Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

„Népünk igaz ügyéhez hű leszek” Vasárnap délelőtt Békéscsa­bán, a Március 8 téren több mint háromezren várták az ün­nepélyes tiszthelyettes avatás kezdetét és a Tanácsköztársa­ság útján, az István király té­ren is több százan várakoz­tak, hogy tanúi lehessenek fia­ink katonai esküjének. Tíz óra előtt néhány perccel a díszelnökségben helyet fog­lalt Frank Ferenc, az MSZMP Békés megyei Bizottságának el­ső titkára, Csatári Béla, a me­gyei tanács elnökének általános helyettese, a megyei és a vá­rosi társadalmi szervek, társ­fegyveres testületek képviselői, a Magyar Néphadsereg magas beosztású főtisztjei. Pontban tíz órakor felhar­sant a díszjel, jelezve az elöl­járó érkezését. Kerekes Szil­veszter ezredes, a Központi Tiszthelyettes Iskola parancs­noka vigyázz menetben ment az elöljáró elé és tette meg jelen­tését. Kutika Károly vezér­őrnagy ellépett a feszesen álló díszszázad előtt és köszöntötte a tiszthelyettes iskolásokat, majd a díszelnökségben foglalt ..helyet. Méltóságteljesen szárnyaltak Himnuszunk akkordjai, majd Koloncsák István alezredes, a Központi Tiszthelyettes Iskola parancsnokának általános he­lyettese felolvasta a Magyar Néphadsereg kiképzési főcso­port főnökének 40. számú pa­rancsát, amelyben a miniszter- helyettes köszöntötte az avatás­ra felsorakozott iskolásokat. Az ünnepség legszebb percei következtek: Majoros János honvéd-törzsőrmester lépett a mikrofonhoz, hogy felolvassa a tiszthelyettesi eskü szövegét. Zúgott a tér a fiatal katonák esküjétől: „...Élethivatásom­nak választott katonai szolgála­tom során a szocializmus le­győzhetetlen eszméjéhez, né­pünk igaz ügyéhez hű leszek”. A szülők, hozzátartozók, s az ünnepségen részt vett lakosság meghatottan hallgatták a ka­tonafiatalok szárnyaló esküjét, amelyet a pártnak, a népnek tettek ezen a verőfényes vasár­napon. Nemcsak a felavatott tiszthelvettesek emlékeznek éle­Büszkén nézik fiaikat a szülők, hozzátartozók. tük végéig erre a napra, hanem valamennyien, akik ott voltak. Miután Majoros János törzs- őrmester a társai által aláírt esküt átadta az elöljárónak, Kutika Károly vezérőrnagy a mikrofonhoz lépett: — Szeretettel köszöntöm a tiszthelyettes avató ünnepsé­günk minden résztvevőjét és őszinte örömmel tolmácsolom Önöknek a honvédelmi minisz­ter elvtárs, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Néphadseregi Bizottsága és a Honvédelmi Minisztérium Katona Tanácsa elvtársi üdvözletét — mondta bevezetőben, majd arról szólt, hogy a fiatal tiszthelyettesek nyilvános avató ünnepsége ki­fejezője a dolgozó nép, a nép­hadsereg szoros kapcsolatának. Ezután így folytatta: — Belpolitikai eredményeink mellett ez az év a szocialista világrendszer, a haladó erők figyelemre méltó sikereinek az éve is. A nemzetközi erőviszo­nyok alakulása a közelmúlt főbb eseményei félreérthetetle­nül bizonyítják, hogy a Szov­jetunió és a szocialista országok külpolitikája helyes és eredmé­nyes. A nemzetközi erőviszonyok kedvező változása azonban nem kelthet illúziókat bennünk. Az a tény, hogy az imperialista or­szágok vezető politikusai szá­molnak a realitással, nem je­lenti