Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-04 / 182. szám

Csapatotthon születik Figyelemreméltó kezdeménye-! zésről ad hírt levelében Juhász!' Andrásné, a békéscsabai 38. számú Petőfi Sándor úttörő- csapat vezetője. Leírja, hogy különös lelkesedéssel készülnek a következő tanévre, hiszen az úttörőév jelszava csapatuk név­adójának legszebb eszméje: „A néppel tűzön-vízen át!", s a kö-j vetkező esztendőben emléke­zünk a költő születésének 150.1 évfordulójára. Az úttörőmunka javításáért szabaddá tették a 8. számú általános iskola egyik tantermét, amelyet csapatott­honná alakítanak, ahol az ed­diginél jobb körülmények kö­zött tanulhatnak, szórakozhat­nak, kultúrálódhatnak a pajtá­sok. Segítséget ígért a csapatnak a Vasipari Ktsz és a Férfi Fe­hérneműgyár — munkájuk ré­vén szeptember elsején frissen festett terem, függönyök, virág­tartók, falipolcok, zászló, dob és fanfártartó állvány várják a kisdobosokat, úttörőket. A se­gítséget az üzemek névadó ün­nepségein, gyűlésein köszöntők­kel, rövid műsorokkal viszonoz­zák majd a Petőfi Sándor csa­pat tagjai. ÚJ REMÉNNV 4 z alkoholizmus terjedése el­len világméretű küzdelem folyik. Ebből a gigászi harcból kis országunk is kiveszi részét, mert a szeszfogyasztás terén évek óta az első tíz állam kö­zött foglal helyet nemzetközi viszonylatban (Előkelő helye­zés.) Az alkoholizmus elleni küz­delem számos területét jegyzi a vonatkozó szakirodalom (Al- kohológia címmel új folyóirat­tal is „büszkélkedhetik”). Még­is, amikor az alkoholellenes küz­delem hogyan?-jairól esik szó, én egyetlen szóval szoktam vá­laszolni: reménytelenül. S ezt igazolja az 1971-es eszten­dő alkohol-statisztikája is, mely szerint nem kevesebbet, mint IS milliárdot költöttünk egy év alatt szeszes italra! Hiába, a harchoz három dolog szükséges: pénz. pénz és pénz. De ennyi? Nem! — még több. Miért? Tessék csak elolvasni az aláb­bi rövid kis újsághírt: „Számkombinációs dugóval készülnek üvegek az NSZK- ban. Ezekben az üvegekben biz­tonságosan el lehet zárni gyógy­szereket gyermekek, szeszes ita­lokat alkholisták elől." Nincsenek pontos információ­im arról, hogy mennyibe kerül egy ilyen számkombinációs du­gó, de az minden bizonnyal va­lószínű, hogy drágább, mint egy parafadugó, vagy egy műanyag dugasz. Mindegy, kerül amibe kerül, akinek szüksége lesz rá meg­veszi, s azután nyugodtan újsá­golhatja mindenkinek, hogy ná­luk biztos helyen van az ital, mert „lakat alatt’’ van. Ismerve külkereskedelmünk fogékonyságát az import cikkek iránt, minden bizonnyal nem messze már az idő, amikor a hazai üzletek kirakatában is megjelenik a számkombinációs dugójú üveg, mint az alkholiz- mus elleni küzdelem újabb fegy­verténye. Veszik is majd az ar­ra rászoruló családanyák, hogy garázda férjüket segítségével jobb belátásra bírják. Lelki szemeimmel már látom is a családtagok magabiztos, fö­lényes nyugalmát, miközben azt szemlélik, amint apjuk, megszomjazván az üveg után nyúl, de nem tudja azt kinyit­ni, mert nem ismeri a bűvös számokat. Csavargatja jobbra-balra. de a bűvös dugó nem engedelmeske­dik. Egyszer csak mérgesen fel­ugrik, kést vesz elő, fokával az üveg nyakára csap, és volt du­gó, nincs dugó. örömében — meg a megszen­vedett munka béreként — nem is hagy meg egyebet, mint egy csorba üveget, amit még vissza­váltani sem lehet. Hát üzlet ez így? Azoknak, akik a számkombi­nációs dugóval ellátott üvege­ket készítik — minden bizony­nyal. Szilárd Ádám vastam valamit, hogy ahol az ember megjelenik, belerondít a természetbe, nem hülyeség, pont így