Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
KORŐS TAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Munkásművelődés A művelődés termelési tényező A z utóbbi néhány esztendőben- több fontos tanácskozást rendeztek a közművelődésről. Az Országos Népművelési Konferencia. az országgyűlés kulturális bizottsága, a művelődési otthonok vezetőinek országos fóruma — hogy csak a legjelentősebbeket említsük — vitatta a továbblépés lehetőségeit. Nem véletlenül. A felszabadulást követő évek látványos előretörése után lelassult a művelődés tempója. Az alapvető társadalmi változás eredményeként, ma senki elől nincs, elzárva a kultúra, de tény, hogy az emberek — családi, származási, iskolázottsági és munkahelyi körülményektől függően —, nagyon különböző mértékben élnek a művelődési lehetőségekkel. Noha az általános iskola nyolc osztályának elvégzése kötelező és ingyenes, a ma ma 15—49 éves népességből 1,6 millió mégsem rendelkezik általános iskolai végzettséggel! A huszonöt éven aluli ipari-fizikai munkások huszonegy százaléka nem fejezte be az általános iskolát és ezzel az alapműveltséggel a munkások ötven százaléka sem rendelkezik! A munkáscsaládok gyermekeinek továbbtanulását az anyagi lehetőségek és a meglévő kulturális igények egyaránt befolyásolják. Nagyon sok családban szükség van a gyerek mielőbbi keresetére. Másutt egyszerűen a kulturális igények hiányoznak. De akadályozója az előbbrelépésnek az iskolahálózat máig is kedvezőtlen helyzete, a kétműsza- kos tanítás is. És változatlanul mostoha körülmények között folyik a szakmunkástanuló-képzés, amelynek keretében a munkásosztály utánpótlásának oktatása, nevelése folyik. A munkásosztály egyes rétegeinek művelődési helyzete az átlagoshoz képest is rendkívül rossz. Ez mindenekelőtt a bejáró munkásokra, valamint a segédmunkásokra és — sok erőfeszítés ellenére — az építőipar munkásaira vonatkozik. Jelenleg mintegy nyolc- százezer bejáró munkást tartanak nyilván. E munkástömegek a fővárosban és a nagyobb városokban hozzák létre a termelési értéket, az adót is a fővárosi vagy a városi szerveknél róják le utánuk az üzemek. Ugyanakkor szociális, kommunális és kulturális igényeik a falvakban jelentkeznek, ezt azonban a lakóhely — megfelelő koncentrált anyagi erők hiányában — nem tudja vállalni. A helyzetet súlyosbítja az utazással töltött órák elvesztésén túl az a tény, hogy a bejárók többsége iskolázatlan, betanított, vagy segédmunkás. Munkahelyük sem ösztönzi őket általános és szakmai műveltségük növelésére, ennek következtében kulturális igényeik is alacsonyabbak. A megalapozó általános és T ü k ö r Orsó veri Emil Tükröm vagy. Néha magamat. nézem benned, máskor reflektor-sugárként jövőbe vetlek vagy visszapillantok veled; kit s mint hagyunk, Ha komor vagyok, te is elborulsz. Ha fázom, finom páraként fátyoloz be a borzongás, mígcsak szerelmem nem töröl le Élő tükör. Nem tudlak nem látni, megkerülni, sem elfordulni tőled tompaszögűé. Ha nem volnál, tér s idő összetörne. És fordítva; mikor rádtekintek, egy egész világ köréin a díszlet és váltamra szállnak a csillagok. szakműveltség híján a bonyolult termelési-üzemi körülmények közé kerülő munkás nem lehet teljes értékű tagja munkahelye kollektívájának. Sürgető igény tehát mielőbbi bevonásuk a közművelődésbe! Hiszen csak a kulturáltabb munkaerő válik igazán alkalmassá a, tudományos-technikai forradalom vívmányainak befogadására, elsajátítására, új technika, technológia, termelésszervezés megvalósítására. Sokak jogos kérdése: mi az oka a kulturális fejlődés lassúbbodásának? A probléma sokrétű és összetett. A munkásosztály gyorsan növekvő létszámával nem tartott lépést a közművelődés intézményi hálózatának fejlődése. Ennek következtében közművelődésünknek még korántsem sikerült az igényeknek megfelelő differenciált művelődési lehetőséget biztosítani. Csökkent a tanulás, az önképzés társadalmi megbecsülése is. Ugyanakkor az életszínvonal emelkedésének hatására a háztartások civilizáló- dása nem mindig hat pozitív irányba: a nagyobb családi beruházások elvonják az anyagi eszközöket és az időt a művelődéstől. Az emberek egy része ma a civilizációs eszköztár gyarapításáért él, dolgozik és nem azért korszerűsíti az életét, hogy ezzel