Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-06 / 131. szám

Sikeres veit a kedvezményes cipővásár

Az UNIVERZAL Kiskereske- elmi Vállalat Békéscsabán május 29-tól június 10-ig tervezte a kedvezményes cipővásárt, melyen 4 cipősaakboltból gyűjtötték össze az árut. Akadt olyan szandál és női papucs, melyet 35—45 forintért adtak. Ezenkívül női cipőket, gyermek- és fér_ ficipőket is vásárolhattak az érdeklődők. A vásárnak nagy sikere volt, annyira, hogy a tervezett zárást meg kellett rövidíteni, mert a készlet 80—85 százaléka elfogyott, s már június 3. an zárhattak Összesen 3500 pár lábbeli fogyott el a néhány nap alatt, s 180 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le. Ez azt jelenti, hogy — ha az 50—70 százalékos kedvezményt figyelembe vesszük —, a vásárlóknak ennél jóval több volt a megtakarítása. Ezt ki is használták, nem egy család akadt, aki nyolc-tíz pár cipőt is vásárolt.

Társadalmi összefogás kontra: bürokrácia

Nem véletlenül született kormányhatározat a gyermekintézmények bővítésére, s ajánlás, hogy ehhez az üzemek, vállalatok, gazdasági egységek adjanak anyagi támogatást. Különösebben nem szorul magyarázatra sem tehát, hogy miért volt erre szükség. A televízió, a sajtó, a rádió rendszeresen felhívta a figyelmet a társadalmi összefogásra, s az eredményekről is beszámolt.

Sok-sok vállalat, üzem és más gazdasági egység vezetői megértették, hogy a gyermek- intézmények létesítése szorosan összefügg a termeléssel; és cselekedtek.

A városok mellett olyan községek is példát mutattak ebben mint Lökösháza, vagy Me- zőmegyer. Az elmúlt évben és az idén is felépült tehát több korszerű óvodai terem, melyek mindegyike 25—30 vagy ennél több gyermek befogadására képes. Nagyszerű érzés tudni, hogy vannak üzemek, melyek százezreket ajánlottak fel és adtak át e célra. Mezőberény- ben két óvoda bővítésére 14 vállalat, üzem, ktsz stb. ösz- szesen 727 ezer forintot adott,

s az egyik óvoda bővítése már befejeződött, a másik pedig idén októberre lesz kész.

Ám

Tudnivalók a terhes nők tüdőszűrővizsgálatáról

az Egészségügyi Minisztérium közleménye

Sok helyen kialakult az a helytelen gyakorlat, hogy a terhes nők tudővizsgálata alkalmával — válogatás nélkül tüdő-röntgenvizsgálatot rendelnek el, illetve végeznek. Ezzel kapcsolatban az Egészségügyi Minisztérium közleményt adott ki, a terhes nők sugárártalmának csökkentése érdekében.

Eszerint, ha a terhes nő jelentkezésekor egy évesnél nem régebbi tüdő-röntgenletetet (átvilágítás, felvétel, ernyőszűrés) mutat be, azt el kell fogadni és annak eredményét törzslapjára és terhes gondozási könyvébe fel kell jegyezni. Ha a terhes nő mellkas-röntgen lelete egy évnél régebbi, vagy elfogadható lelete nincs, a terhes tanácsadás vezetője (vagy megbízottja) a területileg illetékes tbc-gondozó intézettel vegye fel a kapcsolatot és kérje, hogy a mellkas-röntgenvizsgálatot a terhesség hatodik hónapja után végezzék el. Fontos, hogy az ilyenkor végzett vizsgálat különleges gonddal végrehajtott, hasi sugárvédőtakarással készült teljes méretű filmfelvétel legyen. Mindez természetesen nem zárja ki, hogy igen alapos, megfontolt javaslat esetében a szükséges röntgenvizsgálatot a terhesség bármely szakaszában elvégezzék, ha azt (klinikai tünetek indokolják .

