Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-22 / 171. szám
Hiába vaunak a szemétgyűjtők? Ez év tavasza óta rendszeresek voltak lapunkban a Békéscsaba tisztaságéról szóló írások. E rovaton belül is állandóan helyet biztosítottunk e témának. Az MSZMP városi bizottsága, a tanács, a Hazafias Népfront, a a városi Vöröskereszt, valamint más szervek irányításával és közreműködésével mozgalom is indult a megyeszékhely tisztása, gáért. Versenyeztek az üzemek, hivatalok, munkahelyek, utcák la. kői. Társadalmi munkában földet planíroztak, fákat, virágokat ültettek, gondoskodtak a szemét eltakarításáról. A nagy lelkesedés úgy látszik a nyári hónapokban alább hagyott. Pedig lenne még tennivaló bőven jó néhány helyen, s ha egy kicsit körülnézünk a főútvonalakon is. Annak idején sokat ostoroztuk a tanácsot az utcai szemétgyűjtők hiánya miatt. Nemrég hírt adtunk arról, hogy végre elkészültek és fel is szerelték. Ügy látszik azonban hiába, mert az utcákon ismét megjelent a szemét, a papír és egyéb hulladék. Elég ha a Tanácsköztársaság | úton végig megyünk, látjuk hol a hiba. Tisztelet a kivételnek vannak vállalatok és lakástulajdonosok. akik betartják a tisztasággal kapcsolatos tanácsi rendelkezést és naponta seprik a házuk táját. Azonban még j most is akadnak olyanok, akik vajmi keveset törődnek ezzel. Elmaradt talán a sokat emlegetett ellenőrzés és bírságolás? Pedig jó lenne érvényt szerezni a rendelkezésnek, annál is inkább, mivel az ellenőrzés igen könnyű, mivel éppen a főútvonalakon kirívó az egyik épület1 előtti tisztaság, ugyanakkor a másik előtt a sok szemét. Zavarják a pihenést Nemes fmréné nyugdíjas pedagógus arról írt szerkesztőségünkhöz, hogy mivel Békéscsabán, a Petőfi u. 10. szám alatt lakik, otthonukhoz közel van a Felszabadulási emlékmű melletti park, s kellemes pihenéssel tölthetik férjével együtt szabad óráikat az ott lévő padokon. Gyönyörködnek a park szépségében, rendezett virágágyásaiban, azaz csak gyönyörködnének, ha a környéken lakó nagyobb gyerekek nem rendeztek volna be ott focipályát, s a nagy szaladgálás közben nem tennék tönkre a virágágyásokat, amelyeket a kertészeti vállalat nagy gonddal és költséggel hozott rendbe az idén is és minden évben. Ha pedig száraz az idő, olyan port vernek fel, hogy a padokon pihenő felnőttek részére lehetetlenné válik az ott- tartózkodás. Mint írja: tenni kellene valamit, mert városunk úgy is szegény parkokban, nem szólva arról, hogy mennyi kárt okoznak a gyerekek a virágokban. A „Tegyük széppé városunkat” mozgalom hiábavaló ,ha vannak, akik magatartásukkal rongálják a virágágyakat. Jól tudom, hogy nem lehet minden gyerek mellé őrt állítani, viszont talán lehetne parkőröket alkalmazni, akik figyelmeztetnék a rendetlenkedőket. Levélírónkkal abban egyetértünk, hogy a virágok tönkretétele kárt jelent, a parkokat nem azért szépítik, viszont az is igaz, hogy jóné- hányszor írtunk már e rovat hasábjain is arról, hogy a gyermekeknek, főleg a nagyobb fiúknak, lányoknak nincs hol játszaniuk. Talán a Petőfi utcai parknak is volna egy olyan része ,amit ki lehetne jelölni játszótérnek, hogy nyugodtan tölthessék a nyári vakációt játékkal, mozgással az iskolás gyerekek. Reméljük, a sok-sok írás, észrevétel után akadnak olyan emberek, akik segítséget nyújtanák ebben, esetleg társadalmi összefogással megoldható lesz Békéscsabán is több ilyen játszótér létrehozása. Köszönet a Lovag utcába Sokan talán nem is tudják, hogy az a temérdek bélyegző, amely pecsétes iratainkra kerül, egyetlen fővárosi vállalat készítménye. A Fővárosi Nyomdaipari Vállalat bélyegzőkészítő üzeme a VI. kerületi Lovag utcában van. A közelmúltban rendelést adtam fel, s annak rendje és módja szerint hamarosan megkaptam a visszaigazolást, mely szerint november 9-re vállalják kérésem teljesítését. Bosszantott a dolog, s írtam egy levelet, melyben kértem, hozzák előre a szállítási határidőt. Legnagyobb meglepetésemre egy hét leforgása alatt megérkeztek — a bélyegzők. Ezúton