Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-27 / 202. szám
Számítunk a segítés örömét keresőkre Már iskolás korban meg kell szerettetni a könyvet, a tudás forrását B udapesten, a Vörösmarty téri kultúrpalota tizedik emeletén. Szerkesztőségek, művészeti szövetségek és mások kaptak helyet itt, közöttük a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése. Az iroda egyszerűi elegáns, Drucker Tibor, az Egyesülés főtitkára a vendéglátó, és V. Kulcsár Júlia, a piackutató csoport főmunkatársa. Az iskolai könyvtárak társadalmi támogatásáról van szó. Előbb azonban egy felmérésről, melyet a7 Egyesülés készített, és abban nagy szerepe volt az Országos Pedagógiai Könyvtárnak is. Amiről ezután beszélünk, az már társadalmi ügy. Félreérthetetlenül az! Kérem, gondoljanak erre/ miközben ezt az írást olvassák. Ha pedig utána is gondolkoznak a dolgon, az roppant nagyszerű lenne. A kiinduló pont tehát a felmérés. Kezdődött ott, hogy 1970-ben megvizsgálták a termelőszövetkezetek üzemi könyvtárait, és nagyon érdekes tapasztalatokat szereztek. Így következtek sorra az iskolai könyvtárak. Az általános iskolák, a középiskolák és a szakmunkásképző intézetek könyvtárai. Több ismert tényezőből indultak ki. O A felnőtt olvasók legtöbbje már kora gyermekkorában barátságot kötött a könyvvel. Az iskolai könyvtárnak, mely a tanulók számára könnyen, és minden utánajárás nélkül elérhető, fontos és átru- házhatatian feladatai vannak az ifjúság olvasóvá nevelésében. © Oktatásügyünknek igen labilis, igen könnyen megkurtítható költségtényezője az iskolai könyvtári dotáció. O Szocialista viszonyok között a könyvkiadás és könyvterjesztés nem egyszerű üzlet, mert a szocialista tudat kialakításában és erősítésében mélyreható, fontos feladatai vannak. Drucker Tibor: Miig valamit! Egyszerűen letagadhatatlan, hogy az iskolákban már a könyv látványának is nevelő szerepe van, különösen olyan tanulók számára, akik otthon nem látnak könyvet. Akiknek a szülei nem olvasnak rendszeresen, nem gyűjtenek könyvtárat, mert erre még nincs igényük. Ay a gyermek, alti ilyen körülmények között nő fel, már ettől is hátrányos helyzetű. Az iskolának rengeteg dolgot át kell vállalnia a családtól, mert ha az anyagi különbségek ötszörösek, a művelődésiek tíztizenkétszeresek hazánkban. Másszóval: a kisebb keresetű családoknak is lehetne könyvtáruk, lehetne sókkal magasabb művelődési igényük; hangsúlyozom, sokkal magasabb, mint amennyivel kevesebbet keresnek a nagyobb jövedelműeknél. Itt kezdődik aztán a mi dolgunk. Miközben piacot keresünk könyveinknek, felmérést végzünk az iskolai könyvtárakban, kiderül, hogy nem azért kell eladnunk nagyon sok könyvet minél előbb, hogy könyveladási terveinket teljesítsük, (ami lényegében egyszerű gazdasági szempont), hanem azért, hogy az iskolai könyvtár a nevelés- oktatás első számú tényezői közé emelkedjen. Nagy szavaknak tűnik mindez, hiszen művelődésügyünkben az iskolai könyvtár sokszáz más probléma közül csak egy. De mind fontos! Szerveztünk tanyai kollégiumokat, korrepetálást a hátrányos helyzetű tanulóknak, egy időben már a középiskolát akartuk általánossá tenni, aztán kiderült, hogy még az általános iskola sem az ... A mi felmérésünkből pedig azt olvashatja ki bárki, hogy az is- i kólái, tanulói könyvtárak nem töltik be feladatukat olyan szín- ■ vonalon, ahogy azt 1972-ben ! kellene. : V. Kulcsár Júlia: Informáci- : óink nem éppen megnyugtatóak, s A