Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-10 / 187. szám
10. rejtvény Vízszintes: 1. Jelmondatunk első része. 9. NŐI név. 10. Ügy legyen! 11. NT. 12. ... Bátor. 13. Vissza: sereg. 14. Legyőz. 16. Kiejtett betű. 17. Előfordul. 18. Embert is csinálnak belőle. 19. Nem valódi. 20. Egyik évszak. 21. Némán vár! 23. Kerti munkát végez. 26. Személynévmás. 27 Ar táviratban. 29. Édesség. 32. Nem rab. 34. LF. 36. Azik egyik fele. 37. Üzemi Bizottság. 38. Gazdasági épületek. 40. A Balaton teszi. 42. Attila egyik változató. 43. A vonat hegy alatti útja. Függőleges: 1. Jelmondatunk befejező része. 2. Illuminált állapotban van. 3. Nógató szócska. 4. Női becenév. 5. Mindig ez van. 6. Alávaló. 7. Nem ez. 8. ZEN. 12. ^el- szántatlan terület. 14. Vissza: kérdőszó. 15. Babbal, füstölt hússal készített étel. 17. Helyhatározószó. 18. Ennyi törpét tartunk nyii- vár az egyik mesében. 22. Ellenőrzés. 24. A szabó igéje. 25. Névelő. 26. Re párja. 30. Név előtti rövidítés. 31. Billeg ikerszava. 33. A lopás is az. 35. Település. 38. Időhatározó szó. 39. Vissza: régi megszólítás, röv. 41. AP. 42. Tova. Beküldendő: a vízszintes 1., valamint -a függőleges 1. képe Is mindig nevetős, nagyon jó haver lehet. Szépek a fogai, azért nevet mindig. A haja pedig tisztásé gszagú... Bejött valaki, becsapta az ajtót. Elaludtam. Miska. Rám se néz, ahogy fölülök kócosán a kemencénél. Nekem kell kezdenem: — Staub? Kicsit rekedtre sikerült a hangom, de azért elfogadja a cigarettát. Ez békét jelent. — Tiszta minden? — kérdem. — Akár vacsorázhatnál is ott. — ö is veszi a lapot, körülnéz, mond egy jó gorombaságot, mintha semmi lett volna a délutáni baihé. Kinézek, már sötét van: — Hány óra? — Egy. — Hülye vagy? — Itt egy! A másik odaát a szobában! Azon jár az eszem, hol lehet a lány. Odakünn akkora pihéket hord a szél, mint egy-egy dísz- zsebkendő. — Huzat van oda- kinn — mondom. — Mert mindig nyitvahagyják az ablakokat — feleli rá az előírásos dumát. Meg kell kérdeznem: — Te, hazatalál a húgod? Felelet helyett odajön és öszszecsomagol. De fájdalmasan! — Most miért marhultál meg? — sziszeglek, csontjaimat tapogatva. — Megsértettél — feledi röhögve. — Húgomnak nevezted Stefit — Ki az ángyod térdit? — A lovat. Az talál haza. Érdekel téged? Ha akarod, közbejárhatok nála az érdekedben...; Félig-meddig a családba nősülsz ■ bele, itt lakhatsz a közelben, át- • jössz egyszer-egy szer. Megmondom neki, hogy kivel! szórakozzon. Röhög. — A cukrot nagyon szereti, i Azzal könnyen leveheted a lába- ■ ról... Ha fekve akarod találni.. ; Erre megint van egy-két sza- i vám. Így társalgunk, épületesen,; míg elő nem kerü] az öreg. Bor- ; szag árad belőle. Két jókora de- ■ mizsont hoz, szerintem ő a har- ! madík. Rászól Miskára, hogy; készítsen poharakat A lány mi- ■ att ő sem aggódik. : Megkóstoljuk a bort. Hideg, : beleüt a fogamba. Savanyúbb : egyébként mint szolgálatveze- ■ tőnk képesfele, pedig az nagy ■ szó. Azért lelököm, nehogy af-! féle gezemicének tartsanak. ! Miska rögtön utánatölt minden- : kinek. • Odakünn böffen egyet a ku- : tya. Reménytelin nézek föl:: megérkezett! De ezek nem moz- ; dúlnak. Hogy fog a lány leszáll- ! ni a lóról? Meg minden? ; Én kimegyek. A kutya, rémé- • lem, békénhagy... j Állok a tornácon, erőltetem a ; a szemem a lapály felé, erre j megszólal mellettem egy rongy- • csomó: • — Áktung! : Egy törpe. Nyomorék hátú ; emberke, de öreg. Ritkás, őszes ! szőr a képén, szürke hajcsimbó- : kok a bőrsapka alatt — őrségben? — kérdi vihog- ! va. : (Folytatjuk) ■ Kötelesség az emberség Azt hiszem, kevesen tartják jobban hivatásuknak azt, amit csinálnak, mint az SZMT munkavédelmi felügyelői. Többször meggyőződtem már arról, milyen rendkívüli hatást vált ki bennük, ha tudomásukra jut, hogy valakit üzemi baleset ért. Napokig, hetekig gyötrődnek