Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-01 / 179. szám
„Fiatalabb" kismamák — Csökken a nagy családok száma Klubavató estétől reggelig Egyre kevesebb a nagylétszámú család — állapították meg a népességtudományi kutatók. Az utóbbi tíz évben a három- gyermekes nők száma 3, a négyöt gyermekeseké 20, a hat- és többgyermekeseké 43 százalékkal csökkent. A termékenység általános visszaesését a családonkénti gyermekszám alakuló, sa mutatja a legjobban. A legutóbbi népszámláláskor száz házas nőre 198 gyermek jutott, 34- gyel kevesebb, mint a megelőző összeíráskor. A gyermekáldás mérséklődését bizonyos mértékig kiegyenlíti, hogy ugyanakkor a kétgyermekes családok száma, az egygyermekeseké — száma 20-szal, az egygyermekeseké 26 százalékkal növekedett. A gyermektelen nők száma nagyon lassan apad, arányuk jelenleg 14 százalék. A termékenység alakulását vizsgálva kitűnik, hogy tíz évvel ezelőtt hazánkban ezer lakosra csupán 12,9 élveszületés jutott, ami az eddigi legalacsonyabb magyar születési arányt — s egyben az európai mélypontot, is — jelentette. Ettől kezdve néhány éven át — ezer lakosonként 13,1 élveszületéssel — meg. állapodott a termékenységi mutató, 1967-től kezdődően pedig nagyobb arányú emelkedés következett be. Figyelemre' méltó demográfiai tapasztalat az anyák „megfiata. lodása”, vagyis a fiatalabb nők fokozódó részvétele a „szülési mozgalomban”. Például az ötvenes évek elején a kismamáknak körülbelül egyharmada volt 20—24 éves, 1960-ban ennek a korcsoportnak a számaránya 38 százalékra növekedett, az utóbbi két évben pedig már a szülő nők 41—43 százaléka az említett fiatal korosztályhoz tartozott. A népességtudományi szakem. berek vizsgálataik során az ide. ális gyermekszámról kialakult elképzelésekről is tájékozódtak. Eszerint a magyar nők mintegy kétharmada az öt- vagy több- gyermekes családot úgynevezett nagy családnak tartja. A fővárosban ugyanakkor sokak szerint már a háromgyermekes család is a népesebbek közé számít. Egyébként a nagy családra vonatkozó vélemények városon és falun különbözőek. Budapesten a négy, vidéki városokban az öt, falun pedig a hat és több gyermeket tartják legtöbben a nagy család jellemzőjének. Évente nyolcezer hízó — a beruházás harmincnégymillíó Már termel * kamuti' Béke Tsz és a muronyi Lenin Tsz közös vállalkozásában épülő sertéstenyésztő és hizlaló- telep. Az építkezés határideje augusztus 20-a. Ekkor kellene átadni rendeltetésének a 34 millió forint beruházásból épülő korszerű sertéstelepet. Szabó Gábor építésvezető szerint a határidő 3—4 héttel módosul, mert a járulékos építkezésekkel kissé elmaradtak. A kocaszállás, az ellető és a hizlalda már készen áll, bennük folyik a termelés. Érdekessége ennek a sertéstelepnek, hogy csak 34 millió forintba kerül azokkal szemben, melyeikért 75—80 millió forintot számláztak. Jócskán akadnak ilyenek a megyében. De olyan, mint a kamuti, aligha. Raffai György telepvezető szerint az olcsóságra töreked-; tek a beruházás kezdetétől fog- va. A7 olcsóság itt a korszerűséggel együtt jut kifejezésre. í Az ittenli SERKÖV-ben azt j tartják korszerűnek, amivel olcsóbban lehet termelni és fő- j eaianmiimmiimHaHimiiiuiMnmi közönyösen. — Koszi, laboros. Megyek, mert itthagynak. Ugranék én is, de a laboros nyakon ragad: — Aztán mielőbb röpködj erre a kilenc-ötvennel, Fülemüle, különben kitépem a farktollai- dat! — Nem megmondtam, hogy zsoldfizetéskor?... — s kitépem magam a markából, mert Miska már a folyosó végén csattog. A lépcső aljéban érem utói. — Te Miska, ha nem mondasz el mindent a húgodnak... — Mindent elmondok. — ...hogy most nem engedtek el szabadságra, de legközelebb biztos... és amikor a képet odaadod neki, figyeld meg az első szavát, hallod? — Hallom. — Sikerült kép, Miska? Mondd meg őszintén! — Elég jól el vagy trafálva rajta. — Mondd meg neki, hogy ő is küldjön egy képet Nincs abban semmi, a