol a fiatalokat érintő kérdésekről tárgyalnak. Még inkább helyeselhető az a gyakorlat, hogy a KISZ-titkár — különösen, ha párttag —, rendszeresen részt vesz ezeken az üléseken, hiszen így kaphat folyamatos képet a párt egész munkájáról, gyűjthet tapsztala- tokat, s képviselheti a KISZ- esek véleményét a legkülönbözőbb kérdésekben. Ritkán találkozunk viszont olyasmivel, hogy nemcsak a KISZ-titkárt. de rajta kívül két-három KlSZ-veze- tőségi tagot, vagy aktivistát is meghívnak a pártvezetőségi j ülésre, taggyűlésre, pártcsoport-1 értekezletre. Pedig ez a párt- és KISZ-szervezet együvétartozá- sának és munkakapcsolatának erősítésén túl a fiatalok párttag-1 gá nevelésének is jó politikai és pedagógiai módszere lehet. Nem szabad idegenkedniük a pártszervezeteknek attól sem, hogy időnként személyre szóló I pártmegbízatásokat adjanak a KISZ-tagoknak, különösen a legjobbaknak. Ezt a KISZ-esek nagy megtiszteltetésnek tartják, és lelkesen végre is hajtják a megbízatást. A különböző politikai akciók, választások, ünnepségek, rendezvények előkészítése és lebonyolítása során a KISZ-esek ezrei igazolták, hogy fel tudnak nőni a nagyobb fel-1 adatokhoz. Ezek során önmaguk képességeit is próbára tehetik, és nagyon büszkék, ha jól oldják meg feladataikat. Egyszóval arra kell törekedni minden pártszervezetben a mód-! szerek megválasztásakor, hogy éreztessék a KISZ-esekkel: a párt nemcsak egy játékos, tán- j cos, kirándulásokat kezdeményező mozgalomnak, hanem | kommunista jellegű politikai szervezetnek, segítő harcostár-1 sának, utánpótlásának tekinti az ifjúsági szövetséget. R munkakapcsolat másik formája, hogy a kommunisták is részt vesznek az ifjúsági szövetség munkájában. Az ilyen feladat egyetlen kommunista számára sem lebecsülendő, hanem nagyon felelősségteljes, komoly megbízatás. „Ha egy kicsit körülnézünk, azt látjuk, hogy amióta civilizált társadalom van, a fiatalokkal mindig nagyon tapasztalt, az ifjúságot jól ismerő, szerető, érettebb emberek foglalkoztak.” — mondotta Kádár elvtárs. Nincs szebb feladat, mint fiatalokat nevelni. Különösen a mi társadalmunkban nincs, ahol a legigazabb és legkorszerűbb eszme szellemében a szépre, a jóra, az igazság szeretetére oktathatjuk, emelt fejű, egyenes gerincű emberekké nevelhetjük őket. A legtöbb pártszervezetben van egy-egy kommunista, akinek az a feladta, hogy a tömegszervezetekkel vagy csak a KISZ-szel foglalkozzék. Ez nagyon jó, de nem biztos, hogy elegendő is. Ennél már több — és ez szintén eléggé általános —. hogy a fiatal párttagoknak a KISZ-ben végzendő munkát adják pártmegbízatásul. Sajnos ismerünk pártszervezeteket, ahol ezt a feladatot nem tartják ugyanolyan értékű pártmunkának, mint a társadalmi élet más területén folytatott tevékenységet. Az egyik pártszervezet titkárától hallottam egy fiatalemberről folytatott beszélgetés kapcsán: „Nagyon rendes ember, jól dolgozik, sokat forgolódik a KISZ-esek meg az úttörők között, de sajnos, semmiféle pártmunkát nem végez’. Ha előbbre akarunk lépni, ezt a felfogást feltétlenül száműznünk kell. Úgy vélem, az lenne igazán jó, ha nemcsak az e feladattal megbízott vezetőségi tag vagy a pártmegbízatással a KISZ-ben dolgozó fiatal kommunisták, de a vezetőség és a pártalapszervezet más tagjai is, sőt maga a párttitkár is gyakrabban elmenne a KlSZ-alap- szervezet vezetőségi üléseire, taggyűléseire, sőt vitadélutánjaira, kulturális és portrendezvényeire, társadalmi munkaakcióira is. Nem valamiféle „szülői felügyeletről” van itt szó, hanem egy természetes együvé- tartozás kifejezéséről, a fiatalok megbecsüléséről, a munkájuk iránti őszinte érdeklődésről. Az idősebb elvtársak jól tudják, hogy amikor a Központi Bizottság állásfoglalása ezt ajánlja a pártszervezeteknek, akkor nem vadonatúj dologról