miatta. A baleset okait igyekeznek tárgyilagosan kivizsgálni, hogy abból helyes következtetést vonjanak le. Ennek megfelelően intézkednek. Törődnek a sérülttel, figyelemmel kísérik az útját a gyógyulásig, sőt azután is. A paragrafusok védik azokat, akik üzemi balesetet szenvednek, de nem mindenütt veszik figyelembe. Egyes vállalatok pedig tudatosan igyekeznek a törvényes rendelkezések alól kibúvót keresni. Magára hagyják a sérültet. Ügy gondolják „a mór megtette kötelességét, a mór mehet”. Ilyenkor a törvényes keretek Iközt teljes határozottsággal fellépnek a munkavédelmi felügyelők, sok-sok gondot vállalva magukra. Eljárás indult ellene Talán 3 év sem telt el azóta, amikor Vágréti László munka- védelmi felügyelővel felkerestük Pusztaföldváron Sinka Ferencet, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat orosházi üzemének egyik gépkocsivezetőjét. Sinka Ferenc 1966-ban gázmérgezést szenvedett, aminek — bár 14 hónapig gondos orvosi kezelés alatt állt —, súlyos következménye maradt. ötvenszázalékos rokkant lett. A vállalat igen humánusan járt el vele szemben. Mivel gépkocsivezető nem maradhatott. 1968. elején szállításrendezői munkakörbe került. Hogy feladatát jól tudja ellátni, tanfolyamot is végzett. A vállalat emberségesen oldotta meg Sinka Ferenc ügyét, amiről a Népújságban elismerően írtam. így kell csinálni! — volt lényegében a riport mottója. Most azonban más helyzet alakult ki. Ez év elején -Sinka Ferenc ellen eljárás indult a beosztásában elkövetett szabálytalanságok miatt. A rendőrség is bekapcsolódott a vizsgálatba. Az üzem vezetője január 15- én fegyelmi határozattal alacsonyabb (kertészeti segédmunkás) beosztásba helyezte Sinka Ferencet, ö a munkaügyi döntő- bizottsághoz fordult, amely azonban — már 8 napon belül köteles lett volna elbírálni a panaszt — nem küldött határozatot a döntésről. (Legalábbis Sinka Ferenc határozatot nem kapott.) Március 22-ig betegállományban volt. Akkor jelentette be, hogy kertészeti munkát rokkantsága miatt nem tud vállalni. (Erre egyébként a Mt. V. 10. §. 1. bekezdés külön intézkedik.) Kérte, hogy portásnak osszák be. Az üzemvezető azonban hajthatatlan maradt. Sőt kilátásba helyezte, hogy munkamegtagadás címén elbocsájt- ja. Ekkor ő felmondott és a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott fellebbezését is visszavonta. Nincsenek bizonyítékok Az Orosházi Járásbíróság június 8-án keltezett végzésében az ügyész megállapítja: „A tárgyalási adatok alapján nem nyert bizonyítást az, hogy a vádlottak (Sinka Ferenc és még egy társa) tévedésbe ejtés útján kárt okoztak volna a sértettnek (vállalatnak). Hanyag magatartásuk sem állapítható meg, így a vádlottakkal szem1972. AUGUSZTUS 10. ben emelt vádat bizonyítékok hiányában elejtem. Indítványozom az eljárás megszüntetését és azt, hogy a bíróság sértettet polgári jogi igényével külön perre utasítsa.” Ezek után Sinka Ferenc erkölcsileg jogcímet érzett arra, hogy az üzemvezetőtől a visszavételét és eredeti munkakörbe való helyezését kérje. Emberileg valóban méltányos lett volna a munkaviszony visszaállítása, ám ezt az üzemvezető elutasította. Sinka Ferenc a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordultf de az szintén elutasította a kérelmet azzal az indokkal, hogy ő mondta fel a munkaviszonyát. Hivatkozott arra is, hogy a vállalat igazgatója a június 23-án kelt levelében a visszavételéhez nem járul hozzá. Pedig a döntőbizottságnak — a bírói végzés után — éppen azt kellett volna felülbírálnia, hiszen az igazgatónak nem alárendelt szerve. Ha már az első' (januári) felebbe- zés alapján a döntést elmulasztotta. legalább másodszor igyekezett volna a hibáját jóvátenni. Mert ha az ilyen ritkán előforduló esetre nincs is külön paragrafus, van emberi igazságérzet. Az pedig azt diktálja, hogy vegyék vissza Sinka