Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-22 / 197. szám

Kormányhatározat nyomán: Korszerű szervezési módszerek 14 élelmiszergazdasági vállalatnál A század fordulót idéző szlovák tájház Békéscsabán Gönyei Antal, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályveze­tője átvágja a tájház ajtaját elzáró selyemszalagot. (Fotó: Demény) tének jelentős megnyilvánu­lásai. A nemzetiségi fesztivá­lok, bemutatók, az anyanyel­vi kultúrát szolgáló rendez­vények sorába illeszkedik most a békéscsabai szlovák tájház megnyitása a közönség számára. — A magyar múzeumügy fontos feladatának tartja — mondotta, hogy megőrizzük rohamosan fejlődő világunk­ban a népi kultúra emlékeit. vendégek a századforduló időszakának minden jellegze­tes használati tárgyát, díszí­tőművészeti emlékét megta­lálhatják ebben a hamarosan messze földön is nagyhírű néprajzi emlékmúzeumban. 3 BÉKÉS MEGYE) *7 1972. AUGUSZTUS 22. A kormány határozata nyo-1 mán, az élelmiszergazdasága üzemekben hozzáláttak a válla- j lati szervezés fejlesztéséihez, j amelytől — amint azt a MÉM illetékesei az MTI munkatársá­nak elmondották — azt várják, hogy tervszerűbbé, folyamato­sabbá teszi az üzemek munká­ját. A fogyasztók szempontjá­ból sem közömbös azonban, hogy például mennyire sikerül meggyorsítani egy-egy mező- gazdasági termék feldolgozását, vagy a készáru értékesítését A munka- és üzemszervezés korszerűsítését a népgazdaság­nak ebben az ágazatában két ütemben valósítják meg; idén 14 vállalatnál — ahol az adott­ságok a legkedvezőbbek — fo­kozatosan bevezetik a legjobb módszereket, amelyeket jövőre széles körűen elterjesztenek valamennyi üzemben, gazda­ságban. A vélllaliati szervezés korszerűsítése csaknem minden vállalati tevékenységet érint: a munkaszervezést, a belső ügy­vitelt, a számvitelt, a beszer­zést, a feldolgozást, a piaci kap­csolatokat az értékesítést stb. A kijelölt vállalatoknál komplex szervezés-fejlesztési programokat dolgoztak ki, ezek szorosan kapcsolódnak a válla­latok rövid- és középtávú ter­veihez. Azokban a7 ágazatok­ban, ahol rövid idő alatt át le­het állni az új módszerekre, egy-két hónapos előkészítés után máris megkezdték beveze­tésüket. A konzervgyárak pél­dául több mint 50 helyen szer­vezték meg az úgynevezett elő- feldolgozást, ami az jelenti, hogy még a földeken, tehát a termelőüzemekben megtisztít­ják vagy szükség esetén felda­rabolják a konzergyári alap­anyagot, és ezzel szállítási költséget takarítanak meg. A A vasúti töltés lejtő­jén feküdtem. Az eget bámultam, a kékséget, a a bárányfelhőket, a fel­hőfoltokat. Mellettem csendben legeltek a lo. vak. Mohón tépdesték az orsófüvet. Néha-néha fújtattak egyet-egyet ilyenkor megszakadt me­rengésem és néztem az aratók lankadatlan moz­gását. Apám karja ütemesen lendült. A kasza ércesen csendült, a száraz rozs rendre hullott. A rend folyamatosan ráfeküdt az állva maradt szálak­ra. A nadrágszíj-parcel- Iákon katonás rendben keresztek sorakoztak. Felettem a magas póz. nákon telefonvezetékek dróthálózata. Hozták, vitték a híreket. A drót­huzalok titokzatosan, érthetetlenül zenéltek. A kasza zenéje, ütemes ritmusos dallama érthe. tő volt. Ha csak távolról hallottam, máris előt­tem volt a határ érett tábláival, enyhén hűl. lámzó, szőke tengerével, az aratókkal. Közel a fejemhez sín­pár szaladt a végtelen­be. Sokszor megfigyel­tem, ahogy köztük seré­nyen, libasorban lépked­tek az emberek. Egyik talpfáról a másikra. A síneken egyensúlyoztam magam, mint kötéltáncos a cirkuszban, de ezt nem lehetett sokáig bírni. A sín átforrósodott a