Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

Amíg a blokkgyártásig jutónak Megkezdte jubileumi műsorának próbáit a Balassi Együttes Bogár Imre 1964-ben került a gyulai téglagyárba. A legne­hezebb munkával kezdte, a forró kemencéből hordta ki az égetett téglát. Viharlámpa fé­nyénél mezítláti dolgozott. Tal­pán úgy megkeményedett a bőr, hogy ha parázsra lépett, azt sem érezte. Fürdő nem volt, sőt még lavór sem. A bányában lapáttal termel­ték ki az agyagot, amit két csillén egy ló szállított ‘a prés­géphez. A mostani szárító- színek helyén gazzal benőtt gödrök tátongtak. Az udvar egyik sárkán a gyártulajdonos hét szilvafája díszlett, a nemes patópálok mintegy jelképeként. Ilyen elmaradottságot másutt Európában aligha lehetett ta­lálni. Amikor Pikó János művezető 1953-ban mint munkás a gyár-' ba került, már új körülmények kezdtek kialakulni. Épült a mostani kemence és akkor ve­zették be a villanyt. De az egész fejlesztésnek nemcsak Bogár Imre és Pikó János, hanem többek között Körmendi Miklós kihordó, Iri- miás János és Székely András égető, Irimiás Mihály bágger- kezelő, Horváth Imre berakó és Juhász Magda nyerstégla-lera- Jkó is szemtanúja volt. Sőt ré­szese és olykor szenvedő ala­nya is. A 20—25 év azonbban mégis valamennyiüket ideköti. Hogy is mehetnének máshová dolgozni? Túltesznek a férfiakon Pedig ma is nehéz a munka, mégha sokkal jobbak is a kö­rülmények. Ezt bizonygatni sem kell, amikor délután 2 óra tájban látom a lerakó asz- szonyokat. A munkaidő vége- felé már szinte csak vonszol­ják magukat. A hőség és a ret­tentő fizikai megerőltetés is kí­nozza őket. Mert tessék csak elképzelni: reggel 6-tól délután 2-ig egyenként több mint 3 ezer 12 kilós B—30-as blokkot emelnek le a csilléről és rak­nak stószba. Ma még többet, mert egy szabadságon levő társnőjüket is helyettesítik. Ezeknek az asszonyoknak bá­mulatos az akaraterejük. Nem hiszem, hogy sok férfi megten­né azt, amit ők. Irimiás Mi- hályné azonban úgy tartja, hogy az egész csak megszokás dolga. Tizenötévesen. 1955-ben került a gyárba, s azóta . csi­nálja. Mindennap. — Nem kívánkoznak el in-, nen máshová? — kérdezem tő­le. — Nem szeretünk mun­kahelyet változtatni, bár érezzük, hogy egyre csökken az erőnk. De legalább 1000 tégla le­rakása után ne 39 forint 4 fil­lér, hanem 45 forint lenne . .. Juhász Magdolna mérgesen közbeszól: — Majd változtatunk mun­kahelyet. Ügy vélik, hogy tavaly, amikor a (kisméretű tég­láról áttértek a blokk gyártására, csökkent a keresetük, a munka pedig ne­hezebb lett. Most havonta 2500 —2800 forintot visznek haza, azelőtt néha 3 ezernél is töb­bet. Ám kihagyják a számítás­ból, hogy régebben sok volt a túlóra, most meg egy szemer­nyi sincs. Igyekszik ezt megmagyarázni Pikó János, de az asszonyok ne­hezen hajlanak a szóra. A ki­merültség az idegeket is próbá­ra teszi, amin egyáltalában nem lehet csodálkozni a szárító­színbe szorul 35 fokos meleg­ben. „I Munkást szívom” Üjra közelétjik a kuli, ma utoljára hozza a megrakott csilléket. Ki tudná megmon­dani, hogy hányadszor? Irimiás Mihályné, Juhász Magda, Csa­tó Lászlóné és Kárnyáczki [ Margit pedig végső erejüket ' megfeszítve fognak a munká­hoz. Amikor befejezik, nagyot