Ferencet, mégpedig fegyelmi határozat nélkül. Tudni kell. még. hogv 10 évig dolgozott a vállalatnál és tavaly május 1-én — rokkantsága ellenére — Kiváló Dolgozó jelvénnyel tüntették ki. Megvan a jószándék Varga János kőműves ügyét emberségesebben intézik. ö 1958. óta dolgozott az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzeménél. Az olajkutak betonalapjait készítette. Tótkomlósról társaival együtt naponta bányászbuszon szállították a távoli kutakhoz. Ám 1966. december 28-án a bányászbusz összeütközött a MÁVAUT egyik autóbuszával, s ekkor ő súlyos gerincsérülést szenvedett. Csak 1968. márciusában kezdett ismét dolgozni, de akkor lábtrombózis miatt (ami a balesetből eredt), abba kellett hagynia a munkát. Két évre. Orvosi megállapítás szerint a betegsége végleges. Rokkantsági nyugdíjba került és havi 1399 forintot állapítottak meg számára. Azelőtt 2300 —2400 forintot keresett. Igaz, közben (1969. márciusától 1972. február 1-ig, amíg megérkezett a rokkantsági nyugdíjra vonatkozó határozat) dolgozott. Könnyebb munkát bíztak rá az üzemben és 1300 forintot keresett. Ehhez 280 forint baleseti járadékot kapott. A vállalattal szemben kártérítési igénnyel lépett fel, hogy megkapja az eredeti és a későbbi keresete közötti különbséget. Ebbe természetesen beleszámította azok bérének a növekedését. akikkel egészségesen együtt dolgozott. Kérte a táppénz és az akkori átlagkeresete közötti különbséget is. Mindez együttesen 16 317 forintot tesz ki. A/ vállalat igazgatója július 4-én levelet írt Varga Jánosnak, melyben közli, hogy 0350 forintot ítélt meg. (Sajnos a pénz még nem érkezett ide.) Bizonyára nem számította be a dolgozók időközbeni bérnövekedését. Ám ez is jogos, amiről felvilágosítja Vágréti László. Bárcsak a vállalati szakszervezet is segítene ebben! A vállalatban megvan a jószándék, amit bizonyít, hogy vita nélkül megítélte a táp'pénz és az eredeti kereset közötti különbséget. Persze ami még jár, az sem maradhat el. Visz- szamenőleg és ezentúl havonta is. Nem érheti hátrány azt, aki becsületes munka közben balesetet szenved. Mindenkit érhet baleset Számos az ilyen és hasonló vitás ügy, rengeteg az ezekből származó akta. Hiába teszik ki a lelkűket az SZMT munkavédelmi felügyelői, ha a vállalati szakszervezetek is nem szállnak síkra a bajba jutott dolgozók érdekeiért. Mit ír elő erre vonatkozóan az Mt. 15. §. 2. bekezdése? Idézem: „A szak- szervezetek a dolgozót az élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben a bíróságok, más hatóságok és egyéb szervek előtt, képviselhetik. A munka- viszonyt érintő kérdésekben a dolgozó érdekében — nevében és helyette — külön meghatalmazás nélkül is eljárhatnak.” És talán érdemes felhívni a figyelmet az Mt 62. §. 1. bekezdésére is, amely előírja, hogy a vállalat a dolgozónak munkaviszony keretében okozott kárát vétségére tekintet nélkül teljes mértékben felel. Mindenkit érhet baleset. Azokat is, akik a törvényes rendelkezéseket semmibe véve nem törődnek a bajba jutottakkal, sőt fondorlatos módon kijátszani igyekeznek őket. Ha van egy kis fantáziájuk, próbálják csak a megrokkantak helyzetébe képzelni magukat. Képzelőerejüket fokozhatja, ha meg is látogatják őket. Akkor talán elmegy a kedvük attól, hogy papírháborút folytassanak ellenük. Pásztor Béla közéletek, Állami vállalatok, tsz-ek, ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATOK figyelem! A Kettős-Sebes-Körösi Vízgazdálkodási Társulat Békés, Szánthó Albert u. 20. írailler fuvarozást vállal Igénybejelentés: Békés 171-es telefonon, személyesen vagy írásban MEGYERI MIHÁLY gépkocsielőadónál. 413873 A BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT 25-30 fő elhelyezésére alkalmas szobákat keres munkásszállás céljára Szarvason. Ajánlatokat: BÉKÉSCSABA, KAZINCZY U. 4 címre kérjük megküldeni. 413875