azt, hogy az imperializ­mus természete megváltozott. A béke védelme fokozott köve­telményeket állít néphadsere­günk hivatásos állománya, így Önök elé is. — Soha ne feledjék igaz ügyet, népünk szabadságának és függetlenségének, a szocializ­mus biztonságos építésének az ügyét szolgálják — fejezte be a tiszthelyettesekhez szóló beszé­dét, majd megköszönte a szü­lőknek, hozzátartozóknak azt a segítséget, amellyel könnyítet­ték az iskola parancsnokságá­nak és pártbizottságának cél­tudatos nevelő munkáját. Az ünnepélyes tiszthelyettes avatás a század díszmenetével ért véget. Bolyánszki János L Pompásan sikerült a díszmenet, (Fotó: Demény Gyula) Hatalmas tűz a Mezőhegyes! Kendergyárban A kár meghaladí a az 1 millió 200 ezer forintot Vasárnap hajnalban a 2 óra 35 perckor Mezőhegyes felett átvonuló vihar villámcsapása a Rostkikészítő Vállalat Mezőhe- gyesi Kendergyárának kazalózó területén meggyújtott öt, egyen­ként 30 méter hosszú kender­kazlat. A tűz percek alatt be­borította a kazlakban különbö­ző minőségben tárolt, mintegy 1200 mázsa szálaskendert. Elsőnek 2 óra 50 perckor a Mezőhegyesi Kendergyár léte­sítmény-tűzoltósága kezdte meg az oltási munkálatokat, négy sugárral, és ugyanakkor segítsé­get kért a mezőkovácsházi ál­lami, a mezőhegyesi és batto- nyai községi önkéntes tűzoltó­ságoktól. A segítő egységek rö­vid időn belül a tűz színhelyé­re érkeztek és négy gépjármű­fecskendővel bekapcsolódtak a mentési munkába. Amint a megyei tűzoltópa­rancsnokságon elmondták, a tűzoltást nehezítette a felhő- szakadás szerűen zuhogó eső. A bevetett egységek beosztottai a függönyszerűen zúduló esőtől úgyszólván semmit nem láttak. Ezeket a körülményeket figye­lembe véve a megyei tűzoltó­parancsnokság központi ügye­letese megfelelő fokozatú riasz­tást rendelt el a kölcsönös se­gítségnyújtási tervbe bevont egységek részére. Ezután Bé­késcsabáról. Gyuláról, Oroshá­záról, valamint Csongrád me­gyéből Makóról vonultak álla­mi tűzoltóegységek a helyszín­re, hét gépjárműfecskendővel és egy víziágyúval. Az oltási munkálatokban több mint 100 tűzoltó vett részt, 17 vízsugár­ral, ezenkívül bevetették a Me­zőhegyesi Állami Gazdaság és a cukorgyár négy markoló és két szippantó gépét. Időközben riasztották az üzem dolgozóit is. Az összevont erő megfeszített munkájának eredményeként a 2 óra 44 perc­kor keletkezett tüzet 4 óra 50 percre megfékezték. A végleges oltás reggel 7 óra 10 perckor fejeződött be. A tűzoltó erők és az üzem dolgozóinak jó felkészültségét bizonyítja, hogy az első percek­ben kigyulladt öt kazalon kí­vül nem terjedt tovább a tűz. A kár ennek ellenére jelentős: a vizsgálat eddigi megállapítá­sa szerint 1 millió 251 ezer fo­rint. a j. Közös erővel Mezőberény fejlesztéséért A mezóberenyi üzemek régi ] problémáját — a szennyvíz el-1 vezetését — oldja majd meg az az új szennyvízcsatorna a köz­ségben, amely mintegy 2—2,5 kilométer hosszú lesz. Az új lé­tesítmény mér régebben elké- j szült szennyvízgyűjtő csatorna; folytatásaként, ha elkészül, ke­let-nyugati irányban szeli át az egész községet. A 6,5 millió forintos beruhá­zásnak a tervek szerint — két év alatt kell elkészülnie. Ezt az összeget a nagyközségi