sóhajtanak. Egy kis mosoly is megjelenik az arcukon. Csak Juhász Magdolna méltatlanko­dik: . — Mit érdekel egy újságírót, hogy mennyit keresünk? Néznek és nem értik a töb­biek, hogy miért kérdezi. Symphoniával kínálom Juhász Magdolnát. — Nem kérek, én munkás vagyok. A Munkást szívom, a munka meg engem. Már nem haragszik. — Elbúcsúzom a gyártól — mondja kedélyesen. — Véleg? — Holnapig — szól vissza tá­vozóban és mosolyog a többi­ekkel együtt. Csak Irimiás Mihályné ma­rad még, hogy megértesse ve­lem, miért is nem hagyná itt egyikük sem a gyárat. — Tudja, hárman már há­zat építettünk. Én is a férjem­mel, aki itt bággeres, de ke­vesebb a keresete, mint az <fenyém. Azt is számítani kell, hogy tervteljesítés esetén ha- 'vonta 100—120 forint prémium jár, amit március óta mindig kiérdemeltünk. Télen a takarí­tásért órabért kapunk, a né­hány hétig tartó fagyszünet alatt pedig 5 forint az órabé­rünk. Hadd áruljuk el azt is, hogy Irimiás Mihályné Kiváló Dol­gozó. Ám ő kiváló dolgozónak tartja valamennyi munkatárs­nőjét, akik szorgalomban, em­berségben, a gyárhoz való hű­ségben is példamutatók. Ezt nap-nap mellett bizonyítják. Egy kis eszmecsere Amikor a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Válla­lat vezetői Gyulán a hagyomá­nyos kisméretű tégla helyett bevezették a B—30-as blokk gyártását, egyesek dühükben ; káromkodtak. Főként a kihor- ; dók, akik még ma sincsenek'! megbékélve. Azt mondják ne- : héz megfogni a blokkot, na- ■ gyobb erő kell hozzá, ráadásul | könnyen törik, ha nem vigyáz- 3 nak. 3 Hogy tisztázzuk a kérdést, a ■ gyárvezető és a művezető tár- • saságában leülünk egy kis esz- S mecserére Stier Ferenc, Kör- 3 mendi Miklós és Kárnyáczki ■ Ferenc kihordókkal, ök a kere- • setet keveslik elsősorban. Az l igaz, hogy súlyra nem horda- 3 nak ki többet mint azelőtt, • mert a B—30-as lyukacsos, tér- S fogatához képest könnyebb, i most mégis mindennap jobban : kifáradnak. ■ A vita nem sokáig tart, mert : kiderül, hogy a vállalat mór 3 foglalkozik a kérdéssel és min- 3 den bizonnyal hamarosan el is « bírálja a panaszt. Azt tényként állapítja meg * A BÉKÉS MEGYEI TÉGLA- ÉS CSERÉPIPARI VÁLLALAT : munkavédelmi csoportja Ismételten felhívja a megye lakos­ságának figyelmét, hogy a megye területén levő téglagyárak ■ bányagödreiben ; ■ fürödni, illetve a bánya területére bemenni életveszélyes j és szigorúan TILOS! Bogár Imre, hogy a B—30-as blokk gyártása termelékenyebb. Az első félévben a tavalyinál kevesebb létszámmal, sokkal nagyobb teljesítményt ért el a gyár. Átszámítva mintegy 2 millió kisméretű téglával ké­szítenek többet. Tavaly is lét­számhiány mutatkozott, ami az idén kissé fokozódott, mégsem volt annyira érezhető. A blokkgyártást a vállalat tulajdonképpert ’ elismerésnek szánta, amikor a hagyományos gyárak közül elsőként a gyulai­akat jelölte ki érre a feladat­ra. A gyár dolgozói kitűnően eleget tettek a megbízatásuk­nak. Sok-sok verejték árán A blokk térfogata a hagyo­mányos téglának csaknem a négyszerese, ami meggyorsítja az építkezést. Jobb a hőszigete­lése, nagyobb a nyomószilárd­sága is, ezért manapság már jobban keresik, mint a kismé­retű téglát. Ügy is mondhat­nánk, a blokké a jövő. A