Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-11 / 188. szám
Két hír a békési kosárgyárból Segély nagy családosoknak A Fűz- és Kosáripari Vállalat Békési Kosárgyára szaikszer- vezeti bizottságának augusztus 9-én megtartott értekezletén Varga Ferencné nőfelelős a három, vagy ennél több gyermeket nevelő szülők és az egyedülálló anyák segélyezésére tett javaslatot. Elmondta, hogy 50 család tanszer- és iskolai felszerelés beszerzési gondját enyhítené az a mintegy 15 ezer forint, amit az szb költségvetéséből erre a célra felhasználhatnak. Emiatt ugyan szerényebb lesz a karácsonyi ajándékozás, de az iskolaév kezdetéhez nyújtott segítséget fontosabbnak tartja. A szakszervezeti bizottság a javaslatot elfogadta. A segélyt gyermekenként átlagosan 300 forintban határozta meg. A pénzt ma, 11-én fel is vehetik az érdekeltek. Javítják a munka- körülményeket Sok nő dolgozik a kosárgyárban, akiknek az egészségén különös gonddal őrködik az üzemorvos. Nemcsak gyógyít, hanem a munkakörülmények javítására tett javaslataival meg is előzi a betegségeket. Ezek alapján most korszerűsítik a munkatermek fűtését, javítják a szellőztetést. A nehéz fizikai munka megkönnyítését új gépekkel segítik elő. Mindezeknek tulajdonítható, hogy például a 3-as számú üzemből az idén csak ketten léptek ki és mentek máshová dolgozni. A kosárfonás nem könnyű munka. Ügyesség, sok gyakorlat kell hozzá. Jó eredmény pedig csak a dolgozókról való gondoskodással érhető el. Vágréti László, az SZMT munkavédelmi felügyelője Szeptemberben döntenek a BHSZ gyárthatósági ár ól Augusztus 10-én Békéscsabán közbeeső vizsgálatot tartottak a Bánfi-féle hajnövesztő szerrel kezelt kísérleti alanyok hajzatainak állapotáról, a BIOGÁL megbízottainak részvételével. A mintegy két hónap óta tartó kísérlet a kisebb-nagyobb hajnövekedési eredmény mellett más természetű hatást is hozott. Egyik alanynál például intenzív szempillanövékedést állapított meg az ellenőrző orvos. Cs. I. elmondása szerint, amióta a szert használja, megszűnt a lábizzadása, mely korábban olyan kellemetlen volt, No próbálók valamit: — Kedves megegészségesedé- sükre — mondom. Ezzel nagy sikerem lesz a törpénél, de talán még nagyobb őneki, mikor kerékbe töri a mondást. Nagy a kedvük, a lány is kacag. Dühös vagyok: a púpos közönséges tolvaj. Nem hagyom annyiban. Meglátok egy kék tálat, fölkapom: — De szeretném én ezt a ká- posztástésztás-tálat megkáposz- tástésztásítalanítani! Néznek rám. Várom, hogy röhögjenek — semmi. Egyre kényelmetlenebb a csönd. — No? Utánam tudja mondani? — fordulok a púposhoz. Csak akkor értik meg, hogy ez vicc. Próbálgatják, nem megy. No, ez nekem szolgál. Érzem, az öreg is fölengedett kicsit, a lány is másként néz. Ahogy adja az ételt, rámnevet. Eszünk mindnyájan. Szalon- nás, nehéz tészta, van benne krumpli is, sonka is, öt falat után eltelek. A szomszédok azonban kétpofára falnak, uborkát esznek hozzá, ragyog a szájuk körül a zsír, s a gazda kétszer-háromszor is tölt. Az egyik nagy démizsonnak igencsak az aljára érkeztünk. Kezd tetszeni az élet. Mit kellett nekem kishitüsködnöm itten! Ha emberek között va- gvok. mindjárt más a helyzet. Majd én szórakoztatom őket. Viccmesélés, ez az ... Kezdem ambicionálni, hogy a magam oldalára állítsam a tahóságot. hogy bőrgyógyász is kezelte emiatt. H. I. arról számolt be, hogy kiskora óta nem nőtt ki úgy a körme, mint amióta ezt a nyilván szaruképzést is tartalmazó anyagot használja. A kísérlet eredményeiről a szakértők és a Debreceni Gyógyszerárugyár képviselői nem voltak hajlandóik érdemben nyilatkozni az újságírók előtt. Mindössze annyit közöltek, hogy a BHSZ gyárthatósá- gának elhatározásáról szeptember első