A továbbiakban a közlemény hangsúlyozza: különösen törekedni kell arra, hogy a terhesség ideje alatt ismétlődő röntgenvizsgálatokat ne végezzenek. A terhes nőnél az előzetes és időszakos szűrővizsgálatok esetében az egyébként szükséges röntgenvizsgálatot nem szabad elvégezni, annak megtörténtét a terhes gondozási könyvbe bejegyzett röntgenlelet igazolja. (MTI)

a közösen vállalt munka örömét nem élvezhetik azok, akik áldozatot hoztak, mert ha a szépen berendezett, elkészült óvodákra gondolnak, megkeseredik az öröm íze.

Miért?

Idézzünk a mezőberényi nagyközségi tanács vb. ülése elé terjesztett beszámolóból, — mely e témáról szól — és világos választ kapunk.

„A Kinizsi utcai óvoda elkészült. Sajnálatos viszont, hogy a már korábban is jelzett, tavaly pedig véglegesen megtervezett időpontra nem kaptuk meg a minimális személyi ellátottságot. Minden terhet vállalt I a község. Már a bútorok is meg- j ■ vannak, csak óvónő kellene és dajka, s beindulhatna az óvoda. 1 Ismerve a tanácsi törvényt, valamennyien tudatosan vállaltuk a fejlesztés nem kis gondjait. Azt azonban már nem kí- I vánhatjuk az üzemektől, sem a végsőkig leterhelt tanácsi költségvetéstől, hogy a személyi ellátás terheit, a bérkeretet magukra vállalják. Nehéz erről szólni, mert 20 esztendő tervszerű munkájával oda tudnánk jutni, hogy községünk megoldja az összes óvodáskorú gyermek felvételét. Az előző éveket is leszámítva milliós vállalkozás eredménye forog kockán, néhány ezer forint bér hiánya miatt. Mi megértettük, hogy mi a dolgozó nők aktív védelme. Tettünk is ennek érdekében annyit, amennyi erőnkből kitelt. Ha mégis nem nyílna meg az óvoda, az már nem rajtunk múlott, mert mi az áldozatvállalás végső határáig mentünk.”

8&SZGIY)olo ez év május i 9-én készült, azóta annyi történt, hogy az óvoda megnyílt. A tanács vezetői saját felelősségükre (?!) ideiglenesen megoldották a pénzügyi fedezetet, i de hátra van még a másik gond, az októberi nyitás.

Ugyanez volt a helyzet Me- | zőmegyeren és azonos a békéscsabai Vilim utcai óvoda bővítésénél. Az utóbbi abban különbözik a többitől, hogy már néhány hónapja teljesen készen áll, de csak a napokban sikerült — ugyancsak a tanács saját felelősségére, és szintén ideiglenesen — megoldást találni a bérek kifizetésére.

DogOS a kérdése annak az asszonynak, aki hozzánk küldött levelében a következőket írja: „Hogyan lehet még mindig más az elmélet, mint a gyakorlat? Amikor az óvodai elhe- helyzési lehetőségek hiányáról beszélünk, hogyan fordulhat elő olyan eset, hogy a Vilim utcai óvoda új terme február 5-e óta kész 30 gyermek befogadására, s teljesen berendezve ott áll kihasználatlanul? Ki ezért a felelős? Az ilyesmit senki sem veszi észre? Gyermekem ide van beíratva, és nem tudok dolgozni menni, mert február óta hitegetnek a nyitással. Ügy gondolom, hogy nagy luxus, hogy a mai égető problémák mellett több hónapig álljon üresen egy óvoda.”

Az új óvoda most már megnyílt, de e súlyos szavak mégis idekívánkoztak, mert igazak. Valóban. Miért kellett ennek így lenni? Kik és hol követték el a hibát? Mire jó az, hogy a tanácsok ilyen lehetetlen helyzetbe kerülnek — egyik oldalról a nagyarányú anyagi támogatás, másikról megkötve a kezük —, s emellett nekik kell választ adniok a szülőknek, s állni azok ostromát. Viszont nem tehetnek mást, minthogy — ha segíteni akarnak az állapotokon — „saját felelősségükre” — a fejük felett a fegyelmi vagy egyéb retorzió Damoklész kardjával — megnyitják az óvodát.

Végül még egy kérdés: Miért nem születhetett meg az említett kormányhatározattal egy- időben a bérfejlesztésre vonatkozó pénzügyi rendelkezés • is?

DÓ néhány álmatlan éjszakával kevesebb jutott volna akkor a helyi Vezetőknek.