gyu­laiaknak azonban még nincs nagy tapasztalatuk, a gyártás­ban. És remélhető, hogy egy­szer majd gépesítik a nyers- téglarberakást, a kemencébe való berakást és kihordást is. Csütörtökön délután Békés­csabán, a megyei művelődési központban megkezdte új, jubi­leumi műsorának próbáit a Ba­lassi Együttes. A 25 éves fenn­állását ünneplő programjukat, a szabadtéri színpadon. A műsor három részből áll. Első részében a Kaleidoszkóp legszebb táncait gyűjtik egybe. Elismerően mondtak véle­ményt Nagyszénáson az ÁFÉSZ nőbizottsága által kezdeménye­zett, s a MÉSZÖV, valamint a BARNEVÁL közreműködésé­vel a napokban megrendezett baromfiipari termékbemutató­ról. A Park étteremben tartott bemutatón több mint 150 házi­asszony vett részt. A rendez-, vényen az étterem vezetője adott az írásos receptekhez szót második részében békési tánco­kat lát majd a (közönség, kö­zöttük Born Miklós: Dobozi emlék című új koreográfiáját. A műsor harmadik részét er­délyi táncok alkotják. Az együttes az augusztus 20-i ünnepi előadást megelőzően Battonyán is vendégszerepei. beli. tájékoztatót a résztvevők­nek. Az étteremben bemutatott baromfiipari termékeket azért kisérte nagy érdeklődés, mert azok valóban megkönnyítik az asszonyok második műszakját. A bemutatott termékeket e rendezvény óta meg is találják a nagyszénás! asszonyok az ÁFÉSZ csemege boltjában. B. L Baromfiipari termékbemutató Nagyszénáson a nőbizottság kezdeményezésére Annyi biztos, hogy a gyár további fejlesztés előtt áll. Nemcsak minden elismerést megillető múltjuk, hanem jö­vőjük is van a törzsgárdata- goknak meg az utánuk jövők­nek. Remélhetik, hogy előbb- utóbb megszabadulnak majd a nehéz fizikai munkától. Ám a lapáttól és viharlámpától sok­sok verejték árán a blokkgyár­tásig eljutni mégis nagyszerű dolog volt. • Pásztor Béla Gyors ütemben halad a me- zőberényi belvízrendszer leg­nagyobb beruházása, a nagyzu­gi szivattyútelep építése. A Kö­rösvidéki Vízügyi Igazgatóság Tizenkétezerrel több mozilátogató Pótműszak Nagyzugon 2-es számú Főépítésvezetősége az elmúlt héten befejezte a vas­szerelési munkákat és a zsalu­zásokat. Ezzei elkezdődött a betonozás. E munka gyorsításá­ra ugyanez az építésvezetőség pótműszakot szervezett. Azért gyorsítják a betonozást, hogy még ebben az esztendőben át­adhassák a munkaterületet a Ganz MÁVAG szerelőinek a Békésen 1972. első félévben a terve­zettnél tizenkettővel több, összesen 524 előadást tartott a békési Bástya mozi s több mint tízezerrel többen látták az előadásokat a tervben elő­írtnál, 90 900-an vásároltak jegyet a pénatárnál A leg­többen januárban voltak mo­ziban, ekkor ötvenhárom szá­zalékos volt a filmszínház lá­togatottsága. A legkeveseb­ben — a mezőgazdasági mun­kák sürgetése miatt — má­jusban tekintettek meg egy- egy filmet. szivattyúk és a meghajtó moto­rok. valamint a csőszerelvények elhelyezésére. A vízügyi igazgatóság 3-as számú főépítésvezetőségének dolgozói földmunkagépek segít­ségével a Kettős-Körös hullám­terében dolgoznak. A szivattyú- telep és a folyó közötti rész csatornáját nyitják. Szűts Dénes: öixgyilkossAg? ahaxsinó utcában I rcgenv1 43. — A fürdőszobában vetkő­zött le. Megeresztette a vízcsa­pot. Tudja milyen zajt lehet