van. — Direkt kár széttaposni ezt a szép szőnyeget, mi? — mon­dom Mi&kának. A háta se fe­lel, megy, mint valami igásló. Jó volna megállni, rágyújta­ni, kifújni magunkat, de ez úgy beindult... Már benn le­hetünk a szigetben, dombokat látok, de csak úgy hullámfor­mán, ahogy egy bolha láthatja a redőnyt. Jó a bolhának, állí­tólag negyven- vagy hányszoro­sára tudja elrúgni magét saját testhosszának .. . Vagy a Hol­don, egy ugrással fönn az em­ber a kráter oldalában, egyszer láttam egy trükkfílmet... ... lemaradtam, s ez a trak­tor csak megy. — Miska! Hallod? Szívjunk el egy staubot! Meg sem áll, úgy szól vissza: — Nem. — Miért? — Mindjárt sötét van. Az igaz. Alkonyodik. Ha el találunk tévedni... — Félsz, hogy eltévedsz? Erre megint a hátával vála­szol. Megadom magam, s me­gyek. Már legalább száz méter óta nem második lépésre veszek le­vegőt, hanem duplázom. Az én távom mindig a száz méter volt, nem a tízezer. A megyei serdülő spartakiádon is azt mondta az a pesti ürge, aki a Szövetségből volt lenn, hogy ha nem olyan nagyok a füle­im, én nyerem a döntőt. Kár volt abbahagyni a sprintelést. Mindenről Tuba tehet, az a ga­né. Meg Szomolnok. Miért is • helyeztek át oda!... Kárognak a varjak. Sivatagi film jut eszembe. ■ Mennek a palik, hol egyik, hol ! másik bukik el, s lomhán szár- ; nyalnak oda azok a ronda, ko- • pasznyakú madarak. Horgas ■ csőr, horgas karmok, állati rús- ! nya népség, ha ezek beléeresz- : tik az ember húsába a ... Hülye vagyok. De a fáradt- j Ságtól! Ez a tulok úgy megy : előttem, mint a megszállott. Az : agyában sémi más nem pislá- • kol, csak az, hogy „haza". Hát igen, haza.. Ez azért va- : lami. Végtére én is azért vagyok : itt, hátha... Kuss. Még gondolatban sem » lőjük le a dolgokat. Nem ende- jj getjük, kisfiam. Babonásak va- : gyünk. : A kihirdetés előtt nagy mellé- ■ nyed volt. Véneken. Hogy te ] már tudod, hova kerülsz: Pest- • re. Kijött a gyufán, mondtad. « közben két hete nem is láttál j gyufát. S erre Szomolnokra : küldtek, abba a kivégzőtáborba. j Tuba úrhoz. M'csoda érzékkel : szúrt ki már az első percben! jj Elkezdett szórakozni a rovásom- \ ra. S kiabált, hogy ő már na- : gyobb legényeknek is letörte a ■ szarvét! Meg, hogy ő látja kiben ■ mi lakik! Én aztán megmutattam neki, : hogy bennem mi lakik. Máig • törheti a fejét, hogy léptem ! olajra. j Persze a szökésem őt igazolta, : Szinte hallom, ahogy mondja: j „előre láttam, elég volt ránézni, • egy determináltan züllött egyé- j niség,..’! (Folytatjuk) Nyári emlékek/ esetek, sztorik Négy olyan békéscsabai lakost kerestünk fel, aki szeret utazni, üdülni. Beszélgettünk velük, s ők elmondták nyaralási, utazási emlékeiket, eseteiket, sztorijai­kat. íme egy kis nyári ízelítő, egy csokorral. Féltünk egy kicsit Tomka Attila, a Gelka mű­szerésze szívesen emlékszik visz_ sza nyaralásaira. Járt már a Szovjetunióban, Romániában, Csehszlovákiában, Lengyelor­szágban, s Jugoszláviában ko­csijával ötször is. — Magyarországon a Duna­kanyar és Balatonfüred tetszik a legjobban. Füreden az idén már harmadszor voltam ' Legkedve­sebb élményem? Hát az idén már nemcsak a feleségemmel jártunk itt, hanem velünk volt másfél éves kisfiúnk is. Fél­tünk tőle egy kicsit, de semmi baj nem történt, jókedvű, vidám volt, s rengeteget hízott. Ked­venc hobbym a színes diafelvé­telek készítése és a zene. A Syg­ma zenekarban dobolok, s társa­immal jutalomturnét is tettünk a Szovjetunióban. További ter­veim? Mivel Füreden csak egy hetet töltöttünk, így maradt szabadságunk. El akarunk még menni a gyerekkel a