Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-01 / 153. szám
Ogyesszaiak a konzervgyárban A Szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karának meghívására Szeged testvérvárosának, Ogyesszának 23 egyetemista fiatalja látogatott hazánkba. A földrajzszakos egyetemisták csütörtökön Békéscsabára érkeztek. Itt Mizó Mihály, az MSZMP Békés •negyei Bizottságának munkatársa fogadta őket és tájékoztatást adott megyéink életéről. Ezután a konzervgyárat keresték fel, ahol Zelenyánszki György igazgató ismertette a fiatalokkal a gyár történetét és beszélt a jelenlegi munkájukról. Az cgytemistáknak kedves meglepetésben volt részük, amikor találkoztak négy olyan, a konzervgyárban dolgozó mérnökkel, akik Ogyesszában végezték az egyetemet. Délután dr. Andó Mihálynak, a szegedi József Attila Tudományegyetem docensének vezetésével Gyulára látogattak, ahol sok egyéb mellett természetesen nem hagyták ki a programból az Európa-hírű Várfürdő megtekintését sem. Hogyan fejlődnek a művelődési házak? Jelentős tanácskozás a Megyei Művelődési Központban Fontos tanácskozás színhelye i volt e hét elején Békéscsabán ' a Megyei Művelődési Központ. I Az intézmény a megyei művelődési házak igazgatóinak továbbképzési programjában a művelődési házak távlati fejlesztésének problémáival foglalkozott, Elsőként Pál Endrének, a Művelődésügyi Minisztérium munkatársának, a minisztérium mellett működő Munkaerő és Életszínvonal Távlati Tervezési Bizottság egyik titkárának az előadását hallgatták meg a részvevők: mintegy 70 művelődési ház igazgató, tanácsi vezető és más meghívott, majd Takács Kálmán, a minisztérium osztályvezetője az otthonokkal kapcsolatos távlati fejlesztési tervekről tájékoztatta a résztvevőket. Ezután Kovács Gyula, a megyei tanács tervosztályának fonáitunk a házmesternétől a rendőrségre. Juci néni kapcsolta el a gázcsapot a fürdőszobában. — A lakást bezárták, amikor kijöttek telefonálni? — Nem. Miért zártuk volna be. Ezen a folyosón csak két lakás van. Nincs több. A házmesterék a szomszédok. Illetve ugye ők lakják az alsórészt, felettük meg mi vagyunk. — De ennek a háznak emelete is van. Ott kik laknak? — Senki. Egy lakosztály van ott kérem, de üresen áll. Nem lakik benne senki. — És ki lakott benne, amíg' nem volt üres? — Egy dúsgazdag bárónőnek a titkára. De sokszor jött ide a bárónő is. Olyan kiránduló, megpihenő helye volt neki, amikor a Várba jött. Ha dolga volt a Várban, beugrott ide. — A nevét nem tudja? — De igen. Rössler Andorné. A vizsgálóbíró felírja a nevet. Aztán a lánytól kéri mutassa meg Balátaí szobáját... Szász Dániel elakad. Elképzelte a vizsgálóbíró jelenlétét, munkáját, talán még a kihallgatási módszerét is. Ám a kérdések és a válaszok újabb, fontos kérdéseket vetnek fel. Posta Rozáliának meg kellett halnia Posta Rozália dr. Vári Andorék cselédlánya 1939. május 4-én a Margit-hídon egy teherautó elé lépett, s az halálra gázolta. Az ügyiratot Szász nem tudta előkeresni, bírósági levéltárban nem találta. Mindössze annyi bejegy. zést az ikatóban: Véletlen baleset történt. Ítéletet nem hoztak, a sofőrt felmentették. Kié lehetett az autó? Ezt sem tudta meg! És a felső lakás Rösslernéé, vagyis Dédié volt. Mind ez véletlen műve? Miért nem nála lakott Balátai, ha Dédi lakása üresen állt? És mit kérdezhetett a vizsgálóbíró a cselédlánytól, amire Posta Rozália fontosat, sorsdöntőt válaszolt? A cselédlány valamit elmondhatott, amit nem lett volna szabad elmondania ha még élni akart... Csak egy megjegyzés, apróság lehetet, de az egész ügyet más megvilágításba helyező apróság. Száz újbó: dr. Dénes Györgyhöz, Balátai jogtanácsosához fordult. Kikereste azt a magnószalagot, ame. lyen ez a felvétel volt: — „Térjünk vissza talán azok. nak a napoknak az eseményeihez. Ügyvéd úr említette, Balátai ügyeiben perelték az állam- kincstárat. — Igen. 1938. március 8-án a Kúria épületében a szobájában találtam dr. Kenessy János tanácsvezető bírót. Méltóságos uram — léptem hozzá —, az ügy, melyet eddig képviseltem, befejeztetett. Felesleges minden további tárgyalás. Nem tudom, méltóztattál-e olvasni az újságo. kát?... Nem tudok semmiről — válaszolta a bíró úr. Egyébként is eléggé szórakozott ember veit. Minden tárgyalásán *az volt az érzésem, nem is az anyagra figyel, hanem gondolatai valahol messze, máshol járnak. De bíztam benne, mert a méltóságos úr, annak ellenére, hogy régi vágású. nemesi származású volt, eléggé radikális nézeteket vallott. Kossuth-párti volt. Utálta a németeket, a monarchiát, a folyosókon azt rebesgették, valamelyik őse a Martinovics-ügy. ! ben is szerepet játszott... (Folytatjuk) munkatársa ismertette Békés megye hosszútávú fejlesztési tér vét, végül konzultáció és vita következett az elhangzottakról A tanácskozás — mint- Lita- uszki Tibor, a Művelődési Köz pont igazgatója hangsúlyozta bevezetőjében — csak része, kéz dete egy nagyobb, több éves átgondolt koncepciónak, amellyel az intézmény a megye művelődési házainak fejlesztését kíván ja szakmailag segíteni, elsők közt más megyék hasonló intézményei közül. Terveik között a témával foglalkozó kiadvány megjelentetése, az úgynevezett kísérleti művelődési ház — a medgyesegyházi — terveinek gondozása és kiadása, s egyebek közt egy építési-fejlesztési ta nácsadó csoport létrehozása is szerepel. Ugyanezt szolgálják folyamatos, napi munkájuk olyan elemei is, mint például a művelődési házak jelenlegi tevékenységének folyamatos, konkrét elemzése kiadványok ban: a Békési Műhelyben és az Információs Szolgálatban. A cél: minden megyei művelődési ház fejlesztési koncepciójának kia lakítása a jövő év végéig. A szakemberek világ- és Eu- rópa-szerte egyre többet, s egyre alaposabban, átgondoltabban foglalkoznak a távlati fejlesztéssel és tervezéssel; így hazánkban is. Remélhetően az idejekorán megkezdett, jól megalapozott munka néhány éven belül, esetleg már korábban is, jó eredményekben jelentkezik Békés megye művelődési házaiban. Lehelne szerényebben is! Pompás szolgálati lakást építettek és rendeztek be az egyik állami gazdaság igazgatójának, összkomfort, olajtüzelésű automata központi fűtéssel. Félmillió forintnál is többe került. Akik építették, múlt századbeli közös konyhás, roskadozó épületben laknak ugyanabban a gazdaságban. Az egyik szakmunkás meg is jegyezte: ő csak másfélszobás lakást szeretne, hogy serdülő lányának legyen egy külön helyisége. Az igazgató har- madmagával él, a lakása mégis négyszobás, állami pénzből épült. Amikor a szakmunkás minőségi lakáscseréhez kérte az igazgató támogatását, azt a választ kapta, hogy építsen. Áldozzon a keresetéből valamennyi összeget saját kényelmére. Az igazgató válasza nem hatott meggyőző erővel. A műhelyben hosszú ideig beszéltek az esetről. Szóban nagyon sokszor mérlegre tették az igazgató összkomfortos, automatikus fűtéssel, légkondicionáló berendezéssel felszerelt lakását és maguk között, maguk módján pálcát törtek az állam pénzén önmagának kényelmet varázsoló igazgató személye fölött. E kis történet híre túljutott a gazdaságon. A járásnál is beszéd tárgya lett. Vajon tovább megy-e az igazgató saját kényelmének növelésében az állami gazdaság pénzén, vagy pedig szívós munkával hozzálát ahhoz, hogy dolgozótársai is korunk követelményeinek megfelelő lakáskörülmények közé kerüljenek. Erre a kérdésre a jövő adhat csak választ. Annyi azonban már • bizonyos, hogy az igazgató saját döntésével, az állami eszközök igénybevételével olyan szolgálati lakást, szolgálati kényelmet alakított ki magának, amilyet saját pénzén aligha csináltatott volna. A Békés megyei Tanács Tervosztályán értesültünk arról, hogy a szolgálati lakások be* rendezésére az állami erőből épülő lakások normatívái az irányadók. Tehát külön előírás nincs arra vonatkozóan, hogy egyes szolgálati lakásokat milyen berendezéssel kell ellátni. Általános az a vélemény, hogy az állami erőből épülő lakásoknál jobb és több berendezést a társadalom nem tud biztosítani. Aki ennél többet akar, szuper-modernre vagy hiper-mo- dernre törekszik, az elsősorban saját pénzén csináltassa meg, Ebben az esetben bizonyára nem szólják meg. nem vált ki önmaga iránt ellenszenvet. Az utóbbi hetekben néhány, az előzőhöz hasonló jelenséget tapasztaltunk a megyében. Egyszerű emberek mondták el. hogy szolgálati lakás ügyben valamilyen nagyzolási mánia kezd megszállni egyeseket. Két évvel ezelőtt az egyik tsz azt a házat vette meg vezető szakemberének, amelyikre kijelentette, hogy neki megfelel. Az épület akkor 200 ezer forintba került. Az átalakításokra 100 ezer forintot költött a szövetkezet. Ezt a szuper-modern szolgálati épületet most mégis egy másikkal cseréli fel a szakember. A szövetkezet, hosszas vita után félmillió forintot érőt vásárolt részére. Szép és jó, ha a szövetkezet vezetősége ennyire ragaszkodik valamelyik szakemberéhez, hogy kétévenként újabbnál- újabb és drágábbnál-drágább szolgálati lakást biztosít részére. De vajon miből, honnan kerül ki ennek az ára? A közösség jövedelméből, abból a pénzből, melyet az állami gazdaság és a tsz-ek dolgozói szó szerint kikaparnak a földből. Lehetséges, hogy az újabb szolgálati lakás vásárlására elvont pénznek jobb helye is lenne a műszaki fejlesztési alapban vagy éppen az üzemi gyermekintézmények létrehozásában, fejlesztésében. A társadalom erőforrásaival helyenként kissé megfontoltabban kellene bánni. Ma, amikor az állami gazdaságok és a tsz-ek forgóvagyona gyors fejlesztésre szorul és igen sok szociálpolitikai intézkedés vár megvalósításra, a józan észjárással ellentétes az az igény, amely egyesek részéről a szolgálati lakások cserélése és a társadalom pénzén szuper-modern berendezése körül tapasztalható. Aki az átlagos kényelmet nyújtó szolgálati lakásnál jobbat akar, saját zsebére tervezzen, ne használja ki beosztásánál fogva a közösséget, ne bocsátkozzon erkölcstelen ügybe. A szolgálati lakások szu- peresítésére kért összeget fordítsák inkább a dolgozók szociális körülményeinek javítására, hiszen sok, nagyon sok család él még 100 éves rozoga, korszerűnek egyáltalán nem mondható épületben. Dupsl Károly Derkovitn Gyula: 15 14 A parasztháború megismertetésében, légkörének felidézésében, tragikus' emelkedettségének bemutatásában aligha léte, zik többet vállaló képzőművészeti alkotás, mint Eerkovits fametszet sorozata. Az 1928—29- ben készült, joggal híressé, közismertté vált munka — amely Bálint György szavaival Derko- vits „zsenijének legnagyobb teljesítménye” — megkísérelte a Közg, technikumban érettVasipari Szövetkezet, • Békéscsaba: aégizett, azonnali belépéssel gépírni tudó alkalmaz, szerszámkészítő és mérlegmunkaerőket javító szakmunkásokat, drótfonó munkára férfi, és női munkaerőt. azonnali belépésre felvesz Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: a a békéscsabai TŰZ ÉP V. szövetkezet főmérnökéKórház u. 1. nél. 413334 Békéscsaba, Berényi u. 124. 41 „335 lehetetlent. Tizenkét — eredetileg tizenegy — metszetbe sűríteni azt, ami 1514 tavaszán és nyarán Rákos mezejétől Temesvárig történt; az indítékokat, a háborút magát, a megtorlást. A lehetetlen meghajolt Derkivíts zsenije előtt: valóra vált. A tizenkét lap bármelyikét nézzük is — akár a Temesvárt, akár a Trónont, a Verbőczyt, — nem tudunk csupán szemlélők maradni, hanem azonosulunk Művésszel, mondanivalójával. A tizenkét metszet lenyomatát nagyalakú lapokon, szép bo_ rítóval jelentette meg a Magyar Helikon, ilyen módon is emlékezve a parasztháború vezéralakjára, születésének 500. évfordulója alkalmából. (m) 5 mmsm 1972. JULIUS 1,
