Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-25 / 173. szám
Térhess égmegállapítás öndiagnózissal NSZK-beli patikáikban két olyan szer árusítását kezdték meg, melyekkel minden ügyesebb kezű nő saját maga már a korai szakaszban megállapíthatja terhességét. A szer segítségével a vizeletben kimutatható egy vegvület, amely a magzatsejteknek az anyaméh nyálkahártyájára gyakorolt hatásaképpen képződik és a vizelettel ürül. Hasonló elven alapulnak a hagyományos terhességmegállapítások is, ezek azonban sokkal nehézkesebbek, mert csak négy-kilenc nappal a havivérzés kimaradása után alkalmazhatók. Új alumínium-ötvözetek Alumínium-szilícium ötvözetekböl — köztük az egyre nagyobb meny- nyiségben használt sziluminból — autó, traktor és hajó motorházakat, karburátorokat, kartereket és kompresszor-alkatrészeket öntenek. A sziluminöntvények könnyűek, szilárdak, külsejük tetszetős. Az alumíniumból és szilíciumból készült ötvözetek mennyisége a világ alumíniumötvözet termelésének mintegy egyharmada. A sziluminok minőségüket tekintve közel állnak a vasöntöv/Snyekhez, de háromszor könnyebbek és öntészeti szempontból is kiválóak. A többéves munkával kidolgozott új szóvje* eljárás szerint az ötvözeteke* egyenesen ércekből, nagyteljesítményű elektromos kemencékben olvasztják ki. Nincs tehát szükség drága szilícium alkalmazására, 20—25 százalékkal csökken a ráfordított alumínium mennyisége, és jelentős mértékben csökkennek az üj üzemek építési költségei is. Szántás — aratás után Az „árulkodó“ agyhullámok Lángszóró a tarlón Az agytevékenység műszeres vizsgálatára sokáig semmiféle eszközzel nem rendelkezett az, orvostudomány, mígnem felfedezték, hogy a koponyára helyezett elektródokkal bizonyos elektromos jeleket lehet „lecsapolni” az agyból, amelyek feszültség-ingadozások formájában jelentkeznek. Az agy ilyen jelei fontos információkat tartalmaznak, s az elektroenkefalográfia (EEG) szakértői ma már olvasni tudnak a műszerrel regisztrált görbékből. Az ún. alfa-hullámok a nyugalomban levő agy aktivitásának a jellemzői. A működő agykéreg ritmusára a béta-hullámok jellemzőek. A delta-hullámok az alvás alatt eltűnt alfa-hullámok helyébe lépnek, ugyanakkor éber állapotban kórjelző tünetek el- árulói. A théta-hullámokat kellemetlen benyomások hívhatják elő. Az elektromos változások több milliárd agysejtben keletkeznék, s közülük egy-egy elektród (amelyek felülete kb. 1 cm2), több, mint egymillió agykéreg idegsejt együttes feszültség-ingadozását vezeti le. A képen látható módon egyszerre több elektródot helyeznek el a koponya meghatározott pontjain (számuk attól függ, hogy hány „csatornás” a mérőkészülék). Az NDK-ban a kórházi intenzív osztályok betegágyai tőié újabban olyan csatlakozó egységeket szerelnek fel, amelyekbe egy központi műszerterembe való elvezetés céljából bekapcsolhatók az EEG elektródák, de a vérnyomás, a pulzusszám, a hőmérséklet stb. távfigyelése számára is vannak csatlakozási helyek Ma már egyre erősebb az a törekvés, hogy a talaj kíméletes megművelésével érjenek el nagy termést. Mind több kutatási eredmény bizonyítja ugyanis, hogy a hagyományos talajművelés hosszú távlatban árt a talaj termőképességének;- Ezért már a gyakorlatban is foglalkoznak a talaj mozgatása nélkül és a talaj minimális mozgatásával való növénytermesztés lehetőségeivel. Mindaddig azonban, amíg ezek az újabb módszerek nem váltják fel a hagyományos talajművelést, nagyon fontos marad az aratást közvetlenül követő talajművelési eljárás, a tarlóhántás. Vízháztartás a talajban Régi nézet, hogy az aratás után visszamaradó talajnedvesség megőrzését és a nyári, nyárvégi csapadék jó befogadását a tarlóhántás nagymértékben elősegíti. Egyesek szerint a tarlóhántással porhanyóssá, levegőssé váló felső talajréteg — nagy levegőtartalma miatt — valósággal hőszigetelőként védi a közvetlenül alatta levő talajréteget az erősebb felmelegedéstől és egyben a párolgás okozta vízvesztéségtől Ugyanakkor a lehulló csapadék a laza