Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-16 / 192. szám
Tervezik a messzi jövőt így készül az ország 15 éves távlati terve Elöljáróban ST.“', népgazdaság tervszerű fejlesztéséhez ma már nem elég az éves és az ötéves terv. Ahogy arra a KGST legutóbbi 26. ülése utalt: napjainkban a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, sem tervezhetők meg több ötéves tervidőszakot felölelő perspektíva nélkül. (Az integrációs program maga is hosszútávra szól.) De az ország szakember- ellátása, a gazdaság szerkezetének átalakítása, a területfejlesztés, vagy a településrendezés és a környezetvédelemmel kapcsolatos tennivalók ugyancsak évtizedekre szóló feladatok. Sőt azok a döntések •— például a beruházások —, amelyek ugyan néhány év alatt megvalósultak, de funkciójukat több ötéves időszakon át teljesítik, szintén feltételezik a távlatok lehető legpontosabb ismeretét. Azt, hogy milyen irányban és ütemben fejlődik a tudomány, a technika egy-egy ága; a legfejlettebb műszaki eredmények gyakorlati alkalmazása milyen színvonalon valósulhat meg a tervidőszak egyes periódusaiban. Vagyis az élet, a szocialista tervgazdálkodás fejlesztése új feladatokat tűzött napirendre. Mivel a távlati tervezéshez sem hazai, sem külföldi tapasztalataink nem voltak, ezért sajátos módon kezdtük el a munkát 1968-ban. összesen kilenc társadalmi munkabizottság létesült a különböző minisztériumok, a társadalmi szervezetek (párt. szakszervezet, MTESZ) a kutatóintézetek és tervező irodák vezető szakembereinek részvételével. így külön vizsgálták és vizsgálják az ipar, az élelmiszer-gazdaság, az építő- és építőanyagipar, a közlekedés, a külkereskedelem, a munkaerő- és életszínvonal, a területfejlesztés távlati tervezésének lehetőségeit, feladatait. A köz- gazdasági munkabizottság az összefüggésekkel, rendezéssel, a távlati tervezés módszereivel foglalkozik, a konzultatív bizottság pedig a legátfogóbb gazdaságpolitikai stratégiát dolgozza ki. A cnlo-ptíí munka utolsó, SUtUClU befejező szakaszán dolgoznak jelenleg. Legelőször a népgazdaság, az adott ágazat fejlődésének 20 éves tapasztalatait elemezték a bizottságok, majd ezt követően mintegy két évig tartott a tényleges tervezés. Jelenleg pedig a távlati elképzelések a bizottságok munkája végeredményeinek ösz- szegezésén, egyeztetésén, a különböző ágazatok közötti szerves kapcsolatok megteremtésén, s a párhuzamos munka során támadt ellentmondások feloldásán dolgoznak. A távlati terv végülis több változatban készül, s a párt és kormány majd politikai mérlegelés után választja ki a legmegfelelőbb alternatívát. Az elképzelések szerint 1973. derekára lesz az országnak jóváhagyott, 1985-ig szóló távlati terve. Az első befejező szakasz után, 1973—75-ben azonban a távlati tervezést tovább folytatják, érvényességi időtartamát 1990-ig meghosz- szabbítják. A széles társadalmi erők közreműködésével folyó távlati tervezés igen hasznosnak, sokszínűnek bizonyult. Egy-egy bizottság különböző részfeladatainak megoldásában a legjobb szakemberek százai vettek részt, esetenként bizonyos témák ku\ BÉKÉS KCMj^r " 1972. AUGUSZTUS 16. tatására intézeti tudós-kollektívák is megbízást kaptak. A bizottságokban számtalan javaslat, ötlet hangzott el. A részvevő szakemberek az általuk képviselt kollektívák tapasztalatait, véleményét is tolmácsolták. A távlati tervezés nemcsak a kidolgozás módszereiben, hanem jellegében és tartalmában is különbözik a rövidebb távra szóló cél- és feladatmeghatározásoktól. Nyilvánvaló, hogy minél távolabb nézünk, annál el- mosottabbak a részleteik, s néha még a nagy kontúrok rajza sem teljesen éles. Az idővel arányosan nő a pontatlanság, és bizonytalanság kockázata. Ezért a távlati tervek irányelv- jellegűek, s a gyakorlat, a végrehajtás szélesebb határok között korrigálhatja azokat, mint az éves, vagy az ötesztendős elképzeléseket. A távlati tervezés ezért is folyamatos, az időszakos lezárásokat követően „karbantartásra” és ..felújításra” szorul, újból és újból meghosz- szabbítják érvényességi idejét, így a távlati tervben vázolt hosszútávú gazdasági folyamatok és célok mindenkor irányelvként és kiindulópontként szolgálnak az aktuális ötéves tervek készítésénél. A távlati tervezés azért is nélkülözhetetlen, mert nagyobb a szabadság foka, s