könyvtárak 60 kérdésből álló [ kérdőívet kaptak, ezeket könyv- j tárosok töltötték ki, általában a ' megyei könyvtárak, vagy nagyobb könyvtárak szakképzett munkatársad. Az Országos Pedagógiai Könyvtár jelölte ki a 64 általános iskolát, 22 szakmunkásképzőt és 33 középiskolát. Felméréseink általában megegyeznek az országos statisztikai adatokkal. Az anyagi, személyi és helyiségellátottságot is / vizsgáltuk, de elsősorban a könyvállomány minőségét, mennyiségét. Az eredményeket 110 oldalas tanulmányban ösz- szegeztük, a részletek ismertetéséről tehát szó sem lehet. Néhány jellemző mégis: Az elmúlt 4 évben általában egyharmadái'a csökkent a7 iskolai könyvtárak anyagi ellátá- sa. Tehát, az a pénz, amellyel könyvállományukat évente gyarapíthatják. Ráadásul nemcsak a tanulói könyvtáraké, hanem a tanári is. Ha évi 500 forint jut könyvvásárlásra, az már öröm. Az sem előre, hanem év végén, ha marad pénz. A kötelezően előírt 2000 kötettel az iskolák többsége nem rendelkezik, sőt a könytárak fele még ezerrel sem. (És az sem biztos, hogy az ezer kötet egyharmada. vagy fele elavult-e már?) Egy érdekes adat: az általános iskolákban 1969—70-ben 2 forint 40 fillér volt az egy tanulóra eső átlagos könyvvásárlási összeg (!) A szakmunkásképző intézetekben 3 forint 50 fillér, a középiskolákban 12 forint 50 fillér, Azt hiszem, nincs az a könyvtáros, könyvkiadó, könyvterjesztő, vagy pedagógus, aki ne döbbenne meg a 2 forint 40 filléren ? 1 Drucker Tibor: Amikor a fél- mérés értékelésékor idáig jutottunk. már tudtuk, hogy a tények összegezése nem elég. Hogy a mostani fejlődési ütemmel talán 1992-re lennének kétezer kötetesek az iskolai könyvtárak! Más kérdés azonban, hogy az igények az ezredfordulón hol tartanak majd? V. Kulcsár Júlia: Békés megyében is készültek felmérések. 24. Erőlködve nyit szájat, de hangja nincs, a szemével mutogat maga mellé. Keresgélek min. denfelé, végre rájövök, hogy a vizes holmijára gondol. A kabátzsebben töltényhüvelyből fabrikált öngyújtót találok. A tűzkő persze elázva. Sodrok egyet a keréken — sem. mi. Az öreg fúj. Súg a levegő a megnyílt ajkai köizt. — Mi baja? Fúj. Aha. Fújni kell! Fújhatjuk mi mór ezt!... de azért lehelget- ni kezdem, s hogy forrób legyen a levegő, iszom. Adok az öregnek is. Olyan sötét van már, Bibok bácsinak a körvonalait alig látom, fujkálom a benzinszagú szerkentyűt, s közben gondolkodom. Azaz: hagyom a gondolataimat ide-oda röpködni, mint a galambokat. Ha megmenekülünk minden másként lesz. Még Miska is meg fog enyhülni, két életet köszönhet majd Fülemülének. Most jó volna, ha valóban tudnék repülni. Szárnyrakap- nék. Jó lehet madárnak. Száll, ahova akar. Télen Afrika, nyáron itthon, se útlevél, se vízum. Ha kedve tartja, fölcsavarodik akár ezer méter magasra is, ha akar, a fűben futkos. Mikor szerelmes, fölül az ágra, dalol. Fütyülök-e én még valaha? Ezt senki nem veszi komolyan, pedig lehet nagyon szépen csinálni. De annyi igaz, alapozni nem lehet rá. Valami örökre lejárt az éleNéhény érdekes választ elmondanék az orosházi 1-es és a mezőberényd 1-es számú általános iskolából. A könyvtáros mindkét helyen társadalmi munkás, nem kap sem órakedvezményt, sem tisztéletdíjat, sem túlórát, és hetenként egy órát kölcsönöz. Ez persze nagyon kevés. Az orosházi iskolában öt évvel ezelőtt vásároltak 199 kötetet és a felmérés évében. 