egy vízcsappal csinálni? Mint egy vízesés. Nyugodtan mozog­hattunk fent, semmit sem hall­hatott belőle. Beleállt a kádba, először hideg vízzel lezuhanyo­zott, s ezért a vérkeringése eléggé felgyorsult. —■ Minden nekünk segít — suttogta mel­lettem Neuberger, és vihogott. Nem fogja elhinni, de Neuber­ger szájából borzalmas, szinte kibírhatatlan bűz áradt. Üris- ten, mondtam neki, miért nem csináltatja meg a fogait? — Je­lentem, majd elmegyek. Az ember nem is gondolná, meny­nyire éles ilyenkor a felfogó­képessége, egyszerre milyen sokfelé tud figyelni. A fiolá­kat úgy kellett ledobnom, hogy a lehető legkisebb zajjal tör­jenek össze. Ha a mérnök ész­reveszi, mindennek vége. Zaj, dulakodás. A végén tényleg le kellett volna lőnöm, vagy szúr­jam. ami fentről nem látszott éppen biztonságos megoldásnak. Az Is félő, volt, ha elvétem a dobást, és nem törik össze a fiola, akikor elmarad a várt eredmény.' Fent nem mázol­hattam szét, mert akkor meg mi alszunk el. Képzelheti, meny­nyire meglepődtünk volna, ha a kerületi rendőrség ébreszt fel. Balátai egy rossz lépésnél megcsúszott, a kádban, figyeL- mét az esés kivédésének moz­dulata kötötte le. Most! Dobtam a fiolát Egy­szerre kettőt. Összetörtek. Egészen kicsiny, fehér gőzt eresztettek, de nem volt fel­tűnő az amúgyis meleg párával teli fürdőben. A nyílást azon­nal elzártam. Lélegzetfojtva fi­gyeltünk. A gáznak két-három perc alatt hatnia kellett. Der­medt csendben néztük egymást. Az egyik emberem köhögni akart, kezét a szájára tapasztot­ta, fuldoklott. A tarkójára csap­tam, kicsit elszédült, de leg­alább nem köhögött,.. Aztán jött a lépcsőházban a két is­meretlen és sokat kellett várni. Mire bejutottam a fürdőszobá­ba, Balátai feje a vízben ló­gott. Akkor sem elszállítani, sem az esetet öngyilkosságnak beállítani... A hajánál fogva kiemeltem a vízből Halott volt. Az ördögbe is. Pillanatok alatt döntöttem, óvatosan elhe­lyeztem abba a pozíturába, ahogyan egy öhgyilkos fekhet. A fiolák üvegdarabjait fel­szedtem, Neuberger gyorsan ki­nyitotta a gázcsapokat, ömlött a gáz ... Kesztyűben dolgoz- _ tunk, csapon, kilincsen ujjle­nyomat nem maradt. Fent az üres lakrészben ... — Jaj! Végem! — nyögött fel ekkor Ehrenburgi Bayer Olga. A világ megbilleht, for­dult vele, majd vad táncba kez­dett. Amíg az angolos elegán- ciával öltözött, őszülő hajú fér­fi a fürdőszoba-jelenetet elme­sélte, az exbárónő már tudta, hogy a nylonabroszok beszegé- se, a hosszú évekig tartó kop­lalás, a börtön, a kaliforniai birtok elvesztése, volt férjei, Alice esküvője, a „Harmadik Birodalom érdeke” s a pénz, a dollár, a márka, az olasz út, unokájának jövője és Szász Dá­niel újságíró iránti gyűlölete — mindez lényegtelen a mégme­revedett végtagokhoz, a fulla­dás görcsében vergődő nyak­izmokhoz, az üveges szemekhez» képest. — Pihenjen le — tanácsolta a gyógyszerész. — Segítek ... Flessburger az ágyhoz támo­gatta a bárónőt,/ aki pongyo- lástól rogyott a párnára. Tuda­ta elködösült... Flessburger még várt néhány percet, majd óvatosan kinyitotta az ajtót és távozott. Szász visszakanyarodott a part felé. Lázas, égő arccal, egész testében reszketve lovall- ta magát egyre jobban a két-

Next

/
Thumbnails
Contents