következetesebb, merészebb megoldásokat tesz lehetővé. Bár tudjuk például. hogy a gazdság elavult szerkezete fékezi fejlődésünk ütemét, mégis egy-egy ötéves tervidőszakokban keveset tehetünk annak korszerűsítéséért. Hosszabb távon viszont lehetőség nyílik a legkedvezőbb gazdasági szerkezet kialakítására. Hasonlóképpen 15 éves tervidőszakra megtervezhetjük az „ideális” fogyasztási modellt, s a nagyarányú életszínvonalemelést annak figyelembevételével valósíthatjuk meg. Persze, a tervezés szabadságfoka hosz- szútávon sem korlátlan. Sőt bizonyos értelemben még behatároltabb, mint rövid távon. A gazdaság objektív törvényeitől az éves tervnél még eltérhetünk, s rövidebb távon többet oszthatunk el például, mint amennyit megtermelünk. Hosz- szabb távon viszont követni kell a gazdasági fejlődés törvényeit. Hosszú távon gayot)S; . dot a nemzeti jövedelem- | növelés eddigi átlagos (5,5 szá- j zalókos) ütemének fenntartása j és esetleges növelése okozza, j Mindenekelőtt a munkaerő- j források beszűkülése miatt. Már I a következő években, a 70-es ] évtized derekától a rendkívül I alacsony lélekszámú korosztá- : lyok állnak munkába, s magas j létszámú nyugdíjba vonuló kor- j osztályokat váltanak fel. Mivel j az egyéb munkaerőforrások is ] mindinkább elapadnak, a dől- ] gozók szabad ideje pedig vár- I hatóan tovább növekszik, így | a felhasználható összes társa- ' dalmi munkaidőalap 1980-ban sem lesz több, mint 1970-ben volt. S ha a gyorsan fejlődő infrastrukturális ágazatok növekvő igényeivel is számolunk, akkor aí iparban foglalkoztatott létszám és a munkaidőalap abszolút csökkenését is termelékenység emelésével kell pótolni. Ezért az élőmunkával való takarékosság és az ésszerű eszközgazdálkodás a jövő gazdasági növekedésének kulcskérdése hazánkban. A termelés növelésének másik nagy korlátja hosszú távon az elmaradott infrastruktúra. Mindenekelőtt a közlekedés és a közműhálózat fejlesztése kívánatos. Az életszínvonal emelése, a társadalompolitika pedig olyan infrastrukturális fejlesztést igényelnek, mint amilyen a nagyarányú lakásépítés, az egészségügyi, az oktatási, a kollégiumi hálózat, stb. bővítése. Máris nyilvánvaló: beruházási lehetőségeink szűkös volta miatt nem lehet valamennyi infrastrukturális igényt rövid időn belül kielégíteni, a feladatok rangsorolásával kell a legcélszerűbb változatot kivá- lasztni. Pennán érzékeltetni kíván- VsSUpdll tűk. hogy a hosszútávú tervezés milyen sokrétű és bonyolult feladat. Szó sincs tehát az elmúlt évek fejlődési ara. nyainak és irányának mechanikus jövőbevetítéséről. Sőt, némi túlzással azt mondhatnánk, hogy éppen az arány, és irány- változás, az új kornak és az új követelményeknek megfelelő optimumok kialakítása, a minőségi ugráshoz vezető mennyiségi növekedések megtervezése a feladat. E munka során a tervezőknek számitaniuk kell arra, hogy 15—20 év alatt iparágak, szakmák, tevékenységi területek egész sora szűnik meg, helyüket új, ma még legfeljebb homályosan [körvonalazhatók foglalják el; termékfajták tízezrei adják át helyüket a legújabbak százez. reinek; gyors ütemben változnak a fogyasztási igények és szokások; nő a szabadidő; s lesznek területek, ahol az emberek munkaképes évtizedeik alatt — a fejlődés gyorsasága miatt — kétszer, háromszor is szakmát változtatnak. Jóllehet a gazdasági fejlettségben utói kívánjuk érni az előttünk járó tőkés országokat, de nem másoljuk gépiesen példájukat. Mert el akarjuk kerülni mindazokat a konfliktuso. kát, buktatókat, amelyek az ellentmondásos tőkés fejlődés ve. lejárói. Hosszútávon bizonyíthatjuk igazán a szocialista gazdaság előnyét, fölényét, magasabbren- dűségét Kovács József I Fiatalokkal a Rómeó és Júlia Nemcsak az idei nyár, hosszú évek tanulsága: a szegedi szabadtéri zenés színház. S hogy mégsem kizárólag, oly emlékeze. tes próza-bemutatók bizonyítják, mint Az ember tragédiája, vagy két Shakespeare-dráma, a Szent- ivánéji álom és a Hamlet. Az Erzsébet-kor legendás szerzőjét már megidézte az idei program, hiszen Verdi Otellója köztudomásúan shakespeare-i ihletésű, de maradt az idei évadra eredeti anyag is, a Rómeó és Júlia, Hegedűs Géza szép megfogalmazásában „a családi fegyelem és a jogait követelő szerelem halhatatlan konfliktusának” drámája, mely először került a szegedi