Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

Akik újra kezdték esz eletet A TV-ben láttuk: KI MIT TUDOTT? A bűnügyi statisztika szerint a múlt évben a bűncselekmények jelentős hányadát visszaesők követték el. Klülön jogszabály írja elő; a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoksága köteles segítséget nyújtani az elítéltnek, hogy rendezze azokat az ügyeit, amelyek szabadulása után lete­lepedésével és munkábaállásával kapcsolatosak. Nem egy esetben a rendőrség, meg a tanács keres a kiszabadultnak munkahelyet. A tanácsok szociálpolitikai cso­portjai pedig szükség esetén se. gélyben részesítik. A hatóságok igyekeznek minden tőlük telhe­tőt megtenni, hogy a kiszabadul­tat az újabb bűncselekmény el. követésétől visszatartsák. Ám a „nehézség” csak ezután kezdő­dik. Hogyan fogadja a munkahe­lyi kollektíva? Munka után mi­lyen társaságba kerül? Hogyan tud beleilleszkedni környezeté­be? Maguk közé fogadták S. Imrével a békéscsabai Má. jus 1 Tsz fényesi kertészeti bri­gádjában ismerkedtem meg So­ványsága miatt kamasznak tűnt, pedig túl volt már a 20, élet­évén. Hogy öregbítse magát, fó­kabajuszt növesztett. Mivel vá­rosból járt ki dolgozni és gyenge fizikumú volt, a brigád nehezen fogadta be. Amikor pedig kide­rült róla, hogy lopás miatt több mint egy évet töltött börtönben, alig akadt valaki, aki szóbaáll- jon vele. Ebédkor a többiektől elvonulva, egy magányos fa tö­vében húzta elő zsebéből szegé­nyes elemózsiáját: a zsíroskenye­ret. Szelíd szomorúsággal tűrte a kiközösítést. Szorgalma, a két­ségbeejtő magáramaradottsága azonban magára hívta az embe. rek figyelmét. Hiszen Imre árván nőtt fel. Senkije sincs. Hogyan él ez a gyerek? Megsajnálták. Egy­re gyakrabban osztották meg vele ebédjüket. Ősszel lábbelire gyűjtöttek. Ebből a pénzből Im­re csizmát vett magának. Később kerékpárt kapott. Addig hol stoppal, hol gyalog jött a város­ból a Veszely-híd közelében levő brigádtanyára. Vagy hat év telt el azóta. A minap a Csaha-szálló előtt ta­lálkoztam vele. Megváltozott, Űj öltöny volt rajta. Bajuszát is le­borotválta. esi, Dohányos Mátyás, Szász Gyurka... Elcsuklik a hangja a megha- tódotts ágtól. Kisfiam született T, Károly jól öltözött, bőbe­szédű, középkorú férfi. Az építő­iparban dolgozik. A vonaton is­merkedtem meg vele. Mindent elhittem volna róla, csak azt nem, hogy megjárta a börtönt. Mégpedig nem is egyszer. Mun­kahelyén azt mondták róla, hogy becsületesen dolgozik, de túlzót, tan érzékeny, könnyen megsér. tődik. Munka után az öltözőben beszélgettünk. Tiltakozik. — Nem vagyok én érzékeny... csak nem szeretem, ha ez em­bert ok nélkül megsértik. — Pedig őn is megsértett má­sokat. — Nem tagadom. Alapjában véve kötekedő természetű va­gyok. Verekedésért két ízben vol­tam bezárva. De az régen volt. — Mikor? — Ezelőtt 12 évvel. Másért is be voltam zárva. Loptam. Egy­szer meg garázdaság miatt ke­rültem a vádlottak padjára. Az embernek féken kell tartani ma­gát. — Hogyan? — Akarnia kell. Ebben biztos vagyok. Mikor először kiszaba­dultam a börtönből első dolgom az volt, hogy felkeressem a régi haverokat Ugyanott kezdtem az életet, ahol abbahagytam. Ehhez társult aztán az italozás is. Az ital, megbolondítja az embert. Amikor harmadszor is megjár­tam a börtönt, elhatároztam, hogy változtatok életmódomon. A téglagyárban vállaltam mun­kát. Rendes emberek voltak, de kinéztek maguk közül. Tudja, mi a magány? Egyedül lődörögni az utcán? Nem bírtam sokáig. Üjra felutaztam