sokoldalú emberi-szakmai-kulturá- lis fejlődését könnyítse meg. A műveltség bizonyos fajta fokmérője az olvasottság: e tekintetben hazánk nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő helyet foglal el. A nagy fejlődés ellenére azonban a családok fele egyáltalán nem vásárol könyvet és a felnőtt lakosságból mintegy hárommillió egyáltalán nem olvas. Ezek nagyobb része — sajnos — munkás és paraszt. Nem olvas — furcsának tűnő ellentmondás: de ugyanakkor rádiót hallgat, televíziót néz, vagyis látóköre tágul, ismeretanyaga gyarapszik s így műveltsége is lényegesen magasabb, mint húsz-harminc esztendővel ezelőtt a nem olvasó emberé. Furcsának tűnő eilent- rpondás az is, hogy a művelődés iránti igény és a meglévő igények kielégítésének a lehetősége akkor csökken, amikor fokozatosan nő az emberek szabadideje. Jelenleg már kétmillió ember dolgozik 44 órás munkaidőben, ami azt jelenti, hogy kétmillió ember két szabad szombathoz jut havonta. Ám ma még a megnövekedett szabad időnek csak kis töredékét használják kulturálódásra. Egyelőre még messze vagyunk attól, hogy az emberek szokásává tegyük a szabadidőbeli művelődést. Mi hát a továbblépés útja? Erre a kérdésre keresték a választ a már említett országos tanácskozásokon. amelyek előkészítői a készülő népművelési törvénynek. A közművelődés munkásainak egyik legfontosabb feladata: megtalálni azokat a módokat — a klubszerű foglalkozások, szakkörök és tanfolyamok bővítésével —, amelyek vonzó módon, az eddiginél hatékonyabban segítik elő az emberek műveltségi szintjének emelését. Tovább kell növelni a szocialista munkabrigádok közművelődési tevékenységét, mert így létrejöhetnek a közművelődésnek olyan természetes elemi egységei, amelyek nemcsak a munkatevékenységben fejleszthetik tagjaikat, hanem be- folyásolják érdeklődésüket, szabadidő felhasználásukat is. Napjainkban már száztízezer kollektívában egymillió-kétszázezer dolgozó törekszik a szocialista brigádmozgalom hármas céljának megvalósítására, s fejt ki közös és rendszeres tevékenységet feladataik tökéletesebb ellátása, általános és politikai önművelés érdekében. A brigádok többsége művelt, politikailag tapasztalt munkások vezetésével tevékenykedik. Elsősorban az ő feladatuk, hogy a szakmai műveltség folyamatos és rendszeres növelése mellett az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítsanak, egészen a művészetek megismeréséig, a korszerű általános műveltség gyarapítására. A művelődés: termelési tényező. Ez azt jelenti, hogy a közművelődésért a gazdasági veze >'■ fenek is sokkal többet kell tenniök. Részt kell vállalniok a kulturális létesítmények fenntartásában, a művelődést szolgáló eszközök gyarapításában. A kezdeti lépések már megtörténtek: mind több olyan ipari nagyüzem mutat készséget a falusi közművelődés támogatására, amely munkáslétszámá- nak egy részét — és nem is kis hányadát — falun élő emberek köréből toborozta. Biztató, hogy egyre' nő azoknak a gazdasági vezetőknek száma, akik megértik: a munkásság cselekvő, közvetlen társadalmi-közéleti tevékenységéhez, részvételéhez elengedhetetlen feltétel a szakmai ismeretek állandó bővítése mellett az általános műveltség gyarapítása is. A közművelődésről folytatott viták, tanácskozások még nem fejeződtek be. így az előbbrelépés hogyanjáról sem született még meg a égleges válasz. Egy azonban már most bizonyos: az eddiginél többet, sokkal többet kell tenni a munkások műveltsége gazdagításának érdekében. Ehhez kívánnak segítséget nyújtani az eddigi vitákban elhangzott, s a még ezután elhangzó ötletek, javaslatok, észrevételek. Prukner Pál Mesélek neked Olasz Anna Talán, ott, ahol nagyon sötét az erdő és nagyon fenyőszag ú a föld és földszagú tőle a tenyered ott, kívül minden mesterséges és mesterkélt körön és korláton gáton is túl, ott, ahol nagyon fenyőszagú a föld, és földszagú az erdő, ki merek nézni görcsbe szorult ujjaid résein át a kisimult világba —» Felköltök egy csillagot nehogy fázzál, szálanként szedek tölgyfa lombot fejed alá, tenyeremben hozok friss vizet, azzal keltelek íel rád borítom a hajamat és alatta mesélek neked... Nélküled hova lennék és mivé? Félek, hogy kivesznék, belevesznek«. A mi külön világunkon kívül esnék Messze tőled, messze magamtól