Dóm-színpadra. A rendező ugyanaz a Vámos László, aki itt a legutóbbi esztendők Madách-előadásai mellett a Hamletet is színre vitte. — A Rómeó és Júlia az ifjúság erőszakos jogát hirdeti a sze. relemhez — nyilatkozott a rendező. — Társadalmi drámáról van szó, szülők és fiatalok közötti erkölcsi konfliktusról s néha vér is folyik, Shakespeare optimista. hősei nem haltak hiába, a jövő generációi szabad utat kapnak az érzelmek szabadsaga. hoz. A türelmetlen ifjúság drámája a szegedi játékok történetének legfiatalabb főszereplőit szólította színpadra, címszerepben a Színművészeti Főiskola harmadik évfolyamát végzett Kútvölgyi Erzsébetet és Kalocsai Miklóst. A hozzájuk fiatalított szereposztásban, több főiskolás színi növendék mellett, jelentősebb feladatot kapott Harsányi Gábor, Horesnyi László, Miklós Klára, Szemes Mari, Kátay Endre, Darvas Iván és Mensáros László. Az idei Szegedi Szabadtéri Játékok utolsó bemutatója augusztus 18-án a lengyel állami népi ének- és táncegyüttes, a Slask előadása lesz, a lengyel táncművészek. előzőleg Budapesten, a Margitszigeten lépnek fel. Szöveg: Nikolényi István, kép: Enyedi Zoltán Szeged, Sajtóház. 14. Lelkes vagyok, de azért megakadok azon, hogy mindenről a munka jut az eszébe. — Ne gondoljon folyvást a munkára — mondom neki. — Nemcsak munkából áll az ember élete. Pihenés is van a világom Szórakozás. Rálegyint: — Aki teheti, az szórakozhat. Akinek nincs semmije, annak dolgoznia kell. Semmit se adnak ingyen. Nyelvem hegyén van, hogy: téved. Hogy nála csúnyább, jelentéktelenebb nőket olyan módban tartanak, amilyenről ő álmodni se képes, s miért? Igaz, az sincs ingyen, de hát... csak könnyebb az, mint maltert keverni az építkezésnél, vagy naphosszat a gazdaság földjén kapálni. Itt van minden a nyelvem hegyén. de valahogy nem tudom kimondani, mert néz. Engem néz, bánatosan és őszintén. — Igaza van — mondom, s szinte megkönnyebbülök tőle. — Igaza van, Margitka, Elég nehéz az élet, tudom én is. Én sose éltem jól, pedig engem az állam nevelt és az a leggazdagabb Magyarországon. S azt is tudom, hogy ha leszerelek, semmim se lesz. Csak éppen az van bennem, hogy mire összeszednék valamit, vége az életnek. A fiatalságnak. Ezért mondom, hogy jó volna a szép oldalát is élvezni az életnek. Melegség van a szemében, ahogy rámtekint. Nem is állom ezt a pillantást, elbújok a cigarettafüstben, s olyan szerelmes vagyok belé, mint az ágyú. Mert annyira jó lélek, hogy még belőlem is kihozza, ami ér valamit Szólni kellene... fölállni, közelebb menni... Nem is tudom, hogy sikerül: ott állok mellette. Törölgeti az orrát, s engedelmesen fogadja, ahogy félkarral átfogom. A fejét azonban elfordítja, így a haját éri a csókom. Belélegzem langyos tisztaság-illatát. — Bumm, bumm! Döngetik a pitvarajtót! Megrettenve ugrunk el egymástól. Az apja? No, állok elébe. A sárkánynak is, ha kell. Margit már kinn van, de meghallom Miska basszusát is, meg egy idegen hangot. Valaki más jöhetett, biztos valami szomszéd. Vajon beláttak-e...? Rákényszeríteni magam, hogy leüljek. S — bár most dobtam el a cigit — rágyújtok. A gyufaláng fölül nézek a nyíló ajtóra. Miska az. Papírszelet a kezében. — Azonnal menni kell — mondja. Távirat a csapattól, hogy szabadságunkat megszakítják, s rögtön be kell vonulni. A dátumhoz érve Miskára bámulok} — Ma éjfélig...? — Két napja van a postán a távirat. Nem tudták kézbesíteni. No, szedelőzködjünk! — Készítek enni — hallom Margit hangját. — Inkább pakolj valamit. Oda se figyelve hajtogatom össze a táviratot, s káromkodom magamban. Ilyen az én formám. Pont most, amikor kezdtem volna összemelegedni a lánnyal!... Nincs mit tenni. Ahogy szedegetem a vackaim^ bejön Margit Olyan hangosnak találom a szívem dobogását, csuda, hogy nem hallja meg. — Sajnálom — mondom rekedten. — Sajnálom, hogy nem beszélgetünk tovább. Nem szól semmit. — De talán... lesz még rá alkalom, nem? — Talán — mondja, de háttal. — Csak-csak találkozunk még az életben... Ez is visszhangtalan marad. Hülyén is hangzott, nem mondom. Kedvetlenül szedegetem a motyómat, ő meg a tűzhelynél motoszkál, kimegy, bejön, suhog a szoknyája. Éppen elkészülök, amikor Miska beszól értem, s már indulunk is. A faterjától el se búcsúzik, — no, ez derék. Nekem pláne svarc az öreg. — Vigyázzatok — hallom *
