Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-26 / 201. szám
Egy romániai kis falutól Új-Zélan Kovács Apollónia alig tíz eve él Magyarországon. Neve ez alatt a rövid idő alatt fogalommá vált. Kicsit fátyolos, érdekes színű hangjával, egyéni előadásmódjával rangot teremtett egy műfajnak, a cigánydaloknak. Lemezeit jól ismerik az egész vilá_ gon. Hogyan jutott el egy romániai kis faluból egészem. Üj- Zélandig? Szerencsére — mint mondotta — nincs sok ideje ezen elmélkedni. Egy Maras-Torda megyei kis faluban, Nyárádremetén nevelkedett, édesapja bányász volt. Népdalokat már kislány korában is nagy-nagy lelkesedéssel énekelt. Egyik nyári szünidőben, melyet kolozsvári rokonainál töltött, egy rokona felfigyelt hangjára, szólt is édesapjának, hogy kincs van a kislány torkában, taníttatni kellene. Édesapja azt válaszolta, ő becsülettel felnevelte gyerekeit, aki többre akarja vinni közülük, próbálja meg egyedül. Apollónia nagyon akart énekeim, megpróbálta. Felszökött Pestre, taulni. Két évig tanult egy énekmestemőnél, aki. nél, az éneklés technikáján túl, megismerkedett a magyamóták rejtett szépségeivel, azzok művészi tolmácsolásával. Egy alkalommal a rádió „Mikrofonpróba” címen hangversenyt rende- dezett a Zeneakadémián: új, rádiószereplésre alkalmas hangokat kerestek. Ezen a hangversenyen elnyerte a közönség díját. Azon a napon, a mikor elindult a rádióba, hogy.élete első felvételét elkészítsék vele, az utcákon tankok álltak. Kitört a háború, azonnal hazautazott Romániába, családjához. A háború után beiratkozott a kolozsvári színiiskolába, ahol folytatta tovább énektamulmá- nyait is. Egyik vizsgaelőadása után szerződtette egy utazó szín- társulat, velük járta a falvakat és településeket, majd a Nagyváradi Állami Színház szerződtette, annak tagja volt tizennégy éven keresztül. Félállásban a romániai Filharmónia Dankó Pista népi zenekarával hangversenyezett azokon a napokon, melyeken nem játszott. Erdélyi, főként csíki népdalokat énekelt. Egyik Ilyen szereplés után meghívták egy cigánytelepülés lakói. Énekeltek, táncoltak tiszteletére. Először akkor figyelt fel ennek a különös muzsikának varázsára. A cigánydalokat, csakúgy, mint a négerek dalait, két alapvető tulajdonság jellemzi: mélységek, bői felszakadozó szomorúság és féktelen ritmus. Ahogy visszaemlékezik arra az estére, az ragadta meg legjobban, ahogy a cigányok ösztönösen, kórusban kezdenek énekelni. Valaki elkezd egy dalt. egy másik azonnal csatlakozik és „hozza” a bőgő rtimusát, egy harmadik tér. cél hozzá — pillanatok alatt egy egész zenekart képesek megszólaltam. Néhány dalt ott megtanult tőlük, és legközelebbi fel. lépése után. ráadásnak elénekelte. Fantasztikus sikere volt. At_ tó’ kezdve rendszeresen énekelt műsora végén cigánydalokat. Családi okok miatt 1961-ben véglegesen Magyarországra költözött. Az ezt megelőző években a nyári szünidő alatt gvakran jött meglátogatni itt élő testvérét. Egyik látogatását az aláb. bi történet előzte meg: Nagyváradon, színházi előadás után egy társaságban hallgatták a magyar rádiót, amikor megszólalt a bemondó: „...műsorunk 7 1972. AUGUSZTUS 26. következő részében Kovács Apollónia énekel”. Ugyancsak elcsodálkozott, hiszen a Magyar Rádió vele nem készített felvételt. Legközelebbi alkalommal, amikor Pestre jött, „ment a hangja után”, a rádió népzenei osztályára. Ott megtudta, hogy Grabócz Miklós, a népzenei ősz. tály vezetője, romániai útja alkalmából hozott néhány felvételt. azok között volt Kovács Apollóniáé is. örültek, hogy jelentkezett, készítettek vele néhány felvételt, és az megismétlődött néhány éven át minden nyáron. így történt, hogy nevét Magyarországon kezdték mégis, merni, az ORI-n keresztül sok helyre hívták fellépni és nehezen értették meg, hogy Kovács Apollónia Romániában él. Az első évek Magyarországon nagyon nehezek voltak. Bár nem volt állás nélkül — rádió- és lemezfelvételeket készítettek vele és vidékre járt fellépni — a színházat, úgy érezte, nem pótolhatja semmi. A nézőtér csendjét, a színházban megszokott rendet zajos, füstös vendéglők, nem egyszer konyhai „öltözők” váltották fel. A siker, a közönség szeretete átsegítette ezeken a nehéz éveken. A Filharmónia is próbál segítségére lenni. Néhány személyes kamaradarab főszerepét osztották rá, ezzel az előadással jártak vidékre. Két és fél órán keresztül színpadon volt, ám előadás után a közönség addig