Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

r 0, az a szerelem! LEGDRÁGÁBB EUGÉNIÁM! Tegnap megérkeztem, szerencsésen és minden előkészületet megtettem a hegymászáshoz. A csúcsot, ahonnan Neked egy havasi gyopárt kell hoznom, már bemértem a távcsővel, mond­hatom nehéz dolog lesz drágám, hisz nem vagyok alpinista. De érted mindent megteszek, Kincsem. Bár születésnapi kí­vánságodat kissé merésznek tartom, de óhajod teljesüljön! Soha ne mondhasd majd életed során, hogy valaha nem telje­sítettem egy kérésedet. Ezzel a gondolattal búcsúzom Szívem: Szeretettel a TE PAULOD. DRÁGA EUGÉNIÁM! Kívánságod szerint elindultam Toulienbe, hogy holnap részt vegyek a nagy autóversenyen. Tudja isten, kicsit sután érzem magam, a versenyzők között, s azt kérdem magamtól, nem volna-e egy másik lehetőség, amivel névnapodra örömet sze­rezhetnék. Jól van Kedves, nem feszegetem többé a témát. Ilyen mint Te, csak egy van, s én így fogadlak el. Ha egyszer a fejedbe vetted, hogy autóversenyzőt csinálsz belőlem, válla­lom. Hiszen már megmásztam miattad a hegyeket, s utána csak 8 hetet kellett az ágyat nyomnom. De a havasi gyopárt megkaptad. Ha rólad van szó, Kedves, nem ismerek veszélyt. Szeretettel PAULOD. KEDVES EUGÉNIÁM! Bungalómból a kilátás a tengerre csodálatos. De ha arra gondolok, hogy le kell merülnöm a tenger aljára, hogy Neked egy cápát hozzak, mert így kívánod megünnepelni hivatalos eljegyzésünket, akkor kiver a hideg veríték. De hát már van egy-két dolog mögöttem, és majd csak túl leszek ezen is. Szeretettel üdvözöllek: PAUL. KEDVES EUGENIA! Bocsáss meg. hogy csak most jelentkezem Madridból, de időm annyira ki volt töltve, hogy csak most tudok részletes helyzetjelentést adni. Először minden tervszerűen ment. Jelentkeztem a nagy Saca- vare-arénában a viadalra és a legvadabb bikát kértem. Hidd el Eugénia ez alkalommal is minden erőmmel és akaratom­mal arra törekedtem, hogy nászajándékként átnyújthassam Neked a legyőzött bikát. Az ötletedet valóban elragadónak ta­láltam, hogy az ünnepi asztalra a bikát tálaljuk fel, melyet sajátkezűleg terítettem le. Egyszóval már azon voltam, hogy mint bikaviador is be­mutatkozom, mikor Rosita belépett az életembe. Fiatal, nagyon csinos lány, és főleg hangsúlyozom: NORMÁLIS. Visszaadta hitemet a nőkben. Ezért hálával és a nevemmel tartozom neki. De aztán gyanakodni kezdtem. Hátha neki is havasi gyopár, cápa, bika kell. Óvatosan kivettem belőle, mit kíván tőlem esküvőnkre. Semmi mást nem kívánt, mint egy jachtot, egy házat a tengernél, és egy gyors sportkocsit. Az ilyen ibolyaszerénységű nőt nem szabad elszalasztani, ezt Te is beláthatod, nem igaz? Üdvözlettel: PAUL. (Fordította: Steiner Katalin) .....................................................■•■■■■■■■......................................... H orgász-házaspár harmóniája VÍZISÍ A LEGJOBBKOR — Barátságos arcot kérek! (Jelinek Lajos rajza) Mosolyog a világ szetnek óriási előnye van a ze­nével szemben, nem csap lár­mát!” LELKI KUNIKA Egy stockholmi női hetilap le­velezés-rovatában jelent meg az egyik női olvasó következő pa­naszos levele: „14 éve vagyok férjnél, II gyermekem van, és a férjem nem szeret...* Az újság válasza: „Nyugodjék meg asszonyom. Képzelje el, mi volna, ha sze­retné a férje!’­IGÉNYES Vihar. Széiroham. A tenger félelmetesen hullámzik. A hajón egy angol férfi oda­lép a kapitányhoz: — Uram, elnézést kérek a za­varásért, de kérem, mondja meg van itt külön csónak a nem­dohányzóknak? Szilánkok Közeledik az új tanévnyitó» ideje. Erről eszembe jut a bölcs apa, aki imigyen koholja lusta fiacskáját: — Mindig nekem kell segíte­nem a leckédben! Ha én nem lennék, te lennél a legnagyobb szamár a világon.» * — De hiszen neked lúdtalpad van, kisfiam! — így a doktor bá­csi az ötéves Pistikéhez, mire a gyerek nem csekély büszkeség­gel: — Igen, mert anyuval a cuk­rászdában mindig lúdlábat eszünk.» • Mai fiatalok: — És igazán tudná] szeretni őszintén és érdektelenül? — Miért ne, ha az érdekem úgy kívánja. • Barátom meséli, hogy ö aztán pontosságra tanította meg a fe­leségét. Amikor delet harangoz­nak, az ebéd az asztalon van. — És ha történetesen nem vagy otthon délre? — vetem közbe. — Akkor nem kapok ebédet Valahol olvastam, hogy egy hét nyelven beszélő külföldi, au­tóbaleset következtében elvesz­tette a beszélőképességét Olyanról többször hallottunk már, hogy valaki hét nyelven beszél. De az már kevésbé gya­kori, hogy valaki egyszerre hét nyelven némul meg.» • Meglehetősen gyakori manap­ság, hogy a kenyérbolt dugaszolt italt is árul, az ABC-áruház ru­házati cikkeket stb. Eredeti reklámötlettel talál­koztam egy húsbolt ajtaján; „MARHAHŰS NINCS! IGYON TÖBB TEJET! A TEJ FOLYÉ­KONY MARHA.