felében dönt a gyár vezetőség1' Ha engem kfnpadra húznak, ■ akkor is tagadtam volna, hogy • ezt a rengeteg tésztát valaha is * meg lehet enni — s ime elfogy! ■ főleg az a hosszú ember, a • kucsmás, az zabáit rengeteget. : Néma jelbeszéddel figyelmeztet- : ném erre Margitot, de nem fi- ; gyei rám, Miska pedig megint : a korábbi hangon szól, jó van, • no. inkább igyunk erre a sok • ételre. \ Dohányzás közben rám tere- : lődik a szó. A „vitéz úrra”, ez • nincs is ellenemre. Beszélek • valamit a dolgaimról, aztán a ! katonaságról. Hogy igen, Mis- • kával egy szakaszban, sőt egy ■ rajban vagyunk, sőt egy égy- ■ ban is alszunk, csak éppen • emeletesben. Meg, hogy nem ■ olyan veszélyes a szolgálat, ha : valaki ügyeskedik. Lám, itt van • az én eljövetelem. Jutalomra : adják a szabadságot, én mégis : eljöhettem. Miska azért kapta, : mert jól célzott, (s itt van fe- : léje egy fintorom, hogy tudja, : mire gondolok: Mohács, elvált ! asszony), én meg azért, mert • jól fogok lőni. : A haverom erre lehervad, de : üsse kavics, a többieknek tét- : szik a dolog. Mesélem az aka- j dálypályát, aztán egy-két ré- \ gebbi bulimat. Olyan világos a | fejem, hogy csuda, torlódnak ! bennem a témák, egymás sár- j kát tapossák. Dolgozok kémé- ■ nyen, hogy megröhögtessem • őket. Egyszer-egyszer iszunk is. • (Folytatjuk) A daru lassan, biztonsággal, csikorogva kúszik a kúpoló csa- polónyílésa felé. Döngölt bélésű öntőüsit függ a horgon. A kezelő kissé előrehajol a fülkéből, úgy irányítja a teher útját. Az acélmonstrum kábelidegei pontosan teljesítik a kemény ujjak diktálta parancsot. Kérlelhetetlen biztonsággal emeli fel, és rakja le terhét a, ember akarata szerint. A Gyulai Vasipari Szövetkezet öntödéjében vagyunk, öntés előtti sürgés-forgás képe fogad a csarnokban. Sötétek az ablakok a lerakódott füsttől, koromtól. Fekete a formahomok, a szerszámok, feketék a formaszekrények, az emberek ruhája, a gépek. Csak a kemence fúvókéin világító koksz, meg az öntőtégelyeket melegítő faszénparázs izzik vörösen. Mindenki a formasorok, és a kemence körül serénykedik. Süvítve csap a préslevegő a szétemelt formákba. öntés előtt tisztáknak kell lenniük. Félmeztelen öntő gázolajjal telt porlasztókannát csatol a tömlő végére. Olajos rongydarab lángol vörösen a formaszekrény mellett. Egy nyomás a szelepen, és porlasztóit gázolaj azonnal lángra lobban. A vöröses tűzcsóva dübörögve harap a nyers homokformába. Súlyos öntvény készül benne, száradjon, keményedjen. Az izzadt maszatos bőr vörös- barnán fénylik. Vonaglik az izom. Nagy a hőség Néhány perc múlva Öntők rődik velük Éppen csak rándiul a nedves bőr. Megszokták. — Mennyi az átlagkereset? •— fordulok a művezetőhöz. — Azzal nincs baj — mondja segédmunkások is megkeresik a két és fél, háromezret. A baj az. hogy szakmunkáshiány van Négy-öt ha van belőlük. Pedig háromannyira is szükség volna, így aztán segédmunkaerővel pótoljuk a hiányt. — Mi az oka ennek? — érdeklődök tovább. Talán az, hogy fizikailag nehéz a munkánk. Ma mindenki a divatos szakmákban akar elhelyezkedni. Esztergályos, gáz- vízvezetéikszerelő, hasonló. Pedig szép szakma ez — folytatja. 'Sokszor találkozunk ezze] a kifejezéssel: — az ember úrrá lesz a természeten. Hát ez itt, az öntőcsamokiban kézzelfoghatóvá válik. Nézze ezt az iszonyatos energiát, ami a7 olvadt vasban feszül — mutat a tégelyben fortyogó, izzó ömledékre. Á félmeztelen ember az, aki arra kényszeríti, hogy sistergő gőzmozdony, csattogó szerszámgép. vagy halkan kattogó automata váljék belőle.