Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-08 / 133. szám
Akarnak-e másokon segíteni a gesztiek? Egyedülálló eset a gyű- I lai járásban, hogy Geszten hiába szerveznek helyszíni véradónapokat, az utóbbi időkben egyre kevesebb a jelentkező, sőt tavaly, a véradónap el is maradt. Mi ennek az oka, valóban nem akarnának segíteni bajbajutott embertársaikon a gesztiek? Erre próbáltam választ keresni a köz. ségben, amikor a napokban ottjártam. A téma aktuális, mivel a gyulai véradóállomás és a Vöröskereszt ismét megpróbálkozott a szervezéssel és a helyi vezetőkkel megbeszélve, június 9-re tűzte ki a véradónapot. Dr. Hanzéros Géza, a község körzeti orvosa idős ember. 42 éve él a községben, ismeri hát jól a falu népét. — Nem lenne itt semmi baj a véradással. — régen voltak öt- venen is, akik adtak —, ha több megbecsülést kapnának azok, i akik jelentkeznek és azok is, I Tanácskozás az állampolgári ismeretek tanításáról Az iskolákban tanulók jelenleg a társadalmi ismeretekre a különböző tantárgyak óráin, az osztályfőnöki órán, valamint az úttörő- és KISZ-foglalkozásokon tesznek szert. Szerdán filozófusok, az ideológiai tudományok képviselői, szociológusok, pedagógusok, közgazdászok és jogászok tanácskoztak az Országos Pedagógiai Intézet Gorkij fasori székházában arról: alapos előkészítés után miként lehetne az ál. talános iskolák nyolcadik osztályában, a gimnáziumok harmadik osztályában, valamint a szakmunkásképző intézetekben tantárgy-jelleggel is oktatni a | társadalmi-állampolgári ismere. teket. (MTI) | akik a szervezést vállalják — mondotta —, csakhogy ez kérem hiányzik. És baj az is, hogy nincs példamutatás. Nem lehet az emberektől elvárni, hogy ott legyenek a véradáson, ha éppen a vezetők elmaradnak. A példamutatás valóban elsődleges. Vajon mit szólnak ehhez a község vezetői? Gonda János párttitkár fiatalember. Nemrég került a községbe és nem ismeri úgy a helybelieket, mint a körzeti orvos. Ezért a véradónapok elmaradásának okát sem tudja, de a mostani szervezésében az elsők között van. S jelentkezett véradónak is. Amikor kivette az ívet ismerőseinek, barátainak, akkor nevét elsőnek írta fel. Tudja jól, hogy mit jelent a vér a gyógyító munkában, s azt is, miért kell a személyes példamutatás. Az idén egyébként másként fogtak hozzá, mint korábban. Erről Erdélyi Lajos tanácselnök tá. Nemzetiségi találkozó Szarvason Csehszlovák—román vendégegyüttesek, a battonyai, a mag- lódi, a gyomai és a szarvasi művészeti csoportok bemutatóját rendezik meg Szarvason június 11-én a nemzetiségi találkozón. A színes programot zenés ébresztővel és térzenével nyitják. Tíz órakor nagygyűlés lesz, majd a művészeti csoportok bemutatója után megrendezik a sporttelepen a magyar—szlovák túramotoros találkozó lassúsági versenyét. A délutáni felvonulást Laukó György szlovákiai festőművész kiállításának megnyitása követi, ezután a Népek Barátsága elnevezésű gálaest és nemzetiségi bál zárja a találkozót, melyen részt vesz Such János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára, Szilágyi Péter, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének fő. titkára is. jékoztatott, aki maga is véradó. Nincs szó tehát arról, hogy a vezetők nem mutatnak példát. Május 22-én