nem ment el, amíg nem énekelt néhány cigánydalt. Akkor már látta, hogy nincs más út, tőle a közönség ezt várja, ezt kell csinálnia. A színházat mélyen elrejtette emlékei közé. teljes hittel, energiával ezt a műfajt vállalta élethivatásául. Kovács Apollónia egyedülálló népszerűségének látszólag egyszerű zenei magyarázata van. Előadói stílusában román népzenei elemek keverednek a ma1- gyár népzene jellegzetes hagyományaival. Számunkra idegen zenei hangsúlyok, ritmusváltások nem utolsósorban tökéletes énekkultúrája teszi különleges élménnyé fellépéseit. Ahogyan magyarnótákat vagy .cigánydalokat énekel, az nem csak újszerű de egyben utánozhatatlan is, mert a művész egyéni gazdag- gából többlettudásából fakad. Az elmúlt évek során bejárta úgyszólván az egész világot Lemezed ismeretében mindenütt örömmel, szeretettel várták. A siker jó érzés, de egyben nagy felelossteggej jár. Minden fellépése előtt izgul, de különösen olyankor, amikor hallja a konferanszié hosszas szövegét eddigi sikereiről, külföldi útjairól, és tudja, hogy ha kiment a színpadra — először találkoznak majd, ő és a zenekar. Érthetetlennek tartja, miért nincs ennek a műfajnak, amelynek sikere van, amelyre igénye van — otthona? Miért kell nem egy esetben próba lehetősége nélkül színpadra menni ? Ez szólistának, zenekarnak egyaránt gyötrel- mes. mert tudják, hogy a közönség — jogosan — i,profi” műsort vár. A cigánydai-kultúra izgalmas, mindenütt a világon megértik. Gyökered a múltból, mélyről erednek, ezért kitéphtetlenék, ezért nem leihet múló divatjelenségnek tekinteni sikerét. Felszín alatt lappangó ősi művészet az, melyet Kovács Apollónia méltó helyére, pódiumra segített; U L Megnyílt Sztankó Judit tárlata a békéscsabai múzeumban Dér László, a Békés megyei múzeumok igazgatója üdvözölte tegnap délután négy órakor Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeum kiállító csarnokában Sztankó Judit festőművésznőt és gyűjteményes tárlatának sokszáz vendégét. Gyulavári Pál, az MSZMP Békéscsabai Városi Bizottságának első titkára megnyitó beszédében a város párt-, állami és társadalmi szerveinek nevében tisztelettel és meleg szeretettel köszöntötte a kiállító művészt, a nagyszámú érdeklődő közönséget. — Nagy öröm számunkra — mondotta —, hogy a művésznő segítségével és hozzájárulásával megrendezhettük ezt a kiállítást, melyen módot nyújtottunk Békéscsaba lakosságának a művészetet szerető közönségnek, a nagy érdeklődéssel várt alkotások megtekintésére. E kiállítás szülővárosában történő megrendezését — az érdeklődésen túl — a szeretet és megbecsülés is sugallta. Mintegy két évvel ezelőtt, 1970-ben nemcsak a festőművészet iránt érdeklődő értelmiségiek köre figyelt fel a művésznő budapesti Csók Galéria-beli kiállítására, hánem a csabai dolgozók körében is nagyra értékelték az egykori békéscsabai munkásnő első bemutatkozását. — Örömmel tölt el bennünket — folytatta Gyulavári Pál —, hogy Budapest, Szófia Szeged, Oroszlány, Komárno után most itthon szűkebb hazájában üdvözölhetjük és gyönyörködhetünk alkotásaiban. Sztankó Judit ismeri szülőföldje népét! Művészetének gyökérzete a csabai humuszba kapaszkodik. Ez a csabai föld az itt lakó emberekkel egyetemlegesen, adják Sztankó Judit művészetének legmélyebb forrását. Ezért érezzük nagyon magunkénak művészetét. — Élve a megtisztelő alkalom adta lehetőséggel — mondotta befejezésül —, szeretném a művésznőt a jövőre vonatkozóan is biztosítani, hogy élete útján szülővárosa mindig mellette lesz. Ezután D. Fehér Zsuzsa művészettörténész mutatta be a művészt, és alkotásait. A megnyitón közreműködött Mező László gordonkaművész, zongorán Váradi Katalin kísérte. A kiállítás megnyitása után Békéscsaba város tanácsa az Ifjúsági és Űttörőházban fogadást adott a művész tiszteletére. A fogadáson dr. Haraszti János, a tanács elnöke mondott pohárköszöntőt. A megnyitón és fogadáson megjelent dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, dr. Tóth Dezső, az MSZMP KB Tudományos és Kulturális Osztályának helyettes vezetője, Domanovszky Endre, a Képzőművészeti Főiskola igazgatója és Enyedi G. Sándor, a Békés megyei pártbizottság titkára is. D. Fehér Zsuzsa bemutatja Sztankó Juditot és alkotásait. Balról a kiállító művész, jobbról Gyulavári- Pál, a békéscsabai pártbizottság első titkára. Mező László gordonkaművész Weber: A-dűr szonátáját játszotta a megnyitón. (Fotó: Demeny)