Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-18 / 167. szám

a magyar ellenállási mozgalom történetével kapcsolatos pályamunkákra Pályázati felhívás Barátok Közép-Ázsiából Taskent, Buhara, Szamarkand ősrégi városok az Üzbég SZSZKL ban, 5 ezer kilométerre innen, túl az Ural hegyvonulatán. On­nan jöttek azok a vörösnyak- kendős, „pilotka” sapkás pioní­rok, akikkel Békéscsabán és Gyulán találkozhattak a napok­ban a járókelők. Vasárnap a rekkenő hőiségben kellemes menedéket nyújtott a harminc kis pionírnak a szabad_ kígyósi kastély gyönyörű ős­parkja. A vasabroncsokkal át­ölelt évszázados tölgyfa alatt egymással szemben salakozták fel a magyar és a szovjet úttö­rők. Meghatóan szép gyermek, fogadás volt. A kastélyban el­helyezett gyulai őrsvezetőképző tábor orosz nyelvű pionír dallal köszöntötte kis vendégeit, akik az üzbég köztársaság dalával válaszoltak, melyben, a szólót egy gyönyörű hangú kislány énekelte messzehangzóan, távo­li tájakat idézve. Ezután pilla­natok alatt összekeveredtek a sorok és jelvények, képeslapok, sapkák, címek, albumok találtak új gazdájukra, Cse­resznyés Erzsiké fejére egy üzbég sapka került. önfeledt játékkal, harsogó nevetéssel folytatódott a délelőtti program. Nem volt szükség tolmácsra, ré gi barátként kacagtak az egy­korú szovjet és magyar gyere­kek. A vendégek egy mulatsá­gos énekes játékra tanították meg magyar barátaikat és har­sogva ismételték együtt a han­gulatkeltő szavakat: oraida-raj- da, oraida-rajda... Amikor elfáradtak, leültek a hatalmas lombú fák árnyékába és énekeltek, beszélgettek. üzbég és magyar úttörővezetők Uktam Ataulev taskenti 10. ősz tályos ifivezető a pionír és komszomol szervezet legfonto­sabb feladatairól beszélt. Ar­ról, hogyan kell helytállni a tanulásban. Az iskolapadon ki- vül is erre készülnek, amikor az autóklub, matematika-szakkör vagy a fiatal költők, táncosok klubjában töltik el szabad idő­jüket. Egy kisfiútól azt kérdez­tem honnan érkezett, mire ő öntudatos tekintettel egy rész­letes térképet adott a kezembe. donképpen fejlett vesznek részt. turizmusban A délutáni árnyék hűvössé tette a levegőt.. A sport és kul­turális versenyek véget értek. Elbúcsúztak egymástól a pajtá­sok és bár 5 ezer kilométer tá­volság lesz ismét közöttük, ér­zelmekben, gondolatokban együtt maradnak: barátok let­tek. Réthy István Jelvényt, képeslapot cserélnek a gyerekek Fotó: Bódis Milklös A Magyar Történelmi Társu lat hazánk felszabadulásának közelgő 30. évfordulója alkal­mából a Magyar Partizán Szö­vetség, a Művelődésügyi Mi­nisztérium, a Honvédelmi Mi­nisztérium, valamint a Magyar Rádió és Televízió által felaján­lott pályadíjakra pályázatot hir­det. Pályázni liehet minden a pá­lyázat kiírása után megjelent, vagy kiadatlan, egyéni, vagy kollektív, új tudományos ered­ményeket felmutató, összegező, forrásközlő, helytörténeti, vagy egyéb jellegű monográfiával, a témára vonatkozó historiográfiai feldolgozással, történelmi tanul­mánnyal, tanulmány-gyűjte­ménnyel, tudományos értékű krónikával, annotált bibliográ­fiával, amely a magyar antifa­siszta ellenállási mozgalom kö­rébe tartozó kérdésekkel, az el­lenállási mozgalom fegyveres, vagy egyéb formáival, egyes el­lenállási csoportok történetével, magyarok részvételével más or­szágok antifasiszta ellenállási mozgalmában, ideértve a spa­nyol polgárháborút is, egyes szervezetekben, közigazgatási területi egységekben, vagy üze­mekben folytatott ellenállási te­vékenységgel, az ellenállási mozgalomban jelentős szerepet betöltő egyének élettörténetével foglalkozik. Pályadíjak a következők*, I. díj 15 00«,— Ft II. díj (2 db) 8000,— Ft ni. díj (4 db) 5000,— Ft Pályázni lehet továbbá a pá­lyázat kiírása után megírt, meg­jelent, vagy kézirat formában beküldött, az ellenállási mozga­lomban kifejtett sajáit, vagy cso­portos tevékenységet tartalmazó egyéni, vagy kollektív vissza- emlékezéssel­A visszaemlékezések pálya­dijai: I. díj 6000,— Ft XI. díj (2 db* 4000,— Ft Hl. díj (4 db) 3000,— Ft IV. díj (10 db) 1500,— Ft A pályázaton mindenki részt vehet. A pályamunkákat a Ma­gyar Történelmi Társulat és a Mfegyar Partizán Szövetség ál­tal alakított bíráló bizottságok fogják elbírálni. A pályaműveket 1974. június hó 30-ig kell beküldeni a Ma­gyar Történelmi Társulat címé­re (Budapest, It, Űri u. 51—53.) Eredményhirdetés: 1975. már­cius hó 31. A részletes pályázati feltété lek és a téma kutatásának hely­zetéről szőlő útmutató tanul­mány levélben, vagy személye­sen a Magyar Történelmi Tár­sulatnál, vagy a Magyar Parti­zán Szövetségnél (Budapest, V, Szabadság tér 16.) igényelhető, illetve átvehető. A pályázatot kiíró szervek a pályázók figyel­mét felhívják dr, Gazsi József „Az ellenállási és partizánmoz­galom kutatásának helyzete* című feldolgozására, amely a Hadtörténelmi közlemények 1972. évi 4. számában fog meg­jelenni. A pályázatot kiíró szervek a kiemelkedő pályamunkák meg­jelentetésében közreműködnek. Űjját vezette rajta, majd béka' rikázta városa nevét. e Kenzer Mihail az 1966-os tas- keríti földrengést idézte fel. Megrendültén mondta hogyan pusztult él az öreg városrész, de mosolygott, amikor az új lakó­telepről, játszóterekről beszélt. Szamarkand ősi városának tör­ténetét úgy ismeri, mint egy gyakorlott idegenvezető. Meg. tudtam tőle, hogy Timur kán fia csillagászattal foglalkozott. A többiek előtt nem akart nyi­latkozni arról, hogy mi szeret­ne lenni, ezért félrehívott és megsúgta: kutató fizikus... o Az üzbég delegáció vézetője, Ludmilla Borikova. Amíg a gyerekek egymással ismerked­tek, ő és kollégái a gyulai úttö­rővezetők kérdéseire válaszol­tak: — Nálunk Üzbegisztánban ilyenkor üdülőtáborokban pi­hennek a gyéreitek. A nagyob­bat játszóterek és úttörőlétesít­mények építkezéseinél segíte­nek. Akik nem jutnak el ezekbe a táborokba, az itteni napközis táborokhoz hasonló, „iskolai tá­borban” vannak. Reggeltől estig különböző művészeti és sport­szekciókban tanulnak, szórakoz­nak. Azokat a gyermekeket, akik e szervezett elfoglaltságok­ból kimaradnak, rendszeresen viszik kirándulni, tehát tulaj. easssaBesRBBCssRssRsmsstsaamaBBanmai 4 békés mm 1972. JÚLIUS 18. Szuts Dénes: ÖV^VIMÍ a Kaszinó utcában I '•»•**» I XXXVIII. Tegnap is panaszkodott, el­rontotta a gyomrát a zsíros, emészthetetlen húsokkal. Szív­roham érhetné ebben a nagy hőségben... Képzeletben már rohant is a motorcsónakhoz... — Csak feltűnés nélkül — mor­mogta. „Segít” a kellemetlen öregasszony kellemetlen gyo- morbántalmain. Flessburger ' megnyugodott. Van egy speciális, saját készí­tésű szere... Ebből ad a báró­nőnek. Ha meghal, nem ren­delnek el boncolást. A hőség ki­váltotta szívroham szinte min­dennapos halál. Milyen szeren­cse, hogy a bárónő tegnapelőtt kért tőle orvosságot. Azokat nyugodtan megvizsgálhatják. Ártalmatlan, közismert szerek. De amit ő személyesen fog be­adni neki, azt nem ereszti ki á kezéből. Szász elgondolkozva haladt el a porta mellett. Töprengve keresett egy olyan helyet, ahol egyedül lehet. A tenger... Miért mondta Éva: a tengerre gondolj Dáni­el?!... Elindult a kikötő felé. Fejének jólesett a hűvös szél, karjába, vállába friss erő köl­tözött. Az éttermi terasz mel­let elhaladva Szász vaskos be­tonoszlopot fedezett fel, rajta plakátokat. Szórakozottan sé­tált odáig. Egy befejeződött grafikai kiállításról, a zágrábi szimfonikusok hangversenyéről tudósítottak a nagybetűs címek, Coriolanus nyitány — olvasta Szász, s mindjárt dúdolni kezd­te: Tá-tá-tá, majd fejét felvet­ve visszanézett a szálloda be­járata felé. Először csak az ajtón kiset­tenkedő alak tömege, aztán a mozdulatai vonták piagukra fi­gyelmét. Ismerősnek tűnt. El­húzódott az oszlop mellé. Ösz­tönösen detektívet játszott: — Nicsak, Alfred Flessburger. Ho­vá igyekszik ilyenkor? Hirte- telen támadt türelmetlenséggel indult a férfi után. Flessburger a kikötő felé sietett. Nem né­zett hátra, eszébe sem jutott, hogy követhetik. Ennek ellené­re, ha Szász a lámpák ható­körébe került, összerezzent, hátha Flessburger észreveszi. Flessburger letért a sétaútról. A part közvetlen közelében, a beton mellvéd alatt haladt. A kikötő csendes és kihalt volt, csak az őrtorony végében pislogtak a piros jelzőlámpák. A szél a halászbárkák vitorláit gyürögette, olyan suhogással, mintha órási lepedőket hajto­gatott volna valaki össze. A tenger locsogott» verdeste a part köveit. Flessburger még sietősebbre fogta lépteit és a csónakjához vezető úton az utolsó métere­ket már futva tette meg. Zseb­lámpájának fénycsóvája ide- oda villan. Szász a móló túlsó oldalán tizenöt-húsz méterre közelítette meg a csónakban lázasan kutató Flessburgert. Igyekezett minden mozdulatát nyomon követni, de csak azt látta ,hogy Flessburger a mo­torház fedelét leszedi és abból valamit kiemel. Utána a fede­let visszateszi, a csónak pony­váját felületesen visszahajtja és máris távozik. Szász először arra gondolt, feltartóztatja. Eléje áll és meg­kérdezi, mi történt este és mi a célja a feleségével, de gyor­san rájött, hogy a férfi kine­vetné. Szász megvárta, amíg Flessburger léptei elhaltak a betonon, aztán a motorcsónak­hoz ugrott. A ponyvát nem szí- jazta le a gyógyszerész, köny- nyen engedett. Szász a motor­ház vastag lemezborítóját bab­rálta, de kézi lámpa hiányá­ban nehezen boldogult vele. Ötször-hatszor is felvillantot­ta öngyújtóját, mire a nyitót-

Next

/
Thumbnails
Contents