tanácskozásra hívták össze azokat, akikre lehet számítani, s megbeszélték, mi a teendő. De szó volt a véradónap szervezéséről és jelentőségéről a párttaggyűlésen és a tanácsülésen is. Jó lenne, ha a tanácstagok szintén példát mutatnának ebben. A megbeszéléseken felosztatták egymás között a területet, ki melyikért felelős. Ilyen szervezés mellett bizakodó a hangulat: az idén talán nem vallanak szégyent. Persze, abban is van I igazság, amit a körzeti orvos mondott, s amit Bíró Jánosné, a Vöröskereszt helyi elnöke is alátámasztott. Bíróné többszörös véradó, s erre nemcsak az ösztönözte, hogy hallott ennek jelentőségéről, a vér gyógyító hatásáról, hanem maga is tapasztalta. Súlyos beteg volt 1967-ben s a vér mentette meg’ az életét. Azóta ő is belépett az áldozatkész emberek táborába, azok közé, akik készségesen segítenek másokon azzal, hogy vért adnak. A fia szintén csatlakozott hozzá. Ami viszont a megbecsülést illeti, ő is azt mondja, hogy sajnos, nem tapasztalják a községben. Volt úgy, hogy még köszönő szót sem kaptak, nemhogy nagyobb elismerést. Más községekben általában eljutottak már odáig, hogy ünnep a véradónap, ilyenkor a munkából elengedik az embereket, erre az időre megkapják a bérüket, van, ahol kívánságműsort szerveznek, vagy a helyi termelőszö. vetkezet, esetleg üzem, ktsz vacsorát rendez tiszteletükre. Geszten nincs ilyesmi. A| helyi termelőszövetkezet nem tud biztosítani erre megfelelő összeget. Pedig egy-egy ilyen , összejövetel arra is jó, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az emberek, s ha ez megvan, akkor könnyebb szót érteni más, fontos feladatok végrehajtásában. Jó lenne ezen elgondolkodni áj község vezetőinek. K. J. | Szűts Dénes: (^GYILKOSSÁG? a Kaszinó utcában 1 reafenyI IV. — Tudod te, mi volt az apád — kérdeztem hangosan. — Ennek az országnak ki volt a te apád? Gyere! — Magammal vittem, egy közeli vendéglőbe. Gyorsan és sokat evett. Felvettem az intézetbe. Elvégezte a technikumot, geológus lett. Később vidékre került, egy kutató fúró vállalathoz. — Köszönöm a válaszait. Ha legközelebb... Szász kicsit előrefuttatta a szalagot, lassított, s a magnó egy idős asszony hangját adta visz- sza.. — Ebben a házban lakott... a mérnök úr, én egészen kislány voltam... Apánk a fronton volt, az első világháborúban. Féltünk az erdőben a hegyek között.. Még örült is az anyám, azt mondta, jó, ha van egy férfi a háznál... Ötven koronát adott, de aztán később semmit. Csak folyton ígérgetett... Hej, Bokor- né lelkem, egy bokor pénzt adok magának, ha megtalálom, amit keresek... ez volt a szava járása. Néha napokra eltűnt, máskor meg éjjeleken át égette a drága petróleumot. Gyanús is lett anyámnak. — Te Erzsiké — monda, egyszer, — ez a férfi katonaköpenyben érkezett, nagy hátizsákkal. Nem jó járatban van! Hátha katonaszökevény... Szólni kellene az elöljáróságon... De nem szólt. Sajnálta, mert olyan keshedt volt, alig evett... — Meddig tartózkodhatott maguknál a mérnök? — Ahogyan vissza tudok emlékezni, hat-nyolc hónapig élt a nyakunkon. Nem hittünk neki.... De hát a fát megvágta, meg a kerekeskútról vizet is húzott. Bolondos ember volt. Mindig azt énekelte: Piros csizmám nyomát hóval lepi be a tél, hóval lepi be a tél... Dicsekedett, hogy ő is a hegyek közül jött, Erdélyor- szágból. — Tudja, hogy a mérnök mit talált maguknál? — Igen. most már tudom. De akkor azt hittük, a mérnök nem egészen „kerek”... Szóval egy ki. csit dilis. Sokszor elmeséltem már, mert később az urak faggattak... Három napja beteg volt. lázas, de nem feküdt le. Reggel korán felkelt, a vályúnál a hideg vízben megmosdott és hátizsákjával, kalapácsával indult az erdőbe. Este jött haza.,. Anyám szidta is, hogy hallja az úr. ha már annyi esze nincs, hogy ágyban maradjon, legalább ezt a teát igya meg... Rázta a hideg, foga vacogott... Rossz volt ránézni. Nagy szakálla a mellére lógott, szeme égett... Féltem tőle... Harmadnap este, amikor megjött, teljesen őrültnek látszott... a hátizsákból kiborított egy csomó lila színű anyagot, követ... Bokorné — kiáltotta — tudja, hogy ez mit ér?... Többet, mint az arany. Anyám nekem meg sopánkodott a konyhában: elvette szegénynek az eszét az úristen. De a mérnök úr nem fért a bőrébe, ölelgetett, csókolgatott bennünket .sírva ordított: Nyolc éve keresem, nyolc éve!... A tüskék összekarmolták az arcát, kezét... vérzett. Nevetett, aztán meg kirohant a szabadba, egy fának dőlt és hányt... Azonnal útnak akart indulni a köveivel, de éjjel már annyira belázasodott, hogy félrebeszélt. Öt napig ápoltuk... — Az ördög nyűgét vettük magunkra — sóhajtozott anyám —, de azért éppen úgy takargatta, meg cserélte alatta az ágyneműt, mintha apánk lett volna. Egészen csontra soványo. dott... Felkelt, tántorgott. Alig tudott menni, de vitte a zsákját. — Visszatért magukhoz? Ajjaj, de még mennyire! Űjabb köveket szedett, azt állította, a kénes szakadék tele van. És tudja, hogyan találta meg? Leesett a szakadékba. Ott verte össze magát... Magyarázta, hogy ez kibújt a földből, de a föld alatt temérdek van. Josef Gregor — Tujotshyt A Békéscsabán vendégeskedő besztercebánya-zólyomi színház a szlovák drámairodalom kiváló egyéniségének, Tajovskynak Örömtelen örökség című színművét mutatta be kedden a Jókai Színházban. A nép életét kiválóan ismerő író ebben a paraszti témájú darabjában nagyszerűen ábrázolja a vagyon megtartásáért és növeléséért folytatott küzdelmet, úgy, hogy bepillantatja a nézőt néhány parasztcsalád életébe. Minden romantikus illúzióktól mentes realista dráma Tajovskyé. Izzó népszeretete egyértelműen ítéli el azt a pusztulásra megért világot, ahol nem az emberek, hanem a vagyonok, az örökségek házasodtak. Olyan népdrámát láthattunk a színpadon, amely könyörtelenül kimondja az ítéletet a maga korában is már túlélt, tarthatatlan gondolkodásmód felett: így már nem lehet élni. Nemcsak a múltba való visszapillantás azonban ez a kitűnő darab, hanem a jelen számára is világosan mutatja, hogy napjaink küzdelmét is csak úgy vállalhatjuk, ha le— Mi történt később? A kommün alatt, bocsánat, « már én csak így mondom, so- • kan jöttek... Mértek, méricskél, s tek, vitatkoztak. Egy egész csa- j pat bőrkabátos ember... Azt S mondták, gazdag lesz a környék, ; mink is ezt kapunk, meg azt... : Nem adtak semmit. Elmaradoz. • tak. A mérnök úr se jött. Sok- : sok év múlva ellepték aztán me- j gint a környéket, bennünket meg : kitelepítettek... r Szász megszakította a hangot. | Volt még ugyan felvétel a sza- [ lagon az idős asszony elbeszélő- i séből, de nem akarta a felesle- . ges részeket hallani. Annyit már : tudott Balátairól, nemcsak a | pénzzel törődött, nemcsak a gaz. • dagodás vágya hajtotta. Ezt bi- : zonyította Abzinger Gyulának, j Balátai Jenő barátjának levele jj is, aki az Iparügyi Minisztérium. > ban dolgozott. ” Szász másnap reggel tovább » folytatta az iratok tanulmányo- ! zását. • Az egyik mappában Abzinger : Gyulának, a Magyar Királyi • Iparügyi Minisztérium tanácso- ; sának azt a levelét kereste i elő, amit Pávai Vájnának írt.^ : „...Kedves Pávián! Jenő ; nálam járt és hozott egy leve- ! let a Postaműszaki Kísérleti ; Állomás laboratóriumából, j amely szerint a magyar * bauxit nagyszerű összetételű, ■ kevés SI09-t tartalmaz...- én : már most hahotázok azon, ■ hogy Balátait évek óta egy hü- • lye álmodozónak tartják, amiért I be akarja bizonyítani, hogy ná- : lünk igenis van bauxit... {Folytatjuk : számolunk Önmagunkban is mindazzal, ami visszahúzó. Peter Jezny rendező (egyben a darab egyik átdolgozója) nagyszerű érzékkel bontotta ki a cselekmény fő szálát, s így a mű megmaradt ugyan hiteles falusi történetnek, de általánosítása nem néhány parasztcsalád, hanem egy egész társadalmi osztály problémáit fejezi ki. A pergő ritmusú, kiegyensúlyozott előadás különböző, de egy gyökerű konfliktus-helyzeteivel olyan színpadi légkört teremtett, amelyből egyértelműen érzékelni lehetett azokat a szenvedélyeket, amelyek a kor falusi embereinek életét, egymáshoz való kapcsolatát meghatározták. A színészek összehangolt produkciója is nagy értéke volt az előadásnak. Kiemelkedett az együttesből Ernest Smalik Ond- rej Palcik szerepében. A rideg, csak a vagyonnal törődő módos paraszt tipikus figurája volt. Mária Markovicova kitűnő játékából jól lehetett érzékelni a férjéhez mindenben hasonuló, csak önmagával törődő gazdag parasztasszony alakját. Nemcsak játszotta, élte is szerepét. Alena Stiglincova (Zuzka) mély lírai átéléssel alakította a méltóságában megsértett, sorsa ellen fellázadó fiatal parasztasszonyt, akinek nem a vagyon, hanem a tiszta lelkiismeretű emberek boldogsága kell. Stefan Jjfrsnak (Durko) sokszínű szerepében hitelesen formálta meg a gazdaságból kiábrándult fiatal parasztot. Inan Macho (Janó Lav- ko) magabiztos, érett színpadi játéka méltán váltott ki nagy sikert. Mértéktartó iróniája különösen jól hatott a kontraszthelyzetekben. Angelika Jafcti-, bisova (Zofa) is jellegzetes kor*, figura volt, szimbóluma a fia felkapaszkodását egyengető parasztasszonyoknak. Az együttes többi tagja is nagymértékben hozzájárult az előadás sikeréhez hosszabb-rö- videbb szerepében. így: Vladimír Lakota,' Valéria Caplova, Stefan Safarik, Emil Kosír, Emilia Cizova, Magda Caplova, valamint a négy betlehemes is. Milan Cech díszletei és jel-, mezei külsőségében is jól segítették a produkciót. Jelzésszerű díszletei éppoly kifejezők, mint a korhű népviseleti jelmezek, A Tajovszky Színház minden tekintetben sikeres vendégjátéka nagyszerűen szolgálta a színházkultúra nemes ügyét csakúgy, mint a két nép testvéri kapcsolatának ápolását, elmélyítését. Bízunk benne, hogy még máskor is tapsolhatunk nekik Békéscsabán és megyénk más helységeiben is. Viszontlátásra, kedves barátaink! TÓM Lajos