beszél, hanem a mi pártunkban korábban meghonosodott és egyáltalán nem kivetendő módszerekről. A pártalapszervezetek munkája nagyon sokrétű és minden tekintetben rendkívül felelősségteljes. A párt ifjúsági szervezetével való törődés azonban mindig & legfontosabb feladatok közé tartozott és tartozik ma is. Hiszen elsősorban ettől függ, hogyan erősödik a KISZ kommunista jellege, milyen lesz a párt utánpótlása. Petroszki István Válasz a Kner Nyomda ofszetlemezkészítő üzeme dolgozóinak kérésére Lapunk tegnapi, augusztus 4-i számában „Válaszok a panaszukra hol késik a válasz?” című levélre közöltük a Kner Nyomda igazgatójának, Botyánszki Pálnak, Blahut Bélának, a Munkaügyi Döntőbizottság elnökének és Sándor Istvánnak, a nyomda szb-iit- kárának az idézett levélre küldött válaszát. A sort azzal zártuk, hogy a nyomda dolgozói, vezetői a levélben foglalt kérdésekre az ügy érdemleges elbírálása végett az Országos Munkaegészségügyi Intézettől várják a választ. A válasz — melyet dr. Tímár Miklós, az intézet igazgatója írt alá — megérkezett és az alábbiakat tartalmazza: „Az intézet éLvi álláspontja] szerint a munkaidőcsökkentés csak abban az esetben indokolt, j ha valamely idült betegséget okozó foglalkozási ártalom aj műszaki vagy az egyéni védelem! alkalmazásával nem hárítható el} teljesen. A galvanizálással kapcsolat- ban számításba jönnek olyan j allergiás betegséget előidéző j vagy heveny mérgezést okozó ártalmak, amelyekkel szemben a munkaidő megrövidítése semmi- j képpen sem biztosít védelmet. I Ebben a munkakörben! a légző- j szervi betegségeket és más bel-, ső szervi betegséget előidéző | krómvas ártalmas hatása vi-l szont megfelelő műszaki és egyéni védekezéssel elhárítható és így a munkaidő csökkentése egészségügyi szempontból nem indokolt. A pol.vuretán közvetlen kontaktus következtében I börbajt idéz elő, amivel szemben a munkaidő' csökkentésévé! nem lehet védekezni. Megjegyzi az intézet, hogy a munkaidőcsőkkentés elbírálása egészségügyi szempontokon kívül munkaszervezési problémákat is érint, ezért a kérdéses ügyben a Könnyűipari Minisztérium Nyomdaipari Főigazgatósága országosan, egységes szempontok alapján dönt.” A tanévelőkészítés jegyében Az idén is voltak olyan diákok, akik nem tölthették teljesen zavartalanul a nyári vakációt, mert egy vagy két tárgyból megbuktak és készülniük kellett a javítóvizsgára. A javító és osztályozó vizsgákat az általános és a középiskolákban egyaránt augusztus utolsó hetében bonyolítják le. A vizsgák pontos idejét az igazgató határozza meg és a tanintézet hirdetőtábláján közzéteszik. Ezen túlmenően a vizsga idejéről és a szükséges tudnivalókról az iskolák értesítik a tanulók szüleit. Az a diák, aki a javító- vizsgát indokolatlanul elmu-! lasztja, tanulmányait csak ősz-1 tályismétléssel folytathatja. A javítóvizsgákat követően, a tanévnyitó ünnepség előtti munkanapon, augusztus 31-én lesznek, a pótbeírások azoknak a tanú-; lóknak a részére, akik valamilyen okból júniusban nem iratkoztak be. A pedagógusok nyári vakáció-1 ja augusztus utolsó hetében ér véget. A nevelőtestületek kollektíváinak tagjai egy héttel tanévkezdés előtt „vonulnak be” iskolájukba, hogy elvégez-! zék a tanévkedzdés előkészíté- sével kapcsolatos feladatokat. . Szeptember elsején rendezik! országszerte a tanévnyitó ünnepségeket, 2-an lesz az első tanítási nap. Szeptember első hetében alakítják ki az osztályok végleges órarendjét. Az általános iskolák legifjabb diákjai, az elsőosztályosok a tanévkezdést követő heteket jórészt azzal töltik majd, hogy megismerkednek az iskolai élettel, a magatartásbeli követelményekkel. A többi osztályban az első hetek az előző oktatási év anyagának ismétlése jegyében telnek el, szeptember közepén térnek át az új tananyag