tanács egymaga nem képes előterem­teni, ezért azok a vállalatok, szövetkezetek és egyéb gazdái-1 kodó szervek, amelyek maguk is régóta várnak a készülő csa­tornára, jelentős összeggel já­rulnak hozzá az építés költsége­ihez. A tanács egyébként egy ké­sőbbi beruházásként szeretné megépíttetni a községtől keletre húzódó gát mellett a szennyvíz, tisztító berendezést. Ez azonban csak távlati terv, s mivel a ta­nács fejlesztési alapját már több évre előre lekötötte a mezőbe- rényieknek a községi összefogás mellett jól jönne a központi se­gítség is a beruházás gyorsítá­sához. Várhalmi IMIIHHIflIHIHHlUUllllHIIIIIIIMIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIinilllllllllllllllllllH Egyesek csak moso­lyogtak magukban, amikor a ház körül szorgoskodó lakókat látták. Olykor-olykor gúnyos megjegyzése­ket is tettek. Nem értettek, hogy minek, vesződnek a parkosí­tással, fimikor má­sutt ilyesmi még csak eszébe sem jut sen­kinek. Hogy ki volt a kezdeményező, azt ma már nehezen le­hetne megállapítani. Talán Hartmann Fe­ri bácsi, a rokkant­sági nyugdíj előtt ál­ló motorszerelő vagy Papp Imre gázszere­lő? Nem fontos. Amikor tavalyelőtt ősszel dömperekkel hordták ide a földet, többen is segítettek a planírozásban. Ta­vasszal a városi ta­nács kiutalt 25 kiló fűmagot, amit men­ten el is vetettek. Hogy kik? A lakók. A lakók. Köztük Hartmann Ferenc, Papp Imre, Köti Im­re, Krcsmarik János, Zsuzsa György, Fo­dor Géza és Kalász István ... Munkások, mérnökök, techniku­sok, tisztviselők. A hengerezésben a gye­rekek is segítettek. Am locsolás nélkül nem kelt volna ki a mag. A lakók össze­adták a pénzt és töm­lőt vásárollak. Papp Imre rendbehozta a ház előtti csapot. Nőtt a gaz is, gyomlálni kellett. Dolgoztak nagyok, környezetben egy kis üdezöld és virágos oázist, ahol még a le­vegő is frissebb, mint máshol. Most már csak nyírni, gyomlálni, olykor locsolni kell OÁZIS kicsik. Az előzőkön kívül Boldizsár La­jos, Szakái József, Szécsi József és má­sok, családostul együtt. A kertészeti és köztisztasági válla­lat dolgozói fákat, cserjéket ültettek. A szépen zöldellő gye­pesített területet be is kerítették. A dró­tot és a karókat a Békéscsabai Ingatlan- kezelő Vállalattól kapták. Közvetlenül a ház előtt — egymás kö­zött elosztva — vi­rágágyakat készítet­tek, amiben különö­sen Mátyás Ferencné jeleskedett, de mások sem maradtak el. Meg lehet nézni, hogy mit varázsolt elő Békéscsabán, a Kulich Gyula lakóte­lepen a 28-as épület lakóinak összefogása. Az eléggé elhanyagolt a gyepszőnyeget, amire mindenki szí­vesen vállalkozik. És vigyázni is kell rá, mert azért egyesek a szemközt levő 27-es, de a 28-as épület la­kói közül is megfe­lejtkeznek magukról és az ablakon kido­bálják a csikkvéget, a dinnyehéjat, az üres fogpasztás tu­bust, a törött poharat. Bosszantó, hogy ép­pen a szemem előtt rázza a gyepre egy asszony a porszívó szemétgyűjtő zsákját. Azt mondják, ami­kor rendetlenseg volt a 28-as épület előtt a madár sem járt ar­ra. Mostanában pe­dig reggelenként egy­re többször ébrednek rigófüttyre, gerlék turbékolására a la­kók. És jobb hangu­latban indulnak ha­zulról munkába. —or.

Next

/
Thumbnails
Contents