nyári melegben. Égette a tal­pamat, pedig vastag volt rajta a bőr, s még az új tarlón is tudtam futni. Annál a nevezetes ara­tásnál is úgv indult min­den, mint régen. Fel­adatom volt a lovakra vigyázni. A vasúti töltés oldalán félálomban fi­gyeltem a határt és hall­gattam a jól ismert ze­húsdpari üzemek széles körűen egyeztetik az állatokat szállító gazdaságokkal az átvételi ha­táridőket, és ezzel elkerülik a sertések és a szarvasmarhák eddig gyakran előforduló fe­lesleges „utaztatását”. A mező- gazdasági nagyüzemekben azon igyekeznek, hogy az eddiginél jobban összehangolják a nö­vénytermesztés, az állattartás, s a feldolgozás üzemi tenniva­lóit. Az emlékmúzeum a város nevezetessége lesz A városukat szérető embe­rek hosszú évek óta töreked­tek arra Békéscsabán, hogy a régi városrészben szlovák táj­házat rendezzenek be. A tö­rekvés vasárnap délelőtt 11 órakor, alkotmányunk ünne­pén vált valóra, amikor a Ga- rai utcában felavatták me­gyénk második tájházát. A városi tanács közel félmillió forintot költött ak épület megvásárlására és korhű be­rendezésére, melynek tervét dr. Tábori György békési mú­zeumigazgató, a szlovák nép­hagyomány kitűnő ismerője készítette. Több százan voltak ott az ünnepi megnyitón. Elsőnek Mázán Mátyás, a Hazafias Népfront városi titkára kö­szöntötte a vendégeket, majd Gönyei Antal, a Művelődés- ügyi Minisztérium főosztály- vezetője mondott ünnepi be­szédet. Hangoztatta, hogy az alkotmány-napi ünnepségek hagyományos eseményei közé tartoznak, a magyarországi nemzetiségek kulturális éle­A magyar műemlékvédelem a történelmi értékű várak, kastélyok, épületek megőrzé­se mellett lényeges feladatá­nak tartja a népi építészet, a paraszti életmód kiemelke­dő értékű objektumainak megtartását is. A hazánkban élő nemzetiségek hosszú év­századokon át megőrizték ősi népi kultúrájukat, ugyanak­kor hatottak is egymásra. Ez megmutatkozik a népi építé­szetben, a viseletben, de a folklórban is. Mindez sajátos ízt és szépséget kölcsönöz va­lamennyi vidék életének, azt kölcsönzött a békéscsabai szlovákságnak is. Ünnepi szavai végén ki­emelte a táj ház létrehozásá­ban közreműködők tevékeny­ségét, dr. Tábori György és Mázán Mátyás munkáját, s azokét is, akik önzetlen tár­sadalmi munkát adtak ahhoz, hogy Békéscsabán megnyit­hassák a szlovák tájházat, A táj ház — melynek bemu­tatására még visszatérünk —1 osztatlan sikert aratott. A Már máskor is érez­tem, ha dombtetőn ál­lok, hatalmas és erős vagyok. A közelben azonban a vasúti töltés volt a legmagasabb pont­ja a határnak a maga másfél méterével. Ott álltam, mint egy had. vezér. Egy pillanatra a milliárdnyi rozsszál át­változott embertömeggé. Előttem elvonult a had. Győztesek nézhettek így a leigázottakra. Az aká­cokon a fonnyadt, szára­dó virágfürtök, mintha újra virágba borultak volna és ontanák Illatu­kat. Dagad tőle az em­ber tüdeje. A kaszák, a dróthuzalok zenélnek, ismétlik ujjongó dalla­maikat. Ledőlök a töl­tésoldalra és követem az alig mozgó, szelíden úszó bárányfelhőket. Békés a határ. Igen. ilyen volt a sze­gény ember gazdagsága. Bátori Sándor A vállalati szervezés korsze­rűsítése a mezőgazdaságiban nyolc kiemelt témát érint, egye­bek között a baromfi- és a te­henészeti telepek technológiá­jának felülvizsgálatát és kor­szerűsítését. Élelmiszeriparban töibb mint . tíz központi témát valósítanak meg az üzemek, amelyek egyebek között felül­vizsgálják munkaerőgazdálko­dásukat. Új szabványok a vizek vizsgálatára Több mint száz országos szabvány van érvényben a fel­színi vizek tisztaságának vizs­gálatára és a