köszönöm a gyors intézkedést, mely arról győzött meg, hogy a Lovag utcában lova- &%a& emberek vannak. Sz. A. Udvariasság óh! Már nem először jártam a gyulai Utasellátó éttermében. Az elmúlt vasárnap is ezt tettem, s tapasztalataim szerint a kulturált, tiszta vendéglő minden igényt kielégít. A felszolgálás is megfelelő. Mégis most egy adag kellemetlenséget tálalt az ebédhez az egyik felszolgáló. Kezdődött azzal, hogy meg sem kérdezte hosszú ideig, hogy mit óhajtok. Azután sört kértem, s nem hozta. Türelmem elfogyott, átültem egy másik asztalhoz. Mondanom sem kell, hogy a felszolgálónő meglepő udvariassággal igyekezett rendelésemet teljesíteni, de sört ő sem adott — mondván a férfi felszolgáló saját sörét adja ki, saját vendégeinek. Meglepődtem, vajon ez hogyan lehetséges? B. Gy. Persze a járókelőket sem ártana időnként figyelmeztetni, hi. szén már nem lehet olyan kifogásuk, hogy az utcákon nin- csennek szemétgyűjtők, nincs hova dobni a cigarettavégeket, papírt, gyümölcshulladékot és így tovább. A város tisztaságáért indított mozgalom nem lehet) kampány és reméljük nem is lesz az. J SOt^CK J waájif i Válaszolnak az Illetékesek ki" n w * Minőségi munka? Vaja Jenő egy furcsa témával keresett fel bennünket. Azt írja, hogy július 12-én délután 4 óra körül társaságával Békéscsabán a Csaba-szálló utcai presszó részében asztalhoz ültek. Csendesen beszélgettek, amikor hirte- len nagy robajjal pontosan az asztal közepére esett a falról a szálló homlokzatáról egy darab vakolat. Amikor ez megtörtént, s látta a felszolgáló, odament, levette a térítőt, kirázta, és mintha mi sem történt volna, nagy nyugalommal vissz?' ez. Jlt te. Az asztaltársaság furcsállotta a közömbösséget, de még inkább azt, hogy az étterem vezetői tudják, hogy hull a vakolat, mégis odaállítják az asztalokat a fal közelébe. Tudomásunk szerint a Csaba- szálló homlokzatát nem is olyan régen tatarozták. így tehát nem a szálló vezetőit marasztaljuk el emiatt, hanem inkább azokat, akik a munkát elvégezték, s lám', milyen minőségben?! A Volán 8-as számú Vállalata a „Késett a vonat — nem várt a busz” írásunkra válaszolt, s közli, hogy Kétegyházán a vasútállomáson naponta 26 vonatra várakoznak késés esetén, s ezekből 15 az eleki járat. A várakozás viszont minden egyes vonatra külön lett meghatározva, attól függően, hogy az autóbusznak mennyi ideje van várakozásra, hogy a következő járatot ne zavarja. Ha például a vonat késik 35 percet, de a csatlakozó autóbusznak ekkor már Elekről van indulási ideje, az autóbusz legfeljebb 20 percig várhat. Egyébként Elek utazó- közönségének összehasonlítha. tatlanul jobb most a buszok beállításával a helyzete, mint amíg vonat volt, hiszen korábban egyik vonatindulástól a másikig három-négy órát is vá. rakozni kellett Persze ez nem jelenti azt, hogy most várjanak fél- esetleg egy órát, de erre a két levélíró panaszán kívül nem is volt eddig észrevétel. A másik válasz Szabó Mihály- nétól érkezett, a sütőipari vállalat gyomai 1-es számú kenyérboltjának vezetőjétől. Közli, hogy a július 8-án megjelent írásunkra reagálva a vállalat illetékes ügyintézői a szeghalmi tejipari üzemnél voltak, s annak szakemberei elismerték, hogy a meleg időjárást figyelembe véve előfordult, hogy a tej megsavanyodott, ilyen esetekben azonban az egész szállítmányt visszavették. A boltvezető közli még ezután, hogy a kérdéses időpontban aznapi tejet árusított, és a vállalat az ilyen „ egyedileg történt” sa- vanyodás esetén nem veszi visz- sza a tejet, sem az előző napról kimaradta! Megjegyzésünk: ismételt érdeklődésünkre a Kereskedelmi Felügyelőségtől olyan tájékozta, tást kaptunk, hogy miniszteri rendelkezés szerint a boltoknak, elárusítóhelyeknek vissza kell venni a megsavanyodott, vagy az összement tejet és a vásárlót kártalanítani kell. Emberséget a gyalogjárókon is Az új közlekedési mozgalomnak őszinte híve vagyok. Vigyázzunk egymás testi épségére, tartsuk tiszteletben társaink emberi méltóságát. Éppen ezen