barátod vagyok, nem? — De. Futkosok körülötte, mint a kutya, ő meg csak megy, megy, mint valami terepjáró, a talpa alól kétfelé fröccsen a sár. Misét kell mondatni, ha egymásután két szót szól. A tehergépkocsi a konyha hátsó bejáratánál zakatol, azzal szoktak kimenni az állomásra a szabadságosok, most is teli a ponyva alatt. Tönköly hadnagy elvtárs ül a kislétránál, ő nézi a papírokat, biztos elzavar, ha meglát, de mindegy. — Ha akarja, írhatok is, mondd meg neki! leg gazdaságosan. Ezért hagyományos anyagokkal dolgoznak. Nem csináltak betonvárakat, alumínium csodaépületeket, hanem egyszerű épitési megoldásokkal olyan helyiségeket alakítottak ki, melyekbe a korszerű technológia telepíthető. Lényegében ennek köszönhetik azt, hogy évente nyolcezer hízott sertést bocsáthatnak ki mindössze 34 millió forint terv szerinti beruházással. Szinte hihetetlen, hogy Kamut és Murony határában ilyen olcsón jutottak hozzá egy korszerű sertéstelephez. A kivitelezésért a Békés megyei Beruházási Vállalat kollektívája kezeskedik. Fehér Kálmán gépésztervező elmondta, hogy az elkészült épületek költségvetését és a számlákat felülvizsgálták. Nem nagy eltérést tapasztaltak. Ahogyan emelkedtek az építőipori anyagárak, a számlák tulajdonképpen csak ezt az emelkedést mutatták. Ez pedig nem több 14—18 százaléknál. Ezek szerint a 34 millió forintra tervezett beruházás 37—38 millió forintból valósul meg, Nem válaszol, tiszta süket, gyalogol a sáron át, valóságos robotember, remélem, időben átállítja az agyát, különben nekimegy a kocsinak. — Na, gyerünk már, Bibók, magukra várunk! — s Tönköly sürgetően integet, hogy fölfele! nekem is! Nem igaz. Szárnyam nő, lendülök fel a kapaszkodón. — Mutassa a papírját, Füle! — Nekem nincs, hadnagy elvtárs. Vörösödik. Tönköly arról híres, hogy minden kicsiségért vörösödik. — Hát akkor hogy képzeli?!... — A hadnagy elvtárs parancsolta, hogy szálljak föl!... Néhányan röhögnek, Tönköly feje duplájára nő, azonnal üvöl- teni fog... ...szerencsére berobban a motor és elindulnak. — Ha visszajöttem, jelentkezik nálam! Értette? — s rázza az öklét, ahogy távolodik. Tisztel- gek, amikor bekanyarodnak, átváltok a nemzetközi jelre — no, sokra megyek vele, ittmaradtam. Az egésznek nincs értelme. Zsebrevágom a kezem s megyek föl a körletbe. Kilencvenhat lépcső, maholnap másfél éve számolom. Szép. A srácok nagyon nyüzsögnek. Gőzöl a mosdó, az ablaknál hárman is borotválkoznak, műsoros est lesz a nagyteremben. Utálom az egészet. Meglátnak, már szövegeíhek. — Mégse tudott kilógni! Kár, hogy nem fogadtam! — Bekeretezni, a Műcsarnokban kiállítani: „katonai bilifül”. (Folytatjuk) tekintettel arra, hogy időközben korszerűsítettek a kiviteli terveken, egyes épületrészeket elhagytak, olyan berendezéseket, melyek nem feltétlen szükségesek. nem vásároltak meg. A szakosított sertéstelepeken általában azt tartják modemnek, amiben a tenné szetesség nem érvényesül. Máshol olyan technológiát követnek a párosításban, az elletőben. az utónevelőben és a hizlaldában, amely nagyon sokba kerül. A telepvezető számítása alapján nem biztos, hogy ez a modem technológia meghozza a befektetett tőke hasznát. Az itteni SERKÖV-ben ezért a természetes tartásmódot választották. A tény észállományt ugyanúgy tartják, mint a korábbi években, sőt Jártatják is a kocákat! Fla- láskor a malacokat fertőtlenítik, s 33—35 napos korban választják el. A kocákkal PURINA (a kondorosi és a környékbeli tsz-ek társulásában létrehozott takarmánykeverőben előállított táp) koncentrátumból készült tápot hagyományosan, tehát moslékos eljárással etetik. A párosítás természetes, semmiféle stimuláló anyagot nem használnak a 10 naponkénti 50 koca búgatásához. Az első félévben e természetes tartás hatására az előhasi kocák átlagosan 8,5 malaccal hálálták meg a gondosságot. Azért mégis van országra szóló újdonság ebben a „mini” sertéstelepben. Fehér