Kasnyik Judit

Szlovák színház három előadása Békés megyében

A két ország és a két színház baráti kapcsolatainak jegyében tegnap Csehszlovákiából érkeztek színművészek Békés megyébe. A zvoleni Tajovsky Színház társulata ma, kedden este 7 órakor a Jókai Színházban J. G. Tajovsky Örömtelen örökség című alkotását mutatja be szlovák nyelven. Az együttes — melynek látogatását 1973 tavaszán viszonozzák a csabaiak — holnap este 8 órakor Kétsopronyban. csütörtökön fél nyolckor Tótkomló, son lép fel.

Megjelent a Kóta

A Kórusok Országos Tanácsának 1972/2-es számú lapja érdekes kórustörténeti eseményekről tájékoztatja a zenebarátokat. Marosán György, a Munkásénekkari Bizottság vezetője méltatja a munkásénekkari mozgalom jelentőségét, s egyben tájékoztat a legújabb programokról.

Gulyás György cikkében a műsortervezés szempontjából kö_ zelíti a magyar kórusmozgalom gondjait. Riport számol be Va- szy Viktor szegedi dirigens és ze_ neszerző műhelyéről, s a Szegedi Zenebarátok Kórusáról.

Egy-egy rövid riportban találkozunk új Liszt-díjasainkkal: Kardos Pál pedagógus-karveze- tővel, aki „Kórusvezetői munkásságáért és a Kórusnevelés- kórushangzás című könyvéért, valamint Sapszon Ferenc, aki a rádió énekkarának vezetéséért kapott Liszt-díjat.

A kotta-melléklet Juhász Frigyes: „Ha majd a bőség kosarából...” című kánonja, melyet Petőfi Sándor „A XIX. század költői” című versének soraira komporiált a szerző.

«BBBBBBBBBBBBBBBBBHRBBBBBfBtR«tBBB»*BSBaifBiBB*BB*aBBBSBBaBBaBBBaisBBBaBBBBaBBBaBBBB*B*a*JiBBBi**BBBBBBBBBBBBBat«BBBBBBaBBBBasB«BBBBBBB*B»»

Hz Aj alapbérrendszer bevezetéséről és fogyasztók érdekvédelméről tárgyalt a SZOT Elnöksége

A SZOT Elnöksége hétfőn ülést tartott, amelyen több közérdekű kérdésről tárgyalt.

A munkások és alkalmazottaik új alapbérrendszerének bevezetését vizsgálva az elnökség megállapította, hogy a dolgozók minősítése, munkaköri besorolása a vállalatok többségéi megtörtént, 1972 végére pedig mindenütt befejeződik. Így 1973. január 1-én valamennyi vállalatnál életbe léphet az új alapbérrendszer. Az új bértarifák alsó határainak eléréséhez általában rendelkezésre állnak az anyagi eszközök.

A SZOT Elnöksége felhívta a vállalati szakszervezeti szerveket; kísérjék figyelemmel s követeljék meg a gazdasági vezetőktől, hogy 1973. január 1-től már mindenütt az új besorolási feltételek és bértételek szerint állapítsák meg az alapbéreket.

Az elnökség a fogyasztók érdekvédelméről is tárgyalt s

megállapította: nemcsak társadalmi átlagban, hanem társadalmi és fogyasztói rétegenként is vizsgálni kell, hogy a jövedelmek és a fogyasztói

árak változása együttesen hogyan hat a megélhetési viszonyokra. Ilyen vizsgálatokhoz azonban a jelenlegi hivatalos árstatisztika nem nyújt elégséges alapot, mivel csak átlagos árszínvonallal számol. Az elnökség szükségesnek tartja felkérni a KSH illetékeseit, hogy a statisztikai nyilvántartási rendszer az eddiginél jobban tükrözze a munkások és alkalmazottak, a nyugdíjasok, a különböző jövedelmi kategó- ’ riákhoz tartozó családok tény- . leges megélhetési költségeinek • alakulását, az árváltozások ha- ! tásait. (MTI) 5

Szüts Dénes:

O^CYILK OSSÁG?

a Kaszinó utcában 1 regfenv[

ii.

Szász Dániel újságíró elővette e jó előre előkészített papírokat és a megnetofont, készen arra, hogy bekapcsolja. Már nyúlt is feléje, de mozdulata eltört, gondolatai újból és újból a régi eseményekre irányultak. Otthon eszébe sem jutott, hogy felesége, nagyanyja, a Dédi, egy volt bárónő, a pesti társaság egykori szépasszonya, hiszen a szegény öregasz- szony ismeretségük kezdetén, az ötvenes években még Kutas- sy professzorék cselédszobájában nylonkendőket festegetett. De lám, elég volt a tengerpartra jönni és a forradalmi évek eseményei, amelyek megfosztották rangjától és részvényplakettjeitől, eltűntek. Elég volt meglátni hajdani hódításait és gáláns kalandjai színhelyét, a valamikori Fiúmét és Abbáziát, újra bárónővé, nagyvilági dámává vedlett vissza.

Szász meglehetősen vegyes érzésekkel figyelte mint ébred fel negyedszázados álmából, mint regenerálja érzékszerveit, mozgását, hanghordozását. Szász Dániel felesége Balátai Éva pedig akaratlanul is segítette ezt az átváltozást.

— Minden kifogástalan itt, ugye Dédi? — kérdezgette nagyanyjától kedveskedve. — A nap, a szél, a víz, a fűszerezett húsok, a saláták, a gyümölcsök, az italok — és Dédi boldogan rábólintott. A kaliforniai nyarak jutottak eszébe, ahol kisebb birtoka volt, az olasz katedrálisok, az isztambuli fehér házsorok, ahol valamikor annyit járt. És eltűntek az „oroszok bejövetele” utáni „szörnyű” évek, a cselédlakás, a beszegésre váró nylonabroszok ... Azzal a kézzel kellett ezt végezni, amelyre valamikor Krupp, Thyssen, Chorin Ferenc lehelt érzelmes kézcsókot ... vegyi gyárát lebombázták, részvényei elértéktelenedtek, leánya férjéit, Balátai Jenőt hiába finanszírozta... A jugoszláviai nyaralóhelyen eltöltött napok elfújták azonban Dédi rossz emlékeit.

Szász Dániel a terasz másik oldalára sétált és az üdülő előtti autóparkolóra nézett. Alfréd Flessburger kölni gyógyszerész, akivel a Dédi 30 év után itt összetalálkozott éppen a slusszkulcsot húzta ki piros színű sport Mercedeséből és leállítva a motort, megindult a szálló felé. Szász a kerekarcú, zárt mosolyé férfit figyelte és közben arra gondolt', milyen érdekes szeszélye a sorsnak, hogy Dédi és ő most összefutottak.

Dánielnek nyaralásuk első napjai is eszébe jutottak akikor

találkoztak először a piros Mercedes gazdájával. A hegyek felé sétáltak ketten Évával, szembe velük az úton kocsi jött, majd gyorsan elporzott és Szász á pillanat tört része alatt látta felvillanni a kocsiban ülő 60 év körüli szikár, keményvoná- sú, mosolytalan arcú férfit. Kalapja, szemüvege, kezén a kesztyűje, a gazdag úrvezetőt mutatta. Éva megtorpant és az autó vágta léghuzatban férje karjába kapaszkodott, miközben hátrafordulva az autó rendszámát figyelte.

— Csodálatos kocsi, mondta Éva és Dániel ügyet sem vetett erre a megjegyzésre, folytatta magyarázatát a római utakról, légiókról, aztán a ernagorácokról, akik a második világháború partizánharcaiban a legkitűnőbb céllövők voltak.

— Azt hiszem, azon az úton verték vissza először a németeket — mutatott a hegy peremére, a kanyargó szerpentinre.

— A németeket? — kérdezte dacos kis gúnnyal a felesége — a németek mégis Mercedesszel vannak itt, — s Szász erre nem tudott mit válaszolni.

Alfréd Flessburger — Szász hangosan kimondta a nevet és a másodszori találkozásuk jutott az eszébe. A szálló bárjában kellemes, halk zene szólt, Évával táncoltak. Ö nem akart inni és szeretett volna korán lefeküdni, hogy tiszta és világos aggyal tudjon másnap az anyaggal foglalkozni, de a társaságnak túl jó kedve volt, nem hagyhatta ott őket. Amikor a zenekar nagyon gyors számra