* — kazár — ■■■■■■■■■■■■a■>■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a■■■■■■■■■•■■■■■■ ■ A FŐNŐK ■ ! Torinóban alkonyattájban két ti munkás ballag hazafelé. [ — Mit gondolsz, a főnök sze­: rets a nőket? j — Azt hiszem, igen. • — Szeretném tudni, vajon ■ örömét leli-e a szerelemben?... • — Bizonyára, mert különben ■ azt is velünk csináltatná. i EGYENLŐ JOGOK Egy gyáros új titkárnőt vesz : fel. ; — Miért hagyta ott előző tit­: kámői állását? — kédi egy csi- : nos jelentkezőtől. : — Es ön — vág vissza a lány > — miért bocsátotta el előző tit- ! kárnőjét? j TRAGÉDIA ■ Az öreg skót könnnyek között ■ találja a feleségét. • — Mi bajod, drágám? 5 — Kitörtem a fésűm egy 'o­! gát. ■ — És ezért sírsz? — nevetsz E ges! — Mondod Te! De ez volt az ! utolsó foga és most vehetek új ! fésűt! ■ • RÉGI KÍNAI MONDÁS ! „Akinek sok pénze van, de • nincs gyermeke, az nem lehet • gazdag; akinek sok gyermeke í van és egyetlen fillérje sincs, az | nem lehet szegény.” [ MŰVÉSZEK EGYMÁS KÖZÖTT ■ Pablo Picasso egy zenés zba­• rátjával beszélgetett, áld azt • hangoztatta, hogy a zene min- ; den művészet felett áll. Picasso i ekkor megjegyezte: „A festé­' Aforizmák i A legnagyobb őrültség az, ha ■ hiszünk az orvostudományban. 5 Még nagyobb őrültség — ha ; nem hiszünk benne. Proust : Sohase áldozzuk fel azt, amire ■ szükségünk van annak megszer. ■ zése reményében, ami felesleges. Puskin ; Nevetés közben nem árt időn­■ ként belenézni a kottába ... L. R. Nowak ■ Aki azt állítja, hogy ismeri a 5 nőket, az nem gentleman. George B. Shaw í ! A pedantéria és bürokrácia el- • i len nehéz harcolni. A sikeres : ■ harchoz ugyanis pedáns bürök- • j rátákra van szükség, ők pedig • ! az ellentáborban vannak. Wieslaw Brudzinski * f ~\sináljunk szép MS'J vakációt az ^ idén — mond­ta férjem a vacsora után és egy halom színes pros­pektust rakott elém. — Drágám! — kezdtem óvatosan — kijövünk anyagilag? Tudod... az új ko­csi is, meg ... — Épp ezért fo­gunk takarékoskodni — szakított félbe. Már mindent ponto­san átgondoltam. Ve­szünk egy sátrat, és megspórolunk egy csomó szállodai ki­adást. — Én nem rajon­gok a sátorozásért, a hozzávalók is egy csomó pénzbe kerül­nek.. — Csodálkozni fogsz! Egy kétszemé­lyes sátor felszere­léssel két hétre nem is drága! — De ki veri fel? Még sose csináltunk ilyet! — Akkor épp ide­je, hogy elkezdjük! Nem vagyunk még olyan öregek! Az egész világ táboro­zik! A gazdagok is! Aztán elkezdődtek az előkészületek. Gu­mimatrac, alvózsák, asztal, székek, ben­zinfőző camping- garnitúra. tányérok. ennek eredménye­ként az időt felére tudtuk csökkenteni, az izomláztól azon­ban már aludni sem tudtunk. Aztán egy esős nap után, mikor a sátor­ban térdig állt a víz és a fekvőhelyek is átáztak — elegem lett a dologból. Fér­jem hang nélkül ment másnap az iro­dába. Délben jött két férfi leszerelték a sátrat és eltűntek. Én főztem egy ká­vét és írtam a ba­rátnőmnek. Egy csendes kis fa­lusi szállodában, Steiermarkban töltöt­tünk el egy hetet, kipihentük magun­kat és megettük az összes konzervet. Fordította: Steiner Katalin P. R. Langt evőeszközök. Férjem mindennap valami hasznos tanáccsal jött haza, amit elő­ző sátorozóktól ka­pott. Kellett még egy ruhazsák, termosz, zseblámpa, úgy, hogy az összes spórolt sétáljon „véletlenül” erre. Már késő este volt, mikor a sátor állt. További két órát a berendezéssel töltöt­tünk el. Egész héten gyakoroltuk a felál­lítását és lebontását, Agathe Hell: Olcsó nyaralás pénz ráment. Végre összegyűlt minden. Férjem egy óriási csomaggal hátravo­nult a kertbe, s meg­próbálta felverni a sátrat. — Segítsek? — Dehogyis! Ez férfimunka. Meglá­tod, egy negyedóra múlva kész vagyok! Eszembe jutott, mikor a kocsikereket cserélte, de nem szól­tam semmit... Fél óra múlva ki- kukucskáltam az ab­lakon, csak a sátor­lapokat láttam s né­hány erősebb kifeje­zés jutott a fülemig. Egy óra múlva a sá­tor két oldala a le­vegőben volt, a töb­bi a férjemen. Gyor­san felhívtam egy „sátorbarátot”, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents