Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
Akik újra kezdték esz eletet A TV-ben láttuk: KI MIT TUDOTT? A bűnügyi statisztika szerint a múlt évben a bűncselekmények jelentős hányadát visszaesők követték el. Klülön jogszabály írja elő; a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoksága köteles segítséget nyújtani az elítéltnek, hogy rendezze azokat az ügyeit, amelyek szabadulása után letelepedésével és munkábaállásával kapcsolatosak. Nem egy esetben a rendőrség, meg a tanács keres a kiszabadultnak munkahelyet. A tanácsok szociálpolitikai csoportjai pedig szükség esetén se. gélyben részesítik. A hatóságok igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy a kiszabadultat az újabb bűncselekmény el. követésétől visszatartsák. Ám a „nehézség” csak ezután kezdődik. Hogyan fogadja a munkahelyi kollektíva? Munka után milyen társaságba kerül? Hogyan tud beleilleszkedni környezetébe? Maguk közé fogadták S. Imrével a békéscsabai Má. jus 1 Tsz fényesi kertészeti brigádjában ismerkedtem meg Soványsága miatt kamasznak tűnt, pedig túl volt már a 20, életévén. Hogy öregbítse magát, fókabajuszt növesztett. Mivel városból járt ki dolgozni és gyenge fizikumú volt, a brigád nehezen fogadta be. Amikor pedig kiderült róla, hogy lopás miatt több mint egy évet töltött börtönben, alig akadt valaki, aki szóbaáll- jon vele. Ebédkor a többiektől elvonulva, egy magányos fa tövében húzta elő zsebéből szegényes elemózsiáját: a zsíroskenyeret. Szelíd szomorúsággal tűrte a kiközösítést. Szorgalma, a kétségbeejtő magáramaradottsága azonban magára hívta az embe. rek figyelmét. Hiszen Imre árván nőtt fel. Senkije sincs. Hogyan él ez a gyerek? Megsajnálták. Egyre gyakrabban osztották meg vele ebédjüket. Ősszel lábbelire gyűjtöttek. Ebből a pénzből Imre csizmát vett magának. Később kerékpárt kapott. Addig hol stoppal, hol gyalog jött a városból a Veszely-híd közelében levő brigádtanyára. Vagy hat év telt el azóta. A minap a Csaha-szálló előtt találkoztam vele. Megváltozott, Űj öltöny volt rajta. Bajuszát is leborotválta. esi, Dohányos Mátyás, Szász Gyurka... Elcsuklik a hangja a megha- tódotts ágtól. Kisfiam született T, Károly jól öltözött, bőbeszédű, középkorú férfi. Az építőiparban dolgozik. A vonaton ismerkedtem meg vele. Mindent elhittem volna róla, csak azt nem, hogy megjárta a börtönt. Mégpedig nem is egyszer. Munkahelyén azt mondták róla, hogy becsületesen dolgozik, de túlzót, tan érzékeny, könnyen megsér. tődik. Munka után az öltözőben beszélgettünk. Tiltakozik. — Nem vagyok én érzékeny... csak nem szeretem, ha ez embert ok nélkül megsértik. — Pedig őn is megsértett másokat. — Nem tagadom. Alapjában véve kötekedő természetű vagyok. Verekedésért két ízben voltam bezárva. De az régen volt. — Mikor? — Ezelőtt 12 évvel. Másért is be voltam zárva. Loptam. Egyszer meg garázdaság miatt kerültem a vádlottak padjára. Az embernek féken kell tartani magát. — Hogyan? — Akarnia kell. Ebben biztos vagyok. Mikor először kiszabadultam a börtönből első dolgom az volt, hogy felkeressem a régi haverokat Ugyanott kezdtem az életet, ahol abbahagytam. Ehhez társult aztán az italozás is. Az ital, megbolondítja az embert. Amikor harmadszor is megjártam a börtönt, elhatároztam, hogy változtatok életmódomon. A téglagyárban vállaltam munkát. Rendes emberek voltak, de kinéztek maguk közül. Tudja, mi a magány? Egyedül lődörögni az utcán? Nem bírtam sokáig. Üjra felutaztam Pestre. Így ment ez majdnem másfél évtizeden keresztül. — Végülis hogyan tudott változom addigi életmódján? Lassú mozdulattal cigarettát illeszt a szájába. Elgondolkozva, mintha saját életének rejtélyét akarná megfejteni, mondja. — Az előbb azt állítottam, hogy akarat kell hozzá. Nos. igen. Ám az akarat életcél nélkül meddő. — Nem értem. Elneveti magút. — Szemére vetették a múltját? — Igen, egy esetben — Kik? — A munkatársaim. — Mit válaszolt? — Azt, hogy hazugság. Én soha sem sikkasztottam. Este pedig bezárkóztam a szobába és sírtam. A szakszervezethez is akartam fordulni panasszal, de mit panaszkodjak, mikor igazuk volt. Egy hét múlva mindent elmondtam a munkatársaimnak. — Azóta? — Azóta egyszer sem vetettek a szememre. Sőt gyakran segítenek hol ebben, hol abban. — Hány éves volt, mikor a bűncselekményt elkövette? — 23. — Megviselte a börtön? — Nem a börtön volt az igazi lecke. Ott csak a szakmát tanultam meg. — És? — Hanem, ami előtte történt, a leleplezés. Pedig azt hittem, soha sem jönnek rá. Nem is sejtettem, mi történik körülöttem. Egyszercsak behivatnak a rendőrségre. Mindent elmondtam a nyomozótisztnek. Pedig akkor még nem is gyanakodtak rám — Mik a tervei? — Van két fiam. Becsülettel szeretném felnevelni őket. Megyénkben számtalan ehhez hasonló példa akad. Nem egy esetben éppen a szocialista brigádok vállalkoznak arra, hogy a börtönből kiszabadultból „embert” nevelnek. És sikerrel. Sajnos, ellenkező példák is akadnak, Sokszor a túlzott gyanakvás, a bizalmatlanság okoz „hajótörést”. Holott a börtönből szabadult ember egyensúlyát vesztve. esetlenül tapogatózik a segítség után. Mert egyedül nem tud lábraállni. Az • esetek többsége azt igazolja, hogy a társadalomi-újra megrendezi a Ki mit tud? vetélkedőt, amely módot ad minden fiatalnak, hogy bemutathassa művészi tehetségét, érdeklődési köre és képessége szerint.” így szólt az 1971 szeptemberében keltezett felhívás. Hat elődöntőt néztünk végig a képernyő előtt azóta, így véleményt alkothatunk az újra megrendezett Ki mit tud-ról. Lehet, hogy sokan nem értenek egyet velem, mégis meg- kozkáztatom a kijelentést: szerintem kevés „művészi tehetséget” láttunk az idei vetélkedőn. Sajnos szép számmal bosszantott bennünket az átlagon aluli „képesség”, noha hiszem, hogy ‘ többet tudnak fiataljaink. Naponta hallani ifjú mestereinkről a világból visszaérkező információkban. Kocsis Zoltán zongoraművész Bach-értelmezé- se nemzetközi téma lett... És biztosan van utánpótlás is. Jobbak, mint akiket a Ki mit tud bemutatott. Azt vallotta a zsűri, hogy a friss hangokat, friss felfedezéseket szereti. Azt hiszem így vagyunk ezzel mi is. a nézők. Ezért lett volna jó, ha az elő- zsürizők csakis az ilyen műsorokat engedték volna a kamerák elé és legfeljebb kettővel kevesebb elődöntőt rendeznek, Megjelent a művelődésügyi miniszter utasítása, amelynek értelmében az általános iskolákban, egyes középiskolákban, valamint a gépíró- és gyorsíró iskolákban fizetendő vizsgadíjat felemelik, szabályozzák a dolgozók iskoláiban fizetendő egyes díjazásokat, meghatározzák a tanulók által fizetendő vizsgadíjakat. azt viszont igényesebben! Természetesen most sem volt mindenben gyenge a Ki mit tud. Tetszett nekem például a sok eredeti — vagy téves — bemondás. Az, amikor a versenyző édesapja bemondta, hogy a „leendő lánya” is nyenyerézik. Tetszett a komoly zenetörténész, Pernye András közvetlen, őszinte humora, a