1970-ben 5000 forintos ígéretük volt. Mezőberényben 1967-ben és 68-ban vásároltak, mintegy 3000 forintért, 1970-re már egy fillér előirányzatuk sem volt könyvvásárlásra. Orosházán — három éven át — minden dotációt töröltek. Egy fillért sem kapott az iskolai könyvtár. Helyben olvasásra egyikben sincs mód. napilap, folyóirat csak a tanári könyvtárnak jár. Drucker Tibor: Amikor a vizsgálat elkészült, cikk jelent meg a7 Élet és Irodalomban, foglalkozott vele a rádió, hallották. olvasták az emberek. És a társadalom meditált. Jól van-e ez így? Jói van-e az. hogy talán csak az ezredfordulóra lesz annyi könyv az iskolai könyvtárakban, amennyire már most szükség lenne? És jól van-e az. ha nem segítünk? A Kőbányai Gyógyszerárugyárban Tóth Gá- bomé, az egyik szocialista brigád tagja összehívta a , brigádot és megmutatta a cikket. Könyveket vásárolunk! — határozták el. Az üzemi lap megírta. Így kezdődött. A társadalom ereje óriási. Példákat sorolnom szükségtelen. Hogy milyen lesz a jövő generáció. ez rajtunk múlik. Hogy szereti-e a könyvet, a tudás forrását, hogy akar-e műveltebb lepni, értékesebb ember lenni, ez is rajtunk múlik. És ebben a különös-szép folyamatban apró dolog a, iskolai könyvtárak támogatása. Megbeszéléseket tartottunk, sajtótájékoztatót, meghívtuk a Művelődésügyi Minisztériumot, a KISZ Központi Bitemben. Nem vagyok kis hülye már. Valamit fölfedeztem magamban, amiről eddig nem tudtam. Valami súrlódik odalenn. — Úristen! A gerenda. Nyomást kapott, szétvágta a köteleket, a fél tetőt volt — nincs. Ha tíz centivel arrébb vagyok, fölken a kéményre. Bőgni tudnék dühömben. Megint védtelenek vagyunk. Még egyszer nem tudom végigcsinálni a cipekedést. Nincs is mivel. Nincs mit tenni. Ahogy rántok egyet az öngyújtón, szikrát ad! ' Üvöltök egyet, rögtön vissza is fogom magam. Még nincs rendben semmi. A sötétben óvatosan rendbe kell hozni a kanócot, s kérdés, van-e benzin a tartóban. Csettegtetek, villannak a szikráik — semmi. Csak kitartson. Mert én — kitartok. — Nem — adom — föl. Nem — adom — föl. Aztán — gyengén, kéken — megül a láng a kanócon. Meglátom az öreget, meglátom a tezottségát. a Szakszervezetek Országos Tanácsát, a Hazafias Népfrontot, a Munkaügyi Minisztériumot, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát. Elhatároztuk, hogy a társadalmi mozgalom alapfeltételeként sürT gősen elkészítjük a támogatásra szoruló iskolai könyvtárak jegyzékét. és kidolgozzuk a módszereket, ahogyan ezeket a könyvtárakat a társadalom segítheti. Mindenkire számítunk! A könyv szeretetére nevelő pedagógus nevében, a gyermek nevében, akivel terveink vannak. Számítunk a szocialista brigádokra, termelőszövetkezetekre, üzemekre .intézményekre, a segítés nagyszerű örömét keresőkre, akik már óvodákat építettek, iskolákat tataroztak, tanszereket vásároltak, televíziót vettek a tanyai iskolákba, hogy a világ kinyissa ajtaját ott is. Milyen nagyszerű akció lenne: ..Könyvet minden gyerek kezébe!” Csepelen 400 gyereket kérdeztünk meg, van-e otthon könyvtára? Száz azt mondta, hogy neki még mesekönyve sem volt... Szeretnénk feléleszteni a régi munkásművelödési szokásokat, az igényességet, azt. hogy a család megtanuljon válogatni: könyvekben, filmekben, rádió- és televízió-műsorban. Rengeteg a feladat! Én, ha most az olvasó lennék, elmennék a régi iskolámba, vagy az újba, a főtéren, és megkérdezném, hány kötet könyv van itt a gyerekeknek? És azon is gondolkoznék, hogy miként lehetne több? Valamivel több, néhány 100 kötettel, amelyből egyet vagy kettőt én adnék. Hogy