^ Látja, ebben a szakma szépsége — fejezi be. Érdeklődéssel figyelem tovább ezt a gigászi munkát. Keményen markolják az üstök szarvát. Egyenesedik a behajlott derék, egyszerre lép a láb. A színültig töltött tégelyben alig mozdul a vas. Csak a derék feszüléséből látni, hogy amit visznek: — nehéz. Megállnak. Pucér! — csattan a kiáltás. Egy másik üsttől odalép valaki. „L”-alakban meghajlított hosszú vas a kezében. Izzik a vége. Hátratolja a felszínen úszkáló salakot. A formába egyenletes sugárban ömlik az olvadék. Kékes-sárga li- dércfénnyel ég a kiáramló gáz. A csarnokban egyre sűrűbb a füst. öntés végére lassúbbak a mozdulatok, kevesebb a kiáltás. Üsznak a verejtékben. Csak a tus alatt hangzik fel újra a nevetés. Csattan a vaskos éle, fekete patokban folyik a víz. Hazafelé jólesik egy pohár sör. Mellette megbeszélik történteket, mi volt ma, hogy lesz holnap. Pálinkás Lajos Kilencen Bukarestből megindul a vas a kemencéből Polcra kerülnek a szerszámok. Terhelik a formákat, megtisztítják az utakat. A botlás élet- veszélyes lehet. Csörömpölve hűlj a beadagolt vas a kúpoló- kemencébe. Fefhéren izzanak a fúvókáík. Remeg a kemence. Gyepes Jakab művezető még egyszer ellenőriz mindent, utasít, felmér, számol. — ötven adagnál álljatok meg! — szól az egyik adagelőkészítőnek. Az rábólint. — Ügy lesz. Még egy pillantás a csarnokra. Minden rendben. — Csapolj, öreg! Testes, őszhajú olvasztár ügyel a kemencére. Inge a testéhez tapad. Homlokán kövér csep- pekben gyöngyözik a verejték. Azbesztkesztyűt húz, fekete üveget hajt a szemére. Néhány erőteljes csapással kiüti a nyílást elzáró agyagdugót. Szikrázó vörös kígyóként indul meg a vas. A fröccsenő szikrák a bőrre hullanak. Senki sem töMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIHIIBIIBRIBb A gyulai Munkácsy Termelő- szövetkezet kertészetében kilenc jókedvű fiatalember nyomja az ásót a földbe. Dr. Vincze Lösz- ióné, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági tudományi karának adjunktusa mondja el, hogy Motcá Geor- ghiú, a Nicolau Baleescu Agrártudományi Intézet adjunktusának kíséretében egy i.etet töltenek a bukaresti mezőgazdasági egyetemisták a gyulai termelőszövetkezetben. ök kérték — mármint a negyed- és ötödéves mérnökhallgatok —, hogy a közös gazdaságba ne csak az elméleti ismereteiket gvarapít- hassák, hanem részesei lehessenek az itt folyó munkának. Amikor Péterffy Zoltán kertész- mérnök azt kérdezte tőlük, mit csinálnának szívesebben: paprikát szüretelnének, vagy paradicsomhoz készítenék elő az egyik fólia-sátor talaját, gondolkodás nélkül az ásást vállalták. — Hol keményebb a föld és az ásó nyele, itt, a gyulai termelőszövetkezetben, vagy Bukarest környékén ? — Az ásó nyele itt is, ott is kemény, mutatja nevetve az Olt megyéből származó Zorzoliu Marin a tenyerét, amelyen friss hólyag éktelenkedik. A többieknek is kemény az ásónyél, de Ganea Vasile és Btrliga Gheorghe büszkén mutatja tenyerét. Nekik nem szokatlan a „keményfa”. Ha nem is vastag, de jól kivehető bőr- keményedéseik vannak. Pavel Goga és Alexe Ion nehezen várják, hogy ellátogathassanak az állatforgalmi és húsipari vállalat gyulai húsüzemébe, mert már hallottak a híres gyulai kolbászról és most kíváncsiak, hogyan is készül. Oproiu Gheorghe, Banu Ion, Biemel Mihai pedig arra kíváncsiak, hogy hogyan készül Békéscsabán a konzervgyárban a száraztészta és persze arra is, hogy a hűtőházban hogyan tárolják az élelmiszereket. A kilenc fiatalember mező- gazdasági szakmérnöknek készül. Érthető, hogy szeretnék látni, itt Magyarországon a mezőgazdasági termékeket milyen módon tartósítják. Egymás szavába vágnak, amikor azt kérdezzük tőlük, hogyan tetszik megyénk fürdővárosa. S a végeredmény mi is lehetne más, valamennyien elismerően szólnak a gyulai fürdőről, a várról, múzeumról, a Kohán- kiállításról. B. J. itvvo; utancuyi