felszínen keresztül köny- nyebben jut a mélyebb rétegekbe és kevesebb párolog el belőle, mint a lazítatlan talajba nehezebben beivódó, a felső ta- lajtétegekből csak lassan leszi- várgó vízből. Van olyan nézet Is, hogy a felszíni rétegek lazítása mintegy szétrombolja a talajban kialakuló haj szálcsővességet; ez meggátolja a haj szálcső vesség vízemelő működését, így a mélyebben levő víz feljutását és felszíni elpárolgását. Hare a gyomok ellen Kétségtelen, hogy a tarlóhántás óvja a talaj vízkészletét, ha az ezzel kapcsolatos egyes nézetek vitathatók is, A vizsgálatok szerint a tarlóhántás 12— 30 milliméter csapadéknak megfelelő vizet is megtakaríthat. A nedvességmegőrzésben azonban minden egyéb tényező mellett az egyik legfontosabb az, hogy a tarlóhántás csökkenti a gyomok számát, amelyek a leggyakoribb pazarlói a talaj- nedvességnek. r Óriás konténer A visszamaradó — az aratás módjától függően különböző hosszúságú és összetételű — learatott növény szár- és gyökérrészei, az aratáskor kipergő gyom- és kultúrmagvak, valamint az aratás előtt kikelt gyomnövények a tarlóhántással a talajba kerülnek. így a már kikelt gyomok elpusztulnak, a gyommagvak pedig a mélyebb, nyirkosabb talajrétegbe kerülve kicsíráznak és utána elpusztíthatok; tehát valóban nagymértékben csökken a gyomok száma. A kártevők sem szeretik... Mivel a gyomnövények nemcsak közvelenül okoznak kárt, hanem közvetve azzal is, hogy rengeteg növényi kártevő és betegségokozó köztes gazdái, vagy legalábbis a szaporodásukat elősegítik, átmenetileg táplálékul, búvóhelyül szolgáltatnak számukra, a gyomok visz- szaszorításával ezek a kártékony szervezetek nem tudnak megélni, szaporodni; így közvetve ellenük is hat a tarlóhántás. Régebben azt feltételezték, hogy a tarlóhántásnak közvetlenül is nagy a rovarpusztító hatása. Az ezzel kapcsolatos megfigyelések szerint a talajművelő eszközök szétroncsolnak ugyan néhány kártevőt, és felhoznak a felszínre puhatestű lárvákat, amelyek ettől elpusztulnak (ezenkívül a fellazított talajból sok kártevőt kiszednek a madarak is), de ennél sokkal jelentősebb a tarlóhántós gyomok visszaszorításából eredő, a kártékony szervezeteket közvetve pusztító hatása. A kutatók foglalkoznak azzal a lehetőséggel is, hogy a tarlóhántás helyett lángszóróval égetik le a tarlót, mert ez is gátolja a gyomok előtörését. Hasonló hatású a tarló felégetése; utána a talajmunka is könnyebb, és ha elégetett szalma, tarlómaradvány kerül a talajba, nem jelentkezik kedvezőtlen mellékhatás. Ha ugyanis nem nitrogéngyűjtő pillangós- virágú növény tarlója maradt vissza, hanem más növényé, a talaj rendszerint nem képes elegendő nitrogént szolgáltatni a talajba került tarlómaradvány elbontását végző mikroszervezetek számára. Ez különösen veszélyes nitrogénszegény talajnál, és nagy mennyiségű tarlómaradvány bedolgozásánál. Az ábra égy különleges méretű, 12 méter hosszú konténert mutat be, éppen „vizsgáztatás” közben. Homlokajtájait 10 tonna feletti terheléssel vették igénybe, úgy, hogy a konténert homlokoldalára állítva csak két saroköntvényénél támasztották alá. Ilyen terhelést is deformáció- mentesen ki kell állnia a korszerű konténernek. A szalma nitrogénszegény szerves anyag, amelyben a nitrogén és szén aránya 1:80, az istállótrágya átlagosan 1:16 arányával szemben. A talaj nitrogénszintjének ebből eredő időleges csökkenése a fő oka annak, hogy a következő növény rosszul fejlődik, hozama csökken, amit pentozánhatás- nak neveznek. Nagy mennyiségű szalma bedolgozásánál azonban, még akkor is, ha az aratás — cséplés után visszamaradó szalmát nem gyűjtik be, hanem közvetlenül beszántják a talajba, elkerülhető a biológiai nitrogénmegkötés. Ennek az a feltétele, hogy egy-egy mázsa visszamaradt szalmára 0,8—1,1 kilogramm nitrogén hatóanyagot tartalmazó műtrágyát számítva, a tarlót műtrágyázzák és utána közvetlenül 10 centiméter (laza homoktalajnál is legfeljebb csak 15 centiméter) mélyen felszántsák a tarlót. K. L. Tudomány — Technik!