ne 2 forint 40 fillér jusson egy gyerekre egy esztendőben, amiből könyvet lehet venni, hanem kétszer annyi. Vagy háromszor annyi... Mert még az sem lenne sok. Sass Ervin tő roncsát. Alattunk remeg a fal. Papírt rongyot, effélét keresek félkézzel. Akkorka a kis halom, mint az öklöm, s nem akar tüzet fogni. Fújom. Büdös, füstös, de parázslik. Félrefordulva, sokáig köhögök, de a láng már áttelepedett. Szilánkokat, fadarabkákat tördösök, míg biztos nem vagyok benne, hogy megmarad. A tüzecske lassan fészkelődig mélyebbre. De jó találmány! Haverunk évmilliók óta. Az ősemberek lehettek így, éjszaka, mindenütt ellenség, ők meg a tűz mellett. Lám, huszadik század ide* oda, mégis adódhat, hogy az ember csak magára hagyatkozik. Vajon... ... minden megindul. Az irgalmatlan ütést későn észlelem, de még hátra tudom vetni magam kezembe akad a kötél vége. A bedőlt falrész mellől keresztbe reped a padlás, a tető félrerogy. A megcsavarodó padlásdeszkák szétrepülnek, alattunk a fal siketítő csattanássál málik a vízbe. A tűz fele a mélybe hull, hallom a sistergését. Az öreg vért buborékol ijedtében. Gazdagodott a szegedi eszperantó könyvtár A szegedi eszperantó könyvtárra hagyományozta nemzetközi nyelvű köteteit és egyéb írásos anyagát, a Svédországban elhunyt dr. Szilágyi Ferenc. A magyar származású író és újságíró több évtizede vándorolt ki hazánkból. Svédországban haláláig az „Északi Prizma” című irodalmi művészeti folyóirat szerkesztője volt. Az értékes hagyaték, a többszáz kötetből álló eszperantó könyvgyűjtemény már megérkezett a szegedi könyvtárba. (MTI) Kedvezményes őszi üdülés a Balaton mellett A visszatért napsütés ismét kellemes üdülést ígér a Balaton partján, annál is inkább, mert az IBUSZ idén is csökkentett árak. kai kínál kedvező feltételeket a pihenéshez. Szeptember 1. és szeptember 30. között a ba’aton- földvári és a siófoki motelban a balatonszéplaki és a szántódi Turing Hotelben személyenként 62 forintért kapható szoba. Az elmúlt évekhez hasonlóan, az utószezon slágere várhatóan az IBUSZ „öt napot fizet, hetet nyaral” akciója lesz. Különösen a nyugdíjasok keresik fel ilyenkor szívesen az elcsendesülő üdülőhelyeket. A siófoki szállodasor — a Lido, a Napsugár és a Balaton szeptember 15-től nyújt heti 400 forintért kényelmes szállást. De még megvagyunk. Első — a tűz. Ahogy nyúlok érte, megcsúszom, majdnem be- leesek a vízbe. Kínomban a kabátujjal söpröm közelebb a parazsat, megperzselődik. Mivel tüzeljek? Ha mással nem, ráhányjuk a göncünket, de a tűznek égnie kell. A kémény tövében kukorica, morzsolom bolondmódra, hogy a csutkával fenntartsam a tüzet. Derekamra hurkolom a kötelet, valami felelőtlenség van rajtam, nem érdekel, mi lesz velem, de ennek meg kell maradnia! Ég az arcom, ég a testem, melegem van. Megijedtem. Lécet is találok. Néhány cserép maradt a fejünk fölött és odalenn locsog, nyelvel a láthatatlan víz, mi meg itt tábortűznél ülünk. Vidám műsort kellene adni. Víz ellen tűz. Kis tűz. Fülemüle is kicsi ember. Az öreg nyöszörög. Fakó a szeme. — Iszik? Megitatom. Az lenne jó, ha berúgna, érzéketlenebb lenne a fájdalomra, ei is aludna. Nekem is kellene innom, de akkor nem marad néki, s kli tudja, meddig... Űjabb lökés. Belezökkenünk: Hull a cserép a vízbe. Egy égő lécdarabbal kihajolok. Mint valami szürke bálna, most csúszik el a fal mellett egy jégtábla. Nagyobb, mint a mi szigetünk. — Takarodj, — és utánavó- gom a lécet. (Folytatjuk)