Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-23 / 198. szám

Less-e egyetértés as Egyetértés Tss-ben?

Első hallásra hihetetlennek tűnt, amit a járási pártbizottság titkárától Fazekas Imrétől hallottam. Csak miután másodszor is elmondta' akkor értettem meg, hogy a sarkadkeresz- túri Egyetértés Termelőszövetkezet gazdái megvonták a bizalmat a termelőszövetkezet elnökétől és a főagronómusától. Július elsején a közgyűlés mindkettőjüket leváltotta eddigi tisztségükből.

Keresztúron a tsz ideiglenes megbízott vezetőivel Király Lajossal, Tárnok Lajossal és a községi pártbizottság titkárával, Patócs Sándorral beszélgettünk először. Abból, amit tőlük hallottunk, kirajzolódtak a körvonalak. A termelőszövetkezetben

a bajok gyökere

már a-z 1965-ös egyesülés után mutatkozni kezdett. Hiába választották az Egyetértés nevet, a közös gazdaság vezetésében éppen ez hiányzott. A volt két szövetkezet vezetői között már az egyesülés után kezdődtek a villongások és végül, bármenynyire is igyekeztek a józan gondolkodású emberek elejét venni, bekövetkezett ami várható volt: mérleghiányos lett a szövetkezet. Hiába figyelmeztették a termelőszövetkezetet féltő tagok a vezetőséget.

— Maguknak csak az a dolguk, hogy dolgozzanak, a7 irányítást bízzák ránk — volt a magabiztos válasz. Sajnos csak a válasz volt magabiztos és nem a gazdaság irányítása. A szemléletbeli hiányosságnak is köszönhető, ha nem is egymást követő években, de 1967-től

1972-ig négy alkalommal szanálták a gazdaságot. Nem csoda, ha a termelőszövetkezetet féltő, józan gondolkodású tagak azt mondták: ebből a vezetésből nekünk elég volt. S az sem csoda, ha ez a véleményük találkozott a járási párt- bizottság és a tanács illetékeseinek a véleményével. Az is

Amitől begerjed, s vissza akar fordulni, szerencsére nem tud. Keskeny az út, vagy szántók, va"v árok.

Ügy saccolom, jól benn vagyunk már, amikor elénk kerül egy tanya, s a pilóta megmakacsolja magát, be akar kanyarodni, elkapom a kormányt,

— Nem ez volt megbeszélve — mondom hidegen.

Meg kell, hoav álljon. El van torzulva a pofája.

— Nem érdekel. Nem megyek tovább. Készrecsinálom a motort.

Lekapom az órámat, a kezébe nyomom. — Innen két-három kilométer, a franc abba a csa- tornaszagú pofádba!

Meginog.

— Mi ez? Pakfon, kell a fenének...

Meglátja a kezemben a bicskát, elakad a szava.

— Belédvágom — mondom. — Itt dörtesz meg, levisz a víz a tengerbe, soha nem jönnek rá, hová lettél.

Lehet valami a szememben, mert zsebrevágja az órát és morogva ráadja, a gyújtást.

Ilyen a szerencse, csak oda kell esördíteni neki’ a legközelebbi dombtetőről meglátom a kánolnát. Lehetetlen, hoav kettő leoyeh, lehetetlen, s ezt Bibo- kéktól is láttam.

Most iut- eszembe ez öreg. Hogy mit szól, ha meglát.

— Te! Van nálad valami stuk- ker?

— Minek?

— Hamis a kutva.

Ravaszul néz rám.

— Attól félsz, hogy itthagylak?

Jó hogy mondia. — Ne léev hülye! Maid meglátod a dögöt, mindjárt megértesz. í=ose lehel tudni a hangulatát. Még engem is sarokba szorított egyszer — s

igaz, hogy a tagság álláspontjai még ma is különbözőek:

— Nemcsak a vezetőség hibáztatható abban, hogy a közös gazdaságunk több éve veszteséges, oka ennek a bel- és árvíz,] de nem szabad figyelmen kívül hagyni a szárazságot sem.

— Ha nem azt nézik egyesek, hogy a rokonok legyenek vezető beosztásúak a tsz-ben, hanem azok,

akik értenek is a gazdálkodáshoz

nem tartanánk itt. «

— A vezetőség megépítette a sertés- és marhaistállókat és azóta üresen állnak ezek az épületek. Hol van itt az ésszerűség?

— Már régen le kellett volna váltani őket.