Mátrába vagy a Bükk be. VB-t látott jégkorong — Az idén már jártam kül­földön — mondja Szabó Pál, a Fehér Galamb kisvendéglő ve­zetője —, méghozzá a prágai jégkorong világbajnokságon. Hogy most hova készülök? A müncheni olimpiát nem lehet kihagyni... Tizenegy nap alatt nyolc döntőre van jegyem. Ügy 9—10 magyar aranyérmet tippe­lek. A labdarúgókban feltétlenül bízom. Ott akarok lenni a követ­kező foci vb~n is. — De visszatérve Prágára. Tévedésből rossz buszra száll­tam fel, amely aztán elvitt jó messzire a külvárosba. Lekés­tem az első mérkőzést, de az­tán később szerencsém volt: si­került elkapnom egy kipattanó korongot, amit aztán haza is hoztam. Itt nézett svédnek egy szovjet drukker-társ, mert ami­kor csapata gólt ütött, elkez­dett magyarázni nekem, hogy lám-lám, nemcsak a svédek, a szovjetek is tutinak játszani. Az igaz, hogy sportrajongó vagyok, s a sportok közül az atlétika áll legközelebb hozzám. Szeretek utazni, s ezt egybekapcsolni a sporttal. A bolgár—magyar meccsre repülővel mentem Szó­fiába, s természetesen minde­nütt szívesen nézem meg a tör­ténelmi nevezetességeket. Jár­tam már Nyugat-Németország- ban, Olaszországban, Jugoszlá­viában is. Igaz, hogy sokba ke­rül, de 40 évi munkám alatt megtakarítottam egy kis pénzt. Inkább A Szabó család Sovány Jánosné 20 éve dolgo­zik az IRUSZ-nál. Mosolyogva meséli egy érdekes esetét: — Kiránduló csoportommal Karlovy Varyban jártam, mint IBUSZ kísérő, s éppen városné­zésre indultunk, amikor valaki közölte, hogy ő nem jön ve­lünk, mert már beszélt a busz­sofőrrel és a buszban meghall­gathatja A Szabó családot. Mint IBUSZ dolgozó, sokat utazott, sok országban járt, a szomszédos országokban, vala. mint az NDK-ban, és 1-engyel- országban is. — Véleményem .szerint Lenin­grad a legszebb város. Építészeti stílusa, több mint 300 hídja, a szobrok, a rengeteg zöld park lenyűgöző. így vélekedhet az a 77 éves néni is, aki egyszer ve­lünk volt. Nem számított nála, hogy 100 vagy 200 lépcsőt kell megmásznia, jött mindenhová velünk, eszébe sem jutott vala­miről lemaradnia. Soványné, IBUSZ-nevén Ka­tóka az idén férjével és kislá* nyával tölti el szabadságát, ka­tonafiuk nélkül. Eddigi legszebb nyaralása? — Tíz évvel ezelőtt Csehszlo­vákiában. Hogy miért? A sok szép dolog mellett azért is, mert akkor természetesen 10 évvel fiatalabb voltam.« Tisztelegni a Scala előtt Bodri János a zenekonzerva­tórium elvégzése után, 16 évvel ezelőtt került a Békés megyei Jókai Színházhoz, s azóta is itt játszik a zenekarban, mint po- zános. Amikor „elkaptuk.” egy kis beszélgetésre, már javában készülődött, s másnap el is in­dult hosszú, minden bizonnyal ezép útjára. — Hová? — Olaszországba. —Merre? — Becsen át többek között Velencébe, Pisába, Rómába, e* közben természetesen Milánóba, ahol egy muzsikusnak illik tisz­telegni a Scala előtt. — Mit visz magával? — Nem sokat, egy kiló kol­bászt, meg sajtot és szalonnát. Az olasz kaját szintén illik megkóstolni. — Legszebb élménye? — 1968-hoz fűződik. A Salz­burgi Ünnepi Játékokon hall­hattam a Bécsi Filharmonikuso­kat. — Kivel és mivel utazik í — Feleségem és gyerekem itt. hon marad, magam vonattal megyek. — A csatlakozások? — Van egy menetrendgyűjte­ményem, ebből dolgoztam tó a programot — A legrégebbi? — Osztrák menetrend az 1910^ es évekből. Bodri János is több országiban járt már, mostani útja 12 napos. Neki is, akárcsak a többi nyara­lónak jó utazást, további szén élményeket kívánunk. Vitaszek Zoltán Fotó: Detnény Gyula am hccyiLís, 1972. AUGUSZTUS 4,

Next

/
Thumbnails
Contents