műsorvezető néhány bakija, Fülöp Tibor bűvész világszámra, a gömb sétál- tatása és egy-két valóban szép versmondó, pontosabban maga a produkció. Hogy mi nem tetszett még az elején elmondottakon kívül? A zsűri egy-egy cselekedete. Az, amikor az elmúlt hét elődöntőjén olyan sokat beszéltek, hogy elfáradtak s végül felelőtlenül döntöttek, mondhatni „ex-has” jelentették ki, hogy Babits Marcella jut tovább. Nem akarok ünneprontó lenni, mert végül is ünnep a -fiatalok versengése. Értékes önmagában is, de azt hiszem jobb, ha beszélünk a hibákról, mert így talán legközelebb színesebb, igazibb ünnep lehet a Ki mit tud. Méltón ifjúságunk nagyszerű felkészültségéhez, az előző évek Ki mit tudjait társadalmi üggyé emelő színvonalas bemutatókhoz. (réthy) I és tanulónként 12 forint illeti i meg, a dolgozatjavítási díj pedig dolgozatonként 8 forint. Ugyancsak javítják a dolgozók általános iskoláiban az osztályvizsgán, az osztályozó vizsgán és javítóvizsgán közreműködő vizsgabizottság tagjainak illetményét, ugyanígy a dolgozók középiskoláinak egyes vizsgáztatási díjait. ba való beilleszkedés csak akkor eredményes, ha nemcsak a hivatalos szervek, hanem a vállalatok, a munkahelyi kollektívák is minden tőlük telhető támogatást megadnak az élet újrakezdéséhez. Serédi János Az utasítás egyebek között részletesen intézkedik a középiskolai érettségi vizsgabizottság tagjait megillető díjazásról. Ezek szerint az érettségi elnökök, társelnökök díja tanulónként 20 forintra emelkedik. A kérdező tanárt tantárgyanként A miniszteri utasítás, tételesen előírja, hogy az egyes iskolatípusokban a tanulók milyen vizsgadíjakat kötelesek fizetni. Egyben kimondja: az általános iskolák nappali, esti és levelező tagozatain a tanulók vizsgadíjat nem fizetnek. (MTI) Felemelték a vizsgadíjakat A miniszteri utasítást már ax idei tanév végén alkalmasai kell Szüts Dénes: OVkVIUi OSSÁG? « KaSZiltÓ U tcában | regfenv j — Most már magamra is költ. hetek — újságolta örömmel. — Hogy-hogy? — kérdeztem. — Eddig havonta 600 forintot vontak le a fizetésemből. A bíróság ugyanis nemcsak a bűnügyi költségek, hanem a kár teljes megtérítésére is kötelezett. Májusban fizettem ki az utolsó részletet. A gyárban 2000 forintot keresel — Mire költi ezután a pénzt? — Van egy főbérleti lakásom. A szobát berendeztem. Vettem két fotelt, asztalt és egy heve- rőt. No, persze csak a biziből, mégpedig részletre. Hamarosan megnősülök. — Hogyan sikerült újra kezdeni az életet? — Tulajdonképpen Fényesen, a kertészeti brigádban, dőlt el a sorsom. Nagyon jók voltak hozzám az emberek. Sokat vívódtam akkoriban magamban. Mi tévő legyek? Attól féltem, hogy szóba se állnak velem. És lám. még segítettek is. Móczár Feri bá— Időközben megnősültem.1 Fiam született. Nos, hát ezért. Most kilencéves. — És az ital? — Nem iszom. De nem azért, mert egy párszor alkoholelvonókezelésen voltam. Másra kell a pénz. Házra spórolunk a feleségemmel. Szeretem a munkahelyemet T Istvánná szövőnő. Valamikor könyvelőként dolgozott az egyik vállalatnál. Sikkasztás miatt ítélték el. Határozott beszédű, jótartású asszony. — Szabadulás után nagyon szégyelltem a dolgot. Most is szégyellem. Az embernek azonban szembe kell néznie önmagával. Aki erre képtelen, soha sem változtat az életén. — Volt valami hátránya amiatt, hogy megjárta a börtönt? — Az üzemben eddig nem volt kifogás a munkámmal kapcsolatban. Szeretem a munkahelyemet. VII. Szász