Kálmán gép>észtervező olyan berendezést konstruált, melynek segítségével 4 ezer sertést egy ember takarmányozhat. Egy-egy épületben 20 önetetőt helyeztek el, melyekben zárt csőrendszeren 72 méter hosszú csigasor szállítja majd a takarmányt. Egy- egy épület önetetőit 30 perc alatt töltik fel, automatikus ve' zérlés útján. E korszerű technológiát azonban még nem tudják használni, mert a kondorosi takarmánykeverő még nem kapta meg a pneumatikus takarmányszállító tartálykocsiját. A csigasort már kipróbálták, tökéletesnek, jónak bizonyult. Az építkezést az is olcsóbbá tette, hogy a két tsz az alaptőke arányában építőbrigádot szervezett és rájuk bízta a telep építését. Jelenleg a járulékos épületek befejezésén dolgoznak. A központi épület, a szúroboncoló, a portásfülke és a külső tereprendezés nalad igen jól. A kivitelezés tervszerűsége dicséretére válik a két tsz-nek. az építőbrigádnak, a Békés megyei Beruházási Vállalat műszaki gárdájának és azoknak a dolgozóknak, akik határidő előtt birtokba veitek és termelésbe fogták az épületeket. 1 Dupsi Károly A téglagyári művelődési ház társalgójában lassan gyülekeznek. Láthatóan mindenki arra vár, hogy jöjjenek még. A szervezők, a békéscsabai „Tégla” ifjúsági klub vezetői idegesen járkálnak ki-be, nézik az utcai bejáratot, bosszankodnak. Az asztaloknál beszélgetés indul. A gyulai ötök, az újkígyósi és a kétegyházi klub vezetői régi ismerősként üdvözlik egymást. — Lesz valami? — kérdezik a házigazdát, mire ő megnyugtatóan válaszol: — Azonnal, csak várunk még egy-két főnököt. Meghívtuk őket is, látniuk kell, hogy a jaminai srácok is tudnak klubot csinálni ... — A munkásnegyedben ez az első ifjúsági klub. — mondja Zahorán László, a Tégla- és Cserépipari Vállalat KISZ- csúcstitkára. — Nagyon kellett már. Eddig a téren gyülekeztek a srácok, itt szemben a gyárkapuval. Most végre beléptek a kapun. Bővíteni akarjuk a művelődési házat és az ifjúsági klubot. Természetesen társadalmi munkával. Egy olyan kombinátot akarunk létrehozni, ahol minden egy helyen van, és jól érzik magukat a fiatalok. Szabó János, a klub vezetője folytatja: a gondolatot — Bebizonyítjuk, hogy nemcsak az ivászat és a balhé jellemzi a jaminai srácokat, összefogtunk tizenegynéhá- nyan, és 523 társadalmi munkaórával elkészült az ifjúsági klub. Két hét alatt A végső simításokat ma fejeztük be. Vannak iitt segédmunkások, szakmunkások, egyetemi hallgatók. Többnyire téglagyáriak. A szűk, de hangulatos helyiség ajtajában Bargel Tibor- né, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára vágja el a szalagot: — örülünk annak, hogy van egy olyan helyiség, ahol szórakozva tanulhattok. Itt, a gyár területén. Visszakerül a párnára az olló. A klubtagok és vendégeik megilletődötten lépik át a küszöböt. Bent farönkök a székek és az asztalok, a falon az alapító tagok kézjegye, a sarokban rádió, néhány fotel. Birtokba vették új otthonukat és elkezdődik a játék. Kérdéstőzsde. „Első kérdés: 2 forint, 2,20 és további licitálás. Senki többet? 20 forint!” Megvan a klub alaptőkéje. A Disc Jokey műsor előtt állófogadást adnak a nagyteremben. Finomságoktól roskadó asztal, igazi fogadás. — A klubprogramokra is lesz ennyi pénz? — kérdezem. Rákóczi István, a ház fiatal igazgatója mosolyog: — A gyár vezetősége, a KISZ városi bizottsága kitűnő patrónusaink. A KISZ-táborban folytatódott a találkozó. Éjfélkor lángra lobbant a tábortűz. Már világosodott az Élőviz-csalorna partján, amikor a Tégla ifjúsági klub tagjai és barátaik még mindig énekelték: Sóder, sóder a lábam alatt... Mások szenvedélyesen vitatkoztak nem könnyebb témákról, mint az erkölcs, a humanizmus, a a végtelen fogalma. Elindult vasárnapi útjára a Nap. Hazaindultak a „Téglások”, azzal a kellemes tudattal, hogy ismét nemes kezdeményezésbe fogtak a jaminai fiatalok. Réthy István Jamina első ifjúsági klubja. Co tó; Petrovszkij)