vizek minősítésé­re. A legrégibb — csaknem 40 éves — az ivóvlzszabvány, amelyet már többször is kor­szerűsítettek. A szabványoknak körülbelül a felét a hazai kuta­tási eredmények és a KGST- ajánlások alapján nemrégen át­dolgozták. A többit 1974 végéig korszerűsítik és új előírások­kal egészítik ki. A szabványok továbbfejlesz­téséhez a folyók szennyeződé­sének előrejelzésére automati­kus rendszert dolgoznak ki. A Dunán Komáromnál és a Ti­szán a Sajó torkolatánál pró­bálják ki azokat a berendezése­ket, amelyek 4—5 féle szennye­ződést és a meteorológiai kö­rülményeket egyidőben jelzik. A világviszonylatban is új­donságnak számít a szabvány- ügyi hivatalnak az a kezdemé­nyezése ,hogy szabványt készí­tenek a gyógy-, termál- és strandvizek tisztaságának el­lenőrzésére, és arra, hogy a strandok vizét milyen gyakran keli cserélni. Az elképzelések szerint az ágazati szabvány azt is előírja majd, hogy hány je­gyet adhatnak él egy-egy stran­don, aza-r egy személyre hány köbméter víznek kell jutnia; — Szociáldemokrata. A bátyám homlokát ráncolta. — Ide figyelj! Nem tudsz magyarul? Tanácstalan voltam. Jó lett volna tudni, hogy mit jelent az magya­rul. Most vettem csak ész­re, hogy nekem nem is maradt a nyári almából egy se. — Mondd csak bá­tyám. ha az egyik sze­gény ember ad a kevés­ből a másik szegény em­bernek. mi az? A bátyám megpaskol- ta foltos nadrágomat. Hirtelen olyan vidám lett. mintha megtalálta volna Dárius kincsét. — Mi az? Hát az már gazdagság? A rozstáblákat szegé­lyező dűlőúti fasorból még visszaintett, össze, nevettünk. Szegény ember gazdagsága nét. Alig hallható lép­tekkel a sínek között magányos ember ment el mellettem. Felültem és utánanéztem. Szapora léptekkel ment, a város felé. Hátán a jól ismert tarisznya, az is laposan tapadt izzadt vászonin­géhez Az egyik bátyám oda. jött hozzám. Jól tudtam, hogy ez e' len őrzésféle, mert a melegben hamar elnyomott az álom. — Mit nézed? — mondta a bátyám. — Megszokhattad volna már. Mérgesnek látszott, pe­dig a lovak nyugodtan legeltek. Nem is voltak kipányvázva. — Csak úgy nézem — mondtam makacsul. A bátyám két marka világos nyári almákkal volt tele. , — Itt van. Vigyél neki is — mondta és az egye­dül bandukoló felé in­tett. Az almákat elvettem és a hangom felverte a csendet. — Bácsi, bácsi, álljon meg! Az a sínek között várt. Rám nézett barátságo­san. Hiába nyújtottam feléje az almákat, meg­várta. amíg szóval is kí­nálom. — Tessék nyári alma — mutattam vissza, ahol a bátyám állt. s mond­tam is. — A bátyám kül­di. — Köszönöm — mond. ta és kérges ujjaival be­letúrt a hajamba, én meg boldogan futattam visz- sza. — A taátyám arca meg. enyhült. Én is nekibáto­rodtam. — Ki volt ez? — Csak azt tudom, hogy szegény ember. — Mi is szegények va­gyunk. — Az igaz, de ez a kóborolni kényszerült vándor még szegényebb. Mert nekünk van mun­kánk, de neki még az sincs. — Munkanélküli? — Az — mondta iszo­nyattal. — Akkor azért megy a sínek között, hogy munkát keressen? — Azért. Hallottam erről. Ta­láltam és egy újságot, talán a vonatból dobta ki valaki. Itt a töltésen. Idei lehet, a dátuma 1933-as. Azt olvastam benne, hogy mostanában a Paraszt Párt, a Függet­len Kisgazdapárt, meg... meg, nem is tudom ki­mondani, hogy milyen párt, mind-mind a mun­kanélküliséget akarja megszüntetni. Nem csi­nálhatnák ezt együtt? A bátyám tagadólag rázta a fejét. — Nem. — Miért? f A bátyám őszintén megmondta, hogy nem tudja, de azt igen, hogy együtt nem csinálják. Hirtelen kimondtam, mert eszembe jutott a harmadik párt neve is.

Next

/
Thumbnails
Contents