Pestre. Így ment ez majdnem másfél évtizeden ke­resztül. — Végülis hogyan tudott vál­tozom addigi életmódján? Lassú mozdulattal cigarettát il­leszt a szájába. Elgondolkozva, mintha saját életének rejtélyét akarná megfejteni, mondja. — Az előbb azt állítottam, hogy akarat kell hozzá. Nos. igen. Ám az akarat életcél nél­kül meddő. — Nem értem. Elneveti magút. — Szemére vetették a múlt­ját? — Igen, egy esetben — Kik? — A munkatársaim. — Mit válaszolt? — Azt, hogy hazugság. Én so­ha sem sikkasztottam. Este pedig bezárkóztam a szobába és sírtam. A szakszervezethez is akartam fordulni panasszal, de mit pa­naszkodjak, mikor igazuk volt. Egy hét múlva mindent elmond­tam a munkatársaimnak. — Azóta? — Azóta egyszer sem vetettek a szememre. Sőt gyakran segíte­nek hol ebben, hol abban. — Hány éves volt, mikor a bűncselekményt elkövette? — 23. — Megviselte a börtön? — Nem a börtön volt az igazi lecke. Ott csak a szakmát tanul­tam meg. — És? — Hanem, ami előtte történt, a leleplezés. Pedig azt hittem, soha sem jönnek rá. Nem is sej­tettem, mi történik körülöttem. Egyszercsak behivatnak a rend­őrségre. Mindent elmondtam a nyomozótisztnek. Pedig akkor még nem is gyanakodtak rám — Mik a tervei? — Van két fiam. Becsülettel szeretném felnevelni őket. Megyénkben számtalan ehhez hasonló példa akad. Nem egy esetben éppen a szocialista bri­gádok vállalkoznak arra, hogy a börtönből kiszabadultból „em­bert” nevelnek. És sikerrel. Saj­nos, ellenkező példák is akad­nak, Sokszor a túlzott gyanak­vás, a bizalmatlanság okoz „ha­jótörést”. Holott a börtönből sza­badult ember egyensúlyát veszt­ve. esetlenül tapogatózik a segít­ség után. Mert egyedül nem tud lábraállni. Az • esetek többsége azt igazolja, hogy a társadalom­i-újra megrendezi a Ki mit tud? vetélkedőt, amely módot ad minden fiatalnak, hogy be­mutathassa művészi tehetségét, érdeklődési köre és képessége szerint.” így szólt az 1971 szep­temberében keltezett felhívás. Hat elődöntőt néztünk végig a képernyő előtt azóta, így vé­leményt alkothatunk az újra megrendezett Ki mit tud-ról. Lehet, hogy sokan nem érte­nek egyet velem, mégis meg- kozkáztatom a kijelentést: sze­rintem kevés „művészi tehetsé­get” láttunk az idei vetélkedőn. Sajnos szép számmal bosszan­tott bennünket az átlagon aluli „képesség”, noha hiszem, hogy ‘ többet tudnak fiataljaink. Naponta hallani ifjú meste­reinkről a világból visszaérkező információkban. Kocsis Zoltán zongoraművész Bach-értelmezé- se nemzetközi téma lett... És biztosan van utánpótlás is. Job­bak, mint akiket a Ki mit tud bemutatott. Azt vallotta a zsűri, hogy a friss hangokat, friss felfedezé­seket szereti. Azt hiszem így vagyunk ezzel mi is. a nézők. Ezért lett volna jó, ha az elő- zsürizők csakis az ilyen műso­rokat engedték volna a kame­rák elé és legfeljebb kettővel kevesebb elődöntőt rendeznek, Megjelent a művelődésügyi miniszter utasítása, amelynek értelmében az általános isko­lákban, egyes középiskolákban, valamint a gépíró- és gyorsíró iskolákban fizetendő vizsgadí­jat felemelik, szabályozzák a dolgozók iskoláiban fizetendő egyes díjazásokat, meghatároz­zák a tanulók által fizetendő vizsgadíjakat. azt viszont igényesebben! Ter­mészetesen most sem volt min­denben gyenge a Ki mit tud. Tetszett nekem például a sok eredeti — vagy téves — be­mondás. Az, amikor a verseny­ző édesapja bemondta, hogy a „leendő lánya” is nyenyerézik. Tetszett a komoly zenetörté­nész, Pernye András közvetlen, őszinte humora, a műsorvezető néhány bakija, Fülöp Tibor bű­vész világszámra, a gömb sétál- tatása és egy-két valóban szép versmondó, pontosabban maga a produkció. Hogy mi nem tetszett még az elején elmondottakon kívül? A zsűri egy-egy cselekedete. Az, amikor az elmúlt hét elődöntő­jén olyan sokat beszéltek, hogy elfáradtak s végül felelőtlenül döntöttek, mondhatni „ex-has” jelentették ki, hogy Babits Mar­cella jut tovább. Nem akarok ünneprontó len­ni, mert végül is ünnep a -fia­talok versengése. Értékes önma­gában is, de azt hiszem jobb, ha beszélünk a hibákról, mert így talán legközelebb színesebb, igazibb ünnep lehet a Ki mit tud. Méltón ifjúságunk nagysze­rű felkészültségéhez, az előző évek Ki mit tudjait társadalmi üggyé emelő színvonalas bemu­tatókhoz. (réthy) I és tanulónként 12 forint illeti i meg, a dolgozatjavítási díj pe­dig dolgozatonként 8 forint. Ugyancsak javítják a dolgo­zók általános iskoláiban az osz­tályvizsgán, az osztályozó vizs­gán és javítóvizsgán közremű­ködő vizsgabizottság tagjainak illetményét, ugyanígy a dolgo­zók középiskoláinak egyes vizs­gáztatási díjait. ba való beilleszkedés csak akkor eredményes, ha nemcsak a hiva­talos szervek, hanem a vállala­tok, a munkahelyi kollektívák is minden tőlük telhető támoga­tást megadnak az élet újrakez­déséhez. Serédi János Az utasítás egyebek között részletesen intézkedik a közép­iskolai érettségi vizsgabizottság tagjait megillető díjazásról. Ezek szerint az érettségi elnö­kök, társelnökök díja tanulón­ként 20 forintra emelkedik. A kérdező tanárt tantárgyanként A miniszteri utasítás, tétele­sen előírja, hogy az egyes is­kolatípusokban a tanulók mi­lyen vizsgadíjakat kötelesek fi­zetni. Egyben kimondja: az ál­talános iskolák nappali, esti és levelező tagozatain a tanulók vizsgadíjat nem fizetnek. (MTI) Felemelték a vizsgadíjakat A miniszteri utasítást már ax idei tanév végén alkalmasai kell Szüts Dénes: OVkVIUi OSSÁG? « KaSZiltÓ U tcában | regfenv j — Most már magamra is költ. hetek — újságolta örömmel. — Hogy-hogy? — kérdeztem. — Eddig havonta 600 forintot vontak le a fizetésemből. A bí­róság ugyanis nemcsak a bűn­ügyi költségek, hanem a kár tel­jes megtérítésére is kötelezett. Májusban fizettem ki az utolsó részletet. A gyárban 2000 forin­tot keresel — Mire költi ezután a pénzt? — Van egy főbérleti lakásom. A szobát berendeztem. Vettem két fotelt, asztalt és egy heve- rőt. No, persze csak a biziből, mégpedig részletre. Hamarosan megnősülök. — Hogyan sikerült újra kez­deni az életet? — Tulajdonképpen Fényesen, a kertészeti brigádban, dőlt el a sorsom. Nagyon jók voltak hoz­zám az emberek. Sokat vívód­tam akkoriban magamban. Mi tévő legyek? Attól féltem, hogy szóba se állnak velem. És lám. még segítettek is. Móczár Feri bá­— Időközben megnősültem.1 Fiam született. Nos, hát ezért. Most kilencéves. — És az ital? — Nem iszom. De nem azért, mert egy párszor alkoholelvonó­kezelésen voltam. Másra kell a pénz. Házra spórolunk a felesé­gemmel. Szeretem a munkahelyemet T Istvánná szövőnő. Valami­kor könyvelőként dolgozott az egyik vállalatnál. Sikkasztás miatt ítélték el. Határozott be­szédű, jótartású asszony. — Szabadulás után nagyon szégyelltem a dolgot. Most is szé­gyellem. Az embernek azonban szembe kell néznie önmagával. Aki erre képtelen, soha sem vál­toztat az életén. — Volt valami hátránya ami­att, hogy megjárta a börtönt? — Az üzemben eddig nem volt kifogás a munkámmal kapcso­latban. Szeretem a munkahelye­met. VII. Szász enyhén csípős gúnnyal állapította meg, most ő annak a d etek ti vfel ügyelőnek a hely­zetében van, akinek a közvetlen környezetében, legalábbis a sa­ját testületében kell a gyilkost keresnie, és közben minden ta­lálatból neki is kijut egy-egy szúrás. A kötelesség magasztos­sága lenne a fő hajtóerő? Vagy inkább a fájó, égető kíváncsi­ság? .. Az eddig feltárt anyag elég­gé plasztikusan megmutatta Balátai Jenő jellemét, szándé­kát, emberi indítását, ha a le­velek, az iratok, és a tanúk hű­en vallották, az igazat mond­ták. Ajánlatos azonban saját megfigyeléseit is felsorakoztat­ni. Szász Dánielné, született Balátai Éva ugyan két ember tulajdonságait viseli magán, de némelyeket apjától örökölt. Ha saját magát is ki vallatná, kihallgatná, mit tudna Évá­val való megismerkedésükről elmondani ? ... „Fiatal, kezdő újságíró voltam, egy vidám vá­rosban. A színház mellett, a Marx Károly utca 31. szám alatti földszintes házban albér­letben, de családias környezet­ben laktam egy idős asszonynál, Egyedül éltem, kielégítő körül­mények között, jó ruhám, ci­pőim, megfelelő fizetésem volt. Független voltam, mert nem szerettem és nem gyűlöltem túlságosan senkit... Egyik es­te, 11 óra tájban — a nyomda későn zárt. és át kellett nézni még a külpolitikai oldalt — gyalogosan sétáltam hazafelé. A Marx Károly utcába több kis utca vezetett, ,az első egy rosszul megvilágított, piros tég­lákkal kirakott utcácska volt. A színhá, épületét körülvevő hatalmas fék alatti padok üre­sen lapultak. December 28-a volt. Az új évet vártam .. . Közömbös dolgokról gondolkod­tam. a munkától kicsit zsibbadt fejjel ballagtam hazafelé. A téglákkal kirakott utcácskának a sarkán nő bukkant fel előt­tem .., Két lépést tett. elesett.. Bocsánat — mondtam udvaria­san és a hóna alá nyúlva fel­segítettem, — Ezek a kiálló téglák... — Egy frászt a téglák — mondta arcomba bámulva. — Nem látja, hogy részeg vagyok? .. .Azon az éjszakán velem aludt, a lakásomon. Reggel tud­tam csak közelebbről szemügyre venni, s kedvtelve nézegettem fiús, barna haját, furcsa vágá­sú szemét, erős. de arányosan szép alakját ... — Ne ijedj meg — mondta a fürdőszobából kilépve és egy törölközővel a haját szárítgat- va —, nem maradok a nyaka­don. — Talán bemutatkozhatnánk? — jegyeztem meg nevetve. — Balátai Éva geológus. —1 A kezét nyújtotta, és erősen, keményen megszorította az enyémet Hirtelen magázni kez­dett: — Nem érdekel senkinek a véleménye, a magáé sem, és nem azért közlöm, hogy rosz- szat ne gondoljon rólam, de egy vállalati bulin voltam, és megittam hét deci pálinkát. Hat hónap múlva a7 eskü­vőnkön a vállalati osztályveze­tőt szidta: — Ez a hülye min- dlig gúnyolt a lányságomért ezért most majd az orra alá du­gom az anyakönyvi papírt... de ne hidd. hogy nem lett vol­na jobb csak úgy, együtt élni ... Szíves engedelmeddel Balátai Éva leszek ezután is ...” És itt. Splitben — vágta el Szász a képet, csak azért, hogy gyorsan Éva makacsságát bizo­nyítandó egy újabbal helyette­sítse — ... egészen messze be­úszott a tengerbe. Ö csónakon követte. — Szállj be! Szállj már be, hiszen alig bírod! Nem! Kiúszott a partig, s ott összeesett. Szász riportot készített egv- szer a bányában. A hatodik szinti vágaton találkozott Évá­val, aki mindennap lejárt és kőzetmegh atáro zásokat végzett. A tótkomlósi Rózsa lürdő új termálmedencével bővítve és terápiás kezelési lehe­tőséggel egész évben a gyógyulni vágyók rendelkezésére áll Fürdési idő reggel 7-től este 7-ig.

Next

/
Thumbnails
Contents