Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-02 / 180. szám
Világ proletárjai, egyesüljetekf NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTbIZOT TSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1972. AUGUSZTUS 2., SZERDA Ara 80 fiilér XXVII. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM MAs VEM NAGY ÜGY A NAGYÉK ÜGYE? (3. oldal) EGY ÉDESAPA HALÁLÁT OKOZTA (4. oldal) SZOVJET EGYETEMISTÁK A GAZDASÁGBAN (5. oldal) Csúcsok és kozéputak Hallottam egyszer egy bölcs tanácsot. Az intézményvezető így oktatta munkatársait: Mi ne törekedjünk soha arra, hogy a legelsők legyünk valamiben. Ez mindig kockázatos. Nagy a tévedés veszélye, ha olyasmit vállalunk, amit még nem próbáltak ki mások; utána jön a felelősségre vonás. Az elsőkre mindig jobban odafigyelnek, azok szem előtt vannak. Meg azután, ha valamiben az első helyről a másodikra, vagy a harmadikra szorulunk. azt mondják, hogy romlott az eredményünk, bírálni kezdenek, hogy már nem dolgozunk olyan jól. Bezzeg, ha a negyedik, ötödik helyen vagyunk állandóan, nem bántanak bennünket, mi több, ha innen lépünk előre a harmadik helyre, még dicséretet is kapunk. Maradjunk hát mi szerényen ' mindig a mezőny közepén. A jó átlagol hozni mindenben, ez a fontos. Első hallásra is kitűnt, hogy ez az okoskodás nagyon távol áll a kommunisták mindig jobbal akaró, jobbra törő, szenvedélyes elkötelezettségétől, de távol áll általában az igyekvő ember mentalitásától. Nem lehet mindig és mindenben az egeket ostromolni, de az egek ostromáról való lemondás végzetes lehet. Néhány év eltelt azóta, amióta az idézett bölcsességet hallottam. módom volt figyelemmel kísérni a szóbanforgó kollektíva munkáját. Amint hitvallássá vált az „átlagon maradni” jelszava, nyomban követték azt más területen is konzekvens lépések. Ki lett ebben az intézményben a jó ember? Aki jól értette és alkalmazta a megfogalmazott vezetési elvet. Aki viszont minduntalan előállt valami renkívü- livel, az átlagtól eltérő gondolattal, olyannal, amire mások, máshol is felfigyelhettek volna, izgága, akadékoskodó embernek számított. A lassú folyamatos kádercserék is azt a célt szolgálták, hogy a „szolid”, „megbízható módon” dolgozó emberek nyomuljanak előre. Akik a „világot akarták megváltani”, lassan elszállingóztak Később kiderült, hogy az úgynevezett szolid, megbízható emberek bizony nagyon korlátolt képességűek, többnyire ebben rejlik — nem pedig valami különleges bölcsességében — annak magyarázata, hogy nem törekedtek semmiben sem az élre, nem akarták az „egeket ostromolni". De amint egy-egv nagy feladat, az átlagosnál nagyobb erőfeszítést, hozzáértést, leleményt kívánó munka akadt, recsegett a gépezet. Ilyenkor az átlagszint tartására törekvők le-lecsúsztak az utolsók közé. Tekintsünk el az egyedi példától, hisz sokszor találjuk magunkat szemben az eredménytelenség, az igénytelenség, az elmaradott állapotok vizsgálatánál, ezzel az „óvatos duhaj” szemlélettel. Pedig önmagában, a __ dolgok belső dialektikájának segítségével elemezve is kimutatható az ilyen nézet tarthatatlansága. Nézzük még egyszer. Maradhat-e tartósan a jó átlagszinten egy vállalat, egy intézmény, egy község, vagy akár egy járás összered- ménye, ha minden részkérdésben, minden ágazatban a közepeset célozzák meg? Ha mondjuk iskolát iskolával, tsz-t egy másik tsz-szel, községet községgel, járást járással hasonlítunk, kiderül, hogy munkájukhoz, eredményeik produkálásához az objektív feltételek nem egyformák. Az egyiknek egy területen, a másiknak más területen jobbak a feltételei. A két kezünk elég annak a kiszámolásához, hogy ahol az az elv érvényesül; ne legyünk az elsők, mert az feltűnő, előbb-utóbb mindenben az atlag alá kerülnék. Ismerünk tsz-t, ahol évek ófa búzából, s még néhány növényből az országos rekordot döntögetik. Ugyanott bármit tesznek is, a szarvasmarha-tenyésztésben nem tudják a rekordot elérni, összességében ezért mégis az országos átlag felett állnak. De mi történne — ez a gazdasági életben szinte képtelenségnek tűnik —, ha jelszavunk az lenne: csak semmi feltűnést, elég nekünk búzából is az országos átlagtermést produkálni évenként. Milyen tehát a helyes vezetői magatartás? Semmiképpen nem a túlzott óvatoskodás, a fékezés, a „veszélyek” méricskélése. Minden kollektívában olyan légkört kell teremteni, hogy a legnagyobb becsülete az „egeket ostromolóknak” legyen. (Szigorúan megkülönböztetve őket a légvárak építőitől.) Azoknak, akik helyesen fel tudnak mérni minden lehetőséget, megkeresnék és megtalálnak minden mozgósítható tartalékot ahhoz, hogy a maguk munkájában a maximális eredményességet biztosítsák. Ez a maximális eredmény nem lesz mindig rekord, hisz ahhoz a körülmények rendkívül szerencsés, ezért nagyon ritka találkozása is szükséges. Csak az ilyen célkitűzéseknek van húzóereje, lelkesítő hatása. Az aranyközépút üdvözítő voltának hangoztatása nem egyéb kispolgári óvatoskodásnál. Amikor az élet minden területén a nagyobb hatékonyságot tűzzük célul, nagy károkat okozhat az ilyen szemlélet. A szocializmus magasabb szinten való építésének kongresz- szusi célkitűzése csak úgy valósítható meg, ha minden részterületen az objektív lehetőségek maximális kihasználására törekszünk. Ha úgy tetszik: a csúcsokat ostromoljuk. Varga József Négyszázmillió forint fölé emeli az éves termelést a IV. ötéves terv végére a Mezőhegyest Állami Gazdaság A Kiváló Vállalat címet viselő Mezőhegyesi Állami Gazdaságban az utóbbi években egyenletes volt a fejlődés. Évről évre több húst, tejet, kenyérgabonát és egyéb élelmiszert adott a népgazdaságnak. A 23 ezer holdas gazdaságban nagy körültekintéssel, az elmúlt évi tapasztalatok hasznosításával készült el az új ötéves terv. A IV. ötéves terv első éve s a második évnek az első fele meghozta a tervezett eredményeket s így joggal készülnek a feszített, de reális alapokon nyugvó terv teljesítésére. A gazdaság távlati terve elsősorban a termelés és a jövedelem fokozását, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását írja elő, Ennek érdekében a termelés további koncentrálására, szakosítására és az iparszerű termelési rendszerek kialakítására törekszik. Növénytermesztésben a búza, kukorica, cukorrépa és lucerna termesztése marad a programban, az állattenvésztészben a sertés- és szarvasmarhatenyésztés, illetve a hizlalás viszi a prímet. 1075-re a ‘érvét; szerint a gazdaság évi termelése meghaladja a 400 millió forihtot, ami évi 7,7 százalékos növekedést jelent. A vállalati nyereség 79 millió forintra emelkedik, s ez évi 16,6 százalékos növekedést jelent. Búzából például évente mintegy ezer vagonnal, cukorrépából több mint 8 ezer vagonnal, sertés- és marhahúsból 570 vagonnal s tejből mintegy hatmillió litert értékesít Mezőhegyes 1975-ben. A termelés bővítését létszám- növelés nélkül, műszáki fejlesztéssel, jobb munkaszervezéssel, a jól bevált új technológiák alkalmazásával érik el. Ennek érdekében épülnek a szakosított telepek, új gépekkel, technológiai berendezésekkel gyarapszik az ország legöregebb állami gazdasága s az anyagi erőhöz mérten tovább javul a dolgozók szociális és kulturális ellátottsága. A Kádár János hazaérkezett a Szovjetunióból Kádár János1, aki részt vett a | szocialista országok pártveze- I tőinek krími baráti találkozóján, j kedden délben hazaérkezett. ’ Fogadtatására a Ferihegyi repüj lőtéren megjelentek: Biszku Béla, Komócsin Zoltán, a Politikai | Bizottság tagjai, a KB titkárai, j Benkeá András belügyminiszter, i Péter Janos külügyminiszter a Központi Bizottság tagjai, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter és Gyene* András, a KB osztályvezetője Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Három új víkendház épül Szanctzughan A Békés megyei Tanács 1-es számú Sütőipari Vállalata nemrég fejezte be három víkendház építését Szanazugban, ahol egyszerre három család üdülhet. A víkendházak kényelmesen berendezettek, mindegyikben egy szoba, főző- és fürdőfülke van. Közösen használható a gyermeklubitíkoló. A medencét hideg- és melegvízzel is fel lehet tölteni. A vállalat balatonszéplaki 2 szobás üdülőjében minden évben 25 család nyaralhat. Negyvenhat vagon zöldbab — üvegekben A fövetésű zöldbab feldolgozásának ideje lassan lejár. A Békéscsabai Konzervgyárba eddig 46 vagonnyit szállítottak a termelők. Legtöbbet a tótkomlós! Haladás Tsz-bői és a kamut! Béke Tsz-böl. A készáru jelentős részét az NDK-ba. a Szovjetunióba és az NSZK-ba szállítják. Képünkön: asszonyok üvegekbe rakják a zöldbabot.