Szinte szó szerint ezeket, mondták azok az emberek,] akikkel az ebédszünetben a szilvafák árnyékában beszélgettem.

Okét hallgatva nem lehet csodálkozni azon, ha a bizal-| műk a vezetésben megingott és ma is azt mondják: viselve válik el, hogy az újonnan megválasztandó vezetők hogyan váltják be a reményeket. És ma, augusztus 23-án — jól lehet — Sarkadkeresztúron a közgyűlés viharos lesz. Ezen alig van mit csodálkozni, mert ha a leváltott vezetőség úgy irányította volna a gazdaságot, ahogyan joggal elvárták azok, akik őket a felelős beosztásba helyezték, az Egyetértés Termelőszövetkezet most már negyedik alkalommal nem került volna szanálásra. Egyet lehet érteni azokkal az emberekkel, akik úgy fogalmaztak: hogy talán a gorombább szót is elviselik. az utasításoknak is más színezetük van, ha év végén a termelőszövetkezet tagja munkájának a teljes értékét kapja kézhez.

Megfelel az igazságnak, hogy

■

:

elmeséltem a7 esetemet a tárná- i con. Nem is kell hazudnom'.

Röhögve teszük meg az utolsó £ métereket. Ahogy a komondor! előrohan, minőiért a géppisztoly j helyét is megtudom. :

— Te talán ki se szállj — £

mondom a pilótának. — Meny- £ nyl az idő? I

— Negyed négy. Öt perced :

van, úgy igyekezz. •

Éo-pem előkászálódom — ke- £ zemben a „gitár”. — amikor S feltűnik Margit. Fut lefelé, mi- ! kor entern meglát, megtorpan, s

— Maga az? Azt hittem, Mis- j ka'

Naovot nvelek.

— Margitka, azonal indulni kell. Jön az árvíz, elönti a szigetet.

Megnő a szeme. Aztán tétován összébbhúza magán a kendőt: — Nem ér föl az ide.

— De igen. Azért jöttem. A mérnökök kiszámították. Kap_ jak össze a le°$zükséa'esebbet.

— ijem lehet. Apónk átment az Akasztó-tanyára.

Jó helyre, gondolom, mindjárt ki is próbálhatok raita. hogy jó-e a név. — Mire feloakol, ő is meg ion — s mert látom hogy ez nem gvőzii meg hozzáhazudom: — Miske a lel'-emre kötötte, maguk nélkül ne menjek vissza, különben megnyúz.

Ez jó szöveg, mert megmozdul.

— S ő miért nem iött?

A szemem se rebben.

— Nehéz ő erre a kis kocsi- ■ ra. Nagyon rosszak az utak. :

Már a tornácig tereltem, me- ; gint meetoroan: , j

— De hát. hogy hagyjuk itt az;

állatokat, mindent?! ;

Nem tudom, mi költözik most* belém. A szám elfásul, a szívem j döngeti a bordáimat. '

(Folytatjuk)

Sarkadkeresztúron és a környékén nem könnyű a kötött fekete földön a gazdálkodás. Olyan föld ez, amelynek megmunkálásához négyszeres erő kell a megye nyugati részén fekvő földekhez viszonyítva. Az ottani emberek azonban mégis azt mondják: kellő szakértelemmel, irányítással

jobb eredményekre is képesek

lettek volna. Ha az Egyetértés vezetősége és tagsága között valóban egyetértés lett volna, úgy 1967-ben nem zárták volna az évet közel 3 és félmillió forintos hiánnyal. Akkor 1968- ban, amikor jó termést takarítottak be, egyenesbe fordul a kerék és talán a középlejáratú hitel felhasználása is másképpen történik. S akkor 1969-ben és 1970- ben az 1 millió 590 ezer forint részletet vissza tudták volna fizetni és az 1968-ban meglévő 6 millió 560 ezer forint részesedési alapból sem a maximumot fizetik ki a tagságnak. Ha az egyetértés nemcsak neve a közös gazdaságnak, akkor 1969-ben nem 5 millió forint mérleghiánnyal zárják a7 évet, 1971-ben pedig közel 6 millió forint hiány miatt nem kerülnek szanálásra!

Az egyik termelőszövetkezeti tag a következőképpen fogalmazott: „Évről évre az államra szorultunk, hogy tovább tudjunk gazdálkodni, csak' éppen a gazdálkodás hiányzott nálunk '.

Hogy a vezetők ezt nem látták. az szinte hihetetlen. S valahol talán abban is van igazság, amit egy másik ember mondott: a leváltott vezetők

nag^j lábon éltek és nem jutott idejük a gazdálkodásra.

A bizalom megingott Sarkad- keresztúran a közös gazdaság vezetésében. S a mostani megbízott vezetőknek, vagy a ma megválasztandó - újaknak nem volt és

nem lesz könnyű dolguk,

pedig keresik a kiutat. Azt mondják ami teljesen meg is felel az igazságnak, hogy a termelőszövetkezetben ugyan- azok a tagok dolgoznak, akikkel nagyon szép gazdasági eredményeket tudtak elérni 1968-ban. Akik 1972-ben olyan munkát végeztek, hogy az augusztus közepén megtartott felmérés szerint ennek az évnek a végén a tavalyi 6 millióval szemben csak 1 millió 500 ezer forint körüli veszteség várható. j Nehéz dolguk lesz a vezetőknek, mert a korábbi évek erkölcsi és gazdasági terheit vállalják. Nem lesz könnyű dolguk, mert olyan intézkedések szükségesek, amelyeknek végrehajtásához a tagság bizalmára nagy szükségünk van: az élőmunka takarékos használata mellett bérmegtakarítás elérése; átszervezni az üzemágak szerkezetét; olyan középirányítók beállítása, aki az egyéni és kiscsoport érdekeket nem a nagycsoport érdek elé helyezik; olyan ellenőrző bizottság választása, amely képes arra, hogy munkája élő legyen, hogy a vagyonvédelem megszilárduljon az Egyetértésben.

Ha ez meglesz, úgy az a célkitűzés, hogy 1975-re holdanként 15 mázsa búzát szeretnének termelni földjeiken, valósággá válhat. Az a célkitűzés, hogy a vezetőknek ne a bankba kelljen szaladgálnia hitelért, nem kismértékben azon múlik, hogy lesz-e egyetértés a sarkadkeresztúri Egyetértés Termelőszövetkezetben.

B. 3.

ÍZLÉSTELEN

Államunk törvényei csak a tisztességtelen haszonszerzést tiltják. A spekuláns, akit űz a gyors gazdagodási vágy, s aki munkában ismer mértéket, de haráesolásban nem — előbb vagy utóbb a bíróság előtt ad számot busás „jövedelmi forrásáról”. Országszerte ismertek azok a kirívó példák, amelyek arról tanúskodnak, hogy sajnos jócskán akadnak gátlástalan tör- tetők, akiket a vádlottak padjára juttat a kapzsiság.

Az alaposabban odafigyelő azonban néha rábukkan olyan esetekre, melyek eféle töprengésre késztetik: törvénytelenség ugyan nem történt, de az, amit tapasztaltam, mégis bántja igazságérzetemet. De hát mit tehetek, mit tehetünk ellene...

Bizonyítandó az iméntieket, hadd említsek meg néhány példát. A közelmúltban az egyik forgalmas, de nem a legjobban ellátott balatoni üdülőtelepen teltettem a szabadságomat. Mondanom sem kell, hogy megfelelő állami és szövetkezeti konkur- rencia nélkül — éttermek, üzletek, szolgáltató egységek hiányában — egyik szezortról a másikra „felcsípték” a lehetőséget a „modern aranyásók”.

Felszerelésük primitív: fabódé, gázpalack, tűzhely és néhány edény. No meg a kassza! Hiszen ez a legfontosabb! Mert tessék csak elképzelni: egy frissen sült palacsinta ára két forint — ezt az átlag jön ki annak megfelelően, hogy a töltelék mák, túró, lekvár avagy kakaó —. s ha csak ezer palacsinta kel el naponta, már az is kétezer forint. De megítélésem szerint ennél több elfogv. ha figyelembe vesz- szük a bódé előtt látható hosszú sorokat, továbbá azt, hogy az üdfilő vendég általában többet eszik a szokottnál, s ilyenkor a pénzt sem számolja úgy, mint otthon. Nem bosszantja például az sem, hogy a forint ötven fillérbe kerülő lángos inkább ropogósra sült palacsinta — vagy pite — mintsem a fánkok családjához tartozó vastagabb tészta.

Mindenesetre jó üzlet mind a palacsinta, mind a lángossütés.

És nem szabálytalan! Hiszen a működési engedély ott függ a bódé falán... Az ember legfeljebb a fejét csóválja: hja, így már érthető, miből van a bódé mögötti fehér Mercedes...

Vannak azonban még furább, s a fejcsóválásra még inkább okot adó esetek is. Ugyanezen az üdülőhelyen megnyílt egy újonnan épült eszpresszó. Itt már szép kőfalon függ az inarengedély X. Y-né nevére kiállítva. A meghökkenés csak akkor következik, amikor kér az ember egy fagylaltot — s ime, felszolgálóként ki jelenik meg előtte csaposkötényben? A tulainő férje, a neves fővárosi művész! Ezentúl, ha történetesen színpadon látom, lehet raita bárminő jelmez, akaratom ellenére is szembe jut balatoni „fellépése”.

Jó néhány esetet elmondhatnék még. de felesleges. A két szélsőséges példát esunán azért tettem egymás mellé, hogy némi határt próbállak vonni a „modern aranyásók” rendjében. Mert ugyebár nem egyformák, nem tipizálhatok csak aunviban, hogy ők azok. akik tudiák: a törvénvesség határain belül mit szabad tenniük. Ök nem tévesztendők össze a harácsolók- kal még akkor sem, ha bőséges a hasznuk, s gyorsabban tehetnek «zert a ..terüli asztalkám”- ra. Csakhogy ebben a kategóriában is — legalábbis erkölcsileg, s olvkor etikailag — difefrend- álni kell. Süsse a lángost és a palacsintát a kisiparos és keressen annvit. amennyihez vásárlói révén hozzá int. Ez a mestersége, ebből é'. s hogy miként, az más do'og. De az is más. ha magas jövedelmű emberek a több és „ráadásként” szerzett haszon érdekében a „kirakatba” teszik magukat s nevűket reklámként használták a „cég” érdekében. Saine« ez történik nem érv esetben. S bár nem töryénvteien. de ízléstelen hogy fittvet hánvva hírnévre, a még esetleg meg sem konott dicsőségre, olvaimk is felcsapnak „aranvásóknak”. akiknek az ujjai drágaköves gyűrűkkel vannak teleaggatva.

Cs. L.

Higiéniai szabályzat az élelmiszerinarban

A' Mezőgazdasági Kiadó gondozásában megjelent „Az élelmi_ szerek ipari feldolgozásának higiéniai szabályzata”.

Az általános rendelkezések a környezetre, épületekre, berendezésekre vonatkozó előírásokat és az üzemek tisztán tartására, a személyi higiéniára vonatkozó előírásokat tartalmazzák. Külön fejezet foglalkozik az élelmiszerek előállításával; ezek a szabályok a termelés, a csomagolás a tárolás és a szállítás higiéniáját írják elő.

A kiadvány tartalmazza az; egyes termelési ágakra venatko- j zó sajátos rendelkezéseket Külön foglalkozik a baromfiyágás- sa] és feldolgozással, a hústermeléssel, feldolgozással, ezen belül'

a húsvizsgálattal és higiéniai ellenőrzéssel, valamint a tej- és tejtermékek előállításával, a hű_ tő-fagyasztó- tárolással és a konzerv gyártásával.

Miután az üzemek jelentős részében jelenleg még nincsenek meg azok a higiéniai feltételek, amelyeket a szabályzat előír, és a rendelkezések megvalósítása jelentős anyagi költségeket és műszaki felkészülést igényel, a könyvben is közölt rendelet az üzemeket higiéniai fejlesztési ütemterv készítésére kötelezi. Az ütemtervet úgy kell összeállítani. hoey rövid időn belül lehetővé tegye a beruházást nem igénylő, üzemi és személyi higiéniával kapcsolatos hiányosságok megszüntetését.

Dombegyházán alakul ki Dél-Békás megye legnagyobb tsz-e

A Dél-Békés megyei Termelő- | szövetkezetek Területi Szövetsé. gének körzetében, Dombegyházán alakul ki a legnagyobb kollektív gazdaság. A közelmúltban lezajlott közgyűlések határozatai alapján a dombegyházi Petőfi Termelőszövetkezethez csatlakoztak a szomszédos kis kollektív gazdaságok a kisdombegy- házi Táncsics és a magyardomb- egyházi Rákóczi Tsz. A dombegyházi Petőfi Tsz megnövekedett területén — összesen tíz és fél ezer holdon — 1973. január elsején kezdik a gazdálkodást. Így nagyobb területen összevont erővel, nagyobb műszaki fejks*

I

szültséggel minden eddiginél nagyobb eredményekre számíthatnak.

A Békéscsabai I. sz. Hizlalda

felvesz

lakatos és fűtő szakmunkásokat és rakodó segédmunkásokat

Jelentkezni:

Kétegyházi út.

80066