Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-30 / 178. szám
^•A*c£o4»^®OüK Szilánkok A maga nemében egyedülálló naptárreform-javaslatom: Kezdjük az esztendőt az 52 vasárnappal, majd toldjuk meg a fizetett munkaszüneti napokkal, utána vegyük ki a fizetett szabadságokat, s a szabad szombatokat, s végül kvit- teljük le a csúsztatásokat. Így az év hátralévő részében már nem lesz munkanap-áthelyezési gondunk.... • • • A gyár technológiai osztályán új kelmét kísérleteznek ki. — ɧ megfelelő a fonal sza- kító-szilárdsága? — kérdezik. A tervező, homlokát ráncolva, imigyen fejezi ki aggályát: — Háát... nem éppen egy súlyemelőbajnoknak készült... * • • X írói tevékenységére jellemző, hogy igyekszik minden .mondatában megcáfolhatatlan maradni. Ez a naturális törekvés legutóbbi regényének még a címében is félremagyarázha- tatlanul kifejezésre jut: „A fuldokló szivacs.” * * * Az ismert futball-sztár parázs veszekedést rendez a feleségével. Már-már tettlegesség- re kerül sor, amikor a férj kimerültén abbahagyja a szócsatát, felemeli a kezét s így szól: —: Félidő! * • * A népszerű komikus ezúttal csapnivalóan játszik. A nézőtér egyetlen fagyos mosoly, a nemtetszés nyilvánvaló. A rendező a színfalak mögött korholja, amiért nem a szokott jó formában játszik, mire ő indigná- lódva fakad ki: — Hogyisne! Hogy mindenki rajtam röhögjön?! — kazár — Humorszolgálat Mesterségem címere. Esküvői szertartás után az ifjú pár kilép a templomból. Ebben a pillanatban egy fiatal- | ember válik ki a tömegből és mosolyogva, fensőségesen így szól a fiatalasszonyhoz: — Ejnye Luciana, mindenáron féltékennyé akarsz tenni? * * * Henry Ford, a gépkocsigyártás úttörője és a szerelőszalag atyja egyszer a következő kérdést tette fel egy újság hasábjain a7 olvasóknak: „Mit tenne az emberiség életfeltételeinek javítása céljából?” A beérkezett válaszok között volt a következő is: „Rugalmasabb kárpitozással készíttetném az ön kocsijait.” • • • — Egek, a szótáram! — kiált fel kétségbeesetten az apa, ami— Ne marháskodj Balázs, ez csak egy műhold! Hírek ttéháMif sorban Brigitte Bardot Saint-Tro- pez-i villájának kertjében sebesült bagolyra bukkant. Hazavitte és meggyógyította. Azóta a madár nem akar többé megválni tőle. „Senki nem képes ellenállni BB-nek” — jelentette ki Roger Vadim, amikor tudomást szerzett a dologról * * * Egy krétai fiatalember, aki gyakori lázrohamokban szenvedett, megkísérelt eltéríteni egy mégymotoros Boeing gépet, mert Londonban akarta kezeltetni magát. » * * Vastartalmú, 540 gramm súlyú meteorit hullott le egy Lodi közelében lévő udvarba. Estében súrolta a kert tulaj do- aosnójének karját. A Wisconsin állambeli Clayton rendőrségnél bejelentést tett egy hölgy, akinek ellopták a kertben szellőzni kitett két kabátját. Csakhamar azonban visszakapta az elveszett ruhadarabokat a mellékelt sorok kíséretében: „Sajnálom, de mindkettő kissé szűk.” Leyla Gengert és Giacomo Argallt valósággal meiostro- molta a nápolyi San Carlo színház közönsége, amely Donizetti több mint száz éve nem hallott Caterina Cornaro c. operájának bemutatása után el- özönlötte a színpadot. A viharos tetszésnyilvánításnak a tűzoltók vetettek véget. (Ford.: Draskovite Emma). kor észreveszi, hogy fia kitépi a kötet lapjait. — Ugyan ne dühöngj édes fiam — szó^ közbe a feleség. — Láthatod, Äogy a gyerek csak az X és Y oldalakat tépi ki, ilyen szavakkal pedlig soha nincs dolgod! • • • — Én nem hiszem, hogy az autó teljésen kiszoríthatja a lovat! _ ?? — El tudsz képzelni lovas- scobor helyett autósszobrot? « * • A férj kinyitotta a ruhásszekrényt és elképedt: — Ember, mit csinál itt a szekrényemben ? — Nem fogja elhinni: a felesége elől bújtam ide; • * * Az öreg lord behívja a komornyikját: — John, attcSI tartok, sztrájkolnia kell. Nincs miből kifizetnem a bérét. * * * A lelkipásztor vigasztalja az özvegyen maradt férjet: — Felesége oda távozott, ahol örök nyugalom és béke honol. — Akkor ön nem ismeri az én Mártámat — jegyzi meg az özvegy. — Ahová ő megy, ott vége a békének és nyugalomnak! * * * i — Anyu, mikor lesz a szüle-: tésnapom? — Még ötöt alszxink és már! itt is van. — Akkor feküdjünk le dél- j után is aludni, hogy gyorsab- ; ban itt legyen. CH. J.) ■■••■•■■■■•■■I A baleseti osztályon Mia Jer tat Ilyen zöld a saláta-mj-ehogy azt gondolják, a / V filmnél a sztár a leg± ’ fontosabb! A legfontosabb a cím! Persze, Hollywoodban ezt már rég kitalálták. Ezért is írtak ki nemzetközi pályázatot. Nyolcvankilencen jelentkeztek. Természetesen csak egy győztes lehetett. Az igazgató magához hivatta a címkitalálókat. — Kedves jelöltek. Mindnyájan tudják, hogy egy filmnek a címe a legfontosabb. Akármiről is szóljon, s ha a világon semmi sem történik benne, a címe okvetlen legyen megnyerő! Itt szünetet tartott. — A jó tartalmú filmeknek könnyű címet adni. De a tartalom nélkülieknek már nehezebb! Ezért határozta el a Glamour Film AG, hogy pályázatot hirdet következő filmjének címére. — Képzeljenek egy filmet, mely a salátáról szól. Igen a salátáról. Egy Vitamin 3 D film. Semmi tartalom. Semmi szereplő, semmi díszlet. Csak a saláta, elölről, oldalról, hátulról. Ez lenne minden, aki ehhez címet talál, megkapja az állást. A pályázók között nagy az izgalom. Mindenki töprengett, gondolkodott. Aztán felírták a címet a fehér papírra és beadták. Egy órával később lelkendezve jött vissza az igazgató. Csak úgy sugárzott az örömtől. — Találtunk Önök között valakit, akinek ötletei vannak és jövője. Szenzációs a cím, amit a salátafilmről kitalált, egyszerűen szenzációst — És hogy hangzik? — kiáltották a többiek. Az igazgató felemelkedett. Egy pillanatig halálos csönd a teremben. Aztán felolvasta. A salátafilm címe: tm ,.Megjelenik minden tavasszal.” Fordította: Steiner Katalin Jevgenyij Turovsxkij: Elfutunk az infarktustól szórók: ,,A négyszer 100 méteres váltó futás döntője következik. Felhívjuk a közönség figyelmét az utolsó váltásban futó, hetvenhá- roméves Alfréd Fomics Zsuravszkijra.” Teljes nyugalom szállt meg, biztosan tudtam, hogy bajnok leszek. Amikor átszakítottam a célszalagot, a stadion szinte felrobbant a tapstól. Idegen emberek fogtak közre, öleltek, csókolgattak, fényképeztek. Én meg csak mosolyogtam, s mondtam valamit a számhoz emelt mikrofonba. Nehezen jutottam el a doktorhoz, hogy gratuláljak neki közös győzelmünkhöz. szólta komoran az egyik orvos. — Nagyon felizgatta magát a versenyen. Nem bírta a szíve. A doktor felnyitotta a szemét, rámnézett és halkan, csaknem suttogva mondta: — Ilyen az élet, öreg! Én nyugtatóan megveregettem a kezét: — Semmi baj, fiacskáin! Majd talpra állítalak! Az orvostudomány még nem mondta ki az utolsó szót! „Elfutunk az infarktustól!” — tudod mit jelent ez? Most feküdj egy kicsit, azután megkezdjük a futást. Havas Ervin fordítása — Tudja doktor úr, egyhíteni szeretnék szegénykéim fájdalmain. — Hát igen, rosszul állnak a dolgok — jegyezte meg az orvos, amikor befejezte a vizsgálatot. — Hetoenkét- éves korban az infarktus nem gyerekjáték. Volt valami előzménye? — Szurkoltam, doktor úr. — Szurkolt? Mivel? — Nem ,.mivel, hanem „kiért’! Magáért, doktor úr! Egy szót sem értek az egészből. — Mi ezen az érthetetlen? Maga tegnapelőtt tagja volt a válogatottnak a 4x100 méteres váltóf utasban. Igaz? Igaz. Nahát én magáért meg a csapatért szurkoltam és annyira felizgattam magam, hogy ime .... A fiatal, atletikus termetű orvos elpirult az örömtől, megveregette a kezem A azt mondta: — Semmi baj, öreg, Én majd talpra állítom magát. Az orvostudomány még nem mondta ki az utolsó szót! „Elfutunk az infarktustól!” — tudja mit jelent ez? Most feküdjön egy keveset ,azután megkezdjük a futást. Amikor a kék melegítőben először léptem ki az utcára, elég hitvány bőrben voltam. A doktor pedig vezényelt: „Rajt!" — és megindí■ tóttá a stopperóra rnu, tatóját. Én pedig jó tízméteres óránkénti se■ bességgel száguldani ■ kezdtem, s lehagytam minden egyhelyben álló tárgyat. Mellettem nagy ' horkantásokkal, mint a csődörök eliszkoltak az egészséges futók; ez egyiknek még arra is jutott ideje, hogy gúnyosan megkérdezze, nem a temetőbe ügetek-e ilyen „őrült” tempóban'' De mi a doktorral ügyet sem vetettünk a gúnyolódókra! Mindennap futottam, a doktor mérte az időt a stopper- ral, s kezdődtek a kellemes meglepetések. Először a kerület rokkant- jait és nyugdíjasait hagytam le. azután az óvodásokat, majd az asszonyokat, akik kontyba tűzték a hajukat futás előtt. Végül orrhosz- szal megelőztem az egészségeseket is. akiknek ugyancsak elment a kedvük a nevetéstől. —. Várj csak, apus- kám! — dörzsölgette kezeit a doktor. — Futsz te még a válogatottban is velem! Rá kell állnod a 4xl00-ra. Nem nagy ügy, csak tíz másodperc alatt kell futnod a százat. Bekövetkezett a régen várt nap. Az ünneplő stadion megtelt a tíz\ »* ezres tribünök hullámzó gúláival, napsütéssel, zászlólobogtatással. A doktor, az ismerős stop- perral a kezében mellettem állt, egyik cigarettáról a másikra gyújtott rá és ellátott az utolsó, taktikai tanácsokkal. Megszólaltak a hangA doktor hordágyon feküdt, fehérköpenyes orvosok gyűrűjében. Megérkezett a mentőautó is. Egészen sápadt volt, bal kezében görcsösen szorította a stop- ■ perórát. Odaléptem a hordágyhoz: — Mi történt vele? —5 Infarktus — vála-