gondolkodva megyek az utcán, amikor.,. Zsupsz. Az ABC ajtajából egy igen csinos, kreolbőrű asszony borul a nyakamba, Ez igen, örvend a szivem, ezt várom már hosszú évek óta, hogy egy ilyen kreol szépség őszinte érzelem-nyilvánítással örvendeztessen meg. Ksssz .. kapom fel ■ az egyik lábam ugyanabban a pillanatban, mert a szépasszonnyal együtt a nyakamba, majd onnan a lábamra hull egy literes flaska. Ezt követi egy neKutyabarátok nevében Egyre több szó esik a 'kutyákról. Van, aki indulatosan, van. aki szatirikus módon mondja el, vagy írja le véleményét. A Békés megyei Népújságban megjelent cikkek is említik a játszótereken sétáló és odapiszicitó kutyákat. Békéscsabán a játszótérhez és igen sok kutyás házhoz közel lakom. Még nem sikerült látnom olyan tulajdonost, aki a játszótérre vitte volna kutyáját, illetve a kutya a játszótérre ment volna dolgát végezni, amikor a Kulich lakótelepen szépen burjánzó gazban sokkal kedvezőbb körülmények között végezheti el. Tény viszont, hogy vannak kutyatartó emberek, akik fittyet hányva az ebtartási rendeletre, az utcán futkározni engedik kutyájukat. De, ez nem jelenti azt, hogy mindegyik kutyát szerető és azt lakásában tartó ember ilyen. Igen sok a kutyabarát, aki kénytelen bérházban tartani kedvencét — azon oknál fogva, mert nem aszerint lakik valaki bérházban vagy kertes házban, hogy szereti-e az állatokat, vagy nem — és tisztességes módon gondoskodik róla, emellett mesz- szemenőkig törekszik az együttélési szabályok betartására. Mit jelent ez? Mindenekelőtt azt, hogy a rendszeres orvosi ellenőrzésein, a mindennapi pórázon történő sétáltatáson kívül neveli is kutyáját Neveli arra, hogy ok nélkül ne ugasson, az emberek, re ne ugráljon, dolgát ne a járdára végezze. Ezek az emberek nem mások bosszantására, nem feltűnési vágyból, nem azért, hogy cikkezzenek róluk az újságokban, hanem saját örömükre tartják kedvencüket. Van ebtartási rendelet. Nem kell mást tenni, mint érvényt szerezni ennek. A törvény szigorával kell büntetni azt a kutyatartó állampolgárt, aki megszegi a rendeletet. Ezt az utat látom járhatónak és nem a kutyák kitiltását a városból, azon elgondolás alapján, hogy nincs kutya, nincs probléma. Ehhez kérik a nem szimpatizáló közönség segítségét, az állandó torzsalkodás, gúnyolódás helyett a kutyával rendelkezők. —kés A Szerkesszen velünk ; rovatot összeállította: Kasnyik Judit gyedkiló Omnia kávé több csomag cigaretta társasagában és végül egy csomag hagyma terpeszkedik el zöld uszályával a lábam előtt. Hogy az a . . . gondolom, de mindjárt le is intem magam. Na, ne egy hölgy előtt!... és nagy igyekezettel hajolok le, hogy a lehullott árukat össze- gyűjtsem. Biztos hálás lesz érte... — így magamban. — és közös erővel visszarakjuk a cekkerbe. A csinos hölgy megszólal: .. .nem tud egy kicsit jobban vigyázni? ... miközben úgy néz rám, hogy az egy rugóssal is felér. Na de kérem, hogyhogy én? Hát talán ön? — tátogok méltatlankodva, jde az én kreol szépasszonyom már messze tűnik ringó járásával, lábalva a cekkert. Hát ez aztán mégis csak sok. .. hogy én vigyázzak... hát ki jött ki szélvészként az utcára? — dohogok egyfolytában ... még hogy én!.,. Alig megyek tovább, kinyílik egy kapu és egy szerelő- ruheis fiatalember merész lendülettel kiugrik onnan. Komoly akrobata mutatványt végzek, hogy elkerüljem az összeütközést. Szóljak? .. Na de kérem!... Nem szabad, még nagyon friss a tapasztalatom. Nem szólok. Ö sem. Végigmér, de ebben minden benne van. Volna egy javaslatom! Terjesszük ki az „Emberséget a közutakon” mozgalmat a gyalogjárókra is. Vagy legalább a nagyobb forgalmú épületek kijárata elé helyezzünk el táblákat: Vigyázz! Az utcán is járnak!, vagy Védd a gyalogjárón közlekedők testi épségét! —és így tovább, valami ilyen, vagy hasonló figyelmeztetőket, jól láthatóan. Mert kérem én is élni akarok. De ha ez így megy tovább, holnap reggeltől bukósisakkal és lábszárvédövel közlekedem a gyalogjárón. (Várhalmi) 6 ISACp 1912. JULIUS 22.