feldolgozására. Barlangvasút és szauna Az Észak-Magyarországi IntéJ zőbizottság negyedik^ ötéves programjában előkelő helyet foglal el a világhírű aggtelek- jósvafői barlangvidék fejlesztése. Már megnyitották az aggteleki idegenforgalmi átkelőhelyet, s a Borsod megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala tizenegy faházból álló hétvégi pihenőtelep kiépítésének befejezése előtt áll, ennek átadása e hónapban történik meg. A beruházások között szerepel egy csó_ nakázó tó kialakítása. A másik újdonság a barlangvasút lesz. Megvalósítása előreláthatóan mintegy 5 millió forintot igényel. A baradla-aggteleki részében lévő Denevérág egyes részei teremmé szélesednek. Itt már most is adottak a szauna-fürdő létesítésének feltételei. A szauna úgy építhető ki, hogy a barlang egyedülálló természeti cseppkőértékeit' nem érintik. 6. Mindegy. Túl vagyunk rajta. Kár vele foglalkozni. Rég volt, tán igaz se volt. Csupa izzadság vagyok, érzem, tapad rajtam a göncöm, ez a ló meg csak törtet előttem... Ne legyünk igazságtalanok, ö töri a havat. Neki is elege lehet. Miért nem állunk meg? Én leállók egy cigire. El nem tévedhetek, megyek a nyomában. — Miska! Hallod? Én rágyújtok! Hátranéz, rögtön meg is fordul. Verejtékes a képe. — Mindjárt otthon vagyunk. Ne állj meg, megfázol. — Akkor megfázom, bumm! Nem szól, csak áll előttem. Kerek szeme van abban a nagy képében, alatta a bajusz, olyan, mint a fóka az állatkertben!. Én mindenesetre rágyújtok... ...ezt várta. Hogy zsebbe nyúl jak. Elkapja a karom és maga elé lódít — Ha megállaz, szétverlek, darabokra. Fülemüle! Ne linkes- kedj itt nekem! A pofád már fehéredik. megfagysz. Életében nem. beszélt ennyit. S ahogy a tájszólásával azt mondja: „ne linkáskádj”! Röhögnöm kell. Hanem ez a fehéredés... Melegem van, de a képem valóban szabad... — Az arcom akkor is kinn van, ha megyek, nem? — De. — Hát akkor? Hogy lehet védekezni a fagyás ellen: — így — mondja röhögve és ad egy nagy pofont. S röhög, fordul, indul. — Te nagy baromállat! — mondom. A fülem belecsendült, akkorát adott. — Gyere, osztán add vissza! — röhög. — Isten bizony a kezem se emelem föl, visszaadhatod! Tetézve! No, annyit elért, hogy csak- csak elindultam'. Tahó gyerek, durvák a viccei, de nagyon jó srác. Másfél éve a barátom. Bárdolatlan kicsit, de én azért sokat csiszoltam! rajta. Jól jött ez a kist szusszanás. Ha megint kileszek, megint bedobok valamit, megállunk. Egész szürke már a hó. Beesteledett. Itt tipródok a hóban, ahelyett, hogy a srácok közt nyomnám a sót a műsoros esten, a jó meleg laktanyában! Egyen, ruha ide, egyenruha oda, én azért csak más vagyok, mint a többi. Ott volt a gyakorlat, a háromnapos, amikor bált rendeztünk a faluban. Melles Gyuri jóképű srác, nem vitatom, Kada- rabekről még az újság is írt, sportember, mások is vertek engem vállbán vagy centiben, mégis — ki körül álldogáltak a helybeli bigék? Fülemüle körül. Kinek mondogatták, hogy jópofa, meg aranyos, meg a társaság lelke? Fülemülének! Mikor bedobtam egy-két füttyszámot, olyan csönd lett, mint a templomban, utána meg taps, akár egy taggyűlésen! Most meg itt kínlódok. Dögfáradt vagyok. Remeg az inam. — Miska! Hallod? Miska! — Mi van? — Messze vagyunk még? — Félúton. — Mii? — csak kukorékolni tudok. Hátranéz, röhög rajtam, azt mondja: — Ne izgulj. Én már látom a füstöt. Homály van körülöttünk , ő meg... — Látod te a... Nem folytatom. Egyrészt félárva, csak a faterja él, másrészt meg képes, megruház itt a hómezőn, tavaszra találják meg a hullámat. Megérzem a hideg szorítását a homlokomon, ahol a sapka már nem takar. Csak jó ez a fülvédős sapka, ha ez nincs, úgy töröm le a fülem, mint ebédnél a kenyeret. — Ne hülyéskedj, mi a helyzet, sokat kell még menni? — Innen a második domb. — Nem hazudsz?