enyhén csípős gúnnyal állapította meg, most ő annak a d etek ti vfel ügyelőnek a helyzetében van, akinek a közvetlen környezetében, legalábbis a saját testületében kell a gyilkost keresnie, és közben minden találatból neki is kijut egy-egy szúrás. A kötelesség magasztossága lenne a fő hajtóerő? Vagy inkább a fájó, égető kíváncsiság? .. Az eddig feltárt anyag eléggé plasztikusan megmutatta Balátai Jenő jellemét, szándékát, emberi indítását, ha a levelek, az iratok, és a tanúk hűen vallották, az igazat mondták. Ajánlatos azonban saját megfigyeléseit is felsorakoztatni. Szász Dánielné, született Balátai Éva ugyan két ember tulajdonságait viseli magán, de némelyeket apjától örökölt. Ha saját magát is ki vallatná, kihallgatná, mit tudna Évával való megismerkedésükről elmondani ? ... „Fiatal, kezdő újságíró voltam, egy vidám városban. A színház mellett, a Marx Károly utca 31. szám alatti földszintes házban albérletben, de családias környezetben laktam egy idős asszonynál, Egyedül éltem, kielégítő körülmények között, jó ruhám, cipőim, megfelelő fizetésem volt. Független voltam, mert nem szerettem és nem gyűlöltem túlságosan senkit... Egyik este, 11 óra tájban — a nyomda későn zárt. és át kellett nézni még a külpolitikai oldalt — gyalogosan sétáltam hazafelé. A Marx Károly utcába több kis utca vezetett, ,az első egy rosszul megvilágított, piros téglákkal kirakott utcácska volt. A színhá, épületét körülvevő hatalmas fék alatti padok üresen lapultak. December 28-a volt. Az új évet vártam .. . Közömbös dolgokról gondolkodtam. a munkától kicsit zsibbadt fejjel ballagtam hazafelé. A téglákkal kirakott utcácskának a sarkán nő bukkant fel előttem .., Két lépést tett. elesett.. Bocsánat — mondtam udvariasan és a hóna alá nyúlva felsegítettem, — Ezek a kiálló téglák... — Egy frászt a téglák — mondta arcomba bámulva. — Nem látja, hogy részeg vagyok? .. .Azon az éjszakán velem aludt, a lakásomon. Reggel tudtam csak közelebbről szemügyre venni, s kedvtelve nézegettem fiús, barna haját, furcsa vágású szemét, erős. de arányosan szép alakját ... — Ne ijedj meg — mondta a fürdőszobából kilépve és egy törölközővel a haját szárítgat- va —, nem maradok a nyakadon. — Talán bemutatkozhatnánk? — jegyeztem meg nevetve. — Balátai Éva geológus. —1 A kezét nyújtotta, és erősen, keményen megszorította az enyémet Hirtelen magázni kezdett: — Nem érdekel senkinek a véleménye, a magáé sem, és nem azért közlöm, hogy rosz- szat ne gondoljon rólam, de egy vállalati bulin voltam, és megittam hét deci pálinkát. Hat hónap múlva a7 esküvőnkön a vállalati osztályvezetőt szidta: — Ez a hülye min- dlig gúnyolt a lányságomért ezért most majd az orra alá dugom az anyakönyvi papírt... de ne hidd. hogy nem lett volna jobb csak úgy, együtt élni ... Szíves engedelmeddel Balátai Éva leszek ezután is ...” És itt. Splitben — vágta el Szász a képet, csak azért, hogy gyorsan Éva makacsságát bizonyítandó egy újabbal helyettesítse — ... egészen messze beúszott a tengerbe. Ö csónakon követte. — Szállj be! Szállj már be, hiszen alig bírod! Nem! Kiúszott a partig, s ott összeesett. Szász riportot készített egv- szer a bányában. A hatodik szinti vágaton találkozott Évával, aki mindennap lejárt és kőzetmegh atáro zásokat végzett. A tótkomlósi Rózsa lürdő új termálmedencével bővítve és terápiás kezelési lehetőséggel egész évben a gyógyulni vágyók rendelkezésére áll Fürdési idő reggel 7-től este 7-ig.
